Page 11 - Also-lendvai_hirado_1889

I.oví'l ii szerkesztőkhöz. öcséin majd azt is belefojjadja, ha mi ér­ erősen lesz valami nyilatkozni valója: ed-
demes mondani valónk nekünk lesz. dijr csak borozás közben hallottuk őket az
Lenti. lA'Sy. január j j.
D e okosan tetsz tt kicsinálni, mert az u. n. tojástokban beszélni, pedig sokszor
T ekintetes szerkesztd ur ! ilyen gőzös több szolgálatot tesz a maga érdem es lett volna nagy hetükkel kinyo­
sorjában, mint az. a mi nekünk m ég nincs. matni, a mit mondtak a vidéki ügyekről.
M egkövetem alássan, de m ár csak Rólunk, szegény csöjlésekről úgyis olyan
nem tudom eltűrni, hogy eg v levélben ne No m eg nemcsak olyan nagy terje*
különösen beszélnek minden szomszédos ilelmii dolgokat lehet ám vezetni, mint a
írjam t. szerkesztő uranvöcsém nek mostani
várm egyében, és m eglehet, ho gy egyrészt haza, m eg a község. Lám az én Laczi
n agy öröm öm et. Ha az itt elmondandókat
igazuk van ; de most az ön újságja min­ fiamnak jószerivel m ég bajusza sincs, m ég
saját m ondásommal mondhatnám el, m eg­
ket is módis em berekké tesz : és a mi a is, m ikor m egjön a városi iskolából, csak
látná t. uram-öcsém, hogy tudom a belé­
fő, majd m egtanítanak bennünket azok a ki-kiül a szomorú fűzfái alá. aztán ott irkái.
péssel járandó tisztesség et: hanem annak jó urak, tek. uram-öcsémnek bajtársai, K gyszer olvastam , a mit irt: hát valam i
m ár nem találom módját, hogyan lehessen
hogyan kell jól dolgozni és okosan g a z­ szép kisasszonynak a szem eit, m eg a ter­
írással kalapot em elni és uriasan m egha­ dálkodni.
jolni. I )e hiszen m egteszi azt helyettem a metét. a haját, de m ég a maga szive ha-
Ks, ha mi term ést Isten ad, majd sadozását is m egírta versekben. T etszik
levélhordó, és az, mint a lele városi em ­
megtudom újságjából, ho gy micsoda idő­ tudni úgy, mint a hogyan a kalendáriu­
ber, úgyis m ódosabban tudja a tisztelgés
ben hogyan kel el Alsó-Lendván, és tér mokban is szoktam olvasni. T ek . uram-
m ódját. A zért bátorsággal is írom m eg
ezen sorokat. mésemet csak akkor viszem el oda, mikor öcsém újsága se kevesebb, hát majd csak
jónak látom, és azt majd nem kell vissza abban is lesz olykor-olykor egy ilyen (ajta
A levélbe újságot is szoktak Írni ; hoznom, a mit eladni viszek.
vers. Ks a kiről a vers szól, m eg a ki
tetszik tudni — hogyan is mondjam ? Ha m eg nekem lesz szükségem vala­ irta, ha ezek már értik egym ást : ilyen kor
nem olyan ujságot, a milyent t. uram- mire, példának okáért, ha lovam nak szer­ annál jobban fel éreznek : ha m eg az a
öcsém ir, hanem olyant, a mi van. N á­
lunk hát az az újság, hogy majd erre v e ­ szám, vagy magamnak ruha kell. majd ez kisasszony m ég nem tudja, hogy a vers
érdemben is csak m egjön akkor újságjá­ róla szól, az ifjú m égis m egvigasztalódik
zetik a g ő z ö s t; azt mondják, hogy Sólom- ban olyan vastag léniák közt, hogy hol azon, hogy az a valaki elolvasta az ő ér-
várról jön be. és Alsó-Lendvának m egy mit és hogyan lehet kapni. V agy, Íia épen zelm ességeit. Különös eg y jószág ám az
ki. Ks tessék elgondolni öröm öm et, f. é. úgy talál a dolog történni, hogy ilyesmire a fiatal s z í v , ugy-e tek. uram-öcsém : Ks
január 12 én m eg is jött. de Alsó-Lendvá- pénzt nem adhatunk, m ert jövedelm ünket ha m eg kell vallani, mi idősebbek is jó
ról. Ú gy hallottam , hogy a gőzös fütty­ krumpliból is könnyen feltáplálkozhatjuk, örömmel hallgatjuk az ily kópéságokat.
