Page 1 - Muraszombat_es_videke_1898

emeiben s mennyi maradt c remények kö­ ló íhántolva már a sir, az óra lusta,
F e l h í v á s e l ő f i z e t é s r e .
zül teljesülotlen! vontatott, hai gon kongja az éji tizenkettőt.
Lapuul,' i'V/AV. ér január hó elsejére/ a Szegény ó év, te a sir szélén tántorgó Megszületett az nj év!
tizenneyyedik értölyamlm lép. agastyán! — Talán úgyis e teljesül.■tlen L"gy üdvöz születésed szűz hajnalán!
Prolira mm u uh mariul a rét/i. .1 mennyiben remények okai. hogy oly hálátlanok irán­ Napjaid a béke. megelégedés és bol-
ily szűk körre terjedő riiléki lapnál fe/iefséyes: tad az emberek. Lám, te is mint a többi, dogság édes napjai légimiiek számunkra!
mindenkor arra törekedtünk, hoyy lapnak köré hoztál számunkra virágos tavaszt, megtöl­ — Benned :szilárd)íljon meg e drága hon
oly munkatársak sorakozzanak, kik készek a tői szérűt, pajtát, s most, midőn örök nyu­ — soha végf nem lelő jólétének alapja.
közű ilynek szói!y ód ni. galomra térsz, nem ragyog feléd senki szé­ Hozzon t•z újév mimlen napjának ujjú
M idin t. olrasóinkaf tiszteletlel felit Ívjuk, ni.'hol a részvét, könye, nincs, ki meg- ébredése áld;íst e soka i hányatott nein-
hoyy lapunkat jö n n e is szires támoi/atáshan könyezze halálodat. zetre, legyen számiizvo ;!. viszály és gyü-
részesíteni szireskedjenek, nem mulaszthatják e l)e nem, — — mégis van egy, mely löl ség átkos bűne iveitikből. lobogjon in­
helyen t. munkatársainknak önzetlen szires köz­ temetésedet gyászba öltözve ünnepli, ez a kább az őszinte ■zérótét fényes fáklyája
reműködésükért köszönetét mondani, kér re okét. nagy természet. k (izéittün k szakadatla uul. Virágozzék a nép­
hoyy a közityy érdekélten kecses f árnnyá fásukat nevelés, tiuhvíiiány és iipar „merre e hon
Az égen fekete felhők vonnak föléd
a jöröhen se vonják mey tőlünk. napja süt."
gyászlepedőt. Megrázkóduak a fák meg­
Lapunkat -i .Irinyi előfizetési díjért ren­ tépett koronái és bánatos hangon búgnak Honoljon, kedvfts olvásó. ez uj év fo-
delhetik mey olrasóink. gyász danákat élted utolsÜ perczciben. - lyarnán lakotIban jéj egéí<zség mellett a tel-
Tisztelettel Mintha daemonok vívnának csatát az ele­ jes nicgelegetlés.
mekkel, őrületes vad hangm, kaczag, sir, És végre ez uj év e pjának éjjé
A -Muraszombat és Vidéke"
majd meg sikoítva Jiyög a ' nekivadutt ter­ len nozzaü i maci r.ozoin nagy minderiseg
meszed. Majd itt-ott a háborgó víznek ura. ki hatálinas év > változat lan vagy ezre-
megpattanó kérge hallatja, éles fütyülését deknek folyásán.
Sylvester éjjelén. e pokoli zaj hangtömegében . . . . Segítsd, védd és oltalmazd mindenható
Megásva már a sir, még csak néhány Egyszerre, mint varázsütésre megszüli karoddal népedet, a magyar nemzetet, ra­
óra és a feledés sírjába hanyatlik az ó év. a. háborgás, lecsöndesül a zaj. kábító né­ gyogjon á lot1 in >n
hogy remény teljesebb utódjának engedjen maság öleli a nagy mindenséget. Szét fosz­ felett a béke és boldogság örök napja! —
helyet. lik az égnek fekete leple, és a csillagok Legyen világosság, legyen szabadság, le­
Mennyi szép remény fűződött a most milliúrdja nevetezve tekintget az éj sötét­ gyen vallás és rangkülömbség nélkül jog-
haldoklónak életidejéhez születése első per­ jébe. egyenlőség széles e hazában!
