Page 1 - Muraszombat_es_videke_1902

m a Növ'f.d j « n»’ p i o
Ttaepnyolozadik évfolyam.
1/ szim
Muraszorfetat, 1902. januar 5.

társadalm i és közgazdasági hetilap,
A * • j h d v i d e k i M a g y a r K ö z m ű v e l ő d é s i g y e s ü l e t " i v a t a l o s ö z l ö n y e .
E
k
h
J
— Ifiegjelen ik m inden v a s á rn a o . ■■
E lő fiz e té s i ár: K éziratok. IfH 'ifk . ' ’i'N.-i »/.erKu*ztc>.)'‘ífi sozlenieuies •
reieios szerkeszt*') : .ap szerkef*- .őségebe küldendők.
Egész évre 6 kor. félévre 3 kor. egyes szám 20 fillér j
S IN K O V IC H J1LE K Hirdetési d íj: 4 hasábos ;.etiteor egyszeri hirdetésnél 30 fii
Elöl zeW-si |ienzek *-s reklam acxiok H i r s c h l X. köuw- í tőtbszöri hirdetésnél soron kim 12 fiU.
n» o iih íuiáim kiiliii-mlok. Kiadó: A Vendvidéki Magyar Ko.művelődési Egyesuiei.
Nyfilter petksora 50 fill.
Tisztujitás után. j bán levő embereket kenyerétől meg- A reform meglesz é*. diadallal járja
I foszszon. Megmaradnak tehát a most majd he az országot.
V«'«?et ért n ínfüvei restauráczió és
|választottak s rájuk háramlik az a Hogy ebben az alkotmányos tusá­