szóval jár, de ez m égis a szokásos trom ­
bitaszóval jö tt be hozzánk, tehát, mikor vagy akármi országos bajunk esik, leg a­ Ks az ilyen érzelm ességek elő szok­
lább m eglesz az a könnyebbségm ik, hogy tak fordulni a régi várak és ősi családok
hallottam , nem csoda, ho gy m ég nem tud­
sorsunkat tek uram-öcsémnek elpanaszol­ históriájában is, és ú gy látszik, hogy ezen
tam a do lo g mi voltját. D e csakham ar, hatjuk ; pedig mindig ú gy láttam, hogy újságban azokról is lesz irva. Itt azonban
— tessék elképzelni m egindultságom at —
ilyen szerrel lassan lassan hamarább segit- leginkább annak örülök, hogy nem leszünk
be jött a gőzös szobám ba, el egészen az
nek keserves életünkön, mintha a törvény olyak, mint az eszkim ók, mert majd m eg­
asztalom ig, lévén az szellemi gőzös, és az előtt künyörgünk. tudunk egyet-m ást vidékünk történetéről.
van rányom atva, h o g y:
Igaz ! vagy mint a tudálékos em berek •Szóval jgen örülök, hogy tek. szer­
• A L S Ó -L K M > V A I H ÍR A D Ó .. m o n .ják : A própók! azt is szíveskedett kesztő ur im öcsémuek újságja által művelni
I.ám ennek az útját nem m érecsgették Ígérni, ho gy a mit a gyűléseken m eg más fog bennünket. Tudom , hogy mire m ég e g y -
annyit, mint azét, mit m ég várunk. alkalm akkor beszélnek az ügyekr >1, azt is szer önnek irok, már sjk k a l okosabb leszek.
A mint mindjárt a legelején olvastam, kinyom atja : ezt előre is alázattal köszö­ M ég csak arra kérem tek, szerkesztő
kitanult úri em berek utaztatják el rajta nöm, legalább majd mi is okosabban lá­ uram-öcsém, m eg ne nehezteljen rám, mi­
o k o s gondolataikat hozzánk is, falusi g az­ tunk bele a dolgokba. Én m eg azt mon­ vel rozsdás tollal irok ; bizony, talán né­
dálkodó em berekhez : m eg azt is olvastam dom tek. szerkesztő uram öcsémnek, hogy hány esztendeje is van már annak, hogy
belőle, de bizonyosan nem tudom, hogy falun is akad egy-egy okos ember, ezután tintát nem látott; de jelen leg nem szerez­
ki van-e benn nyom tatva, hogy tek. uram- majd az is m eg Írhatja ezen újságba, ha hetek be fényeset, mert a gyerm ekek m eg
öklét fenycgetőleg fölemelve — de szét zúzlak, cserfa if]a sudarai közé s nevelni,éltetni latszék I10I pár perez előtt még teljes épségében nyúlt
porrá foglak morzsolni, hogy milliárd apró ré azokat. föl a cserfa és diszlék a liliom bokor, midőn
szecsfcében erezd boszumat, hogy meddig a Kár­ De fenn a szikla torony tetején, fenyegető- szemei előtt egyszerre csak Jolánja jelenék meg,
pátok szikla bérczei fenn állanak , hirdessék go­ lcg ragyogott alá a karbunkulus, mintha vesztére halványan s felhőktől körülvéve, s folszedegcté a
noszságod méltó büntetését. . . törne a sugár fiatal párnak, mert hiszen a cserfa liliom nehány elhullott levelét.
