Page 1 - Muraszombat_es_videke_1887
P. 1

2892
                                          .  4       ..____ v
                                          1 *  < ö              Muraszombat,  1887.  január  2.
       Harmadik  évfolyam.
                                                                             M







     M A G Y A R   E  S  V E N D  N Y E L V Ű   V E G Y E S  T A R T A L M Ú   H E T I L A  P.
         A  „Muraszombati  gazdasági  fiók-egylet"  s  a  „Muraszombati  dal-  és  zene-egylet"  hivatalos  közlönye.
                                   M K O JK L K X IU   J I I \ 3 U :\   V A S ÍK X A I* .
             E l ő f i z e t é s i  á r :                      1 Kéziratok,  levelek s egyéb  szerkesztőségi  közlemények a

     Egész  évre  3  frt.  Félévre  1  frt  50  kr  Negyedévre 75 kr.   Felelős  szerkesztő:  K O V Á CS  K Á R O L Y .   szerkesztőséghez  intézendók.
             Egyes  szám  ára  10  kr.                         | Hirdetési dij :  1  ha.-álios petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr

      Előfizetési  pénzek  és  reclamatiók  a  kiadóhivatalhoz   Kiadó-laptulajdonos:  G RÜ N BA U M   M Á R K .  I   többszöri  hirdetésnél  soronkint ti’kr.  Bélyegdij  30  kr.
           (Grünbaum  Márk)  intézendók.                                NyílItér  petitsora  25  kr.
                Szerkesztői  beköszöntő.                       Vréditela  poklon.
        Egy  évtized  óta,  —   a  mióta  a  muraszombati  járás  lakosa  lehetni   Od  deszét  lejt.,  od  steri  mao  szem  szobocskoga  járása  prebívecz
     szerencsés  vagyok  —   szerény  működésem  sokkal  ismeretesebb  minden  j  szrecsen  bidti,  je  inoj»  delavnoszt  doszta  bole  poznána  vu  szaksom
     irányban,  hogysem  e  lap  tisztelt  olvasó  közönsége  előtt  magamat   táli,  liki  da  bi  mi  pred  postüvanimi  cstenyári  etoga  liszta  potrejbno
     bemutatnom  kellene;  —   kezdjük  tehát  m indjárt  a  szót  m int  régi  jó    bilou  szebé  notri  pokázati;  —   zacsuimo  tak  vcsaszi  rejcs  kak  dávin
     barátok,  kedves  ism erősök!               dobri  priátelje,  drági  szpoznánczi
        Azon  meggyőződésben  élek,  hogy  ezen  lapra,  amelynek  a  mai   Vu  onoj  veri  zsivém,  da  je   ete  liszt,  steroga  szem,  z-denésny!m
     nappal  lelkem  szent  hevével,  csekély  tehetségem  minden  erejével,   dnévom,  z-szvétov  vrejlosztjov  moje  díise,  z-vszov  jákosztjov  mojga
     M uraszombat  ériéi miségének  határozott  akaratából  élére  állottam .  —    máloga  talentuma,  z-sztálne  vole  szó bocs ke  r.i/.umnoszti.  vréditelsztvo
     a   nép  között  égető  szükség  van,  égető  sznkség  v a n   kü lön ösen   a   m i  1  preik  vzeo,  lüsztvi  gorécse  potrejben;  g orécse  potrpiben  szposzebnim
     n ép ü n k  között,  a m ely ről  a   M arbu rg ban   és  C illyben ,  szóval  a   szom széd  j  nasem i  lüsztvi  z-steroga  sze  v  M a rb arg i  i  Czillii,  z r e c s jo v :  vu   szou-
     S tajerh ou b an   m egjelen ő  illy r  nyelvű   lap o k   szívesen  g o n d oskod n ak  szidnoj  stájerszkoj d om ov in i  v öd án i  ülyrszkoga jez ik a   liszti  r a d i szkrbio.
