Page 17 - Vetéssóhaj

A havazásban két rossz közüli választás lehetőségét kí-
náló alternatíva és a költők kővé szublimált fájdalmából
a versek nehézségét levezető egy költőnőre már továbblép
a Csont és velő, illetve a Repedések, m-lékek gondolatisá-
ga felé. Előbbi vers-reszelékei közül nemcsak a csontot, a
velőt is megmutatják a néhány fogalom körüljárása meg-
határozásai. A rövid lírai szógyűjtemény cikkei között a
mindennapi élet dolgain túl (üveg, függő, ajtó), geometriai
fogalmak (egyenes, kör), személyek (Hamlet, te meg én),
de olyan terminusok sajátos definícióit is megtaláljuk pél-
dául, mint a „kilátástalan” és az „elszakadás”. A rövidek
ugyanolyan célzattal futamaiban már több az invenció, itt
igazi gyöngyökre is lelhetünk, mint Király Ferenc Vlaj-
szobra kapcsán:

„megláttál valamit
bronzba fagyva
ha megérted
tiéd”,
vagy:
„Fölösleges vagy
mint a szĂł
– élsz amíg él –
és örök”.
A Repedések… „letargái” – ahogy a sajátos „műfaj-
megjelölés” is jelzi – pesszimizmussal telítettek, elégikus
temperáltságúak. Így talán ez a ciklus rokon leginkább
a Szíves szívtelen kötet hangütésével. (az emlék halála…)
rögzített pillanata emLÉKelődéssel hullik fény-sírba, a
késő érések idején a fájdalom hozza az édesedést (éde-
sedem), a beszéd tisztulását (nagyon fog fájni), s azután
– immár közösségivé tágítva – a negatívum, a másutt
értéktelen: a hajszálrepedés, a fals hang is beccsé válik
a (szemmel alig észlelhető…)-ben. A tégely belső csendje

15