De mi nagy vala döbbené.se, midőn rohaná­ és liliom bokor egymás nedve áltál éltek, egy­ Akkor kellett volna semmivé tenned a veszt-
sában egyszerre gátolva lón . , . mást szerették. hozó követ, midőn a liliom nem volt még bokor
A karbunkulus torony aljában, magas, hal­ Miklós érezte, hogy a gondjaira bízott ül­ s megállhatott volna. . . .
vány hölgyet pillanta meg, ki kezében ásó és ka­ tetvényeket vész fenyegeti . . . . De mi módon Ily szókat hallatott a tünemény miközben
pával fáradtan munkálta a szikla talajt, hogy oda mentse meg-? égfelé emelkedék . . . .
épen a fehér liliom mellé egy szép, egy fiatal A vihar a gonosz tündér leány szolgájának Jaj neked gondatlan sáfár! — Hangzik ez
cserfa sarjat ültethessen. Homlokát a nehéz munka szegődék, azon tündér lánynak, ki a karbunku- után Zrínyi Ilona szózata. — Jaj neked, ki nem
közben, verejték verte ki. keble láthatólag emel­ lust a szikla toronyra büvölé, -- s megértve előzted meg a veszélyt, mielőtt lesújthatott volna.
kedők s midői. arczát Miklóshoz emelte, szemei­ a lovag töprengését, ily tanácsot zugott fűiébe: Iszonyú dördülés követé c szavakat, mire

ben künycseppek látszának csillogni . . . Ha kedves előtted 1léderváry Miklós fölriadt álmából, s hideg bor-
Hédcrvári a hölgy előtt, kiben Zrínyi Ilo­ A cserja s virágszál. zadassal látta az ablak függönyén keresztül is át-
nára ismert, meghajtván térdét, mélyen illetődvc Ha értők remegve, ragyogó karbunkulus követ a sziklatorony felett.
hallgatá szavait. Jolán is felriadt álmából, a menydörgés fel -
S szorongva aggódnál:
Vártam, hogy jőni fogsz — kezdé varázs­ Élesítsd fegyvered, ijeszté őt.
hangon a fáradságtól kimerült kertészné, — Ibi S zúzd szét a fény követ Valami baj van, Miklósom ? — Kérdi a nő
szivedet ismerve, gondjaidra bízom e cser sarja- első ijedelmében, midőn a villámlás fénye mellett
dékot ; ápold és öntözd hiven, hogy majd ha ma­ Alig érté meg Miklós a tanácsot, midőn férje halvány, izgatottságtól dúlt arczát megpil­
gasan felnyúlik s koronája büszkén érinti a/, ég tagjaiban óriási erőt érzett, s fegyverét fölragadva lantja.
fellegeit, s én eljövök ismét, hogy látásán örvend­ a sziklatoronynak rontott, s egy csapással lelien- Semmi kedvesem, hála az égnek! — vi­
hessek, — hogy akkor áldást mondjak reád. ki gerité a bűvös talismánt . . . . szonozza a férj, Kgy iszonyú álom az [egész
hü sáfárja valál a reád bízott kincsnek ... De jaj a szerencsétlennek ! A karbunkulus baj, mely fölijesztett.
I-. szavak után valamint az imént Jolán, el­ kő izzé porrá törve a sziklakon, lehengeredék Ily viharos idő többnyire zavaros almokat
tűnt Zrínyi Ilona is, egyedül hagyva Miklóst a ugyan, hanem magával ragadta, gyökerestől ki­ szokott hozni.
sziklák között a gondjaira maradt cser sarj és tépte s szerte zúzta a fiatal cserfát s liliom bok­ Csak jentöségc ne legyen — jegyzi meg
liliom szállal. rot is . . . Miklós.
Csoda gyorsasággal nőttek az ültetvények Miklós csaknem őrjöngve rogyott térdre a Ha les*, bizonyosan jó jelentősége lesz -
egymás közelében. A liliom édes illata felszállt a koronájától meg osztót* sziklátólony lábainál, ott. hangzik Jolán kedves vigasztaló valasza • alma-