Page 1 - Muraszombat_es_videke_1894
P. 1

E l ő f i z e t é s i  á r :  Szerkeszti: A muraszombati gazd. fiók-egylet.  Kéziratok,  levelek  a  egyéb  szerfeRWs^gí  köziemények
     Kg «s*  érre*  3  frt.  Félévre  1  frt  50  kr.  Egyes  szám  10  kr.   a  szerkesztőséghez  küldendők,
                                  Kiadó  laptulajdouos :  G r ü n b f t u  m   M á r  k .  Hirdetési dij:  1  hasábos petitBor egyszeri hirdetésnél  10 kr
     Kláll/eté-*!  pénzek  és  reclttinntiék  a   kiadóhivatalhoz
                                                                többszöri  hirdetésnél  soroukint  6  kr.  Bélyegdij  30  kr.
       (Grilnhaum  Márk  könyvnyomdájaj  iutézendők.  A “ f'S,“ :é,érí HORVÁTH  GYÖRGY.  Nyilttér  petitsora  25  kr.
             Uj  esztendő.        szu,  végtelen  hosszú  jelent,  ennek  minden   reméljük  és  e  reményünket  táp'álU  az  or­
                                  nyugalmával  és  gyönyörével.  szág  bíboros  fópipja,  aki  ebbeu  a  uagy  kér­
       Megulőz  bennünket  az  idő,  mint  a  szél  a
                                    Ha  ez  is  nem  volna  lehetetlen?  Hisz  a   désben  elsőnek  htogoztatta  a  jelszót:
     hulló  falevelet  . . . .   Elszakadunk  a  lombtól
                                  jelen  csak  egy  pont  az  időben.  Ami  mögötte   P<ix!  Pax  !
     e  játszik  velünk  a  szellő,  hord  bennünket
                                  van,  az  már  mull,  ami  előtte  van,  az  még   Legyen  az  uj  év  a  b$ke  esztendeje  !
     szárnyain,  ékes  virágos  mezők  felett  .  .  .  majd   jövő.   A  jelen  csak  egy  pillanat,  csak  egy
     tar  ligetek,  kopár  sziklák  kerülnek  a  szem-           Ebbeu  üdvözöljük  az  uj  eszleudőt!
                                  sejtelmes  fátyol  a  múlt  és  jövő  között,  egy
     határra  s  mire  a  szellőből  forgószél  lesz,
                                 i  átlátszó  fátyol,  melyen  át.  még  látjuk  a  múl­  Magyar  istentisztelet  a  mura­
     mely ni  l'ió i/o r m   gforgat  magunk  körül,  észre
                                  tat  s  melyen  át  már  sejtjük  a  jövendőt.
     vess. ük,  hogy  elmúlt  egy  elet  s  lehullunk  a        szombati  r.  k.  templomban.
                                    És  jól  van  ez  ig y !  .  .  .
     földre,  rabot u  unk  az  avarra,  szaporítjuk  a
                                    Talán  az  volna  legnagyobb  átka  az  em­  A  muraszombati  r.  k.  fára  magyar­
     zörgő  halasztót.
                                  beriségnek,  ha  a  gondolkozással  a  múltra  ajka  híveinek  magyar  istentisztelet  tar­
       Ilyen  az  emberélet,  melyből  most  ismét
                                  való  emlékezés  is  nem  adathatott  volna  meg
     egy  esztendő  mu  t  el.  A  visszapillantás  reá        tása  érdemében  beterjesztett  lolyamodá-
                                  neki.  Hiszen  az  embert  az  különbözteti  meg
     játék,  gyönyör  a  boldogoknak,  keserű  a  bol­  az  Isten  mái  teremtményeitől  s  ez  az  em­  sára  ft. Hidasy Cornél püspök  ő  mltgátél
     dogtalannak.  A  boldogok  siratják  az  elmúl­           Gáspár  Ferencz  helyb.  plébánosunkhoz
                                  lékezés  emeli  magasra  az  embert  is  az  em­
     tat,  a  s/euvedők  örülnek,  hogy  már  elmúlt  ;        a  következő  intézkedés  érkezett  le:
                                  berek  közül.
     mert  a  boldogok  felnek  a  jövőtől,  a  szenve­
                                    Aki  legmesszebb  tekinthet  a  múltba  s  ab­  2884|93.
     dők  remélnek  jobb  jövőt.
