dr. Bokor József

Tudományterület: bölcsészettudományok
Szakterület: nyelvészet

boknem@freemail.hu

Bokor József 1944. október 1-jén született Sopronkövesden (Magyarország, Győr-Moson-Sopron megye). Az általános iskolát szülőfalujában, a középiskolát Sopronban, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte el. 1967-ben a Pécsi Tanárképző Főiskolán magyar–történelem–orosz szakos általános iskolai tanári, 1972-ben a szegedi József Attila Tudományegyetemen magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. Három évig Balatonlellén, öt évig Hegykőn tanított általános iskolában. Közben járási, majd megyei szakfelügyelő lett. 1975-től főiskolai oktató a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékén. 1984 és 1988 között lektor Mariborban. 1994-től nyugdíjazásáig, 2008-ig egyetemi tanár a Maribori Egyetem Pedagógiai (később: Bölcsészettudományi) Kara Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén. 1997 és 2004 között tanszékvezető is.

Nyelvészeti érdeklődése Pécsett bontakozott ki, Szegeden mélyült el, majd Szombathelyen teljesedett ki a dialektológiában. A nyelvjárástudomány mellett máig a leíró nyelvészet, a nyelv- és nyelvtudománytörténet, a szocio- és a pszicholingvisztika, illetve a kétnyelvűség és a kétnyelvű oktatás problémaköre érdekli leginkább. Egyetemi doktori címét 1977-ben szerezte a budapesti ELTE Bölcsészettudományi Karán Két hangtani jelenség – az í-zés és az á utáni o-zás – állapota és mozgása Sopronkövesd nyelvjárásában című dolgozatával, kandidátusi disszertációját pedig 1993-ban a Magyar Tudományos Akadémián védte meg Regionális lexikológiai vizsgálatok a nyugati magyar nyelvterületen címmel. Szlovéniában elnyerte a tudományok doktora címet is.

Rendszeresen végez kutatásokat. Elsősorban rangos magyarországi folyóiratokban (Magyar Nyelv, Magyar Nyelvőr), gyűjteményes kötetekben, országos és helyi közleményekben publikál. Van több önálló kiadványa is, de társszerzőként sem ismeretlen. A nyelvészeti kézikönyv (A magyar nyelv könyve), amelynek szótani fejezeteit írta, hét kiadást ért meg, s több mint 150 000 példányban kelt el. Konferenciákon, szimpóziumokon Magyarországon kívül Szlovéniában, Ausztriában, Szlovákiában és Szerbiában is szerepelt előadással. Maribori munkássága alatt néhány évig elnöke volt annak a tantervi bizottságnak, amely a kilencosztályos általános iskola és a kétszintű középiskola magyar tanterveit készítette. Máig rendszeresen közreműködik (elnökként, opponensként, bizottsági tagként) a nyelvészeti doktori szigorlatokon Budapesten. Az MTA köztestületi tagja, tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának és külső tagja a Muravidéki Magyar Tudományos Társaságnak. Több díj, kitüntetés tulajdonosa: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975), a Kiváló Munkáért kitüntető jelvény (1982), a Maribori Egyetem bronz és arany plakettje (1986, 2004), a Csűry Bálint-érem (1989), a Vas Megye Közgyűlése Tudományos Szakbizottságának oklevele (2000), a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola aranygyűrűje (2007) stb. Balatonlellén és Szombathelyen él.

Legfontosabb tudományos és szakmai publikációi:

  • Nyelviség és magyarság a Muravidéken. Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Lendva, 2009.
  • Regionális lexikológiai vizsgálatok a nyugati magyar nyelvterületen. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 203. sz., 1995.
  • A muravidéki magyarság anyanyelvéért. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszéke–Maribori Egyetem Pedagógiai Kara Magyar Intézete, Szombathely–Maribor, 1999. Társszerző: Guttmann Miklós. 
  • Szótan. In: A. Jászó Anna (szerk.): A magyar nyelv könyve. 1–7. kiad. Trezor Kiadó, Budapest, 1991–2004. 159–271.
  • A magyar nyelv és használata a szlovéniai Muravidéken az ezredforduló küszöbén. Magyar Nyelv, 2001. 34–52.

Utolsó módosítás: 2019-05-10 13:21:38