Page 82 - Muratáj 16 1-2
P. 82

Kardos Ferenc

           Lerohantam a Tölösről...

                                Édesanyámnak, 2002.

                  Lerohantam a Tölösről
                  Levitt a dĂĽh, harag,
80 mint az örvény a Murán,
                  Dráván a kavicspad alatt,
                  de még én is élek.

                  M’ért nem hagytad, m’ért?
                  Hogy elvergődjenek a partig
                  ők is, elküzdjék maguk
                  horgot kerülve, szákot kerítve?

                  M’ért nem csendesült el
                  öblödben a vihar? M’ért nem
                  fájt, hogy fáj húgomnak,
                  ahogy neked is régen
                  a tölösi szikkadó,
                  félelmes éjben?

                  Fiad vagyok s ellened most:
                  part és örökké csapdosó hullám.
                  Holtágban ágáló élet,
                  kinek haragja most ott csorog
                  a fűzfaárnyékok sötétjében
                  aprĂł halakkal.

                  Emlékszel-e még a csónakra
                  Kakonyán? Hogy élt s haldoklott
                  egyszerre, mint sok időt élt államok.
                  Szivárgott belé a víz, ki éltette s rohasztotta,
                  szivárgott belőle a kátrány, a fekete üszök.
   77   78   79   80   81   82   83   84   85   86   87