Page 97 - Also-lendvai_hirado_1907

Alsólendva, 1907. XII. évfolyam 24. szám. Vasárnap, junius 16.

Előfizetési ára Felelős szerkesztő: t.aptulajdonos és kiadó : Kéziratokat nem adunk vissza.
S K Szerkesztőség és kiadóhivatal: i? a 1k á u y i

OSZESZLY M. VICTOR. B A L K Á N Y I E R N Ő .
Negyed évi Ernő könyvkereskedésében Alsólendván.
EK yes szám ára 20 fillér M EG JELEN IK MINDEN VASÁRNAP. A nyilttér sora egy korona.
Hogyan terem a n ya va lya ... szabadon burjánzik, tenyész, szaporodik a köpőcsészék — felirattal ellátva - intik az
bacillus. Hosszú, uszályos női-ruhák, robogó embereket, hogy ne a földre, padlóra klip­
Alsólendva, junius hó 15. kocsik felkavarják, táncra keltik csendes jének. Mert a nyál ott megszárad, össze­
Nyáron, mikor a porral telitett levegő­ magányából s mi egy erőteljes lélegzéssel vegyül a porral, a legkisebb szellőtől lábra-
vel ezer meg ezer parányi, láthatatlan kis magunkba szívjuk, a tüdőnkre szabadítjuk, kel és ha kézzel-lábbal védekezünk is ellene,
bacillust szivünk a tüdőnkre, talán semmiről hogy ott pusztítson, rágódjon az egészsé­ felkeresi a szervezetünket biztosan.
sem olyan aktuális Írni, szónokolni, mint a günkön, amig belesorvadunk. Amikor aztán Nálunk a fertőtlenítésről szóló rendelet
ragályos betegségekről. már rajtunk nincsen mit rágnia, mi magunk csak Írott malaszt, a köpőcsésze pedig szinte
Azokat az apró, rettegett szörnyeket az tudtunkon kivül — szépen tovább adjuk cifraságszámba megy, és mindenre van in­
évnek egyik szaka sem termeszti olyan bu­ egy másik embertársunknak, egy csókkal kább gondunk, csak arra nem, hogy a ma­
ján, nem küldi nyakunkra olyan veszedel­ vagy aképpen, hogy társunkat ugyanazon gunk, meg a más emberek egészségével
mes mértékben, mint a nyár. Ilyenkor indul pohárból hagyjuk inni, ugyanazon evőesz­ törődjünk.
tömegesen az utca földjéről, a nyilvános közökkel enni. Hanem ami legjobban rávall a mi átkns
helyek padlójáról borzalmas útjára, hogy Jó melegágya az utca bacillusainak a nemtörődömségünkre, hanyagságunkra, azok
keringve, forgolódva a levegőben, leszálljon nyitott csatorna is, ahova a háziasszony ál­ a trágyadombbal diszitett udvaraink. Egyik­
nyugalmas állomáshelyére - az emberek landóan hordja a romlandó ételmaradékot, másik házigazda halomba rakja az udvara
szerveibe. piszkos vizet. Ebben hizik, ebben érzi jól közepén az istállóból, csűrből és ólakból
A nap hevétől élnek, tenyésznek, sza­ magát a mi kíméletlen ellenségünk, a bacil­ kikerült sok rondaságot, hogy a nyári nap
porodnak. Egyedüli rendeltetésük, éíetcéluk lus. Mert a csatorna nyáron rothad, bűzlik, melegétől jól megérve, valamikor pénzre
a mi testi és lelki egészségünk tönkretevése. párolog. Es ez a pára kitünően neki van válthassa be. Ott büdösödik, ott rothad a
Gyilkos szándékukhoz — és ez a csodála­ irányítva a mi tüdőnknek. sok roiidaság az ablaka alatt, kitűnő pihenő­
tos! — szinte segédkezet nyújt maga az A modern városok, amelyek nemcsak helyéül a gazda disznajának, süti a nap,
áldozat, vagyis az ember. Mert nemcsak megértik, de mérlegelni is tudják ezeknek szinte gőzölög tőle. És aztán még csodál­
hogy nem gátoljuk, nehezítjük a terjedésük­ a borzalmas állapotoknak a súlyát, gondos­ kozik, ha úgy kiüt a családjában a nyaranta
ben, hanem még az útjukat is egyengetjük. kodtak mindenféleképpen hogy gátat ves­ divatos nyavalya: hogy hát honnan is hoz­
Magunk ugyan nem hisszük ezt, de való­ senek hacsak némileg is a bacillusok hatták be azt a gyerekek?! Arra azonban
jában igy van. gyilkos szándékának. Az utcák porát gyak­ nem gondol, hogy az a rotható trágya-lé
Sorra veszem azokat a helytelen álla­ rabban locsolják (és ez olcsó védeszköz!), nemcsak a maga, de a környékbeliek csa­
potokat, amiket nyugodt lelkiismerettel ki­ a nyitott kanálisokat befödték (ez sem drága) ládját is kitünően fertőzi és hogy ezen na­
nevezhetünk a bacillusok melegágyainak. és ahol szükségét érezték ennek, fertőtlení­ gyon könnyen lehet segíteni. Néhány üveg
Elsőnek veszem az utcát. tették a bacillusok fészkét. Icarbol-oldat nagyon sok veszedelemnek,
Lényegében fenséges kirakata a cifra Védekezésüket kiterjesztették a nyilvá­ gyásznak veheti elejét, vagy ami még ennél
szépségeknek, de alapjában en grois le- nos helyekre, mint pl. vendéglő, templom, is biztosabban: az udvarok tisztántartása,
rakata a különféle nyavalyáknak. Porában kávéház, egyesületi szobákra is. Hygicnikus a trágya- és pücegödrök gondos elzárása.

