Page 48 - Nemzetiségi iskolák Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában

46

CSICSAY Alajos

A szlovákiai magyar iskolák és a tanulók szabadidős tevékenysége

A (cseh-)szlovákiai magyar iskolákkal 1920 óta foglalkozik az iskolatörténet, va-
gyis az óta, amióta az első világháború győztes hatalmai átrajzolták Európa térkép-
ét. A trianoni döntés következtében létrejött új csehszlovák államot nemzetközi
szerződések kötelezték arra, hogy a területén élő nemzetiségeknek, így a magya-
roknak is, meg kell adnia az anyanyelvükön való tanulás (művelődés) lehetőségét.
Ennek következtében Dél-Szlovákia magyarok által lakott területén megmaradt az
eddig meglévő általános iskolák hálózata. Léteztek tehát állami, községi és feleke-
zeti (római katolikus, evangélikus, református és zsidó) népiskolák. Ezek alapján
előfordult, hogy egy-egy településen egyszerre akár négy elemi iskola is működött.
1933-ban Szerényi Ferdinánd középiskolai tanár állította össze A csehszlovákiai
magyar tanítók almanachját. Felhívására, Szlovákia engedélyezett 784 magyar is-
kolájából és óvodájából, 1964 tanító (óvónő) küldte el neki az adatait, Kárpátalja
123 iskolájából és óvodájából pedig 320-an. (Szlovákiában ekkor 28, Kárpátalján
pedig 13 magyar óvodát tartottak számon.) Tehát Szerényi almanachja szerint
a dél-szlovákiai és a kárpátaljai magyarságnak összesen 907 elemi iskolájában és
óvodájában 2 289 tanító(nő) és óvónő működött, akik 88 104 gyereket neveltek-
oktattak. Ez a számadat ekkor Szlovákia iskoláskorú gyermekeinek 18,91%-át tette
ki. Sajnálatos, hogy nem minden tanító bocsátotta Szerényi rendelkezésére az ada-
tait, ezért más statisztikák, más számokat mutatnak. (Több ilyen is létezik, de
a bennük található számok kevésbé reálisak, mint Szerényiéi.)

A középiskolák hálózatát teljesen átszervezték, a már meglévőknek csak egy
töredékét hagyták meg. A két háború között mindössze tizenhárom önálló és nyolc
magyar tagozatos gimnázium működött Szlovákiában. Felsőfokú képzés pedig ma-
gyarul nem volt.

A második világháborút követően, 1945 februárjában a szlovákiai magyarokat
megfosztották állampolgári jogaiktól. A jogfosztottság évei 1948 végéig tartottak,
ám önálló anyanyelvű iskoláikat csak 1950-ben kapták vissza. A több mint 2 500
pedagógusból (beleértve a középiskolai tanárokat is) mindössze 110 maradt. 1950
szeptemberére több mint 35 000 gyereket írattak át szüleik szlovákból magyar is-
kolába, akiket képesítés nélküli tanítók voltak kénytelenek tanítani. Ez az állapot
a hatvanas évekig tartott. Az 1950–51-es tanévben – mivel közben is folytatódott
az átíratás – 45 497 gyermek tanult magyar iskolában, a szlovákiai iskolaköteles
gyerekek 8,18%-a, az 1960–61-es tanévben ez az arány 10,13%-ra emelkedett
(72 144 tanuló). Az 1991–92-es tanévben a százalékarány 6,77%-ra csökkent
(47 882 tanuló), az 1999–2000-es tanévben pedig már csak 6,71%-ot tett ki (45 092
gyerek). Sajnos a fogyás évről évre folytatódik, aminek több oka is van, de ezek
taglalása, mivel más témával foglalkozunk, most nem lehet szándékunk.

Az iskoláskorú gyerekek szabad idejének lekötése évszázadokon át nem okozott
gondot a felnőtteknek. Nem, mert természetes volt, hogy a gyerek, ahogyan csepe-
redett, testi és szellemi képességei fejlődésének megfelelően bekapcsolódott a csa-
lád mindennapi tevékenységébe. Ez az életmód viszonylag hosszú időn át lehetővé
tette, kiváltképpen a lakosság többségét kitevő falusi családokban, hogy a gyere-