Page 1 - Also-lendvai_hirado_1914
P. 1
Alsólendva, 1914. XIX. évfolyam I. szám. V asárnap, január 4.
Alsólendvai Hiradó
. . . ._____________________________________________________________________ ._________________________
Felelős szerkesztő:
Telefonszám
/ló f t ft é M ara J Felelős szerkesztő: Laptulajdonos és kiadó: ó: Telefonszám. 13. : 13.
Laptulajdonos és kiad
xccsz evre^ 4 k OSZFSZLY M . VICTOR. B A L K Á Y I RNŐ. Szerkesztőség és kiadóbivaial: B a l k á n : )
ERNŐ.
B AL KÁN N Y I
E
S/erkcs/ióség és kiadóhivatal: H a l k a n
OSZFSZLY M. VICTOR.
\
fel evre / \ J \ ' ’ !! ’ Ernő könyvkereskedéseben Alsolendvan.ván.
'V I v\
edé
Alsólend
ben
sé
9
yv
nő
n
kö
re
sk
ke
r
E
v-ave evre
rljjyes arj/^Q fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. A nyilttér sora egy korona.
Tizennyolc év. Amikor egy újabb évfolyamba lépünk, nekkel az ember szeme elé teszi ezt a
bizalommal kérjük Lendva és kies vidéke számot, ezer bánat, ezer fájdalmas sóhaj
A mai száminál az Alsóletidvai Híradó olvasóközönségének támogatását, mert a mi szakad fel a szívből.
Végzetes év volt ez az 1913. Volt
tizenkilencedik évfolyamába lép. Tizen munkánk csak úgy lehet eredményes, ha a háborúja! S milyen volt az? Félelmetes,
kilencedik éve szolgáljuk a közügyeket, lap előfizetésével módot nyújt az olvasó a nem azért, mert egypár kis ország vérben
tizennyolc éven át kitartással és a tőlünk fejlődéshez, a minek rendületlen hívei fetrendett, mert egypár kis nemzet java
telhető buzgalommal szolgáltuk a közjót. vagyunk. föld alá került, hanem mert olyan volt ez
Nem egyes külön osztályoknak érdekét, Lapunk előfizetési árának csekélysége a háború, hogy állandóan a világot fenye
hanem mindenkoron a fejlődésre, haladásra pedig, reméljük olyan, hogy mindenki el gette lángbaborulással. Mindig a háború
halálangyalától kellett félnünk. Belénk bujt,
praedestinált Alsólendva város és vidéke bírja könnyen annak terhét és mindazok, át- és átjárt bennünket ez a halálos félelem
egyetemének érdekeit tartottuk szem előtt, akik eddig tehették volna, de nem voltak s megbénitotla erőnket, akaratunkat, tett
így volt ez a múltban és igy lesz a jövőben is. tagjai előfizetőinknek, ezután belépnek ezek vágyunkat, ólomsuly volt az egész életün
A politika nem kenyerünk és ezért sorába. kön. És ez a félelem, ez a bizonytalanság
soha nem is foglalkozunk vele. M i azt Az Alsólendvai Híradó előfizetési ára : tönkretette üzleti életünket, elsöpört biztos
egzisztenciákat, csődbe hajtott embereket
hisszük, hogy a vidéki olvasóközönség fino- Negyedévre . . . 2 kor.
és intézeteket, az utolsó menedéket: a
muitabb érzékét és igényeit a vidéki lap Félévre . . . . 4 kor.
revolvert adta sok ember kezébe. Minde
politikája nem bírná kielégíteni, hiszen a Egész évre . . . 8 kor. nütt, amerre szem látott, szomorn volt a
fővárosi lapok naponta elég bőven foglal Az „Alsólendvai Híradó*1 világ, bánat, keserűség ütötte fel a tanyá
koznak az újabbnál újabb politikai ese szerkeszt ősege és kiadóhivatala. ját, mindenfelé a rettentő kétségbeesés
bujkált.
ményekkel. ,*■ • Végére értünk lassankint ennek a gyá-
Annál negyobb súlyt helyezünk arra, * u; 3 szos évnek is S amint közeledtünk a vég
hogy kőzgszdsásgi cs íáf:;juá7n,i cikkeink felé, elmúlt a fejünk felett a veszély, alább
amint eddig, úgy a jövőben is a legtelje Alsólendva, január I!. hagyott a zivatar, a romboló fergeteg ereje.
sebb mértékben szolgálják a közt. Gondos Ürömmel írjuk le ezt a számot. Nem Ideje is volt már, mert a hurok már a
kodunk arról, hogy hírrovatunk az esemé azért, mintha édes emlékek tapadnának végsőkig feszültek, az általános kétségbe
hozzá, hanem mert utoljára akarjuk leírni esés kezdett nrrá lenni az emberek felett,
nyek pontos leírásával a legujabbat és
most, amikor elbúcsúzunk tőle. mely inkább a halál, mint az élet felé ve
minden tekintetben megbízhatót nyújtson.
1913! Semmi különös sincs benne! zető utat egyengette.
