Page 1 - Also-lendvai_hirado_1914
P. 1

Alsólendva, 1914.                       XIX.  évfolyam  I.  szám.      V         asárnap,  január  4.



           Alsólendvai Hiradó





             . . .    ._____________________________________________________________________ ._________________________
                                     Felelős  szerkesztő:
                                                                                      Telefonszám
            /ló f t ft é M   ara J   Felelős  szerkesztő:   Laptulajdonos  és  kiadó:  ó:  Telefonszám.  13. :  13.
                                                          Laptulajdonos  és  kiad
     xccsz  evre^          4 k    OSZFSZLY  M .  VICTOR.   B A L K Á  Y  I RNŐ.  Szerkesztőség  és  kiadóbivaial:  B a l k á n : )
                                                                    ERNŐ.
                                                         B AL KÁN N Y I
                                                                    E
                                                                              S/erkcs/ióség  és  kiadóhivatal:  H a l k a n
                                  OSZFSZLY  M.  VICTOR.
               \
     fel  evre  /    \  J   \   '   ’   !!  ’                                 Ernő  könyvkereskedéseben  Alsolendvan.ván.
     'V I   v\
                                                                                         edé

                                                                                               Alsólend
                                                                                            ben
                                                                                           sé
           9
                                                                                    yv
                                                                                nő
                                                                                    n
                                                                                  kö

                                                                                       re
                                                                                        sk
                                                                                      ke
                                                                                r
                                                                               E
     v-ave  evre
          rljjyes  arj/^Q fillér.       MEGJELENIK  MINDEN  VASÁRNAP.              A  nyilttér  sora  egy  korona.
         Tizennyolc  év.                 Amikor  egy  újabb  évfolyamba  lépünk,   nekkel  az  ember  szeme  elé  teszi  ezt  a
                                      bizalommal  kérjük  Lendva  és  kies  vidéke   számot,  ezer  bánat,  ezer  fájdalmas  sóhaj
       A  mai  száminál  az  Alsóletidvai  Híradó   olvasóközönségének  támogatását,  mert  a mi   szakad  fel  a  szívből.
                                                                            Végzetes  év  volt  ez  az  1913.  Volt
   tizenkilencedik   évfolyamába  lép.  Tizen­  munkánk  csak  úgy  lehet  eredményes,  ha  a   háborúja!  S  milyen  volt  az?  Félelmetes,
   kilencedik  éve  szolgáljuk  a  közügyeket,   lap  előfizetésével  módot  nyújt  az  olvasó  a   nem  azért,  mert  egypár  kis  ország  vérben
   tizennyolc  éven  át  kitartással  és  a  tőlünk   fejlődéshez,   a   minek   rendületlen  hívei   fetrendett,  mert  egypár  kis  nemzet  java
   telhető  buzgalommal  szolgáltuk  a  közjót.   vagyunk.              föld  alá  került,  hanem  mert  olyan  volt  ez
   Nem  egyes  külön  osztályoknak  érdekét,   Lapunk  előfizetési  árának  csekélysége   a  háború,  hogy  állandóan  a  világot  fenye­
   hanem  mindenkoron  a  fejlődésre,  haladásra   pedig,  reméljük  olyan,  hogy  mindenki  el­  gette  lángbaborulással.  Mindig  a  háború
                                                                        halálangyalától  kellett  félnünk.  Belénk  bujt,
   praedestinált  Alsólendva  város  és  vidéke   bírja  könnyen  annak  terhét  és  mindazok,   át-  és  átjárt  bennünket ez a  halálos  félelem
   egyetemének  érdekeit  tartottuk  szem  előtt,   akik  eddig  tehették  volna,  de  nem  voltak   s  megbénitotla  erőnket,  akaratunkat,  tett­
    így volt ez a múltban és igy lesz a jövőben is.  tagjai előfizetőinknek,  ezután  belépnek  ezek   vágyunkat,  ólomsuly  volt  az  egész  életün­
       A  politika  nem  kenyerünk  és  ezért   sorába.                 kön.  És  ez  a  félelem,  ez  a  bizonytalanság
   soha  nem  is  foglalkozunk  vele.  M i  azt   Az  Alsólendvai  Híradó  előfizetési  ára :   tönkretette  üzleti  életünket,  elsöpört  biztos
                                                                        egzisztenciákat,  csődbe  hajtott  embereket
    hisszük,  hogy  a vidéki  olvasóközönség fino-   Negyedévre  . . .    2  kor.
                                                                        és  intézeteket,  az  utolsó  menedéket:  a
    muitabb  érzékét  és  igényeit  a  vidéki  lap   Félévre   . . . .    4  kor.
                                                                        revolvert  adta  sok  ember  kezébe.  Minde­
    politikája  nem  bírná  kielégíteni,  hiszen  a   Egész  évre  . . .    8  kor.  nütt,  amerre  szem  látott,  szomorn  volt  a
    fővárosi  lapok  naponta  elég  bőven  foglal­  Az  „Alsólendvai  Híradó*1  világ,  bánat,  keserűség  ütötte  fel  a  tanyá­
    koznak  az  újabbnál  újabb  politikai  ese­  szerkeszt ősege  és kiadóhivatala.  ját,  mindenfelé  a  rettentő  kétségbeesés
                                                                        bujkált.

