Page 1 - Muraszombat_es_videke_1887
P. 1
2892
. 4 ..____ v
1 * < ö Muraszombat, 1887. január 2.
Harmadik évfolyam.
M
M A G Y A R E S V E N D N Y E L V Ű V E G Y E S T A R T A L M Ú H E T I L A P.
A „Muraszombati gazdasági fiók-egylet" s a „Muraszombati dal- és zene-egylet" hivatalos közlönye.
M K O JK L K X IU J I I \ 3 U :\ V A S ÍK X A I* .
E l ő f i z e t é s i á r : 1 Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények a
Egész évre 3 frt. Félévre 1 frt 50 kr Negyedévre 75 kr. Felelős szerkesztő: K O V Á CS K Á R O L Y . szerkesztőséghez intézendók.
Egyes szám ára 10 kr. | Hirdetési dij : 1 ha.-álios petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr
Előfizetési pénzek és reclamatiók a kiadóhivatalhoz Kiadó-laptulajdonos: G RÜ N BA U M M Á R K . I többszöri hirdetésnél soronkint ti’kr. Bélyegdij 30 kr.
(Grünbaum Márk) intézendók. NyílItér petitsora 25 kr.
Szerkesztői beköszöntő. Vréditela poklon.
Egy évtized óta, — a mióta a muraszombati járás lakosa lehetni Od deszét lejt., od steri mao szem szobocskoga járása prebívecz
szerencsés vagyok — szerény működésem sokkal ismeretesebb minden j szrecsen bidti, je inoj» delavnoszt doszta bole poznána vu szaksom
irányban, hogysem e lap tisztelt olvasó közönsége előtt magamat táli, liki da bi mi pred postüvanimi cstenyári etoga liszta potrejbno
bemutatnom kellene; — kezdjük tehát m indjárt a szót m int régi jó bilou szebé notri pokázati; — zacsuimo tak vcsaszi rejcs kak dávin
barátok, kedves ism erősök! dobri priátelje, drági szpoznánczi
Azon meggyőződésben élek, hogy ezen lapra, amelynek a mai Vu onoj veri zsivém, da je ete liszt, steroga szem, z-denésny!m
nappal lelkem szent hevével, csekély tehetségem minden erejével, dnévom, z-szvétov vrejlosztjov moje díise, z-vszov jákosztjov mojga
M uraszombat ériéi miségének határozott akaratából élére állottam . — máloga talentuma, z-sztálne vole szó bocs ke r.i/.umnoszti. vréditelsztvo
a nép között égető szükség van, égető sznkség v a n kü lön ösen a m i 1 preik vzeo, lüsztvi gorécse potrejben; g orécse potrpiben szposzebnim
n ép ü n k között, a m ely ről a M arbu rg ban és C illyben , szóval a szom széd j nasem i lüsztvi z-steroga sze v M a rb arg i i Czillii, z r e c s jo v : vu szou-
S tajerh ou b an m egjelen ő illy r nyelvű lap o k szívesen g o n d oskod n ak szidnoj stájerszkoj d om ov in i v öd án i ülyrszkoga jez ik a liszti r a d i szkrbio.
E lap tehát mint keletkezésétől fogva mindig a népnek lesz E te liszt tak, kak od zacsétka szvojga vszigdar, lüsztvi bode
szánva első sorban, s a mennyiben az értelm iség p ártolja: az tisztán namejuyeni vu pervom redi, i v-kelikoin ga rázumnoszt narocsüje,
magyar hazafias szempontból indul ki, jól tudva, hogy e hasábokról jedino z-pogléda vogrszki domovinárov csiní, dobro znajoucsa da od
feltétlen becsű, világot mozgató munkákat nem várhat. etoga liszta uepreczenyene czejne, — szvejt giblejoucsa dela nemre
így fogva fel e lap rendeltetését, hitem az, hogy a muraszombati já csakati.