                                  ból  egyszerre  legtöbbet  lát,  az  a  legbölcsebb   Krisztusban  Kedves  Fiam !
       Milyen  ellentét?          ember,  mert  a  tudományok  tudománya,  a  ta­
       Kinek  adjon  igazat  hát  a  p u b licista,  a           A  muraszombati  hívek  egy  részének  elém
                                  pasztalás  az  ő  hatalmában  van  terjesztett  folyadmodványábau  kifejezett  ké­
     kinek  köte  essege  a  közönség  agyával  gon­
                                    Azért  állu.ik  meg  az  esztendő  fordulójánál   relmét,  mely  szerint  a  muraszombati  plébá­
     dolkozni,  írni  igazat,  de  akinek  még  inkább
                                  és  kérdő  pillantással  tekintünk  reá  vissza.  nia  templomban  minden  ujhold  vasárnapján
     kötelest-ége  a  közönség  szivével  érezni,  el
                                     A  múlttól  kérdezzük  meg,  hogy  mit  hoz   11  órakor  egy  magyar  szent-beszéddel  egy­
     nem  hallgatni  az  igazat.
                                  a  jövendő,  a  múltba  tekintünk,  hogy  remé­  bekötött  szent-mise  tartását  kérik  engedé­
       S  rassuk  az  elmúlt  évet  és  borzogjunk  a   nyeinket  tápláljuk  a  jövőre  nézve.  lyeztetni,  bármennyire  is  méltánylom  dicsé­
     jövő  sejtésein,  vagy  őrüljünk,  hogy  elmúlt  a   Az  1893.  ev   emlékezete  all  most  előt­  retes  buzgalmukat és  jóakaratu  törekvéseiket,
     múlt  s  várjunk  jobb,  vigasztalóbb,  boldogabb   tünk  tanulságnak.   Nem  az  egész,  hanem  a   mégis  az  előadott  alakbui  nem  tartom  tel­
     napokat ?                    társadalom  szempontjából  kívánjuk,  óhajtjuk,   jesíthetőnek,  egyéb  indokok  mellett  már  azért
        Valóbin  nehéz  a  választás!  hogy  ez  év  ne  ismétlődjék  minden  bajával   sem,  mert  a  teljes  jogérvénynyel  biró  visi-
        Itt  Ciak  a  fatalista  maradhatna  nyugod­  Élesen  támadtak  föl  az  elmúlt  esztendőben   tátió  ctn ou ici  az  istentisztelet  rendelkezé­
     tan,  keresve  a  j ‘ lennek  örömeit  s ki  a  je le n ­  olyan  társadalmi  politikai  kérdések,  a  melye­  seiben  a  liivek  zömének  érdekeit  tekinti  első
     nek  azért  örül,  mert  fel  hogy  him ar elmúlik   ket  már  rég  megoldottaknak  tekintettünk.  sorban,  de  másrészt  az  évszázados  usus  sem
     a  aki  a  múltat  csak  azért  siratja,  mert  olyau   A  jövő  igazságos  bíró!  Meg  fogja  oldani   hagyható  figyelmen  kívül,  mely  fennálló  gya­
     hamar  elmúlt   A  fatalistának  önzésével  kel­  a  vitát  baj  nélkül.  E<  fogj i  oszlatni  az  ag­  korlat  a  hívek  egy,  aránylag  csekély  számú
     lene  bírnunk,  hogy  mindent  a  jelennek  örö­  godalmakat  s  olajként  fog  simulni  a  már-már   töredékének  óhajára  oly  könnyen  meg  nem
     mei  szempontjából  bíráljunk  el  s  ne  kíván­  felcsapodó  hullámokra.  változtatható.
