Page 63 - Also-lendvai_hirado_1908

Alsóleridva, 1908. XIII. évfolyam 16. szám. Vasárnap, április 19.

Előfizetési ara Kelelös szerkesztő: l.aptulajdonos és kiadó: rmokat nem auunk vissza.
Kaesz é v r e ..........................................8 K
OSZESZLY M. VICTOR. B A L K Á N Y I ERN Ő. ; és kiadóhivatal: 1$ a I k á n v i
Vegyed c v r e ........................................... kei eskedésehen Alsólendván.
’
Egyes szám ára _0 fillér. M EG JELENIK M IN D E N VASÁRNAP.
iltté r sora egy korona.
Feltámadás. nyájan osztozkodni kivárniuk az ünneplés­ emberiség lelke mélyén, ha nincs a/, érvé­
ben. — mert Jézus nemcsak mint vallás- nyesülés föltétele megadva, — de idönkint
Amily méltóságteljes volt az isteni Szel­ alapitó, de mint történeti nagyság, a más clő-elő fog törni és mozgásba hozza a ke­
lem bevonulása az ujjongó zsidó nép közt felekezeteket is ünneplésre kötelezi. délyeket.
Jeruzsálembe, oly fönséges volt kínszen­ Az a nemes és mélyen érző lélek s Nincs tehát a nagy természetben mú­
vedése is s hogy tanainak igazságait be­ azok az örökéletü tanok, melyet a Mester landóság, mert az anyag átalakul, visszatér
bizonyítsa, halálával pecsételte meg azokat. hirdetett, meg nem tagadhatok. Hitvány lé­ s az életben átveszi uj szerepét, s mindez
De feltámadt. lek az, ki a nagyságokat becsmérli s ki ismétlődik a világ kezdetétől fogva. A ke­
Ezt a feltámadást ünnepli ma a ke­ elfogultan vagy rosszindulattal merészkedik leti népek babonás hiede'me talán innen
resztény világ. a népet az ő hitében s meggyőződésében származik, mert vallási tanaiknak állítása
Szent lelkesedéstől és áhítattól sugárzó megingatni. Annyit mindenki — még a szerint az emberi lélek halála után valamely
arccal ünnepli az Embert, aki véres halált katolikus vallás ellenségei is elismernek, állat testébe költözik s mindez ismétlődik
halt a koponyák hegyén, a Golgotán s har­ hogy az isteni Szellem oly ragyogóan ne­ addig, inig a vándorló lélek meg nem tisz­
madnapra feltámadott. Ez az ünnep nem­ mes és fenséges lélek volt, hogy nálánál tul. Ezért az állatokat nagy becsben tartják.
csak a kereszténységé, hanem az egész vi­ ragyogóbb lelket, nemesebben érző egyé­ Természetesen e tan nem födheti a termé­
lágé, mert éppen Jézus volt az, kinek ta­ niséget egyszerűen nem ismer a történelem. szettudományok kifejtett reális igazságát,
nai kihatottak az egész emberiségre, vallás- Jézus Krisztus az emberszeretet, test­ mert a tudomány szerint az any,.g alakul
kiilönbség nélkül. vériség hirdetője volt. Megdöntötte a zsar­ át és nem a szellem vándorol.
Ünnepi nagyszerűségében mutatkozik noki embertelenséget s a rabszolgát emberi A szellem és eszme örökkévalósága
a feltámadás estéje! méltóságba helyezte. is mar itt a földön föltalálható. Az isteni
Megkondulnak a harangok s zúgnak ... Kigyulnak az öröktüzek a hegyek Mester nagy szelleme itt él közöttünk s az
mélyen, áthatóan. A feltámadásra összegyűl ormain, zúgnak a harangok s az áhitatos ő magasztos eszméi irányítják az emberisé­
a sok áhitatos lélek s ünnepi hangulatban hívek átszellenuilten éneklik: „Feltámadt get ma is. Egy- és ugyanazon eszme ki-ki-
énekli: „Föltámadt Krisztus e napon!" És Krisztus e napon!" tör az emberiség leikéből s a kor meghozza
kivonul a tömeg, Isten szabad ege alatt a föltételeket. O tt lappang az eszme a lel­
zászlókkal s szent énekekkel hirdetve a kek mélyén. Például a jelen nem akarok
Mester feltámadását. Évről-évre megújítja Köszöntlek husvét szent napja! túlozni mintha kezdene hasonlít mi a
a katolikus világ a nagy Szellem mennybe­ Kora reggel jámbor asszonyok halk ima nagy francia forradalom előzményeihez.
