Page 1 - Muraszombat_es_videke_1897

T a r n »<1 a ■m i é n k » x g a * <1 a s tig I ii e I 1 1 a p.

A „Muraszombat-járási Magyarositó- és Közművelődési Szakosztály14 hivatalos közlönye-
— V A N Á K N A P . __ __ _
E l ő f i z e t é s i á r :
gj;,. **r<* S frt. Félévre I frt 50 kr. Egyes szám 10 kr. Feleld! szerkesztő: C S O R N A J E N Ő . Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények
a szerkesztőséghez küldendők,
Gazdasági egyesületi fagoknak és közegeknek 2 frt. Társszerktsztő és kiadó: d r . K h á l E l e k . Hirdetési díj s 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr
glöii - i (telizek é« reclam nUék dr. KTIÁL ELEK ügy- többszöri hirdetésnél soronkint ű kr. Bélyegdij 30 kr.
vi'JT irodájába (Vérén ház) eaimére küldendők. Laptulajdonoi: A muraszombati gazdasági fiókegylet.
N yllttér petitsora 25 kr.
Beköszöntő. vonta kebelére az úgynevezett nemze­ lyet az iskolában tanítanak s melyet
Sok szíp, csillogó szóval, himes tiségeket mint tulajdon édes véreit. szorgalomból, jóakaratból már olyan
bes/.i'üdel minek köszöntének az aj esz­ E vidék derék lakói is kimutatták sokan megtanultak.
tendőt, hisz nem tudjuk mit has sorsul hazaszeretetüket az ezredévi ünnepsé­ Adnunk kell tehát népünknek köny-
az ember fiának. 'u>"' b": at az Is­ gek temeges látogatása által. Es most, nyen érthető magyarnyelvű olvasmányt,
tennek az elmúld.. J . ...... ..zen, akit midőn ez a szép esztendő leáldozott, hazalias, erkölcsös és vallásos irány­
nem ért csapás, vigasztalódjék, kit az hálás köszönetét mondunk a közvéle­ ban, melyIy el jellemét képezze és is­
Ur keze meglátogatott. m ény nevében mindazoknak, a kik e mereteit gyarapítsa.
Ezután pedig nézzünk vissza meg­ hazafias kötelességet miat -ezetők és Ez legyen egyik kiváló feladata az
hatott pillantással az 1896 iki dicső­ résztvevők teljesítették. alakuló félben levő közművelődési egye­
séges esztendőre. — Mint a feilobbanő A vend nép minden kétséget kizáró sületnek s e czél szolgálásíra mindent
fény a setét éjszakában, akként világit és feltétlen hazaliassága élénk tápot elkövet majd lapunk, mely nemcsak a
ez a modern idők egyforma szürkesége nyert a tővarosban tartóznod t s az on­ magasabb köröknek, hanem a töldini-
közepeit. A múlt és a jelen minden nan hazatértek elbeszélése által. Meg­ ves és iparos osziálynak is lapja és
ékességét fölvette a magyar nemzet, győződhetett arról minden gondolkozó ezeknek kiválóan őszinte és szókimondó
hogy megüljt! ezeréves léteiének nagy ember, hogy midőn a vendség nyelvé­ barátja.
ünnepét, a mely békés pompájában ben is elválaszthatatlanul össze akar Buldog ujesztendőtl T. SZ.
mélió helyet nyer majd krónikánk lap­ lorrni a magyar néppel, az egyedül he­
jain a nemzeti bátorság nagy tettei lyes u'on halad. Ez az ut a műveltség Gazda uram olvasmánya.
mellett, és a boldogulás útja. Telnek bizony .urcsa ez a mostani tél.
A korral haladó magyar nemzet Hiszen minden törekvés hiábavaló A hó alig tartózkodott két hétig a hegye­
ken és mezőkön, aztán feneketlen sár vál­
fejet hajtott ezeréves múltjának kima­ inár. hogy e tanulékony és ügyes népet totta fel úgy, hogy a ga&daeinber még a ház
gasló alakjai előtt és megmutatta öu- a szlávság részére megmentsék. Nyelv­ körűi is restell forgolódni, hát még mennyit
erejéből szerzett kincseit a bámuló vi­ tana, szótára, irodalma nincsen, nyelv­ boszankodott, akinek ügyes bajos dolga akadt,
lágnak. Hasznos, sőt szükséges tanul­ járása oly távol áll a legközelebbi szláv szekere megrekedt, csizmája lemaradt e de­
ság vo t ez úgy barátaink, mint ellen­ nyelvhez: a szlovénhez, hogy annaz rék város kellős közepén.
Karácsony után megkeményedett az idő,
ségeink részére. Az előbbiek rokonszenve irodalmi nyelvét csak nehezen érti meg de a föld nem vette fel újból téli köntösét;
fokozódott, az utóbbiak megszégyenülve és az iskolában meg neui tanulhatná, most Ies3ük az ab'akból; tán mire olvasod
látták, hogy a vádak, melyekkel a ma­ mert nincs aki e nyelven tanítani ké­ e sorokat, jó birátom, leesett már a hó.
gyart világszerte alkalmazták, merőben pes volna. Már pedig egyszerű fóldrni- Jó! esik ilyenkor elbeszélgetni a meleg
légből kapottak. Különösen láthatták, ves ember is megkívánja mai napság kályh; mellett. A uip.áradat sem olvashatod
hogy az ország nemzeti jellegét megadd a szellemi táplálékot — s igy népünk mindig, mert hamar e.figy. J j könyv egyéb
nem igen akad a háznál, — no majd erről
magyar táj mily egyforma szeretettel arra a magyar nyelvre van utalva, me­ beszélünk máskor, — az auyjok se győzi
Sylveszter-éji vezeklés. , Az volt aztán a skandál, de a kovács nem tá­
gított.