        E   lap  tehát  mint  keletkezésétől  fogva  mindig  a  népnek  lesz   E te  liszt  tak,  kak  od  zacsétka  szvojga  vszigdar,  lüsztvi  bode
     szánva  első  sorban,  s  a  mennyiben  az  értelm iség  p ártolja:  az  tisztán   namejuyeni  vu  pervom  redi,  i  v-kelikoin  ga  rázumnoszt  narocsüje,
     magyar  hazafias  szempontból  indul  ki,  jól  tudva,  hogy  e  hasábokról   jedino  z-pogléda  vogrszki  domovinárov  csiní,  dobro  znajoucsa  da  od
     feltétlen  becsű,  világot  mozgató  munkákat  nem  várhat.  etoga  liszta  uepreczenyene  czejne,  —   szvejt  giblejoucsa  dela  nemre
        így  fogva  fel  e  lap  rendeltetését, hitem  az, hogy  a  muraszombati  já ­  csakati.
     rás  f-jletleu,  de  tanulékony,  idegen  nyelvű,  de magyarérzehiü,  szegény,   E ták  razinivsi  tóga  liszta  czio,  verjem,  da  szobocskoga  járása
     de  egy  jobb  anyagi  állapotra  felemelkcdhetés  szám talan  feltételével  I  nevucseno,  ali  11a  vcseiiyé  nagnyeno,  drügoga  jezika,  ali  vogerszkoga
     biró  népét,  csakis  ezen  az  utón,  egy  népiesen  hazafias  irányú  hírlap  Uc*ütejnya,  sziroinasko  ali  na  tden  bougsi  sztális  podignoti  vneuge
     terjesztésével  lehet  anyagilag  és  erkölcsileg  lassan-lassan  felemelni,  —   I  lasztivnoszti  májoucse  lüsztvo  li  szamo  po  etnj  pouti,  —   po  ednom
     hogy  itt  a   határszélen  csupán  ezen  eszköz  alkalm as  arra,  miszerint  j  lüsztvi  valoun,  domovino  pred  ocsmí  majoucsem  liszti  je   inogoucse
     nem  magyar  ajkú  népünkben  az  édes  magyar  hazához  tartozás  —   az   na  telovna  i  düsevna  gledoucs  pomali-pomali  g >ri  zdignoti,  —   da  éti
     ebhői  folyó  kötelezettség  szunnyadó  érzetét  felkeltsük  és  ébren  ta rt­  na  krajini  li  szamo  eta  skér  je   prilicsna  na  tou,  naj  vu  nasem  nej
     suk.  Tudom,  hogy  e  népet  a  napról-napra  észlelhető  vagyoni  sülye-   vogrszkoga jezika  lüsztvi  gori  zbfldíino  otávlamo  dremajoucse csütejnye,
     désbeii  csak  úgy  lehet  megakadályozni,  hogy  ha  őt  erkölcsileg  —    da  szmo  szinovje  dráge  vogrszku  domuvine,  da  prouti  onoj  gvflsne
     liogy  ha  ezt  értelm ileg  fejlődni  segítjük,  hogy  ha  azt  az  Isten,  a  fe­  duzsnoszti  mámo.
     lebarát,  az  édes  magyar  haza  s z e r e lté re ,  megbecsülésére  alkalm as   Znám  da  eto  lüsztvo,  stero  vidimo,  od  dnéva  do  dnéva  szirmas-
     utakon  tanítani,  ösztökélni  meg  nem  szültünk.  kejse  bidti,  li  szamo  tak  mogoucse  pomocsti,  esi  mo  je   pomágali  vu
        A karatom ,  hogy  e  lap  vegye  fel  a  fonalat  ott,  hol  az  iskola-ta-   rázumi  hrászti,  esi  je  Boga,  blizsnyega,  drágo  vogrszko  domovino  lü-
     nitó  kiadja  kezéből,  hogy  legyen  egyformán  segélyére,  ép  úgy  a  vallás  :  biti,  postüvati,  po  prilicsui  potáj  v esi ti,  na  dobro  pobüdjávati  uepre-
     magasztos  tanait  hirdető  papnak,  mint  a  törvény  rideg  szigorát  alkal­ !  sztánemo.