menetelének emlékünnepét s ezen kegye- s vontatott ének mellett járják meg a kín­ Észlelhető a nemzetközi szocializmus roha­
letesünnepükben mindnyájan osztozkodunk, szenvedés tizenkét stációját. Jámbor lelkűk mos fejlődése és terjedése, az általános
mert eltekintve a vallástól — ama fen­ naivságával áldoznak az Üdvözítő szent nyomor és elégedetlenség, — bár ezt mes­
ségesen nemes kegyelet, amit ez az egyház emlékének. terségesen is szítják. Észlelhető a társada­
kifejt, egyszerűen elragadó. Csak tisztelni Husvét napja az örökkévalóság gon­ lom minden rétegében a züllés és erkölcs­
tudjuk a megérdemelt ünneplést s ma, mi­ dolatát támassza bennünk. Az anyag átala­ telenség, s hogy megtoldjam: a vallásta-
dőn a keresztény világ ünnepet tart, mind­ kul, a szellem és eszme ott lappang az lanság. Amig az egyszerű nép lelkében erős
Reggel, amikor felébredt, bizonyosan tudta,
Húsvéti titok. bán elkezdte volna, már a végére is jutott. Ak­ hogy sokat és színeset álmodott. Hogy valaki
mert már
kor egyet sóhajtott, amint szokta
igen gyakran járt úgy, hátrahajlott és lecsukta valami igen dicseit, pompásat Ígért neki. Már nem
Pinker, a csavargó Pinker, aki úgy szakadt
ide Magyarországba és akit minden utcagyerek a szemét. Gondolkozott. Így szokta az idejét töl­ emlékezett az álmára, de a szivében ott maradt
a meggyőződés:
teni ; elgondolta, hogy most ezt meg azt lehetne
ismert a városban, — nagyszombaton este meg­ tenni és ezért meg azén ennyit meg annyit le­ — Jó lesz, nagyon jó lesz! Oh de pompás
vette az öreg Reinwurm hentesüzletében azt az is lesz azután!
°t krajcár ára császárhust és két krajcár ára ke­ hetne kapni, de nem leltet, mert mindenütt azt
mondják neki, hogy különb embert is tudnak
Hanem amikor fe akart emelkedni, a gon­
nyeret, amit már korán délelőtt elhatározott és kapni, mint ö. dolatai ijedten szétrebbentek, mert azt kellett ta­
megkörvonalazott a maga számára.
Vett volna ö többet is igen szívesen, mert Azután a másnapi programmját kezdte épít­ pasztalnia, hogy a pad nem ereszti. Hogy vala­
éppen nem volt fukar ember, de csak ennyit vett getni és még el is mosolyodon arra a gondolatra, hányszor a fejét emeli, az mindannyiszor vissza­
mégis, mert mindössze hét krajcárja volt, és az hogy hiszen holnap husvét-vasárnap lesz. a esik a keméuv deszkára. És amikor végül mégis
öreg Reinwurm jó ember, nyájasan elbeszélget, templomban csak úgy szorong majd az ember a lábára tudott állni, akkor meg az ég hirtelen
de hitelbe nem ad. Főképpen Pinkernek nem. és ennélfogva ott jó meleg is lesz. iis különben világospirosra vált és a levegőben apró, láng­
Megvette, beletette a zsebébe és nekivágott is úgy látszik, hogy holnap szép, derült időt le­ vörös meg violaszinü és sötétzöld karikák ke­
a fasornak, hogy visszamenjen a ligetbe, a szo­ het várni. ringtek.
kott padra, amit ő úgy magában a lakásának No ha igy van, hát igen jól van! - Pinker megcsóválta a fejéi. Nem értette a
dolgot. Mert azt már elfelejtette, hogy sem csü­
nevezett. Útközben persze sokat kellett disputái- mondta Pinker hangosan önmagának, azzal ha­ törtökön, sem pénteken nem evett, mert csak
nia a zsebében levő hússal és kenyérrel, mert nyattfeküdt a pádon, a két karját a feje alá tette
azok egyre-másra biztatták, sürgették, hogy fö­ és elhatározta, hogy alszik. Alszik, amig a szép, szombaton kapott néhány krajcárt a járókelőktől.
lösleges várnia, amig hazaér, de Pinker ke­ dicső husvétvasárnap rá nem virrad. Ez is bizonyára az Isten újabb csodája!
mény legény volt, hát azt tette, hogy másra gon­ A szél egyre hűvösebb lett és Pinker eg. el­ suttogta. — Hiszen ma husvétvasárnap van
dolt és csak lépegetett, csak billegett, amig végre len tagját sem mozdította egy hajszálnyira sem. és ez a csodák ideje! De majd meglátjuk, mi
leroskadhatott a tulajdon padjára. nehogy még jobban fázzék. Ha a mellét egy-egy lesz belőle!
Már akkor jó sötét volt és a ligetben nem sóhajtás meg nem emelte volna, ha a szeméből Be-cánszorgott a városba és bietilt az egyik
járt senki. Akinek talán szándéka lett volna is, egy-egy könycsepp nem pottyant volna a pad PKbánia tempó •inba. Az utcán már sokan jártak
azt is lebeszélte volna arról a lombosodó fák rőtbarna deszkájára, akárki azt hihette volna, és mind'enkinek az arcán már ott ült a rózsaszínű
közt bujkáló, levélzizegtető, hűvös szél. De kü­ hogy halott ember fekszik ott a didergő fák alatt. táv asz és mind'enkinek szeméből kimosolygott az
lönben is : nagyszombaton elég látnivaló akad a Pinker szivére, mielőtt elaludt, valami ret­ elet. a t;irka, a reményekkel telt élet. Különösen
városban, kinek jutna eszébe a nyirkos, félig ko­ tenetesen nagy. koromfekete szomorúság nehe­ az asszrmyok szeme fénylett, de Pinker csak
pasz földet nézni? zedett. zaj;yván, zavan isan 1átta a járókéi' >ket. mintha
Pinker elkezdett enni. És amire úgy igazá- De aztán csak elaludt mégis. álunában látta volna <>ket. És a tarka tömeg felett