Page 12 - Also-Lendva_es_videke_1897

Nem akartam azonban elszalasztani a csak tányéromba dugva kis vizipuskájál. a H o I in i - o s y in á s.
kedvező alkalmat, nehogy a sors haragját levest az utolsó molekulákig kiszivattyúzta
magamra vonjam, mely oly gyöngéd volt onnan.
ily rövid idő alatt összehozni utazásom ezél- E műtét elmésségén álmélkodva s a T orm ák.
jával, a pilseni sörrel: leugrottam a legkö­ véghezvitel gyorsaságán bámészkodva telje­ 1.
zelebbi megállónál a korsiról s az eltűnt sen elfeledtem jövetelem ezéljál. annyival is
sör keresésére indultam az éjben. Xom so­ inkább, mivel újabb meglepetés bilincselte le IskolaInni pipa szóvál
Magva rá zgat mester tinim .
káig kellett keresgélnem, a harmadik három­ (csak a) figyelmemet. •V későn veszi észre, hogy ;i
emeletes épületen már ismét elém tűntek a Négy olyan tengeri kalóznak látszó házi Tnn/élúgyidő betoppan
kedves belük, most már egész ragyogásuk­ szolga kél nagy vesszőkosarat hozott be. me­ _Hullja Kedves Tanító úr!?
ban: »IU pilseni sör kapható*. Az - Itt* egy lyek mindenike teljesen talán púpozva Xem tudja, hogy (örvényünk
lálongé) íír felé mulatott, mely lejárai volt is. tele volt tüdős, májas és véres hur­ A dohányzást nem engedi
Előadás közben
nekünk?!"
a háromemeletes pinezébe: az üreg egyik kák változatos vastagságú fonadékaival. A
zugában elhagyottan pislogott az éjji mécs hurkák vége kis fenyőfa pálczikákkal volt _Isten hozta Xugy sápodat!
nagyokat ásítva unalmában. Vele szemben : egyheróva. nyilván spárga megtakarítási Tudom, hopy itt a dohányzás
egy másik volt. de az már megunva a di­ szempontból. Tilos, dekát nap kívánta
Ezt a mai magyaráz.ásu . . .
csőséget csöndesen szunnyadozott s álmodo­ Erre újra hozzám lépett a pinezérnek -Hopy, hopy kérem Tanító úr!
zott pihenésről, boldogságról gyönyörűn. Lá­ csúfolt alak s tisztának épen nem mondható Magyarázza meg ezt nekem?"
zas gyorsasággal gyorsultam lefelé a lépcsőn széles tenyerével 3 hatalmas hurkái dobva „A két felső osztályommáI
nehogy az az egyedüli vezérlő talizmán is tányéromra ismét kérdezett: - Lopótököt ismertettem. . . .“
kialudjék sén aztán járatlan utakon bolyong­ »Beleiden Sie vielleicht W'ursl?
jak. de alig értem e dicső világiló mécsszö-i Jch hitte nicht!« — felelém me­ II.
vélnek közelébe, midőn egész lisztességtu- gint. mire ö újra nem jött zavarba, ha­ Ilandi hévvel udvnrolgut
dással ő is jó éjt kívánt, aztán egy nagyol. nem példás nyugodtsággal kivette a 3 hur­ .1 szép postás kisasszonynak.
pislantolt és én egyedül állottam a bús fo­ kát is tányéromból s balszomszédom tányé­ Ki oda se hedent a
lyosón sötét elhagyatoltsághan. rára hajította, ki azon hevenyében bőröstül Tolakodó udvariénak. . . .
Az ulczáröl gázlámpa fénye kandikált szőröstül azaz hál pálczástól bekebelezte „Szabad magam ajánlani!“
le hozzám a végtelen ürlw. inig a háttérben azokat, hihetetlen gyorsasággal. Ezzel végzi a beszédet
emberi hangok verődtek föl s olvadlak ösz- F á ra d n i indult tekintetem most isinél „Ajánlani tetszik magát?
sze érthetetlen harmóniába. Tovább s to- a hurkákra esett. jobban mondva csak Feri, üsd rá a kilétet!"
váhb! A hangok után egy ajtóhoz értem, esett volna. mert mire o d a ért, akkorra
melynek kilincséi addig ta|K>gatlam a sötét­ már a 2 vesszökosár megfosztva ékességei­ III.
ben, inig megtaláltam. — de oh egek. — től. — miként egykor Sodorna és Ciomora El bicskának minden héten
ugyanekkor egy ismeretlen valaki belülről fenekestül felforgatva feküdt a fölt lön. I j kalap van a léjében . . .
úgy megrántotta az ajtót, hogy én egész, Tüzes kénesö azonban nem esett, amin Hja, a divat azaz pardon!
életnagyságban végig vágódtam a padlón, szerfelett csodálkoztam. de még csak Most az egyszer nem a divat
azaz hál a téglán, melynek piros porával Soósteuger sem lett helyen, amint kirugdos­ Más a bibi amint hallom.
közvetlen érintkezésbe jött testem elejének ták. amin szintén jó adagot bámultam: „Jövedelmem ki nem állja!"
minden szervezete. de mindamellett is ez megnyugtatta némileg „Édes atyám '" Szól El bicska:
Csakhamar föltaláltam azonban magam, felcsigázott képzelő erőmet úgy annyira, hogy De ha egy sem áll jó ! nekem!"
t. i. fölkeltem s képes részemről letörölve a egy pohár pilsenii rendeltem, melyei kifi­ „Persze, hogy műn. mert lókötii
ÁJ bt na jó! a
/éjiden!"