    ményekkel.    ,*■ •                                                     Végére  értünk  lassankint  ennek  a  gyá-
       Annál  negyobb  súlyt  helyezünk  arra,     * u; 3               szos  évnek  is  S  amint  közeledtünk  a  vég
    hogy  kőzgszdsásgi  cs  íáf:;juá7n,i  cikkeink                      felé,  elmúlt  a  fejünk  felett  a  veszély,  alább­
    amint  eddig,  úgy  a  jövőben  is  a  legtelje­       Alsólendva,  január  I!.  hagyott  a  zivatar,  a  romboló  fergeteg  ereje.
    sebb  mértékben  szolgálják  a  közt.  Gondos­  Ürömmel  írjuk  le  ezt  a  számot.  Nem   Ideje  is  volt  már,  mert  a  hurok  már  a
    kodunk  arról,  hogy  hírrovatunk  az  esemé­  azért,  mintha  édes  emlékek  tapadnának   végsőkig  feszültek,  az  általános  kétségbe­
                                      hozzá,  hanem  mert  utoljára  akarjuk  leírni   esés  kezdett  nrrá  lenni  az  emberek  felett,
    nyek  pontos  leírásával  a  legujabbat  és
                                      most,  amikor  elbúcsúzunk  tőle.  mely  inkább  a  halál,  mint  az  élet  felé  ve­
    minden  tekintetben  megbízhatót  nyújtson.
                                          1913!  Semmi  különös  sincs  benne!   zető  utat  egyengette.
    Lapunk  szépirodalmi  része  pedig  —  remél­  Olyan,  mint  a  többi.  Csak  talán  a  babo­  Romok  közt  vagyunk,  az  elmúlt  1913.
    jük,  —  hogy a jövőben is mindenkoron  csak   nások  előtt  gyanús  egy  kissé  az  a  13-as   évnek  romjai  közt!  Ahogy  elmúlt  az  év,  a
    élvezetet  nyújt  az  olvasóközönségnek.  szám,  mégis,  mikor  a  fantázia  komor  szí­  romjait,  az  emlékeit,  a  bús  maradékát  is
                                          —  Jesszus!  (Szellemű  ur  mindent megértve   Szellemű  kidugja  a  fejét:
           Szilveszter  éjszaka.
                                      ijedten  dugja  vissza  fejét  az  ágyba): Adjon  Isten   —  Hála  Isten !  Mari  néni  jöjjön  később ...
                                      magának  is,  Mari  néni!             Kopogás,  bejön  a  levélhordó!
        Csókkal  búcsúztattuk  el  az  ú-esztendöt,
        Csókkal,  öleléssel  vártuk  a  jövendőt,  —  Nagyságos  ur,  már  Űz óra.  Egy  ur  várja   —  Jó  reggelt,  buék!
                                      odakint!                              Szellemű  ingerülten :
        Izzó  ajakadra  rátapadt  az  ajkam  .
        Csönd  volt  körülöttünk,  csak kint az  avarban   —  Micsoda ur? (A párnák közé temetkezik.1  —  Helyes,  jó  reggelt!  Bújjék  magának  is,
                                          -1-  Majd  beküldőm !          itt  a  három  koronája.
        A  suttogó  szellő  felsirt  néha  halkan.
                                          Szellemű  ur  udvari  szabója  megjelenik  az   Szellemű  a  levélcsomóhoz  nyúl.  Idegesen
        Pattogott  a  rőzse  fellobbanó  lángja,  ajtónyilásban,  Szellemű  ur  rémesen  horkol.  tépi  fel  a  koverteket  Négy  betű  a  névjegyeken.
        Derengő  fényt  hintett  szép  kicsiny  szobádba.   Jó  reggelt,  nagyságos uram!  (A  takarító­  Bujjékot  kívánnak  az  ismerősök,  a  jó barátok,  a
