Page 2 - Also-lendvai_hirado_1899

, A Íé S n iN b v Á inon. .AI.SÚ-LKNDVAI HIKADtV
Függetlenségünk, szándékaink tiszta dog valóság: veszélyben forog hazánk, nem­ síteni azon törekvő tanítókat, kik e téren
volta és meggyőződésünk komolysága biz­ zetünk, a pánszlávok és dákorománok fosz­ buzgó fáradozásaik folytán iskoláikban kellő
tositékái képezi annak, hogy inás érdeket lányokra akarják tépni az ezeréves magyar eredményt tudnak felmutatni, sőt némi ju­
nem ismerünk, — csak a közérdeket; más hazát, s a jó szomszédainknak pedig min­ talmat adni azon tanulóknak is, kik a ma­
kötelességet nem ismerünk csak azt, ineltet den törekvésük oda ' irányul, hogy minél gyar nyelv elsajátításában a legtöbb ered­
a Haza. ró reánk! inkább megalázva lássák dicső múlttal bíró ményt mutatják felr Mindezeket ^ is m e re ­
Szivünk egész melege,'telkünk minden nemzetünket. tesen keresztülvive, elöbb-utóbb á czél"W-
ereje s hazaszeretetünk lobogó lángja fogja Vájjon tulajdonképpen mi az oka cn- ' [ tosan eléretik.
vezetni .toliunkat! nek a sok bajnak és veszedelemnek ? Vélemé­ Ellenségeink rágalmaival ne sokat tö­
De azért jól ismerjük a nehézségeket, nyem szerint elsősorban az, hogy hazánk rődjünk, mert azoktól abban az esetben
melyekkel meg kell küzdenünk. tizennyolcz milliónyi lakosságából alig több sem leszünk mentve, ha fajunk erősítése
Jól tudjuk, hogy főként a közöny, a felénél a tiszta magyar. S hogy ez igy van. érdekében semmit sem teszünk. Föl hát a
közélet terén kifejtett minden munkásságnak abban az ősöket is terheli egy kis vétek, nemes munkára! Az országszerte megindult
sokszor halálos —, de mindenesetre legna­ mert nem vitték keresztül a magyarosítást, hazafias mozgalomban vegyük ki mi is a
gyobb ellensége akadályokat fog utunkba sőt némely vidéken ők olvadtak bele a részünket. Tegyük kezünket sziveinkre, S
gördíteni. ^ nemzetiségek közé; azért a mai nemzedék­ fogadjuk Isten színe előtt, hogy a szent ügy
Tudatában vagyunk annak is. hogy ki­ nek jutott a nehéz, de nemes feladat meg- megvalósítású érdekében tehetségünk szerint
tűzött feladatainkkal erőnk arányban nem oldása, a melyre aztán minden hazájátsze- közre fogunk működni lelkesedéssel és soha
áll és hogy szűk az a kör, melyte kihat­ retö magyar embernek a legnagyobb buzga­ nem lankadó buzgalommal, mert akkor majd
hatunk. lommal, s ha szükséges, még áldozatok árán eltűnik hazánk egéröl minden sötét felhő,
Lelkes és becsületes munkásságunkat is törekednie kell. megszűnik minden haj és veszedelem, el­
azonban a kishitűségnek vagy kényelemnek Igaz. hogy a két utóbbi évtizedben hangzik a quótáról szóló dal, s a szellő sem
feláldozni nem fogjuk! meg is indult ezen irányban a mozgalom suttogja többé a gazdasági elnyomatást.
Számítunk vidékünk összes értelmisé­ országszerte, csak épen Alsó-Lendva vidé­ Utódaink pedig áldani fogják még haló po­
gének hatékony pártfogására és tevékeny kén — az egy állami polgári iskola felállí­ rainkat is, mert szabad hazát és hatalmas
közreműködésére. tásán kívül — nem történt semmi, a mi a magyar nemzetet hagyunk örökségül.