Lapunk szépirodalmi része pedig — remél Olyan, mint a többi. Csak talán a babo Romok közt vagyunk, az elmúlt 1913.
jük, — hogy a jövőben is mindenkoron csak nások előtt gyanús egy kissé az a 13-as évnek romjai közt! Ahogy elmúlt az év, a
élvezetet nyújt az olvasóközönségnek. szám, mégis, mikor a fantázia komor szí romjait, az emlékeit, a bús maradékát is
— Jesszus! (Szellemű ur mindent megértve Szellemű kidugja a fejét:
Szilveszter éjszaka.
ijedten dugja vissza fejét az ágyba): Adjon Isten — Hála Isten ! Mari néni jöjjön később ...
magának is, Mari néni! Kopogás, bejön a levélhordó!
Csókkal búcsúztattuk el az ú-esztendöt,
Csókkal, öleléssel vártuk a jövendőt, — Nagyságos ur, már Űz óra. Egy ur várja — Jó reggelt, buék!
odakint! Szellemű ingerülten :
Izzó ajakadra rátapadt az ajkam .
Csönd volt körülöttünk, csak kint az avarban — Micsoda ur? (A párnák közé temetkezik.1 — Helyes, jó reggelt! Bújjék magának is,
-1- Majd beküldőm ! itt a három koronája.
A suttogó szellő felsirt néha halkan.
Szellemű ur udvari szabója megjelenik az Szellemű a levélcsomóhoz nyúl. Idegesen
Pattogott a rőzse fellobbanó lángja, ajtónyilásban, Szellemű ur rémesen horkol. tépi fel a koverteket Négy betű a névjegyeken.
Derengő fényt hintett szép kicsiny szobádba. Jó reggelt, nagyságos uram! (A takarító Bujjékot kívánnak az ismerősök, a jó barátok, a
„Lásd. a mi szerelmünk," suttogtam tenéked - nőhöz): Alszik? No, nem baj! (Kedélyesen : Majd doktor, a házigazda, a kávéházi fópincér, a inosóné,
S hirtelen sötétség lepte be az éjét, én felköltöm. Alázatos szolgája, van szerencsém a gráci nagynéniké (hogy bújjék a köztemető ár
A kandalló lái\gja fellobbant, elégett, nagyságos Szellemű ur, kedves egészségére vál nyába!), a hivatalszolga stb., stb.
Akár a szerelmünk, porrá, semmivé lett jék az éjszakai nyugodalom! (Emeltebb hangon): Szellemű ur nézi a betűket s igy olvassa őket:
Van szerencsém önnek igen kellemes és boldog — Ha találkozunk, adj egy koronát, vagy
újévet kívánni! (Zsebébe nyu , páthosszal): Ez fogadjon Báli M'hály a szeretetéhe!
ünnepié* alkalommal bátorkodom önnek szerény — Egyenlilsd ki a kontódat, vagy pirítsa
Január elsején. számlámat átnyújtani és esedezem legszivélyesebb nak meg a diósgyőri krematóriumban!
kiegyenlítése végett. . . — Ha nem küldesz öt kroncsit, hát legyél
— Félmcrtföldes hvpermod:rn kirtetcphon-felvétel. -
— Haó . . . Iiaoó . . . haaaoooó . . . fa, melyen villám fut keresztül!
— Nagyon mélyen alszik! (Elkeseredve): Az ajtóban megjelenik a házmester félelme
Irta : OÁNOOl. ISTVÁN.
Sajátságos, ma mindenki alszik, két kuncsaftom tes alakja.
— Jaóoó ... jaaoooó... uh.. ej. .. iim ... beteg, bt nem volt odahaza, hét elutazott és — Out niorg’ gné Herr! (Akasszanak fel
Szellemű ur ébredez az átdózsült Szilveszter három meghalt. az északi sarokra I)
éi után és kéjesen nyújtózkodik agglegényi nyo- — ilaort... hnoó... pukkadj meg... puk Jönnek a többiek is, hogy személyeser
szolyáján. kadj meg . . . tisztelegjenek. Jön a pereces, jön a. kéményseprő,
— Ball. . brr .. . ejnye .. . hány óra ? . • A szabó a takarítónőhöz: az újságkihordó, a házigazda .is fia, az utca
jajj... jaoooó . . . (Kopognak az ajtón): Na! — De hiszen az elébb hangokat hallottam seprő, a pikkoló, az állandó klblc, a klubszolga,
(Reszelő* hangon): Ki az? a szobából, akkor ébrei: volt? jön a boldog és jön a boldogtalan.
— Jó reggelt, nagyságos ur! (A takarítónő Álmában beszélt. Szellemű ur felköti az átlát, beteget szimu
köszörüli' odakint a torkát, hejön): Boldog újévet Akkor a számlát itt hagyom az asztalon. lál, nem találja a kulcsot, hogy az ajtót bezár
kívánok a nagyságos urnák 1 Alásszoigája! (El ) hatná, a lavórba dugja a fejét, hogy ne hallja a