pesti pirositót. helyet foglaltam az egyik asz­ zetve. de érintetlenül hagyva kifelé bandu­
tal mellett Tekintetem most az asztalra esett koltam: az ajtóhoz érve kiváncsi voltam az
melyen 8. mond nvolcz zománezozotl vas- időszakra, melyet e nemes társaságban el­ IV.
tányér volt egymástól geometrice és mallie- töltöltem: órámért nyúlok, de zsebem üres Egy szellemes m agyar hölgy íg y pasával
matice is egyenlő távolságban. E tányérok volt: (ezen azonban már egy csöppet sem Utaz' együtt — v társalognak egymással.
mindenike sarkon fordult, mely b iz to sító csodálkoztam!) annyival is inkább nem. mert A magyarhölgy szó! a török pasának:
„Miért tart több nót minden török magának?"
volt úgy látszik é le t és b a le se t ellen. A tudtam b iz to san , hogy megvan b iz to sab b
tányérok mellett jobbról a kanál és a kés zsebben, mint minő az enyim; (jóllehet az Szól a p a sa : .. Több nőt miért tart a török ?
— balról a villa hevert pongvoláhan. ezek­ enyim sem lyukas.) Tudja jól. hogy ez az élet műn örök
nek a biztositó k ö te lé k é t egy-egy sumina- Gyanúsítani azonban senkit sem m er­ Es a m i Tő, hogy a m agyar hölgyeknek
sunimaroni három Ián ez képezte, mely ké­ tem. pedig e pillanatban 2 András lépett Hasonmása a törökök legyenek!"
sőbb egybe forrt s erősen oda volt v a sa l­ be. kiknek szúrós tekintete p á ro sán ru­ Farkass Károly.
va az asztal alsó részéhez: YVertheim lakat hámra esett, mely még viselte az előlibeni
azonban nem volt rajta: úgy látszik ez itt összeütközés nyomait. Minden hosszadalmas
gyönge biztosilék. teketória nélkül felszólítottak, hogy kövessem J ó l e s z .
Az asztalnak e tüzetes szemléje után a őket s redkivüli megelégedettséggel kisértek Szervusz, pajtás! Tyhii! milyen nagy
nemes társaság vonta magára figyelmemet. a kapitányi hivatalba, azon biztos remény­ poczakot eresztettél, mióta nem láttalak:
Azt gondolom s nem minden alapos ok nél­ ben. hogy éjjeli b etö rő vagyok (legalább a hál a kedves feleséged hogy van?!
kül. hogy ott volt a székes főváros vala­ ruhám világosan, illetőleg p iro sá n elárulta) - Köszönöm jól. — hanem még nincs
mennyi első- és másodrangu zsebmetszője kit azon melegében sikerült megfogniuk. úgy. mi nt én. de pünkösdre épen ö is
és csirkefogója. Ezt ez általános homályból A hivatalban igazoltam magam, hol úgy lesz.
(mit alighanem a sötét tekintetek idézlek azonnal szabadon Imcsájtoltak s a mint fel­
elő) s a lelánczolt és megvasalt evöeszköz- ültem az éjféli vonalra, még egyszer emlé­
böl véltem kimagyarázni. kembe idéztem a lefolyt nagy nap jelentő­ Sze rke sztői üzenetek.
»No János. hát csinos kis kompá­ ségteljes eseményeit; végre megnyugtatóit a B. S. H alm i. Hekitldült versoire nem •'■rko/.Unk ho*/.-
szabb bírálatot mondani: ön különben már megmondta. hogy
niába keveredtél. — gondolám la ssa n . — tudat, hogy semmi nagyobb bajom nem tör­
gydngo zöngemónyok, Ali teljesen igazat adunk iinm-k.
fennszóval azonban csak egy pohár pilseiiit tént, — csak az órám, — de úgy hiszem, „Több is veszett M ohácsnál." Arany János már
régen megírta s higyjo pl. hogy szebben: ép azért a papir-
akartam kérni, de mivel nem volt kitől: annak sem történt semmi baja s csak oly kosárbn temettük. vigasztalódjék e csapás föioll. hiszen:
ábrándozni kezdtem. példás szabatossággal ketyeg most is. mint • több is voszolt Mohácsnál!
K. E. M átészalka. Ördög bújjék Ilandi bátyánk Um-m
ÁbrándozásomInYI nemsokára egy in­ mikor az én zsebemben volt. korába, — do lusta kend a/. Írásra mostanába!
kább betörőnek, mint pinezérnek látszó Elvégre is sokkal jobb. hogy én tőlem F. I. N .-M ajtén y. Klkllldtük.
Farkasa Károly urnák. Levői im ni. Igőrolóro számí­
alak zavart föl. ki hozzám lépett s kis kézi lopták el, mintha én loptam volna el más­ tunk. Üdvözlői.
v íz i-p u sk á já b ó l valami levesféle Iöve­ tól. Azt azonban megfogadtam, hogy soha- ■ru tu s. Alsó-Lcndva. Semmi lám án hanem . I.űri
lettó-letln-lolló . . .«
gei sajto lt az előttem fekvő tányér pisz­ [sem iszom löbU- pilsenii (az igaz. hogy most
kos belsejébe; miközben megdöbbenést kellő sem ittam) de mentői többször fogok hall­
lágy melanclioliával kérdé: gatni kulyahör-dudát. Felelős szerkesztők:
— > Beleiden Sie Suppe ?* Isten engem úgy segéljen! B O D N Á R JÁNO S és NAGY FERENCZ.
- »Ich bitté nichtU — feleiéin: de ez Ibithory Gry.it.
az ember egy csöppet sem jött zavarba.
Nyomatott Kisdiel l'iilüp (Sirattál Sándor) gyorssiytójáu Csáktornyán.