Page 1 - Also-lendvai_hirado_1899

' Al*ó-Lendva, 1899. ^ 0 4 5 Negyedik évfolyam. I. szám.

Alsó-Lendvai

Elöfizttéii ára: Felelő* *7t-rke*itő, lnptuinjHono* é* kiadó:
Kjét* é v r e ............................
Kél é v r e ................................ ANDOR PÁL. H ird e té s e k dijmwvbóH szerint. H
Negyed évre ........................
Egyet szám ára 10 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kéziratok nem adatnak vi
! de kik egyúttal hivatást éreznek helyzetük I Felszólítjuk mindazokat, kik velünk
| javítására és szakmájuk emelésére gyakor­ i együtt a szellemi és erkölcsi mftvttódés
Alsó-Lendvu, 1889. január 22.
latilag és elméletileg tevékenységükkel hoz- előmozdítását, a tespedö közszellem és tár­
A közügy szolgálatára, tág nyilvánossági | zaj árulni. sadalmunk bajait orvosolni óhajtják, hogy
jellegénél fogva, egyik leghathatósabb esz­ A midőn egyrészt a létért való küzdés lépjenek mellénk s támogassanak minket a
köznek bizonyult a sajtó. nehéz munkájának sikerét megkönnyíteni s helyes irány kijelölése és a helyes eszkö­
Hogy a közügynek sikeresen szolgál­ ez irányban a közjót előmozdítani törek­ zök megválasztása körül s vegyék ki ezen
hassunk, megalapítottuk szerény lapunkat, szünk, másrészt szem ( lőtt tartjuk a szel­ nehéz munkából azt a részt, melyet fiiva-
illetve újra megjelentetjük az éveken át lemi és erkölcsi lejlődés követelményeit is! tottságuknál fogva kötelességüknek kell/ hogy
szünetelt és közkedveltségnek örvendett A szellemi és a tágabb értelemben vett tekintsenek!
„ Alsó-Lendvai Híradó “-t. erkölcsi művelődést hely sen véljük értékelni Mindenek fölött pedig hirdetni fogjuk a
A munka becse, a tágabb értelemben azzal, hogy hatalmas tényezőknek tartjuk hazaszeretet magasztos tanát!
vett társadalmi erények ereje és a haza- abban, hogy egy nép megkülömböztetö sa­ Törhetlen erővel fogjuk védeni a ma­
szeretet szent kötelessége azok a sarkalatos játságaival együtt faji önállóságát megőrizze ! gyar faj érdekeit; pihenést nem ismerő éber­
pontot, melyekre progranununkat felépí­ Nemzetiségeink között a szellemi és er­ séggel fogjuk őrizni a magyar faj fölényét;
tettük! kölcsi töke gyarapítása egyik létfeltétele a ha kell, kíméletet nem ismerő harezot fo­
Épen ezért eszményként lebeg előttünk magyarnak. gunk folytatni a magyar faj feltétlen érvé­
az erkdlesi és szellemi, de ezek mellett a Vezetésre, beolvasztásra s az önállóság nyesülése érdekében.
jogos anyagi érdekek emelése és biztosítása fenlartására csak a nemes értelemben vett Az idegenszerűség kiirtására fogunk tö­
is a közjó szempontjából! korszellemmel haladó nép képes, mert a rekedni.
Azt kívánjuk, hogy a becsületes munka művelődés már egymagában egy semmiféle Szigorúan fogjuk ellenőrizni a közel és
meghozza méltó gyümölcsét, hogy a magyar erő által meg nem dönthető hatalmat képvisel. távol vidéken mindazokat, kik hivatásuk és
munka, a magyar vállalkozás versenyképessé Ezeket az elveket városunk és vidé­ befolyásuk révén vezetői a népnek, különö­
legyen, a mag,ar szellemi munka tiszteletet künk közéletébe belevive azt törekszünk sen annak az idegen ajkú népnek/ melyet
parancsoló színvonalra emelkedjék. elérni, hogy egészséges közszellem fejlőd­ itt, végvidékünkön a vele rokonfaju szláv
Használják fel a szakemberek hasáb­ jék, mely a közügyek egész vonalán önzet­ néptengere elnyeléssel fenyeget,
jainkat esziner,setéie. hogy tisztult fogalmak­ len és buzgó tevékenységben fog nyilvá­ Ezt a népet testvéri szeretettel igyek­
kal, helyes javaslatokkal és alapos kritikával nulni. szünk meghódítani s legtöbb óhajunk akkor
hozzájárulhasson lapunk a munka győzel­ Ez feltételezi a gondolkozás és érzés fog teljesedni, ha évek hosszú bár és ne­
méhez, a jogos anyagi érdekek biztosítá­ nemes voltát, mely kölcsönhatással van is­ héz munkája után ez a nép nemcsak ér­
sához. mét a társadalomra. zésben, hanem nyelvében és szokásaiban is
E részben számítunk az értelmiségi ke­ • Azon álláspontból kiindulva, hogy a a magyarral egyazonossá leend!
sét, a gazdálkodás, kereskedelem és ipar társadalom ügye közügyet képez, mindent Zászlónkat íme kibontottuk I
terén működök közül mindazokra, kiknek el fogunk követni, hogy társadalmunk nagy Posztójára minden jó, szép és igaz
saját és szakmájuk jóvolta nemcsak drága. feladatainak megfelelhessen. eszme hirdetését és megvalósítását irtuk fel.