Ezzel kivettem tárczámat és átadva utolsó :>()
. í „Mimiit És Vidéke" Mája" KI vágyom . . El! . . Az én hideg hazámba. forintomat, igy szóltam:
Had érjen hó. Hadd járjon át a fagy.
Nem kell nekem a pálmafák világa, Hozzon nekem ezért a pénzért csirkét.
Az én világom szép hazám te vagy. — Micsuda ;;o forintért csirkét ! hát olyan
T él a délvidéken. Otthon elszunnyad télen a természet, éhes a nagyságos ur?
De itt csak lassan, busán haldokol.
azaz nem . . . Külömben ne
Igen . .
.Máskép süvölt a szél az én hazámban. A merre járok mindenütt haldoklás: kérdezzen sokat, hanem teg e. a mit mondtam.
Máskép nyargal hóparipán a tél: Halál, vagv élet nincsen itt sehol. Ilövid idő múlva ott volt. vagv 40 pár csirke.
A merre száguld. «*íhaI minden élet. Nem kell nekem délnek csodás hazája. Vidáman szaladgáltak a szobámban ide-oda és nem
is sejtették, hogy mi csoda tragédia vau készülőben.
A fák között sikongva száll a szél. Nem kell nekem e szürke, enyhe t* l . .
Király a rónák végtelen hazáján. A hol a tél ily bágyadt, ily eiernyedt, Egy darabig engedtem őket szói akozni, türelmesen
Birodalma fehér szü/tiszta lió . . Ott az éu lelkem tavaszt nem remél. váriam, mig megnézik szobám ékességeit, aztán
Diadal útját semmi cl nem állja. Az eső hűl . . . Minden oly árva, szürke; bezártam az ajtót, és hozzáláttam a munkához:
Hatalma nagy, erős. mindenható. afférom elintézéséhez.
Érzem, elhervaszt ez a hervadás, Először is összekötöttem minden egyes csirké­
Haza vágyom! . . . Lehet halál körülöttem, nek a lábát, a mi csak öt órai keserves hajsza
Nem i> tél ez itt lenn a délvidéken, Ha azt tudom, hogy van feltámadás! után sikerüli: aztán levágtam lejüket és össze­
Nem is szél, mely oly lanyhán lengedez P á sz to r Á rpád. gyűjtve ártatlan vérüket a lavórban hozzáláttam a
Az ég sötét . . . Halk eső hull a földre; sértésnek vérrel való lemosásához.
A természet hús temetése ez. Egy órai erős i s sakodás és dörzsölés után
A fényes, zöld babériák megfakulnak. Az én afíérem. sikerült a majdnem egészen rajtam száradt sértés­
A cziprus busán hajtja meg fejét . nek legapróbb nyomai' is eltüntetni: boldogan fe-
Mintha soha tavasz már nem fakadna. (Vége.) a becsületem
Oly hervadás teiül el Hirtelen mentő gondolatom .ámadt. Mit mon­ ismét oly tiszta, mint a frissen esett hó.
.
dott segédem’' A sértést csak vérrel lehet lemosni 7 Igaz. hogy a t.sztogatás kerek 100 pengőmbe
Hol van a kályha élénk, tiszta lángja. jó, le fogom mosni. került, de 1 . 7 »i. taimitnm. hogyan kell
'
A kellemes, barátságos meleg / Kifizettem számlámat, mely a borra valói; kai b-vagi.i • iu:veket g . ; > in . veszélytelenül elintézni.
Hol van a lámpa kedves, enyhe fenve együtt kerek 20 forintot teli ki. két hordár támo­
És hol vannak a kedves emberek V gatása mellett haza vánszorogtam.
Magam vagyok az örökzöld honában. A háziasszonyom ijedten csapta össze a kezeit:
A hol erőtlen, langvos. bús a tél Nagyságos ur. az istenért mi lelteV
Nem törődik senki a más bajával. Semmi, — röhögtem alig hallhatólag —
Itt minden ember csak magának él. lovagias ügyem volt