Page 11 - Penavin Olga a Muravideken
P. 11

Halász Albert

               Bevezető a konferenciakötethez




               A szlovéniai őshonos magyar közösség néprajzi kutatástörténe-
               tét több korszak taglalja, melyek közül az egyik legelhanyagol-
               tabb időszak az első világháború beálltával, ill. utána követke-
               zett be, amikor a hazai néprajzi kutatói tevékenység az ötvenes
               évekig szinte teljesen megszűnik, legalábbis nincsenek adata-
               ink  arról,  hogy  folyamatos  kutató-,  gyűjtőmunka  folyt  volna
               ezen a területen. Az az írástudó, főleg hivatalnoki, tanári réteg,
               mely  ilyen  tevékenységet  már  a  19.  században  intenzívebben
               kifejtett, a háború után szinte kivétel nélkül elhagyta az új, a
               Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a más neveket felöltő ál-
               lam alá került magyar területet. Utána akár ilyennemű, akár
               csak hasonló humán képzésre, továbbképzésre sem volt lehető-
               ség. Megszűntek azok a helyi sajtóorgánumok is, a hetilapok,
               melyek elvétve ugyan, de közöltek néprajzi tartalmú írásokat is.
                  A fényképezés térhódítása a 19. század végétől dokumentál-
               ni kezdte az életet, az épületeket, a viseletet, a társadalmi ese-
               ményeket és mindent, ami elé a fotográfusok lencsét állítottak.
               Ilyen felvételek időrendi sorrendben növekvő számban még ma
               is főleg a családoknál, de gyűjteményekben, pl. múzeumokban
               is fellelhetők. Úgy tűnik, az első világháború előtt, közvetlen
               utána  sem  volt  akadálya  annak,  hogy  így  a  néprajzi  témák,
               pontosabban néprajzi forrásként szolgáló témák meg legyenek
               örökítve.  A  harmincas  években,  a  2.  világháború  előtt,  alatt
               és utána is az emberek szívesen pózoltak a kamera előtt, sok
               minden a fókuszba került. Ma lényegében ezek a leggazdagabb
               múltat őrző forrásaink.
                  Akkor is, ha egy kép többet ér ezer szónál, kevesen voltak,
               akik  rendszeres  és  szakmailag  megalapozott  kutatói  munkát
               folytattak volna. Pl. Pável Ágoston (1886–1946) volt ilyen, aki
               a Rába-vidéki szlovéneket kutatta, valamint az Őrség kutatá-
               saiban vett részt. A 2. világháború után aztán lassacskán, buk-
               dácsolva át a vasfüggönyön, a láncoskutya korszakon, az 56-os
               korszakon,  mégiscsak  oldódni  kezdett  a  feszültség,  így  egyre
               többen  jöhettek  erre  a  vidékre  gyűjteni.  Az  egyik  ismertebb
               magyar néprajzkutató, aki megfordult ezen a vidéken, Szent-

                                                                        9
   6   7   8   9   10   11   12   13   14   15   16