Page 20 - Gönczi Ferenc - A zalamegyei vendek - (HU)

20

bársonykel­méjü rövid, hátul „másli”-val ellátott, csinos kabátot hordanak.

Fejkendőjüket hétköznapon – az öregebbek ünnep- s vasárnapokon is – há-

tul kötik meg. A módosabbaknál,

sőt a sze­gényebbeknél sem ritka a

selyemkendő és selyemszoknya.

Az asszonyok, kendőjük alatt, pi-

ros – a török fezhez hasonló – u. n.

„poczin”-t vise­lik, mely lenyirt, rö-

vid hajuk elfödésére szolgál.

A vendek ünnepnapi vise­lete

nem egyeztethető össze hétközna-

pi, nagyon is egys­zerü viseletükkel

s nem külön­ösen a tisztaság iránt

tanu­sitott közönyükkel. Szobájuk,

lakásuk s annak környéke, de ma-

guk a lakók sem felelnek meg a rend

s tisztaság igényelte enyhébb kö-

veteléseknek sem, mire alább elég

bizonyitékot fogunk látni.

Tehát az ő vasár- s ünnepnapi,

csinos, külsőleg tiszta viseletük nem

a tisztaság s rendesség iránt való érzé-

Vend menyecske. kük, hanem a fentebb is emlitett kó-

ros divatkeresésüknek folyománya.

Ház, lakás.

A lakás – több tekintetben – jellemzője a lakónak is. Tisztaságszerető,
rendes egyén körülményei s viszonyai korlátai között nemcsak önmagára ad
sokat, de lakására s annak környé­kére is. És ez nagyon természetes. Lakásá-
ban töltvén az ember élete legnagyobb részét, izlé­sének, rendszeretetének,