Page 10 - Also-lendvai_hirado_1909

ALSOLENDVA, 1909. Al.SOLENDVAl HÍRADÓ VASÁRNAP. JANUAR 10.
huncut vasad sincs : tudja azt, hogy embert gyil­ Hangulatok. nagyobbat zuhantam, mintha arról a Ilidről es­
koltál s lehet, hogy még egy csirkének a nyakát tem volna arra az óriási darab sziklára, honV
sem vágtad el soha. darabokba szedjen össze valamikor egy arrajáni
Az ember. istentkisértő vadorzó.
Tavaly is egyik házi mulatságon többen je­
lentek meg, köztük vagy három-négy boszorkány- (Történelmi arcképcsarnok.)
növendék. Az egyik hölgy, amint az estélyről Itt, most Sylvester-estén találkoztam egv
haza akar menni, keresi a gyűrűit, amelyeket az ta-ik folytatás. asszonnyal, akiben szintén nincs hit, mint ben­
ö mondása szerint az asztalra rakott, de nem ta­ A magas Gömörnek azon a vidékén, ahol nem sincs, következésképpen meg kellett sérte­
lálta. Mihez folyamodhatott volna máshoz, mint már a kettős sinpáru, négyes fogaskerekű vasút nem, mert azt sem hittem, hogy ö benne nincs
a háromlábú asztalkához ? Az meg is mondta jár, ott jártam egyszer én is. Kora tavasz vi It. többé Int. Tréfás durvaság. De megértette. Discu-
neki a „valót" és ennek a következménye lett az, Éppen március lő. Az isteni tavasz. Én ugyan ráltunk. Filosofáitunk. Egy óráig állta a sara:
hogy egy, az estélyen szintén résztvevő, köz­ mindenek között tán legkevésbbé szeretem a ta­ Tovább nem. Pedig még egy félóráig érdeke i
tiszteletben álló leányra terjedt el a lopás Ilire, vaszt, de szépségeit azért meg tudom becsülni. volna, azt hiszem, sokkal tovább nem. De azir.
persze titokban. Rá harmadnapra az a nő, aki­ Úgy tűnik fel nekem, mintha egy fiatal lány lenge van nö, azért van hiúság, hogy egy cigaretta­
nek a gyűrűit „ellopták," a szekrényben megta­ ruhában i lennék meg piros mérges festékkel aj­ hamu elrontson mindent. . Kimondom, a ruhá­
lálta a gyűrűit és akkor jutott eszébe, hogy nem kán. hogy csókoljon, hogy élvet osszon, hogy jára esett egy csöpp hamu... és vége volt..
is vitte magával a mulatságba. m rgezzen, szinte látom lenge ruháját testé­ kiirthatlan gyűlölet égető fagyát sugároztalta rám,
Sajnos, de igy van és nagyon sok esetet hez simulni, oly szépen, úgy, hogy lassanként és én bementem a táncterembe, a rám lehelt jég­
tudnék még felhozni, ahol a boszorkányjelöltek mint cg> akt áll előttem, az isteni természet leg­ pályát felolvasztani...
igy sütötték ki az igazságot. Hol van ezekből az szebb tüneménye, az emberi boldogság meg.es- Ez szerencsére asszony volt és esküjét meg-
Isten félelme, a halandó emberi ész határának tesiilcse. a legszebb, amit ember fantáziájában , tartja, amit az urának tóit. Mikor az én félórám
tudása és tisztelete? Nem-e lép félve az Isten megteremthet, benne a méreg, a pokol, az em­ vele letelt, jött egy másik félóra és egy másik
házába, vagy egyáltalán érdemesnek tarija-e be­ beriség bűne. Oh igen, úgy van. Azérí tűnsz fel, fekete-ruhás (mert bálban csak kétféle ruhás van.
lepni oda. hisz az Istennel egv tudásúnak kép­ szép tavaszi napsugár, egy pillanatra, hogy a fehér-ruhás és fekete-ruhás) és annak a másik
zeli magát az ilyen személy. Egy bolond pedig nedves föld gyilkos páráját közénk kergesd, hogy fekete-ruhásnak több esze volt nálam és nem
százat csinál. Ha valamelyik boszorkánynöven- újra elbújhassál szürke fátyolaid mögé, hogy mu gyújtott rá cigarettára.