     mazó  bírónak,  egyszóval,  hogy  vállvetve  működjék  mindazon  nemes   M oja  vola  je,  naj  ete  liszt  tam  vzeme  gori  nit,  gde  je   vucsiteo
     goiidolkozásu  férfiakkal,  akik  bármi  utón  népünk  erkölcsi  és  anyagi  ;  vödá  z-rouke,  naj  bode  z-ednákim  tálom  na  pomoucs  rávno  tak  vére
     jóléiének  megszilárdításán  fáradoznak.   j  preszvéti  návuk  nazvesztsávajoucsemi  popi,  kak  právde  oumurno  szi-
        A   n ép ,  m ely  között  e  la p   elterjed n i  h iv atv a  v a n ,  egy  nyelvben   !  gurnoszt  delécsemi  birouv i  (szodezi);  z-recsjov:  naj  sze  trdí  navküpe,
     é s   szívben  m ag y arosod  n i  in d a lt  v en d   a jk ú   n ép ,  e  körülmény  indokolja   vszejmi  oniini  z-menoin  edne  míszi  mouzsi,  ki  po  steroj  koli  ponti
     tehát,  hogy  az  magyar  és  vend  nyelven  szerkesztessék.  Köröttem,  és  sze  trfldijo  lüsztvi  nasemi  bougsi  düsevni  i  zemelszki  sztális  szpraviti.
                                                     Milyen  furcsa  is  ez  a  világ.  Mikor  mindenki  ő  körülötte  volt.  Sándor
                     TÁRCZA.                      félre  állott;  most  senki  más  uem  gondol  vele  és  Sándoréi  se  mozdul  mellőle.
                                                     A  szenvedő  leány  arczát  még  sápadtabbá  tették  0  bántó  gondolatok.
                                                  Egykedvű  fásultság  vett  rajta  erőt,  a  mely  egészen  elzsibbasztotta  idegeit.
                  A  l e g s z e b b .           Némán  merengett  maga  elé  s  napernyőjével  öntudatlanul  rajzolt  alakokat
         Mutatvány  a  „Kemény"  czimü  kiváló  érdekű  lap  X.  számából.  a  homokba.
                                                     Sándor  óvatosan  figyelte  arczát  s  leikébe  olvasott  Saroltának,  érezte
                      Irta:  Paál  Árpád.         minden  gondolatát.
                         (Vége.)                     A  mozgó  napernyő  nyomán  betűk  rajzolódtak  s  azokból  Sándor  a  saját
        Hosszú,  kínos  hetek  teltek  el.  Leányával  együtt  mélyen  szenvedett  az   nevét  olvasta  ki.  Szive elszorult s  szemeiből  lopva törült  ki  egy  forró  könnyűt.
     anya  in.  l**lke  érezte,  hogy  miudennek  fele  részese  ő,  hogy  leánya  szépsé­  Sarolta  egy  darabig  némáu  nézte  a  homokba  irt  betűket  s  majd  egy
     gének  puhulásával  az  ő  ereje  és  egészsége  is  napról-napra  vész.  Sándor   kebléből  feltörő  erős  sóhaj  által  felriasztva,  gyorsan  szétszórta. Hogy  zavarat
     mind  ezt  jól  látta  h  nemes  lelke  együtt  szenvedett  velük.  D«  erőt  vett  ön­  elleplezze,  hirtelen  fordult  anyjához.
     magán.  Néuje  előtt  nem  mutatta  félelmét  és  kétségbeesését,  csak  midőn  késő   —  Kipihentem  már  magamat,  édes  mama;  menjünk  haza.
     estéken  lukasára  érve,  egyedül  volt  szobájában,  akkor  vetette  magát  egy   Előhívatták  a  kocsit.  Sándor  felsegítette  Saroltát  3  haza  hajtattak.
