Page 1 - Also-lendvai_hirado_1910
P. 1

••vMékfttplo
     Alsólendva,  1910.  m i d i.  i m    H  XV.  évfolyam  1.  szám.  Szombat,  január  1.

     Alsólenbvai Híradó




                                                              Kéziratokat  nem  adunk  vissza.
          Előfizetési  ara   Felelős  szerkesztő:   laptulajdonos  és  kiadó:
     Egész  é v r e ........................................8  K  O S Z E S Z L Y   M .  V IC T O R .   B A L K Á N  Y I  E R N Ő .  Szerkesztőség és  kiadóhivatal:  B a I k á n y i
     Fel  évre.................................................4  -  Ernő  könyvkereskedésében  Atoólendvin.
     Negyed  é v r e ........................................-   *  M E G J E L E N IK   M IN D E N   V A S Á R N A P .
        Egyes  szám  ara  l*0  fillér.                        A  nyilttér  sora  egy  korona.
          Tizenöt  év!       s  tovább  akarunk  dolgozni értük.  Az eddigi   vedést  okoztak.  M iért? Megmondom.  Alsó­
                             buzgalommal  fogjuk  szolgálni  a  közügye­  utca  néven  szerepel  vagy  öt  utca,  amelyek
              Alsólendva,  1909.  december  31.  ket  ezután  is,  hogy  városunk  felvirágzása   a  város  alsó  részén  feküsznek.  A  közön­
      Lapunk  most  tölti  he  15-ik évét. Meg­  idején  a  jól  megérdemelt  nyugalom  tuda­  ség  Alsó-utcának  nevezi  a Malom-utcát,  az
    ragadjuk  ezt  az  alkalmat,  hogy  megnyitva   tával  fejezzük  be  terhes  munkánkat.  Árok-utcát,  az  Üveges-utcát,  a  Kerti-utcát,
    szivünket  olvasóink  előtt,  minden  szerető­  Ma  ünnepünk  van.  Tizenöt  év  terhes   a  Szük-utcát  s  nevezne  még  többet  is,  ha
    iünket  reá  sugároztassuk  s  őszinte  köszö­  munkáját,  fáradságát,  törekvéseit  ünnepel­  —  volna.  Pardon!  Van  még  két  egyenle­
    netét  mondjunk  a  szives  támogatásért,  sze-   jük.  Nem  hivalkodó,  hangos  kiáltozással,   tesen  húzódó  utcánk,  amelyeket  szintén
    retetért,  melylyel  bátorítja  a  mi  küzdelmes   hanem  szerényen,  mint  egész működésűnk,   Alsó-utcáknak  nevezünk.  Ez  nem  helyes
    munkánkat.               kérve  a  közönséget,  hogy  eddig  tanúsított  dolog.  De  nem  helyes  dolog  az sem,  hogy
      Ám  a  legjobb  alkalom  ez,  hogy  szá­  szives  támogatását  a  további  években  se   a  városházhoz  vezető  utcát  Felső-utcának
    mot  vessünk  magunkkal  s  hivalkodás  nél­  vonja  meg  lapunktól  s  pártfogásával  has­  mondják.
    kül  mondjuk:  a  megelégedés  nyugodt  ér­  son  oda,  hogy  minél  hathatósabban  dol­  Egy  gyüsziinyi  ésszel  is  rögtön  rájö­
    zetével  tekintünk  a  lefolyt  másfél  évtized   gozhassunk  e  város  érdekében!  het  akárki,  mennyi  tévedés  történhetik  az
    küzdelmére,  csatazajára  s az erőgyűjtés bé­      utcák  rossz  elnevezése  miatt.  Ha  pl.  ide­
    késebb  munkásságára:  mert  kötelességünk­        gen  jön  a  városba  s  valakit,  aki valamelyik
    nek  éltünk.                 Az  utcák  nevei.     Alsó-utcában  lakik,  meg  akar  látogatni, ne­
      Nem  a  hivalkodásnak,  hanem  csupán            gyedórákon  át  bolyonghat  a  sok egyforma
                                       Alsólendv;.  1909.  december  : I.