rás f-jletleu, de tanulékony, idegen nyelvű, de magyarérzehiü, szegény, E ták razinivsi tóga liszta czio, verjem, da szobocskoga járása
de egy jobb anyagi állapotra felemelkcdhetés szám talan feltételével I nevucseno, ali 11a vcseiiyé nagnyeno, drügoga jezika, ali vogerszkoga
biró népét, csakis ezen az utón, egy népiesen hazafias irányú hírlap Uc*ütejnya, sziroinasko ali na tden bougsi sztális podignoti vneuge
terjesztésével lehet anyagilag és erkölcsileg lassan-lassan felemelni, — I lasztivnoszti májoucse lüsztvo li szamo po etnj pouti, — po ednom
hogy itt a határszélen csupán ezen eszköz alkalm as arra, miszerint j lüsztvi valoun, domovino pred ocsmí majoucsem liszti je inogoucse
nem magyar ajkú népünkben az édes magyar hazához tartozás — az na telovna i düsevna gledoucs pomali-pomali g >ri zdignoti, — da éti
ebhői folyó kötelezettség szunnyadó érzetét felkeltsük és ébren ta rt na krajini li szamo eta skér je prilicsna na tou, naj vu nasem nej
suk. Tudom, hogy e népet a napról-napra észlelhető vagyoni sülye- vogrszkoga jezika lüsztvi gori zbfldíino otávlamo dremajoucse csütejnye,
désbeii csak úgy lehet megakadályozni, hogy ha őt erkölcsileg — da szmo szinovje dráge vogrszku domuvine, da prouti onoj gvflsne
liogy ha ezt értelm ileg fejlődni segítjük, hogy ha azt az Isten, a fe duzsnoszti mámo.
lebarát, az édes magyar haza s z e r e lté re , megbecsülésére alkalm as Znám da eto lüsztvo, stero vidimo, od dnéva do dnéva szirmas-
utakon tanítani, ösztökélni meg nem szültünk. kejse bidti, li szamo tak mogoucse pomocsti, esi mo je pomágali vu
A karatom , hogy e lap vegye fel a fonalat ott, hol az iskola-ta- rázumi hrászti, esi je Boga, blizsnyega, drágo vogrszko domovino lü-
nitó kiadja kezéből, hogy legyen egyformán segélyére, ép úgy a vallás : biti, postüvati, po prilicsui potáj v esi ti, na dobro pobüdjávati uepre-
magasztos tanait hirdető papnak, mint a törvény rideg szigorát alkal ! sztánemo.
mazó bírónak, egyszóval, hogy vállvetve működjék mindazon nemes M oja vola je, naj ete liszt tam vzeme gori nit, gde je vucsiteo
goiidolkozásu férfiakkal, akik bármi utón népünk erkölcsi és anyagi ; vödá z-rouke, naj bode z-ednákim tálom na pomoucs rávno tak vére
jóléiének megszilárdításán fáradoznak. j preszvéti návuk nazvesztsávajoucsemi popi, kak právde oumurno szi-
A n ép , m ely között e la p elterjed n i h iv atv a v a n , egy nyelvben ! gurnoszt delécsemi birouv i (szodezi); z-recsjov: naj sze trdí navküpe,
é s szívben m ag y arosod n i in d a lt v en d a jk ú n ép , e körülmény indokolja vszejmi oniini z-menoin edne míszi mouzsi, ki po steroj koli ponti
tehát, hogy az magyar és vend nyelven szerkesztessék. Köröttem, és sze trfldijo lüsztvi nasemi bougsi düsevni i zemelszki sztális szpraviti.
Milyen furcsa is ez a világ. Mikor mindenki ő körülötte volt. Sándor
TÁRCZA. félre állott; most senki más uem gondol vele és Sándoréi se mozdul mellőle.
A szenvedő leány arczát még sápadtabbá tették 0 bántó gondolatok.
Egykedvű fásultság vett rajta erőt, a mely egészen elzsibbasztotta idegeit.
A l e g s z e b b . Némán merengett maga elé s napernyőjével öntudatlanul rajzolt alakokat
Mutatvány a „Kemény" czimü kiváló érdekű lap X. számából. a homokba.
Sándor óvatosan figyelte arczát s leikébe olvasott Saroltának, érezte
Irta: Paál Árpád. minden gondolatát.
