Page 82 - Muratáj 16 1-2
P. 82
Kardos Ferenc
Lerohantam a Tölösről...
Édesanyámnak, 2002.
Lerohantam a Tölösről
Levitt a dĂĽh, harag,
80 mint az örvény a Murán,
Dráván a kavicspad alatt,
de még én is élek.
M’ért nem hagytad, m’ért?
Hogy elvergődjenek a partig
ők is, elküzdjék maguk
horgot kerĂĽlve, szákot kerĂtve?
M’ért nem csendesült el
öblödben a vihar? M’ért nem
fájt, hogy fáj húgomnak,
ahogy neked is régen
a tölösi szikkadó,
félelmes éjben?
Fiad vagyok s ellened most:
part és örökké csapdosó hullám.
Holtágban ágáló élet,
kinek haragja most ott csorog
a fűzfaárnyékok sötétjében
aprĂł halakkal.
Emlékszel-e még a csónakra
Kakonyán? Hogy élt s haldoklott
egyszerre, mint sok időt élt államok.
Szivárgott belĂ© a vĂz, ki Ă©ltette s rohasztotta,
szivárgott belőle a kátrány, a fekete üszök.