    határjelzésként  Írjuk  ezt.  Fölmérjük  csupán    nevű  utcában,  mig  végre  ráakad  a  —  te­
    magunk  mögött  az  utat,  mert  az  a  tudat,   Egyik  olvasónk  egy  hosszú  cikkben   gyük  fel  —  Szük-utcai  házra.  De  nemcsak
    hogy  jó  utón  jártunk,  erőt  ad  nekünk  a   azt  az  ajánlatot  teszi  városunk  képviselő­  ebben  a  tekintetben,  hanem  más  oldalról
    szebb,  de  küzdelmesebb  jövőhöz  is.  testületének,  hogy  változtassák  meg  az ut­  véve  is  üdvös  volna,  hogyha  uj  nevekkel
       Erre  a  határjelzőre  a  hála  szavait  Ír­  cák  neveit,  mert  az  eddigi  nevek  sok téve­  látnák  el  az  utcákat.  Ki  hallott  egy  mo­
    juk  fel,  mellyel  támogatóinknak  tartozunk.   désnek  és  kellemetlenségnek  voltak  már   dern,  haladó  városban  Üveges-, Árok-utca,
    Büszkék  vagyunk  arra,  hegy amit  Ígértünk,   szülőokai.  Az  utcák  neveinek  szükséges   meg  ehhez  hasonló  mucsai  neveket?  Hát
    mindazt  magyar  szivünk  minden  becsüle­  megváltoztatását  már  többször szóvá  tettük   nem  szebben  hangzik ennél  Kisfaludy-utca,
    tességével,  öntudatunk  és  felebaráti  szere­    Kazincy-utca,  Kossuth-utca  stb.?
    tetünk  minden  erejével  megtartottuk:  kicsi   lapunk  hasábjain,  s  ez,  meg  a  beküldött   A  képviselőtestület  igen  helyesen  cse­
    erőnkhöz  képest  dolgoztunk  e  város  és  a   cikk  hosszúsága  az  oka,  hogy  a  t.  cikkíró   lekedne,  hogyha  utcáink  nevének  megvál­
    lakosság  érdekében.  Nem  az  ellenségeske­  kétségkívül  érdekes  indokolásait  egész  ter­  toztatását  már  legközelebb  tárgyalás  alá
    dés,  hanem  az  igazság  vezette toliunkat. A   jedelmükben  nem  közöljük.  venné.  Hiszen  amint  hallom, úgyis  uj  ház­
    hangunk  mérsékelt  voít,  csupán  olyankor   De  közöljük  belőle  a  következő  részt:  számtáblákkal  látják  el  nemsokára  az  ut­
    árult  el  szenvedélyt,  ha  bántottak  bennün­    cákat,  addig  tán  ki  lehet  vinni,  hogy az  uj
    ket.  Szeretjük  ezt  a  várost  és  lakosságát  „Az  eddigi  nevek  már  tenger  sok  té­  táblák  már  az  uj  utcaneveket  mutassák."
        Rombadőlt  álmok.    lottam  suttogni  itt  is,  ott  is :  „Milyen  derék  a  mi   emlékezve  a  krisztusi  szeretet  nagyságáról,  hogy
                             tanítónk!“  Ez  aztán  nagyon  merész  elhatározást   a  nyomorgók  előtt  feltárják  erszényüket  tehetsé­
         —  Egy öreg  tanító  életéből.  érlelt  meg  bennem.  Tapasztaltam  ugyanis,  hogy   gükhöz  mérten,  mely  azoknak  mérhetetlen  nyu­
                             falum  polgárai  többnyire  nagyon  szegény  embe­  galmat,  nekik  pedig  örömet és  lelki  megelégedést
          Irta:  BUDAVÁRY  LÁSZLÓ.
                             rek  s  igv  gyermekeiktől  is kénytelenek  megvonni   fog  nyújtani.
       A  távolban  már  feltűnt  a  kis  falu  tornya  s   mindent,  ami  pedig  a  gyermeki  leiket  igen-igen   A  nagy  terem  zsúfolásig  megtelt  nézőkkel.
    biztatólag  integetett  felém  az alkony homályában,   boldoggá  tehetné.  Eltőprengtem  e fölött  a hosszú   Oh,  hogy  kipirult  a  gyermekek  arca  a  nemes
    zsongó harangszava bátorító  hangokat csengett fü­  őszi estéken s  végre  megérett  bennem  az  elha­  izgalom  lázától,  oh,  milyen  szorongva  lesték  a
    lembe  s  én  meggyorsított  léptekkel  siettem  jö­  tározás.  pillanatot,  hogy  a  színpadot  elfedő  függöny  fel­
    vendő  küzdéseim  szintere  felé.  Közelgett  a  karácsony  ünnepe.  Ezen  a szent   gördüljön.  Egyszer  aztán  megszólalt  a  csengő
       Mit  mondtam?  Küzdéseim  színhelyére?  estén  mindenki  közelebb  húzódik  szeretteihez  s   éles  hangja  s  kezdetét  vette  az  előadás.  Minden
       Nem,  nem,  a .kor  még  nem  gondoltain  én   mennyi  boldogság  t  áti  el  keblét,  ha övéit örülni,   a  legszebben  ment,  valahány  gyermek  volt,  az
    küzdelmekre.  Édesnek  hittem  a  fáradságot, mely-   vigadni  látja.  Ez  az  érzelem  volt  rugója  az  én   mind  tündökölni  akart  elragadtatott  szülői  előtt,
    lyel  falumat  munkálni  fogom,  varázsos  álmokat   óhajomnak  is.  örvendő  lelke  et  akartam  látni   kik  könnyeket morzsoltak  ki a  meghatottság miatt.