     támlányba  s  engedőit  kitörő  folyást  kínos  néma  könnyeinek.  Most  érezte,   Mikor  lakásukba  értek.  Sarolta  kérte  Sándort,  maradjon  még  ott  egy
     mily  véghetetleniil  szereti  Saroltát.  Rémülve  gondolt  elvesztésére; érezte,  hogy   kis  időre,  beszélgetni.  Az  ablakhoz  ültek  Mások  is  jöttek  haza  a  sétából.
     e  gyász  ötét  is  semmivé  tenné.  A  komoly,  bátor  férfi  összekulcsolta  kezeit  s   Yig  kaczagás  közt  csevegő  hölgyeket  kisértek  Friczi  báró  és  a  „zseniális
     úgy  imádkozott  az  éghez.                 Feri."  Ép  akkor  kanyarodtak  be  a  kis  mellékutczába,  hol  egyik  csinosabb
        Az  ilyen  ima  m“ghallgattafik.         ház  földszintjén  Saroltáék  rég  idő  óta  laktak.  Még  fel  se  néztek  a  jól  ismert
        Sarolta  néhány  hét  múlva  felkelhetett.  Később  az orvos  maga  ajánlotta,   ablakra,  melyet  máskor  már  távolról  figyeltek.  Sarolta  szemeibe  könnyek
     hogy  a  korán  nyíló  enyhe  tavaszi  levegőre  kisétáljon.  Lábai  még  alig  bírták   gyűltek  s  ajkán  megvető  gúny  vonult  végig.  Sándorhoz  fordult.
     a  járást  s  arczáu  mélyen  látszottak  a  himlő  nyomai.  Hiúsága  szégyenkezett   — Olyan szótulan  ma; édes  Sándor.  Beszéljen  valamit.  Emlékezik,  mennyit
     s  annyira  erőt  vett  rajta,  hogy  egy  alkalommal,  midőu  mint  lábadozó,  a   csevegtünk  már  mi  enné!  az  ablaknál,  kelten ?  Tudja,  mikor  még  itt  ma­
     szobába  sétálva  a  tükörbe  pillautott,  Önmagától  megijedve,  ájulva  hauyatlott   gyarázta  nekem  a  történelmet,  az  irodalmat.  Oh,  olyan  szép  mesék  voltak
     Sándor  karjaiba.                           azok;  én  jól  emlékezem.
        Csak  is  az  orvos  többszöri  unszolása  bírhatta  rá,  hogy  kimenjeu  a ház­  Halványan  mosolygott  s  átDynlva  a  kis  asztal  felett,  gyöngéden  fogta
     ból.  Sűrűn  elfátyolozta  arczát  s  anyja és  Sándor  társaságában  kikocsizott  a   meg  Sándor  kezét,  hogy  azt  merengéséből  felzavarja.
     ligetbe.  Rövid  sétát  tettek  a  tó  lankásabb  partján  s  egy  félreeső  pádon  pi­  Sándor  feltekintett  s  szem-ó  belemerültek  Sarolta  arczába.  Nem  volt
     hentek  meg.                                ez  már  a  bájos,  elbűvölő  arcz,  de  a  szemek  még  mindig  azok  a  csodás  ra­
        Oh,  milyen  rosszul  esett  Saroltának,  a  távolban  látni,  a  Stefánia-utón   gyogást:  szemek  voltak  s  az  a  hang  ismét  az  a  régi,  édes,  a  melynek  zenéje
     hullámzó  tömeget,  mely  rajként  gyűlt  ki,  a  fris  tavaszt  élvezni.  Olykor  fü­  oly  sokszor  elringatta  az  ő  gyermek-álmait.  Talán  már  évek óta  nem szólott
     léig  hallszott  a  víg  társalgás  zaja,  látta  a  jól  ismert  arezokat  s  miudazok   hozzá  Sarolta  ezen  á   hangon,  azóta,  hogy  megismerte  a  „társaság“-ot,  az
     közül  most  nem  törődött  vele  senki.  Egyedül  Sándor  volt  hű  őre.  élvezetet,  a  mulatságot.
                                                cÍL
   1   2   3   4   5   6