Page 39 - Muratáj 16 1-2
P. 39
stigmatizált bogárral vágunk neki heten-nyolcan az útnak. A 37
szándĂ©k persze nĂ«m marad titokban, Ăgy a környĂ©kĂ«t kora hajnal-
ban fölveri Baranya Aranya velőtrázó üvöltése, ahogy belelép ajtó
elé száműzött (mert frissen kent-subickolt) cowbolycsizmájába,
közelebbről a beléje helyëzëtt ëgy pár nyers tojásba. (Alighanëm a
Somlaiként működő tohonya tudszoc szakos bosszulta mëg, hogy
ezúttal lëmaradt a jelëntenivalóról.) Kevés ésszel kormányozzák a
világot, mondja Tömörkény embëre elismerően – s valóban, Pol Pot
mĂ«gye tájárĂłl ránk telepĂtĂ«tt latrunk trabantos társával a MĂ©nĂ«si Ăşt
fölötti SomlĂłi Ăştra jár barátkozni a Collegium kertjĂ©bĹ‘l kihasĂtott
telkën álló kádërházban lakó társukhoz, pedig hát őt legföljebb
ëgy rëndszër tépte-cibálta, tán csak nëm kényszërből këllëtt oly
korán spiclinek állnia.
Jókor rëggel vagyunk Nagylakon, s bár összeszűkült gyo-
morral várjuk a vizsgálatot, csodák csodája, sëmmi baj, „delegaţie,
delegaţie”, s hajthatunk is tovább a kátrányfekete országúton (a
bizánci hisztĂ©ria önellátĂł birodalmában mĂ©g az Ăşt is más szĂnű),
meszelt szëdërfák sorfala között. Aradon mëgvësszük a virágot,
ĂştbaigazĂttatjuk magunkat, s már ott is vagyunk a Maros-parti
emlékműnél halkan beszélgetve várakozó néhány száz embër kö-
zött. „Mikor kezdődik?” „Kire várunk?” „Jönnek-ë már?” Sënki sëm
tud semmit, a tömeg lassan gyarapszik, az eső mëg-mëgered, a
feszültség tapintható. Ëgyenruhás alig van, de sétálgató szakem-
bërëk azért oda-odaállnak néhány përcre az állandóbb csoportok
mellĂ©. Ăzunk, várunk, nĂ©zzĂĽk a fölĂ©nk magasodĂł emlĂ©koszlopot.
Hirtelen dudálás, szapora román mondatok, hájde, hájde, a tömeg
mozgolódni kezd: mëgérkezett a hivatalos küldöttség. Fekete
autĂłk, kĂ©zfogások, lassan hátraĂ©r a hĂr, hogy a magyar nagykövet
jött mëg. Gyorsan elhelyëzik a koszorút, aztán mintha szóba ele-
gyëdnének az elöl állókkal. A tömeg csak áll, mindenki vár vala-
mire, ëgyszërre bátortalanul fölhangzik a Himnusz, mind többen
énekëljük. „Bal sors akit régën tép” – a nagykövet művelt embërként
nyilván tudja, hogy követkëzik a bűnhődés is, mert szinte fejest
ugrik autĂłjába, s kĂsĂ©retĂ©vel Ă«gyĂĽtt Ăşgy távozik, mintha puskábĂłl
lőtték volna ki. (Himnuszra menekülő nagykövetët azóta sëm
láttam.) Az utolsó sorok még erősebben zëngenek, a végső, mëg-
bĂ©kĂtĹ‘ dallamĂv után sĂĽket csönd. Kisebb-nagyobb csoportokban
sorjázunk föl a lépcsőn, lëtësszük a virágot, a halkan diskuráló