(Vége.) A mozgó napernyő nyomán betűk rajzolódtak s azokból Sándor a saját
Hosszú, kínos hetek teltek el. Leányával együtt mélyen szenvedett az nevét olvasta ki. Szive elszorult s szemeiből lopva törült ki egy forró könnyűt.
anya in. l**lke érezte, hogy miudennek fele részese ő, hogy leánya szépsé Sarolta egy darabig némáu nézte a homokba irt betűket s majd egy
gének puhulásával az ő ereje és egészsége is napról-napra vész. Sándor kebléből feltörő erős sóhaj által felriasztva, gyorsan szétszórta. Hogy zavarat
mind ezt jól látta h nemes lelke együtt szenvedett velük. D« erőt vett ön elleplezze, hirtelen fordult anyjához.
magán. Néuje előtt nem mutatta félelmét és kétségbeesését, csak midőn késő — Kipihentem már magamat, édes mama; menjünk haza.
estéken lukasára érve, egyedül volt szobájában, akkor vetette magát egy Előhívatták a kocsit. Sándor felsegítette Saroltát 3 haza hajtattak.
támlányba s engedőit kitörő folyást kínos néma könnyeinek. Most érezte, Mikor lakásukba értek. Sarolta kérte Sándort, maradjon még ott egy
mily véghetetleniil szereti Saroltát. Rémülve gondolt elvesztésére; érezte, hogy kis időre, beszélgetni. Az ablakhoz ültek Mások is jöttek haza a sétából.
e gyász ötét is semmivé tenné. A komoly, bátor férfi összekulcsolta kezeit s Yig kaczagás közt csevegő hölgyeket kisértek Friczi báró és a „zseniális
úgy imádkozott az éghez. Feri." Ép akkor kanyarodtak be a kis mellékutczába, hol egyik csinosabb
Az ilyen ima m“ghallgattafik. ház földszintjén Saroltáék rég idő óta laktak. Még fel se néztek a jól ismert
Sarolta néhány hét múlva felkelhetett. Később az orvos maga ajánlotta, ablakra, melyet máskor már távolról figyeltek. Sarolta szemeibe könnyek
hogy a korán nyíló enyhe tavaszi levegőre kisétáljon. Lábai még alig bírták gyűltek s ajkán megvető gúny vonult végig. Sándorhoz fordult.
a járást s arczáu mélyen látszottak a himlő nyomai. Hiúsága szégyenkezett — Olyan szótulan ma; édes Sándor. Beszéljen valamit. Emlékezik, mennyit
s annyira erőt vett rajta, hogy egy alkalommal, midőu mint lábadozó, a csevegtünk már mi enné! az ablaknál, kelten ? Tudja, mikor még itt ma
szobába sétálva a tükörbe pillautott, Önmagától megijedve, ájulva hauyatlott gyarázta nekem a történelmet, az irodalmat. Oh, olyan szép mesék voltak
Sándor karjaiba. azok; én jól emlékezem.
Csak is az orvos többszöri unszolása bírhatta rá, hogy kimenjeu a ház Halványan mosolygott s átDynlva a kis asztal felett, gyöngéden fogta
ból. Sűrűn elfátyolozta arczát s anyja és Sándor társaságában kikocsizott a meg Sándor kezét, hogy azt merengéséből felzavarja.
ligetbe. Rövid sétát tettek a tó lankásabb partján s egy félreeső pádon pi Sándor feltekintett s szem-ó belemerültek Sarolta arczába. Nem volt
hentek meg. ez már a bájos, elbűvölő arcz, de a szemek még mindig azok a csodás ra
Oh, milyen rosszul esett Saroltának, a távolban látni, a Stefánia-utón gyogást: szemek voltak s az a hang ismét az a régi, édes, a melynek zenéje
hullámzó tömeget, mely rajként gyűlt ki, a fris tavaszt élvezni. Olykor fü oly sokszor elringatta az ő gyermek-álmait. Talán már évek óta nem szólott
léig hallszott a víg társalgás zaja, látta a jól ismert arezokat s miudazok hozzá Sarolta ezen á hangon, azóta, hogy megismerte a „társaság“-ot, az
közül most nem törődött vele senki. Egyedül Sándor volt hű őre. élvezetet, a mulatságot.
cÍL