a hat esztendő elmúltával nem fog
I főfontosságu feladat, hogy részletei­ ban a vármegyei közönség kinek a
megújulni, oda lesz a lörvéntvhatósági
ben végrehajtsák az uj törvényt. Ör­ pártjára fog ál lani, arranézve nem le­
élet utolsó poézisa is. No. nem sajnál­
vendjen a vármegye, amely olyan tiszt­ het eltérő a vélemény. Mi itt a vidé­
juk ezt a poézist, mert reálisat és re­
viselőket választott, akik ennek az ken párt és rangkülömhség nélkül
mélhetőleg jobbat kapunk majd he­
úttörői kötelességnek megtudnak fe­ óhajtjuk, hogy a megyei szervezet s
lyette a régóta óhajtott és hirdetett lelni. autonómia gyökeres változáson men­
közigazgatási reform formájában.
A nagy reform egyébként, amint jen át. De óhajtják a megyei tisztvi­
Amelyik vármegye úgy választotta ismeretes már előre vetette árnyékát. selők is az államosittatásokat már biz­
meg tisztviselőit, mintha örökös liszt­ A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló tos ekzisztenczja szempontjából is.
viselőket választana, tehát lek intet nél­ törvény már életbe lépett, a megyei Mert az ilyen restaurácziókon soha
kül a családi összeköttetésekre és nem pénztárak államosításáról szóló tör­ sem lehet biztos az ember, hogy nem
befolyásolva, az a vármegye jól ve­ vényjavaslat pedig a képviselőház bukik-e ki. Ez a bizonytalanság nem
tette meg uj jövőjének alapját. L'j jö­ asztalán íekszik. E j; vaslat benyúj­ volt kínos hajdanta, mikor a vagyo­
vőről Írunk, mert kétségtelen, hogy a tásakor érdekes vita luipádi a törvény­
nos nemesség noblesse oblige-je volt
közigazgatás reformja alaposan meg hozó testületben. A r< törni ellenzői a megyei szolgálatba lépni, de most
fogja változtatnia mai vármegyei rend­ a vármegyék dicsőséges múltjáról be­ túlnyomóan lateinerek ülnek a hiva­
szer külső és belső képét. A tisztvi­ széltek nagy hatással, inig a jóval na­ talokban. *s ez súlyos kenyérkérdés
selők, akiket most választották meg, gyobb ellentábor a sivár jelennel ér­ rájuk nézve.
legnagyobbrészt valamennyien meg­ velt döntően. Azonban már abból is S mindezeknél fogva helyesen ten­
maradnak majd eddigi állásaikban s látható, hogy szenvedélyes, nagy vi­ nék a törvényhatóságok, ha az alkot­
működési helyükön, mert a kormány ták fognak támadni akkor, midőn be­ mányban gyökeredző joguknál fogva
semmiesetre sem veszi magára az ódiu- j nyújtják a közigazgatás reformjáról ők is hozzászólnának e nagy fontos­
mot, hogy az uj törvény végrehajtá­ szóló törvényt, a tusa végeredményére ságú kérdéshez s feliratiiag igyekez­
sát azzal kezdi meg, hogy poziczió- j nézve azonban nincsen semmi kétség. nének véleményüket érvényre juttatni.
T A R G Z A - i Kiben a s z ív kihalt, kiégett, Csak látják, akik benne laknak.
Lelke üres s csak úgy halad. De nem érzik a melegét.
Vásárt csaptam, KI innen, e l ! Az úri népet Nem is sóvárognak utána.
Kerülöm. Tóle el. csak e l! Ajkuknak unott a gyönyör.
Vásárt csaptam a szivemmel, eladtam Megcsömörlöttek attól régen
Ha szegény pór kunyhóba lépek.
Egy csók volt az áldomás rá, megkaptam. Melyért mást még a vágy gyötör.
Lelkem talán nyugvóra lel.
Hej Istenem, de rossz alkut kötöttem!
A boldo rság ez hát, amelyet
Bolondozik az a kis leány én velem. Nem ! Itt sincs más. csak Isten átka.
Irigy szemmel néz sok szegény ?
Az ólet itt is oly sivár . . .
Megkérdeztem utoljára, még egyszer. A bíbor is rongy csak. elfoszlik,
Nyomor s a bűn karöltve járnak,
Hogy mondja meg az igazat az egyszer. Mint egy csalóka tünemény.
S az erény kezd kiveszni már.
Mosolyogva azt felelte, nem szeret,
Állándó üdv. örökké tartó,
Mosolyogva tépte ki a szivemet. Az étikéttes gróf kisasszony
Nincsen sehol — e sártekén.
Erdőst Dezső. Azt hiszed : talán boldogabb
Élünk : inig jő a végítélet.
Mint szobalányunk- hogyha néki
Király, vagy koldus egyre mén.
Yanitatum vanitas. Jankó, a szolgánk csókot ad V. STELLA.
Meguntam e sivár világot Ne hidd. ne hidd. nem boldogabb az.
De vájjon boldog-e emez?
Mely lopva eg\ máséra tör, Vi z c s ö ppe k .
Még^idvezül-e pillanatban
Ki elérte, a mire vágyott:
S aztán nyomorra ébredez. Vau nekem egy nagyon kedves barátnőm, aki
Mást kivan « igy forog a kör.
tudását illetőleg csúcspontján áll ama színvonalnak,
Mert úgy fáj a szülő szivének
Érdek ma az éiet rugója a hová a felvilágoscdott NX-ik század emelte a
Kiélte a föld önmagát, Ha nincs, s kényért kér a gyerek, nőt. Más tekintetben azonban, mintha visszajáró
S mert nem telt orvos, patikára
Az ideál sarokba rúgva, lelke volna dédanyái egyikének, aki otthon ül rok­
Kiszenvedett a kisbeteg.
Nem ismer vallást, sem hazát. kája mellett és neveli gyermekeit Nem találkoz­
S e versenyben a boldogabb A palotának büszke fénye hatunk vele a déli korzókon, a jégpályákén. a ver­
b bizton a győztes az marad, Verőfóuy csak, az sem egyébb, senyeken, hanem a jól őrzött házittzheiy melletti