        „Lásd.  a  mi  szerelmünk,"  suttogtam  tenéked   -   nőhöz):  Alszik?  No,  nem baj!  (Kedélyesen  : Majd   doktor, a házigazda, a kávéházi fópincér, a inosóné,
        S  hirtelen  sötétség  lepte  be  az  éjét,  én  felköltöm.  Alázatos  szolgája,  van  szerencsém   a  gráci  nagynéniké  (hogy  bújjék a  köztemető ár­
        A  kandalló  lái\gja  fellobbant,  elégett,  nagyságos  Szellemű  ur,  kedves  egészségére vál­  nyába!),  a  hivatalszolga  stb.,  stb.
        Akár  a  szerelmünk,  porrá,  semmivé  lett  jék  az  éjszakai  nyugodalom! (Emeltebb  hangon):   Szellemű ur nézi a betűket s igy olvassa őket:
                                      Van  szerencsém  önnek  igen  kellemes  és  boldog   —  Ha  találkozunk,  adj  egy  koronát,  vagy
                                      újévet  kívánni!  (Zsebébe  nyu ,  páthosszal):  Ez   fogadjon  Báli  M'hály  a  szeretetéhe!
                                      ünnepié*  alkalommal  bátorkodom  önnek  szerény   —  Egyenlilsd  ki  a  kontódat,  vagy  pirítsa­
            Január  elsején.          számlámat  átnyújtani és esedezem legszivélyesebb   nak  meg  a  diósgyőri  krematóriumban!
                                      kiegyenlítése  végett.  .  .          —  Ha  nem  küldesz  öt  kroncsit,  hát  legyél
     —  Félmcrtföldes  hvpermod:rn  kirtetcphon-felvétel.  -
                                          —  Haó  . .  .  Iiaoó .  .  .  haaaoooó  .  .  .  fa,  melyen  villám  fut  keresztül!
                                          —  Nagyon  mélyen  alszik!  (Elkeseredve):   Az  ajtóban  megjelenik  a házmester félelme­
             Irta :  OÁNOOl.  ISTVÁN.
                                       Sajátságos,  ma  mindenki  alszik,  két  kuncsaftom   tes  alakja.
        —  Jaóoó ...  jaaoooó...  uh..  ej. ..  iim ...  beteg,  bt  nem  volt  odahaza,  hét  elutazott  és   —  Out  niorg’  gné  Herr!  (Akasszanak  fel
        Szellemű ur ébredez az átdózsült Szilveszter­  három  meghalt.   az  északi  sarokra I)
    éi  után  és  kéjesen  nyújtózkodik  agglegényi  nyo-   —  ilaort...  hnoó...  pukkadj  meg...  puk­  Jönnek  a  többiek  is,  hogy  személyeser
    szolyáján.                         kadj  meg .  . .                  tisztelegjenek.  Jön  a  pereces, jön a. kéményseprő,
        —  Ball.  .  brr  ..  .  ejnye ..  .  hány  óra ? .  •    A  szabó  a  takarítónőhöz:  az  újságkihordó,  a  házigazda  .is  fia,  az  utca­
    jajj...  jaoooó . .  .  (Kopognak  az  ajtón):  Na!   —  De  hiszen  az  elébb  hangokat  hallottam   seprő,  a  pikkoló,  az  állandó  klblc,  a  klubszolga,
    (Reszelő*  hangon):  Ki  az?       a  szobából,  akkor  ébrei:  volt?  jön  a  boldog  és  jön  a  boldogtalan.
        —  Jó  reggelt,  nagyságos  ur!  (A  takarítónő   Álmában  beszélt.  Szellemű  ur  felköti  az  átlát,  beteget szimu­
    köszörüli' odakint  a torkát,  hejön):  Boldog  újévet   Akkor  a  számlát  itt hagyom  az  asztalon.   lál,  nem  találja  a  kulcsot,  hogy  az  ajtót  bezár­
    kívánok  a  nagyságos  urnák 1     Alásszoigája!  (El )              hatná,  a  lavórba  dugja  a  fejét,  hogy  ne  hallja  a
   1   2   3   4   5   6