Page 164 - Dobronaki életképek a 20. század első feléből / Podobe iz življenja Dobrovnika v prvi polovici 20. stoletja
P. 164
A képeslapok és a fényképek leírása
látható Antonija vagy Tončka is csak rövid ideig tanított Először az árpát, majd a rozst és végül a búzát aratták. A
a dobronaki iskolában. munka folytonossága érdekében a kaszás mellett kellett egy
kötélvető, aki gabonából font kötelet és megfelelő távolságra
V/19 lerakta, egy marokszedő, aki a lekaszált gabonát sarlóval
Fotó: Štingl Silvester összeszedte, és végül egy kötöző, aki egy kévekötő fával jól
Adatközlő: Štingl Silvester összeszorította a kévéket. A kévékből keresztet csináltak, öt-
A kranji származású Kruk Slavica 1935-ben került ször négy kévét tettek egy keresztbe vagy kepébe, a tetejére
Dobron akr a, ahol a szlovén tagozatos tanulókat tanította. pedig a „papot” tették. A leírt munkamegosztás a VI/2-es
Itt ismerkedett meg későbbi férjével, Štingl Franjo csák- képről jól kivehető – kaszával a kezében Štingl Franjo lát-
tornyai származású kereskedővel, aki boltot üzemeltetett ható, aki kereskedő létére egyébként csak a fénykép kedvéért
a Milhofer-házban. Slavicáról a fénykép 1936. augusztus állt be kaszásnak. Délben az aratók hazamentek ebédelni,
2-án készült, az „udvarlós” korszakban, a következő év illetve egy kis pihenőre a nagy meleg alatt, és csak késő dél-
nyarán pedig már megszületett az utód, Silvester. A Štingl után folytatták a munkát. A learatott gabonát hazaszállí-
család 1938 novemberéig maradt Dobronakon, ekkor a tották, kazalba, asztagba rakták. Innen ment a cséplőgépbe.
családfő szülővárosába, Csáktornyára költöztek, Slavica
helyére pedig egy másik tanítónő érkezett. A VI/3-as fotó az 1930-as évek második felében ké-
szült aratáskor, és a már megfáradt Trajber Jánost mu-
VI. Hétköznapok tatja kaszával a kezében. Az 1920-ban született Trajber
– ünnepnapok Jánost a második világháború vége Bécsben érte, ahonnan
már nem tért haza szülőfalujába.
VI/1, VI/2
Fotó: Štingl Silvester VI/4
VI/3 Fotó: Sabján János
Fotó: Šövegeš Silvester VI/5
Adatközlő: Nagy (Simon) Ferenc, Fotó: Štingl Silvester
Kovács István – Frici, Pšajd Jelka Adatközlő: Nagy (Simon) Ferenc, Kovács
és Šövegeš Silvester István – Frici, Sabján János és Pšajd Jelka
Az általunk elemzett időszakban úgy az aratást, Miután megtörtént a gabona betakarítása, és asztag-
mint a fűkaszálást kézi erővel végezték, vagyis kaszával ba rakták a házaknál, kezdődhetett a cséplés. Két ember
(a VI/1-es fotón Nagy József látható, aki Štingl Silvester kellett az asztaghoz (amely lehetett kint a szabadban, de
figyelő szemei előtt élesíti a kaszát). Június elején először bent a pajtában is), akik a kévéket a gépre dobálták. Ott
az „öreg füvet” kaszálták le. Kora hajnalban, három-négy két személy a kévéket oldotta és az „etető” kezébe adták.
óra tájban mentek ki a kaszálókra és nagyjából délig ka- Mellettük még „pelvahordók” dolgoztak (általában gye-
száltak. Délben volt néhány óra pihenés, majd folytató- rekek), akik nagy kosárban hordták a pelyvát. A zsákok
dott a munka. Ha az időjárás nem szólt közbe, vagyis nem mellé kellett egy-két erős ember, valamint a víz és a tűzi-
esett az eső, a szénagyűjtést két-három nap alatt el lehetett fa hordásához. A gőzgépet leginkább törzsökkel fűtötték.
végezni. Ha viszont eső érte a lekaszált füvet, többször is Általában nők dolgoztak a cséplőgép „szájánál”, innen a
fel kellett rázni az ágyásokat, petrencéket. szalmát húzogatták a kazalhoz. Itt a legfontosabb személy
Amint végeztek a szénagyűjtéssel, kezdődött az ara- a „kazalmester” volt, aki a gabona mennyiségéből megsac-
tás. A fűkaszálással ellentétben ezt melegben kellett végezni. colta a kazal nagyságát és ügyelt a kazal megrakására.
A VI/4-es fényképen, mely az 1920-as években készült,
nagyon jól láthatók a fentiekben leírt munkafolyamatok,
illetve az azt végző személyek.
162