dék-társulat egy ártatlan emberre valamit kisüt, tathasd csillogásaidat, hogy játszhasd csatijaidat, Bent a táncteremben láttam egy asszonyt,
mindig akadnak olyan bolondok, akik szinten hogv ragyoghassál,... pedig ez. mind csak ka- fent is volt a pódiumon. Érdekes asszony. Cs:ik
elhiszik azt és igy embertársaik becsületén hány­ cérság, nem az igazi, nem az, akit keresünk s lányos tulajdonság van benne. Hangja érdekesen
szor foltot ejtenek, de hányszor. Embertársaik keresni fogunk mi férfiak örökkön örökké, mert különös, ha pódiumon énekel, más mint ak­
jólétet, boldogságát, úgy a saját boldogságukat az eszményi n >t sohse fogjuk megtalálni. kor, mikor a templomban az Istenhez küldi azo­
teszik kockára bűnös üzelmeikkel. Ott Gömörség mellett egy hírhedt vashid kat a gömbölyű hanghulláinokat, vissza Istenhez,
Jobb lenne, ha ehelyett inkább a házi dol­ húzódik, a csertovai Ilid Mintha az alatta z.öl- akitől ajándékba kapta, mint a legszebb emberi
gok után látnának, ha olvasgatnának, dalolnának, delö, mohos pázsit arra volna teremtve, hogy tulajdonságot.
vagy okos dolgokról társalognának és az Istenbe puha ölében a fáradt turista megpihenjen, pedig
vetett hittel és bizalommal belátnák azt, hogy az g.ilkos. hideg szikla az. amelyre ha Istennek cl- Éjfél volt Egy uj esztendő első órája Nem
emberi esznek, emberi tudásnak az ilyen dolgok­ szédalt teremtménye a Ilidről leesik, darabokba tudtam a messzeségbe előre nézni, pedig sze­
ban nagyon szűkre van szabva a határa. látja a másvilágot. rettem volna. Többször megpróbáltam, egyszer
Az olyan nő, midőn este álomra hajija fe­ Ott, annak a hídnak a karfáján álltunk, mint sem sikerült. A messzeségben, mely behunyt sze­
jet, tud-e imát rebegni Istenéhez ? Én azt hiszem, a romantikusok mondanák: O és én. Ott eskü­ mem előtt elterült, egy szempár állta utamat, an­
hogy nem. Aki egészen beleéli magát ebbe, az dött nekem hazugságot a tavaszi hangulat, a lenge nak a gömöri kis lánynak, annak a fiumei asz-
nem is lehet teljesen normális állapotban. Az nö, akin modern ruha volt, aki, hogy milyen szonynak a szeme, aki ha már hamisan eskü­
megfeledkezik mindenről, ami hasznos. Az mindig aktban, sohasem fogom meglátni, mert hamisan dött, legalább azt szeretné, hogy én legyek hű.
keresi az alkalmat, hogy olyan dolgok tudását esküdött nekem, mert... igazán esküdött egy Ilyenek a lányok... De ez az egy nyugodt lehet.
sajátítsa el, amelyek a munka nélküli pénzszer­ másiknak, mert már Fiume partjainál egy fürtös A többi is ...
zést, megélhetést megszerezzék neki. fejű kis gyermekkel több játszik, mintha nekem (Folytatom.)
Mily keserű a lelke ilyennek, midőn feléb­ esküdött volna igazat. l)r. CSONGOR GERGEL Y.
red vétkes álmából, vájjon lesz-e néki ereje Egyszer találkoztam vele Pesten, nem régen.
visszatérni megcsufolt Istenéhez V ! A „Magyar világ" kávéház vakító fényű lámpái Tüzképek.
Jó lesz, ha ezek a boszorkánynövendék- alatt. Megismertem. Megismerném ezer év múlva,
tany.ik megszűnnek A férjeknek, apáknak, no ezer hasonló arc között is. Visszaköszönt, de Téli est. Köröskörül a halovány sötétség. .
meg .1/ anyáknak is érdekében áll. Ha másként csak visszaköszönt, nem liijt magához. Félt, hogy fénytelen világ. A kandaló vérpiros parázstö­
tán még nagyobbat fog hazudni, mint ott, a cser­
mege a magányos, beszédes lidérezfény a pont.
nem megy, hát erélyes eszközökkel kell kiirtani
asszonyainkból, leányainkból a boszorkányságot, tovai hídon’. Pedig akkor azt mondta, hogy ha Fellobban s újra elaluszik. Belevész a szem s az
amely nem is annyira boszorkányos, mint vilá­ nem hiszek neki. dobjam le ... magamat is. Bi­ agy. Nem fognak meg ilyenkor a külső nagy
gos merénylet ártatlan személyek hírneve ellen. zony, érdemes lett volna, legalább megmaradt tömegek, nem érdekel a makrokosmos, hanem
volna egy eskü — szentnek. De másképpen tör­ annál inkább a rejtett nüancok, az emberi lélek
tént. Mikor megtudtam, hogy esküje hamis volt, hajszálfinom hullámzásainak titkos, sejtelmes kis
Hiszek. egyszer, csak egyetlen egyszer. Amikor elkövette Egy lánnyal, aki nem volt szebb, mint a többi,
azt az ostobaságot, hogy egy rosszul irányzott mégis egészen más volt, mint a többi. Amint a
Örök rejtélye szerelemnek, lövéssel meglőtte magát. nóta mondja, ö rám nézett, én ránéztem, aztán
Hűvös csoda a földieké.i, Nemrég történt.