     junk  semmit,  se  jó   emlékeket  a  múltból,  se   Ezt  reméljük  az  uj  esztendőtől.   A  tár­  Mégis  tekintetbe  véve  kérelmező  híveim
     teljesülését  a  jövő  reményeinek,  hanem  hosz-  sadalmi  liarcztói  felünk,  ennek  megszűntét  nemes  buzgóságát,  hajlandó  vagyok  óhajuk-
                                   van,  lepje  meg  a  kedve*  t ej-t.  B  léptem  a  szer­  »in•tálta.  Az  összegabalyodott  családi  szezénábau

                                   kesztőségbe  mint  egy  Kozarek  és  kiléptem  belőle,   őrült  kérgeséggel  száguldottam  be  a  szobát,  mint
                                   mint  Hetbársy  Bilamber  az  ablak  függöny  pa­  valami  drámai  bős.
                                   lástba  bujt  Bithory  István.  így  alakított  engem   —  Magyarázatot!  —  szavaltam  vérbeburult
          A  mi  uj-évi  örömünk.  át  az  újpesti  nuuiisnialhika.  Elszántau  törtettem   szemekkel.  A  feleségem  készségesen  szolgált  vele.
                                                                  —  Ez  az  uj  évi  malacz  hátra  kapar,  nem
                                   a  lityek-latyakban  a  malac/,  vásárra,  de útközben
        Tanián  vértana  püspök  nevére  keresztelletett   egy  ezukrázda  mellett  ügeitem  el  É*  az  ablak­  előre.  A  jövő  évben  sem  lesz  belőle  semmi.  Egy
      a/,  anyára.  Szint."  a  jövőbe  látott  a/.  édes  anyára,   ból  oly  kívánatosán  oly  bájolóu  mo-olygott elem   családi  szezéua  keretében  tauultam  meg  az  újévi
      én  sem  adóra  alabb  a  kermrcténjMég  «lnó  Tamás   a  griliás-torta  disznó-jel me/ben,  bogy  mint  .ízlé­  babonát,  hogy  az  uj  évi  malacznak  előre  kell
      vértankjánál.  C<ak  két  dolgot  említek:  kereszt­  ses*  tárczairó  nem  is  sokáig  tépelődtem  a  telett,   kaparni.
      apám  váltig  magyar  néptanítónak  kívánt  tanít­  hogy  ne  inkább  ezt  vegyem-e  meg.  Végre  is  ez
      tatni.  fil-mrdett  koromban  pedig  beugrattak,  bogy   egy  türelmes  és  ennivaló  malaczocska,  inig  a  má­  Nemzeti  iskola.
      lépjek  fel  egy  biztos  kormánypárti  kerületben. így   s i k ? ...  A  féltuczat  gyerekein  oda  lenne  a  h í vi­
      letten,  én  földnélküli-Tanián.  Egyéb  pechjeimról   tásától.  Kifizettem  a  maLczot  és  a  lakásomra   Mutató  Biuedek  Elek  uj  tanügyi  lapjából.
      hallgatok.  Mint  inéltó/.Utnak  tudni,  a neveuapom   mentem.  Otthon  az.táu  olyan  titokzatos  voltam,   Nemzeti  iskola.  Hatalmassá,  uagygyá
      december  29-ére  esik,  ezeu  a  napon  mólabusan   mint  Pandora  szelenczéje.  Forrón  Üdvözöllek 1    Az  teszi  népünket,
                                                                             H í  lelkében  igaz
      billegtem  a  szerkesztőségbe.  Bouut  állok  az  em­  Végre  jött  a  febérkötényes  édesség-gyakor­  Idegen  divatnak   Önállóság  lüktet.