    szövögettem  minden  szépről,  minden  nemesről s   mindenfelé  s  különösen  a  gyermekeknek vágytam   De  legnagyobb  volt  az  én  örömem   A  kedves
    boldog  mosollyal  képzeltem  el  munkám  gyümöl­  vidám  perceket  teremteni,  hogy majdan szent  áhí­  dalokat  mintha  az  ég  angyalai  énekelték  volna,
    csét,  mely  fáradozásom  nyomán  fakadni  fog.  tattal  gondoljanak  vissza  a  szent  estére  s  köte­  a  kis  jászol,  mely  az  Ur  szülőhelyét  ábrázolta,
       Amint  lassanként  esteledett,  meg-megbot-   lességüknek  ismerjék  el  ők  is  a  nyomorgókon   valóban  olyannak tűnt föl, mint  a betlehemi  istálló
    lottam  az  ut  kiálló  kavicsaiban,   de  nem  törőd­  tőlük  telhetöleg  segíteni.  béli,  köröskörül  mintha  mennyei  glória  szórta
    tem  vele,  az  én  lelkem  nem  bandukolt most ilyen   Minden  nap  az előadás végeztével  gyönyörű   volna  aranysugarait  s  a  nagyszámú  közönség
    göröngyös  pályán,  rózsák közt lebbent tova, körü­  pásztorjátékot  tanitgattam  be  a gyermekeknek.  Uj   olybá  tűnt  fel  elvarázsolt  lelkem  előtt,  mint  az
    lötte  kábító  illatár  rezgeti,  szóval  édesnek  ta­  volt  előttük  s  hogy  látták  a /  én  lelkesedésemet,   Isten  Fia  előtt  hajlongó  imádók  ezrei.
    láltam  az  életet  Megjelentek  képzeletemben  a kis   az  ő  gyermeki  lelkűk is felbuzdult s szorgalmasan   M ikor  a  gyermek-angyalok  elénekelték  az
    buksi  gyermekek,  akik  félénken  pislognak  reám,   tanulgatták  a  kiosztott  szerepeket.  Oh,  milyen   utolsó  akkordokat,  a  nézők  soraiból  itt  is, ott  is
    tanítójukra s én  meleg szeretettel bátorítom, vigasz   kéjes  érzelemmel  töltött  el  az  a  gondolat,  hogy   elfojtott  zokogás  volt  hallható.  Valóban  nagyon
    'alom  őket,  atyjuk  próbálok  lenni,  kifürkészem   fáradozásomat  siker  fogja  koronázni.  Olcsó,  de   megható  volt,  valóban  várakozáson  felül  sikerült
    hajaikat,  vágyaikat  s  teljesítem  is  valamennyit.   csinos  jelmezeket  szereztem  be  a  kis  műkedve­  minden.
    Láttam  lelkiszemeimmel,  hogy  a  szülök  is  mint   lőknek,  a  mi  még fokozta bennük  a  munkakedvet   Akkor  azután  én  léptem  a  színpadra.  Re­
    szeretnek,  szentirásnak  veszik  minden  szavamat   s  vonzóbbá  látszol!  tenni  a tervbevett előadást is.  megő  hangon mondtam  el  a sok  hallgatónak,  hogy
    s  érzéin,  hogy  fáradozásaimnak  méltó sikere nem   Végre  elérkezett  a  várva-várt  nap.  mindezt  azért  rendeztem,  hogy  gyermekeiknek és
    maradhat  el.               Az  iskolatermet  szépen  feldíszítettük  s meg­  nekik  örömet  szerezzek  vele.  De   mondtam  —
       így  volt  ez  akkor!  Ilyennek  képzeltein a ta­  hivattam  a  szülőket  is  az  előadásra,  hol  meg­  úgy  lesz  teljes  ezen  öröm,  ha megörvendeztetjük
    nító  életét.  S  ez  az  édes  hit  bámulatos  munka-   láthatják  gyermekeiknek  tehetségét  s  együtt  fog­  e  szent  alkalommal  a  szegénysorsuakat  és  nyo­
    kedvvel  töltött  el.  Néhány  hónap  múlva már hal­  nak  vigadni  az  áriat an  gyermeki  szivekkel, meg­  morgókat  is,  akik  Krisztusba  vetett  hittel  és  bi-
   1   2   3   4   5   6