— Lapnak eredeti tárcsája. — Irta: Veraer Je*ó.
Részvéttel go..doltam az asszonyra, a pinezér
Sylveszter este vau a templomban rnegkon- ped;g igy folytatta :
Szerelem. dul az esti harang Az agglegénynek fütetlen szo­ Pedig az a durva kovács igazáu engedhetett
bájában kellemetlen gondolatai vannak ilyenkor
irta: U udujóin..ky Gyula. volna a könnyeknek. A majszteraé igazán szép
a szubjektivitások is megbocsájthatók.
Sserdlem, szerelem, N mii a csüggedt, komor Egy sylveszten estémet beszelem el. asszony barna szemekkel, szép sápadt szenvedő
Te titkos hatalom ! Sötét ember vagyok ; arczczai És a ková:s üti, tessék elhinni, — üti.
Csodát tetféi velem, A vérem újra forr, Végig jártam az utczát, mintha nekem is Most is viselte a nyomát. Sierencsére itt nem
Hiába tagadom. Szemem, arctom ragyog, menőkéin lenne valamelyik jó kedvű finikához, merte bántalmazni mert ezt már p.nczér létemre
.Minek is tagadjam: Friss reményűn bokráu hogy lessem az uj évbe siető pillanaté, De az
Aranyos vess tővel, Ró'.sabimbók nyíltuk, agglegényé ilyenkor is ciak a íiistös kávéház, , el nem néztem volna Már közel voltam ehhez,
Hogy megérintettél Gyönyörködve mzem, melynek uutatós festett jószága konveueziónális j mikor a négy éhe .6 gyermekét emlegette a ki
É . e láthatatlan. Hogy au moio yog rám | elől eliszsza a kenyérnek valót, — at ütleiémbsr
Rejtelmes erővel, Két hajnali csillag. mosolyiyal fogad, akinek én is néhány bauá'is ká­ eiósen viaskidott bentiem a résztvevő kebe.lel.
Újjá teremtettél. Két babonás kék sz:m . véházi bókkal tartozom, mely sivár.' j vagy go­
rombaság. Betértem az agglegénye anyájára Hogy könvörgött az a szép asszony ( hoóy nem
Viharos éjeken Szerelem, szerelem, Egyik má-vány asztalnál három öttal em­ hallgatott reá a tivoruyás seüoaaa'. Míg a kis
'Szilaj bófergeteg Te egyetlen csoda I fiát is mrgival hozta, a knek nyári iuhi födte
Sivatag életem Varázsod vegtelen — ber ült s a kit Janinak hivtak, azt valami fásult ványadt tagjait, ebből is meztelenen vigyorgott
Pu istáján kergetett, ü a, ne hagyj el soha. busón gás kergette pityókás állapotba.
Már-már leioskadtam, A világ vádolhat, Öklével csapkodta az asztalt, szeme olyan elő a fagy-szíttá könyöke.
A mikor teremtő Hogy a kopár, meddő A pinezér i$en színesen beszélte el, mintha
■Sugarad rám szállott, Mu tat eltemettem : lázban égett, mint a kit egy kis gutaütéstól vagy novellniró lenni s a Bródy Sándor embereit ol­
S irne moit, tavaiz van, Lobogjon hatalmad deliriumtól kell félten' Össze vissza beszélt, sót vasta volna.
Lombos, dallos erdő Uj életre keltő néha szitkozódott. A pinczért szólítottam
Közepében állok. Napfénye felettem 1 — K-k ezek ? — He nézze, pinezér, magának van szive,
—- Ez a kettő p nezér legény, a részeg kovács. hát miért nem löki ki az ilyen embert, mig jó­
Lehet-e édesebb? — És mért engednek meg eféle szezéuákat ? zan; minek áztatjí el; végre is az ilyea embe­
— Tűrnünk kell; a gazdám bora ment fe­ rek rontják a kávéház tekintélyét!
Lehet-e édesebb, iahet-e szebb annál, jükbe le kell vonnunk a konzekvenciákat, mon­
Szerető szív meilett, állni az oltárnál, dotta pinczeii hidegvérrel. — Való. De ha mi kilökjük, pulikba megy.
Sugárzó szemekkel nézui a jövőbe : Ntluak legalább urasan ven el a pániét, aztán
Gyönyörök tengerén erűi kikö óbe. — Hát valmi gyöngéd utalás a hazamene­ uram az ilyenek u„áu éi a kávés, nem a délutáni
Mi lehet keserűbb, mi lehetne fájóbb : telre nem tenné meg a hatást P feketekávé sok után !
Pap áldását venni s érezni, hogy átok. — Olaj a tűzre. Már a felesége itt járt a
A kovács mesésen túl költeni. Szenvedélye
SZALÓKY ELEK. kovácsnak, de azóta duhajkodik csak igazán. Sze­ az utolsó krajezirig kólteui. Pedig az az asszouy
gény asszony hunyorgóit, áthúzódott, szitkozódott. megérdemelné, hogy féltve őrizzék.