                                                                Erejét  óh  törd  meg!
      beriségen  —   gondoltam  —  írok  egy  olyau  tár-   nok.  Az,  üvegtáblán  mosolygott  a  grillás  malac/..   Szabadíts  meg  házunk
      e/.at,  a  melyben  az  összes  Kanári  szigetek  lakóit   Esztikét  ekkor  mozsdotta  az  anyjuk,  de  még  az   Idegen  l'in-lomtól,   önállóság  szívben
      kipus/.titom  A  szerkesztő  megszólít.  könnyein  keresztül  mosolygott az uj jövevényre.  A   Szabadíts  ki  lelküuk   Önállóság  észben !  —
                                                                             Nemzeti  öntudat
        __  Hallja,  Aqninói  Taníts,  éu önt  meglepem.  fele-égemről  azt  képzelt' m,  bogy  ó  griliás  láttára   Idegen  járomból 1  Óv  meg  ezer  vészben.
        __Talán  az  aquinói  előnévvel  ?  egy  vígjáték  fináléját  csdekszi  és  boldog  mosoly*   A  roppaut  világon   Önmagunk  támasza,
        __   „  HKZ14|,  hanem  ezzel  a  kis  renumerá-  lyal  veti  magát  karjaimba.  Ajakáról  pedig  griliás-   Elhagyatva  állunk,   Ö.imaguuk  bizalma,
      czióval  a  iievenapián.  Remélem,  ezutáu  jobb  tár-   szerüleg  C'Orog  le  az  ódái  lendület.  Örökös  ellenség   Ily  önérzet  lehet
      etabst  fog  Írni ?  'ín k or.,  Lóriiul  még  műn  ősi-   —  Boldoggá  tettél  Tamás!  Szó  sincs  róla.   Dúlja  a  mi  várunk.   E jy  nemzet  hatalma.
                                                                Nemzeti  iskola,
      nált  kétségbeesettebb  are/.ot,  mint  ón  erre.  De   A  feleségem  megsemmisítőén  fitymálta  újévi  kle-   Tartsd  a  tüzet  ébren   Nemzeti  iskola,
      félre  nobilis  büszkeség.  Átvettem  a  szerkesztői   uodiuniunkat  (a  melyért  hajh!  hányau  fognak   A  magyar tanító   Forrón  üdvözöllek,
      minmericziót.  Sug.a  mondom  ön jkn .k:  csupa   megbalui  a  tárczáimban.)  Csüggeteg  szivében I  Idegen  divatnak
                                                                              Erejét  óh  törd  meg 1
      kétpicmli.  nuu.ism-.tik.  .olt,  .«   uiposti  Latosok   —  Ez  te  vetted,  te .  .  .  Tamás ?  Nem  elég  a  külszín,   Nemzetünk  szelleme
      jaientékenyen  kép.m-lvB  K.-gjtelpn.  lB.rMKk.dss-  Eli  . .  .  De  mit  akarsz  ezzel  mondani ?  Nem  elég  a  látszat,   Gyűljön  ki  merészen,
      ■el  bocsájtott  ol  ni.gálol  a  s»«rk..«t*.  -   Kd.s   A  feleségem  nem  mondott  semmit,  hanem   Fényes  palotasor,   Törjön  ki,  mi  szunnyad
      ineriuói,  illet.,  ailttinói  tadj.  mit  .egyen  rajt. :   jelképesen  rémített:  sirt  iniut  a  záporeső.  Ha  a   Tündöklő  káprázat;  —  Egy  nemzet  szivében  1
                                   nagy  zsilipet  megnyitják,  megindul  az  ár :  a  hat
         njé.i  in.lacr.ot,  A*  «j<.k«r  egy  családi  mim-                        Paldgyi  Lajos.
      bolam  Menjen  ked.es  tárcaíró,  most éppen piaca  gyerekem  a  jerikói  csataharcz  zavaros  lármáját
                                                 (
   1   2   3   4   5   6