Page 44 - Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

42 Dr. Varga József

A magyar nyelvjárások 1.

Oly sokszor hangzott el előadásaimban a „nyelvjárások” műszó, hogy ér-
demesnek tartom ismertetni a pontos jelentését. Mi a nyelvjárás? „Valamely
nyelvnek egy-egy vidéken kialakult, a köznyelvtől többé-kevésbé eltérő
változata.” Népnyelvnek is nevezik, ez pedig a más-más nyelvjárásban be-
szélők köznyelvi sajátosságainak, kifejezőeszközeinek összessége; vagyis a
nyelvjárások összessége.

Egy-egy táj, vidék nyelvjárásának az összegyűjtése, vizsgálata már a 17–18.
századtól folyik napjainkig.

Dr. Szabó Géza, a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Ma-
gyar Nyelv Tanszékének volt vezetője A magyar nyelvjárások című egységes
jegyzetében nyolc-, illetőleg kilencféle nyelvjárástípust különböztet meg. (Tan-
könyvkiadó, Budapest, 1980.) Hasonló a megállapítása dr. Kálmán Béla profes�-
szornak is a Nyelvjárásaink című, 1966-ban megjelent tankönyvben.

Ezek: 1. Nyugati nyelvjárástípus; 2. Dunántúli nyelvjárástípus; 3. Déli nyelv-
járástípus; 4. Tiszai nyelvjárástípus; 5. Palóc nyelvjárástípus; 6. Északi nyelvjá-
rástípus; 7 Mezőségi nyelvjárástípus; 8. Székely nyelvjárástípus; 9. Nyelvjárás-
szigetek.

A nyugati nyelvjárás területe nagyjából a Nyugat-Dunántúllal azonos: Vas
és Zala megye, Győr–Moson–Sopron megye délnyugati része, Veszprém megye
nyugati sávja, Felsőőr (Oberwart) és vidéke Ausztriában. Nevezetesebb helyi
nyelvjárásai a felsőőri, az őrségi, a göcseji és a hetési. Természetesen a nyelvjá-
rási határok összemosódnak, egymásra hatnak, keverednek, például a nyugati a
dunántúli nyelvjárástípussal.

Néhány hangváltozási jelenség a nyugati nyelvjárásban:
Magánhangzói közül nyolc rövid és hét hosszú. Kétféle e hang érvényesül
benne, a nyílt e és a zárt ë, például: emënt, kendër, embër, lëhet, kemënce.
A köznyelvi és irodalmi nyelvi hosszú í, ú, ű helyett általában rövid i, u, ü
hangot ejtenek, például: tiz, viz, kut, ur, tüz, füz. Érvényesül benne az ö-zés
is vagy önállóan vagy diftongusként (kettőshangzóként), például: felhüö, bötü,
föst, födüö, böcsület stb. Az é, ó, ő hosszú magánhangzók általában ië, uo, üö
kettőshangzóban érvényesülnek, például: kiëz (= kéz), niëz (= néz), juo (= jó),
füöd (= főd, föld), lüö (= ló). Az l-ezés is gyakori, például: illen (= ilyen), gulás