— Valaki van ott kint. A lámpa vörös világa odahullott az arcára.
Éjszaka. Belenézett merőn az éjszaka koromsötét A fárádt, elernyedt emberpár pedig, amelyik
szemébe és halkan megszólalt újra: ma ülte az ezüstl ikodalmát, ott állt az asztal
Bent a szobában sötét volt. A fényesre vé­ — Valaki áll az ablaknál. . mellett és hallgatott.
nült faasztalon egy üres pintesüveg, meg egy régi Megint kopogtak. Háromszor, négyszer .. Az asszony a jövevényt nézte, az ember meg
sótartó szomorkodott az ablakon behulló hold­ Az asszony is kinézett. az asszonyát. Otikint nagyokat sikoltott a szél
fényen. — Nyisd ki az ajtót, — mondta csendesen.
A Papodról alárohanó jeges szél összeverte Uriforma fiatalember lépett be.
az erdő didergő vázait s meg-megzörrentette a Az asszony magasra tartotta a lámpát és j Dnnkáék még mindig kint ültek a konyhá­
szivárványos ablakot. belenézett a jövevény arcába. Látta, hogy bajusza, ban. Az ember ott ült újra az ágyon, az asszony
A konyhában valami ernyőtlen petróleum­ meg a szakálla csonttá fagyott. az asztal mellett állt. De most nem az órát nézték,
lámpa állt a tűzhely párkányán és lobogva küz- Messziről jön az ur? .. — kérdezte az ' hanem a szennyes, kitaposott padlót.
ködött a fekete éjszakával. Nyomoiuságos vilá­ ember gyanakodva. A jövevény ott bent aludt a szobában, a
gánál két szomorú, elcsigázott ember nézte — Messziről, Zircről. . . Eltévedtem . .. — melybe akkor is behullott a hold sugára...
bágyadtan a falon zakatoló, ócska órát. A férfi mondta mosolyogva az, aki belépett. — Hajnalig . .. A Dömöséknek már kertje is van. Ma­
az ágy szélén ült mozdulatlanul, az asszony az itt maradok, ha szabad. . . ott kint megfagynék J gad is láttad. Nekünk meg itt van ez a piszkos

asztal mellett állt és nagyokat sóhajtott. reggelig . . Majd hálás leszek érte .. Vagy talán viskó. Nézd ott a falat! Az eső befolyik! Az em­
Ez a fáradt, csüggedt emberpár ma ülte az akár mindjárt! tette hozzá. Kigombolta a ka­ ber hétszám sem lát másik embert! Hiszen, ha
ezüstlakodalmát. bátját, fagyos kezével kínosan, nehezen elővette tudtam volna, mi vár rám veled !.. De már ké­

Azért voltak még ébren és várták, hogy az az erszényét és két szép, uj ezüst forintost tett 1 sőn ! Mit nézed a földet ? Hanem hiszen élhetet­
óra elüsse a tizet. az asztalra. len ember voltál, at is maradsz!
.. A szél sikoltozásán és az óra fáradt — Oh, oh, tessék beljebb kerülni! — mondta j Az elcsigázott, vén óra akkor nyöszörögte

zörgésép kivül nem kelt hang sehol. Síirü, nehéz az asszony és letette a lámpát. Az ember pedig | el a tizenegyet
csönd ült mindenfelé. bereteszelte az ajtót és a faliszekrényhez lépett. A férfi csak nézte a földet, az asszony pe­
Egy vagy két perc hiányzott még a tízből. Mielőtt kinyitotta az ajtaját, feleségére tekintett, dig tovább beszéli:
Akkor az ablakon koppanás hallatszott. Egy, de az asszony megelőzte és nyájasan azt mondta — A Barta Péter a maga ökreivel szántja a
aztán újra egy. a jövevénynek: maga földjét. Hát a te földed hol van? Azt hiszed
A két fáradt ember egymásra nézett Az Akad ennivaló is, ha az u r ... te mamlasz, hogy azok igaz utón szerezkedtek ?
asszony fakó arca megrándult, de nem nézett az Azzal kivett a szekrényből valami maradé­ Úgy éltesse őket az Isten ! A lányuk Kaposváron
ablakra, hanem a férjére. Az ember pedig nézett kot, durva kezével letörölte a port és a tányért szolgál valami grófnál. No hál! . . . Mindegy ! De­
vissza rá mozdulatlanul, merőn. oda tette a jövevény elé. rék lány! Megsegíti a szüleit. Mi a gyerekünkkel
Az üveg újra megzörrent. Az idegen leült és eleinte csürte-csavarta a is jól jártunk, biz’ Isten ! Vitted be a sok oskola­
Arra az ember felkelt, néhány lépést tett az dolgot, de aztán evett, gyorsan, éhesen, amig a pénzt Veszprémbe, aztán egyszer csak a Jani
ablak felé és halkan azt mondta: “ maradékból tartott nincs sehol... Hogy ö megunta a sok bolond-