Ha számításunk később tévesnek bizo­ czél érdekében komolyan számba jöhetne. A második ezer év kezdetén hódítsuk
nyulna is, — ez időszerűit azonban még a Pedig itt nagyon sok a tenni való. mert meg mé^egyszer e hazát a magyar nyelv és
remény fokozza erőnket s arra késztet, hogy Alsó-Lendva vidékén több mint harmincz- kultúra általános elterjesztésével.
bízvást útnak eresszük szerény lapunkat ezer vend lakik, kiknek legnagyobb része í Föl tehát! Isten nevében kezdjük ej!
abban a hiljwn, hogy a közönség egyetértve — fájdalom — egy szót sem tud magyarul: ________ Pataky Kálmán.
czéljainkkal, — jóakarattá, idővel talán sze­ erről mindenki meggyőződhetik, a ki Alsó-
retetté izmosodó érdeklődéssel fogadja! Lendvától. a járás központjától alig negyed Levél a szerkesztőhöz.
A. P. órányi távolságban kezdődő vendközségeket l
végigjárja, annak szive elszorul, s fájdalom- I Tekintete tes Szerkesztő Ur!
Isten nevében. mai fogja tapasztalni, hogy itt a magyar szó
még ritkább, mint a fehér holló, valóságos
Komoly, aggodalmas időben élünk. Ki­ tótországra talál, hol, ha esetleg valakit meg­ Xe csodálkozzék azon. hogy a neve alatt
csinyek és nagyok ezt hangoztatják ország­ szólít, az fejét rázva tovább me;y, mert az megjelenő uj lap első számához is kap már egy
levelet, mely újságírói néven u. n. ,levél a szer­
szerte. Dúl a pártviszály, ez a régi átka a ezer éves magyar hazának honli vérrel áz- | kesztőhöz*.
magyar nemzetnek, a mely már oly sokszor tatott földjén, az államot alkotó nemzetnek Önnek joga van csodálkozni, az olvasóknak
döntötte veszedelembe a hazát. Azt mond­ nyelve idegen előtte. Szomorú állapot biz pedig megbolránkozni is szabad, mert feltehetik,
ják, hogy vérrel pecsételt alkotmánya ros­ ez, de valljuk meg, részben minket is ter­ hogy meg van rendelve ezen levél. Ön tisztelt
kadozó állapotba jutott. Quóta emelésről hel a felelősség, nem sokat törődünk a kü­ szerkesztő ur Hídja, hogy nincs e levél megren­
szól az ének, s a szellő is gazdasági elnyo­ lönben szelíd természetű vend néppel, mely delve. a tisztelt olvasók pedig — azaz olvasók
csak akkor, ha kinyomnlja e sorokat- befogják
matásról suttog. egyáltalán nem viseltetik ellenséges érzület­ látni, hogy oly ártatlan kis levélke ez, melyet el
Szegény magyar nemzet! tel irányunkban, épen azért okkal-móddal lehet olvasni megbotránkozás nélkül, sőt épigy
Hát csak ilyen rövid ideig tartott az az nem is menne nehezen a megmagyarositá- : lehet el nem olvasni is.
örömmámor, melyet a dicső ezer éves múlt suk. De hát ez irányban mit tettünk eddig? j Az a jó viszony, melyben Önhöz állok, nem
emlékei keltettek a honli szivekben, hirdetve Bizony nem sokkal többet a semminél. Állí­ kényszerit annak elmondásara, hogy miért irok
világszerte nemzetünk nagyságái, világtörté­ tottunk az egész vendvidéken egy állami önnek egy oly levelet, melyre választ nem kérek.
Ön egy uj lapnak élére mint egy uj ember áll,
nelmi fontosságát?! Elmúlt minden, m inta népiskolát, ennyit tettünk összesen. én pedig önkéntesnek jelentkezek. Írok a mit aka-
szappanbuborék? Igen, előttünk van a ri- rok, úgy a hogyan tudok, önnek pedig szabadsá­
De most már eljött az idő, végre a
gában áll — mint a szabad sajtó képviselőjének
tettek mezejére kell lépnünk, nehogy mu­
felvenni lapjába vagy papírkosárba dobni uz
Jolán odajött hozzám, beszélgetni kezdtünk. lasztásunkkal a hazafiatlanság vádja nehe­ én leveleimet. Mert Ön szerkeszti az újságot, én
Egyszerre vad, kikelt arczczal a gépmester ter­ zedjék reánk. Hívjuk fel figyelmét vendje­ meg írom az újságokat.