! napilapnál mint riporter és correktor nyertem al- rsuládi körülményeit és már az egész nyomda
' kalmazásL rebesgetni kezdte viszonyunkat, mi pedig nem is
TÁRCZA. ' nyomda mellett lévő kis fülkében halvány légszesz lumna végére jártam, halkan rebegve kért, hogy
sejtettük azt. Egy éjjel midőn már az utolsó co-
Keserves ut, mely a dicsőséghez vezet. A
; világítás mellett, fél éjszakákon ákom-bákomok, kisérjem haza. Én meglepetve tekintettem rá és 6
A nő ereje, megtöredezett kcfelenyomatokkal rontani a szemet, megérté csodálkozásomat.
. a nyomda fülledt, ólmos levegője, nehéz teherként — Pál, a gépmester oly vadul nézett rám,
— ái .álaó-Lendvai Híradó* erwUiti areiij*. - rakodik a mellre, a gázmotorok egyhangú zakato­ fenyegetett, hogy megles, ha haza megyek.
lása a hallási szervezetet veszik ostrom alá. A — Tőlem nem félsz? kérdém.
Irta: Marjai,
légszesz sárga fénye, a halál színét füsti az npy — Nem! Válaszolt határozottan.
Nem ismeri a nőt, ki nein kist «*o4ás ere­ is sápadt arezokra, úgy lézeng minden alak, mint — Bízol bennem Jolán?
jében, midón az igaz szerelem edzi akaratai, mi a sir jelöltje, kinek a teste, kinek a lelke tagadja — Mint Istenemben, — suttogd és kék sze­
férfiak csak gyenge bábok vagyunk mellette a küz­ meg ma holnap a szolgálatot. meit fölmereszté az égre.
delemben. Te kétkedöleg csóválod fejed, hallgassad És ebben a nyomorult világban tanultam én Haza kísértem, egyik karomat átalfogta, re­
jneg tehát e történetet. megismerni a gyönge nőt, eszményi nagyságában, megett mellettem, bennem is forró láz dúlt, má­
az erős férfit, gyáva kialelküségében. sik kezemet önkéntelenül forgó pisztolyom ravaszán
Jolánnak hívták, a másik nevét talán nem is pihentetém, ki hozzá nyúl, ki érinti ártatlanságát
Ábrándos, alig húsz éves ifjú voltam akkor, ismerte a nyomdában senki, én sem kérdeztem i meghal, érted te is. Ez a fenyegetés nékem is
.az iskola porát ne in rázta még le rólam az élet tőle, vagy talán elfeledtem. Szép volt, eszményi szólt.
tapasztalata, midőn a végzet kiűzött a nagy világba szép. alig tizenhat éves. Ott dolgozott ő is a nyom­ A sarkon karomlás hangzott uhinnunk, meg-
a forrongó, lázas metropoliszba, hol kíméletlenül, dában, de kivált a többi közül, ü mindig tisztán ' ismertük a gépmester volt.
könyörtelenül folyik a küzdelem a létért és ember viselkedett, ruháját nem szennyezc be a sárga Bevártam inig hezárják utánna a kaput, aztán
jiem ismer embert, testvér megtagadja a testvért, olaj. a fekete nyomdafesték, ártatlan lelkét nem hiába várt a Fiume hosszú asztala, sokáig öntu­
kigyedül édes ábrándjaim, vakmérö vágyaim voltak fertöztették meg a duhaj szavak, a bünfekélyes datlanul bolyongtam a néptelen ntezákon, virradni
jó barátaim, az ő szavuk csengésére virradtam föl, légkör. Gyakran elbeszélgettem véle, ha a kcfele- kezdett, hogy haza értem. Ezután mindig én kí­
Azok kísértek munkám közepette, lesve lesték jöt- nyomntokkal bejött, ifjú lelkem sóvárogva tekintett sértem haza, nein bántott az emberek suttogása,
.tömot, ha kis szobámba hazatértem és bűvös re­ szép arczábn, szívesen hallgattam beszédét, mely társaim gunyju, ö sem törődött vele. Nein érezék
lékkel ringattak álomba. HalgaUam szavukra, oda ártatlanságának igaz tükre volt. És én nem sut­ soha szerelmet iránta, de ifjú szivem tiszta von­
hagytam a megszokott pályát, * nyugodt jövőt s togtam neki szerelmes szavakat a fülébe soha, zalma tartozott ezzel ártatlanságának.
beálltam a névtelen harezosok aorába, hol ezren nem próbálkoztam ölembe vonni, ha bejött, mint A nyomdában folyt a munka, mint rendesen.
•és ezren küzdenek, munkanappá avatva az éjszakát, kollegám (ma már ö is bizonynyal nyugodtabb Néha ha nem volt dolgom, bejártam a hossza
lázasan, lélekölön a csodás fényárt, balga ifjak ember, egy vidéki láp szerkesztője a Nyírségen) sorban elhelyezett szedő szekrényeket, a sajtókat,
-ábrándképe a dicsőségért. New untatlak ezen küz­ tahin ennek köszönhetőm bizalmát, vonzalmát hoz­ a gépházat. Éppen e gépház előtt álltain, gondo­
delemmel az első nyomdafestéktől addig, mig há­ zám. Minden szabad idejét Íróasztalom mellett lataim ki tudja, hol tévelyegtek, tekintetem mereven
nyatott sajkám biztos révbe írt és egyik nagyobb töltötte, ártatlan dolgokról beszélgettünk elmondta pihent a gep örült gyui-a-agan.