Varázslatoddal megigé/.teí készen volt az alku. Kialkudtam a szivemmel üt­
S im. hinni kezdek benned én. A Pista gyerek egyszer berontott közibénk vén percentre. Vagyis csak fele szivem maradt
a kávéházba és magából kikelve, alig lehetett rá­ nálam, a másik felét egyetlen nézésévei elvitte,
Kacagtam eddig létezésed, ismerni, azt mondta: vagy ha jobban tetszik: elrabolta az én barna
Hazugnak mondtam hirdetőd,
Ks kigunyoltam, megvetettem Nem érdemes élni! angyalom. Elrabolta, nem is adta vissza. Jó, gon­
A párja után epedót. Elliittük neki. Nem érdemes élni. A Pistá­ doltam magamban, megtörtént ez mással is, miért
nak cihittűnk mindent Annyira megbíztunk a jó lennék éppen én a kivétel?... Minden percemet
Az én utam vad sivatag volt, fiúban, hogy ha történetesen azt újságolta volna, neki szenteltem. Minden gondolatom az övé volt.
Amelyen nem termett virág. - hogy a nap az égről leesett a szomszédjuk kert­
A sziveknek kicsiny világa Nem volt otthon maradásom, ha tudtam, hogy
Oh Istenem, mi más világ! jébe, azt is elhittük volna. Sőt mérget mertünk ö az utcán van. Nem tudtam az utcán maradni,
volna rá venni, hogy pont úgy történt, amint a ha tudtam, hogy ö nincs ott. Örült voltam, azt
Álmatlan éjjen rózsás hajnal. Pista mondta. hiszem, egészen ...
Villámos égen napsugár.
Csillogó gyöngy a fold sarában. Mondom, a Pista azzal rontott be közibénk, Egyszer egy rózsaszínű levélben meg­
Hová ó lep. a merre jár. hogy nem érdemes élni. Hát legyen, nem érde­ vallotta, hogy ö is szeret engem. Elhittem. Sze­
mes élni. De miért nem? Pista nem kérette so­ retett is. Megéreztem, oh nem a betűkből, hanem
Balzsam kezének érintése, káig magát, a Pista jő fiú volt, elmondta a maga
Szava ima. feloldozás, abból a vágyakozó, mindent eláruló, de semmit
A csókja menny s az ölelése kis regényét. Regényét, — ezt mondtam. Ezt el nem leplező tekintetből, amivel a telkemig ha­
Üdvösség. Isten-árulás! mondta a Pista is. Mert a Pista története, job­ tolt esti sétáink alatt. Egy ideig jól is ment min­
ban mondva a Pista életuntságának története egy den. Mi boldogok voltunk és ez elég volt ne­
Tarts fogva engem mindörökre, regény, egy kész regény, amelyet csak azért nem
Tiindérvilág. te szent csoda. künk. Hogy úgy mondjam: egünk tiszta, derült
Ringass cl égi karjaid közt nyomtattatott ki valami leleményes könyvescég, volt. napsütéses, ragyogó, de aztán, de aztán...
S ne ébressz fel soha, soha! mert tudta, hogy Pista mindig ellensége volt a
kinyomtatott regényeknek. — Beborult minden. Az ég is, a mi szerel­
Én mégis kinyomtatom. Akár tetszik neki, münk is. Hogyan történt ez ? Elmondom. Jött
Két tűz között egy harmadik. akár nem. Ügy, ahogy elmondta. egy férfi, aki durván, erőszakkal nekirontott a mi
napfényes egünknek. Egy férfi, aki tán szebb volt.
Úgy történt, amint azt a lapok megírták. mint én. de akit én ki nem állhattam, mert ö is
A Pista gyerek meglőtte magát. Tudják, kiről van - Tudjátok fiuk, ti még nem tudtok sem­ azt szerette, akit én szerettem. Nem tértem ki
szó? A Pistáról, a Téry Pistáról. Arról az örök- mit. Éljetek annyit át, amennyit én átéltem, ak­ előle, ö sem én előlem. Fölvettük tehát a harcot.
bolténi, szentimentális, jó fiúról, akit mi sohasem kor megértetek engem. Addig nem . Hallgassa­ A lány engem szeret, azt tudtam. De a leány
értettünk meg s aki sohasem volt szerelmes, csak tok meg. Egyszer összetalálkoztam egy lánnyal. szüleinek az ellenfelein imponált jobban. Miért ?