mett előttünk.
inkre a főispán ur ö méltóságának, buzgó A mi Önöknél már régi, nálunk, lm megva­
Tudja-e az urfi, mi történik akkor ha e királyi tanfelügyelőnknek, továbbá halassuk lósulna újság lenne, addig pedig inig nem valósul
••sápot elzárom. meg, nálunk is régiség. Értem a vicinálisunkat.
szavunkat a Dunántúli Közművelődési Egye­
Bosszúsan tekintettem a kihívó arezra, meg­ Nagy-Kunizsa—Alsó-Lendva vasúti Mikor
lepetésemben nem tudtam szóhoz jutni. sületnél, végre pedig hívjuk fel ügyeimét a szűnik meg eszme lenni? Kérem a t. szerkesztő
— A gőz száz fokra száll és a légbe röpü­ magas kormánynak is. Világosítsuk lel őket. urat. törjön lándzsát ez irányban. De ne a poli­
lünk valamennyien, - folytatá — ha csak még egy hogy itt hálás talaj kínálkozik a magyaro­ tikára gondoljon ám, midőn vicinálisról ir, hanem
szava lesz ehhez a leányhoz. Mert mióta az urfi sításra. mert a mi vendjeink békés, jó né­ politikusán kerülje a politikát és — vasutat esi-
csábítgatja. egy jó szava sincs hozzám — es ke­ pek, kik között még nem fordult meg agi­ náltasson erre mifelénk.
zét oda illesztő a szelepre. tátor. Mert kérem haladunk mi is a euttura felé.
Elfogott a harag, a dacz, ezen otromba fe­ Már a spiritizmus is dereng — sőt a láthatáron
nyegetésre, ifjú lélekkci, könnyelműen oly édeset A vend községekben legelső sorban a anurkisták is mutatkoznak. Néhány héttel ezelőtt
találtám a halál kihívásában. kisdedóvási törvényt kellene végrehajtani, letelepedett nálunk egy uj orvos. Ennek jár va­
— Hallottad Jolán? - kerdém hangosan, ha pedig ez esetleg nehézségekbe üt­ lami .Világosság* czimü spiritiszta újság, amelyho
gúnyosan, — nem félsz a haláltól ? köznék, akkor vagy a Dunántúli Közmű­ kiváncsi értelmetlenség valahogy bepillantván,
— Nem! —- válaszolt. velődési Egyesületnek, vagy pedig a magas nem tudta megemészteni az ottan olvasott negye­
— Akkor csókolj meg I közoktatásügyi kormánynak kellene a vend dik dimonsionalis dolgokat, azt hitte, hogy allego­
És átölelt mind a két karjával, lázasun csó­ rikus alakban anarkismusról van ott szó. Feljelen­
kolta meg arezom. bosszant, mosolyogva pihent községekben kisdedóvódákat állítani, hová a tés, hivatalos beavatkozás csakhamar megtörtént
keblemen,- meghozott törvények értelmében az arra és kiderült a világosság — meg a blamázs. A
köteles gyermekeknek beadását esetleg köz- doktor urat azóta tatott szájjal bámulják — és
várják a spirltizmusnak gyógyító hatását. Egyelőre
igazgatási utón is kényszeríteni, a hol a fo- I
És az erős, vad férfi karja remegett a göz- gékony gyermekeimé játék közben sajátítaná pedig vagyok a — viszontmegcmlékezésig igaz
csapon, bosszút szomjazó lelke, lázas szerelme tisztelője.
n*pi merte megásni sírját, s a gyenge, artatlan el zengzetes nyelvünket, melyre aztán a I L ............, 1899. január 16.
W ny keblemen mosolyogva várta a halált. a népiskola, mint biztos talajra építhetne. Dravi.
Azután meg kellő jutalomban kellene része­