Page 60 - KEPÉNÉ Bihar Mária - Hetés népi táplálkozása

58 Az ételkészítés alapanyagai és a vidék jellegzetes ételei

A tavaszi leveles zöldségek közé tartozó sóskát is szívesen felhasználták étrendjük változatosabbá té-
telére. Sóskát nem termesztettek, hiszen az a ház körül, az árokparton és a mezőn is megtermett, csak
össze kellett szedegetni. A sóskából legszívesebben főzeléket vagy mártást készítettek, amit mindig
főtt krumplival tálaltak.
A zöldségfélék közül az uborka is nagy megbecsülésnek örvendett. Az uborka június elején kez-
dett érni és ettől kezdve folyamatosan hasznosították. A zsengébb uborkákból uborkasaláta, tejfölös
uborka készült. Az uborkasalátát vagy aludttejjel, tejföllel, fokhagymával és őrölt pirospaprikával
készítették, vagy tökmagolajosan, némi sóval, ecettel és őrölt pirospaprikával. A tejfölös uborka az
aratás és a gépcséplés jellegzetes étele volt. A közepes méretű uborkákat előszeretettel kovászolták.
A gondosan megmosott uborkákat és a kaprot egy nagyobb befőttesüvegbe tették, leöntötték vízzel,
majd egy nagyobb kenyérhéjat vagy egy szelet kenyeret tettek a tetejére. Az üveget meleg, napfényes
helyre tették, például a kútkávára. A meleg és a kenyér hatására a lé és az uborka megsavanyodott. A
kapros kovászos uborkát szívesen ették zsíros kenyérrel vagy paprikás krumplival. Tehetősebb csalá-
doknál, ahol nagyobb mennyiségű házi ecet állt rendelkezésre, az uborkára felmelegített ecetes vizet
öntöttek, amitől az uborka már másnapra megsavanyodott. A nagyméretű, kissé túlérett uborkákból
pedig uborkafőzeléket, uborkalevest főztek. Az uborkafőzelék szezonja a tök érése előtti időszakban
volt. Az uborkát meghámozták, besózták, kinyomták a levét és enyhén sós vízben megfőzték. Íze-
sítésként tettek hozzá 1–2 szem borsot, babérlevelet, fokhagymát, vöröshagymát, aztán halovány,
rózsaszín rántással és tejfölös habarással gazdagították. Az apróra vágott kapor is finom ízesítője volt
ennek a főzeléknek. Az uborka savanyúságként való eltevése polgári hatásra terjedt el a hetési háztar-
tásokban is a 20. század második felében, de igazán jelentőssé csak napjainkra vált.

Hetés népi táplálkozása