Page 68 - Also-lendvai_hirado_1909

ALSOLENDVA, 1909. ALSOLENDVAI HÍRADÓ VASÁRNAP, MÁRCIUS 14.
gcs buzogányt tart. balkeze jobbját fogja, mintha tek az alakoknak élethűségét tönkretették • a/
M ű v é s z e t . türtőztetni akarná azt. Egy jel, egy intés elég, egész élettelen, idomtalan kolosszus. A mű c >in-
hogy vakmerőn, elszántan rohanjon a háború positioja genialis, azonban annak kivitele sem
Zala György. (4
ezer veszedelmébe. A talapzat harmad k alakja marad el mögötte. Zala valóban mester a com-
Aradon vagyunk. Ez alkalommal nem szá­ az „Áldozatkészség," egy végtelenül kedves, bájos positioban, az arányok megválasztásában és ö s z-
molhatunk be Arad városának sok-sok, különösen nőalak, fején magyaros hajfonadékkal. Kezében szehangolásában, az előkelőén egyszerű kidől,Hí­
történelmi nevezetességéről; nem mondjuk el azo­ legdrágább kincse, egy diadém, melyet nem ha­ zásban. E szobormű méltán megállhat a külföld
kat az eseményeket, nem Írjuk le azokat a helye­ boz a haza szent oltárára tenni. Atca mély belső bármely hasonló természetű szobra mellett. Az
ket. melyek e várost nemzetünk egyik legneve­ felindulást árul el, amely mutatja, hogy e kedves „Aradi vértanuk emléke" megdöntötte Széchenyi
zetesebb helyévé, a magyar Golgothává avatták. arc mögött lakozó lelket egészen áthatotta, be­ azon Ítéletét, hogy a magyarnak nincs a képfá-
Most csak az egész nemzetnek e üolgotha iránt töltötte e magasztos gondolat: „A haza minden ragáshoz tehetsége és egymagában is elég arra,
tanúsított kegyeletének, áldozatkészségének kiváló, előtt!" Az utolsó csoport: „A haldokló harcos." hogy mesterének nevét örökéletüvé tegye.
örökbecsű megnyilatkozása, eredménye, emléke Kardja kiesett már erőtlen kezéből; előtte, a föl­ BENEVOLLS.
érdekel bennünket: az „Aradi vértanuk emlék- dön hever. Utolsó erejével a zászlót szorítja ma­
szobra.” Egv szép téren, a Szabadság-téren áll. gához., melynek szalagján a fölirat:
Az első pillanatra felkelti s lebilincseli érdeklő­ „Ha Isten velünk, ki ellenünk?" A bajai millió.
désünket hatalmas arányaival, körvonalainak fen­ A haldoklót, hogy össze ne roskadjon,
ségével. compositiojának nagyszerűségével. egy apáca arcú nő tartja, aki az égbe néz, ir­ A bajai milliós perben szombaton, március
A szobor széles lépcsőzeten nyugszik, ezen galmat kérve a harcosnak, megtorlást az ellen­ 6-án fél 12 órakor hirdette ki a szegedi kir. tábla
emelkedik az építészeti rész. amely a szobormű ségnek. — E csoportok dicső szabadságharcun­ ítéletét Kray István táblai elnök. A királyi tábla
hatásának emelésére, kidomboritására szolgál. A kat illusztrálják. Vagner Károlyt bűnösnek mondta ki magánokirat-
Schikedanz Albert tervezte talapzat széles pár­ A talapzat tetején áll a főalak, Hungária, hamisítás és csalás büntette miatt. Vagner Károlyt
kányt hagyva, oszlopban végződik, rajta áll Hun­ Magyarország jelképe. Dicső, fenséges alak. Pán­ harmadfélévi fegyházra mint főbüntetésre, öt évi
gária, a mű főalakja. Alatta a párkányon, az osz­ céling, szép lovagi öltözet fedi szabályos, klasz- hivatalvesztésre és politikai jogainak ugyanily tar­
lop körül a mellékalakok csoportosulnak, a talap­ szikus szépségű testét. Fején Mátyás király fekete talmú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte
zat alsó részét, mint gyöngyszemek, a tizenhárom seregének sisakja van, e fölött Szent Margit, IV. a kir. tábla.
vértanú arcképei övezik. Béla leánya koronájának utánzata. A sisak alól Szomorú tükre ez a tnai társadalomnak.
Menjünk közelebb. Mint említettem, a talap­ lecsüng szép hajfonata. Jobbjával magasra emeli Ritka nap, hogy tanult, intelligens, a jobb tár­
zat alsó részén látható az aradi tizenhárom képe. a tölgy- és babérkoszorút, baljában Szent István sasághoz tartozó egyének közül néhányat le ne
Külön-külön, egy-egv köralaku keretbe vannak kardjának- mása, karjáról pajzs lóg le. Bánatos, tartóztatna a rendőrség csalás, hamisítás, sikkasz­
foglalva. Domborművek, azaz az alapból kima- lemondó, a sors végzésében inegnyugvó tekintet­ tás stb. miatt. Ez a rettenetes pénz-imádat, ké­
gaslanak. Mindegyik egy kiváló jellemrajz, amely tel néz le az alattalevőkre. Magyar minden izé­ nyelem-szeretet, örült, számítás nélküli költekezés
arról tanúskodik, hogy alkotójuk mennyire meg­ ben. Nem lehet egy percre sem összetéveszteni teljesen kiirtotta a XX-ik század emberéből a ne­
él tette ama hősök nagyszerű jellemét s azt arc­ Ausztriát, Franciaországot v. más nemzetet allego- mes erkölcsöket. Ha azok az egyének, kik a vá­
vonásaikban mennyire ki tudta fejezni. rizáló alakkal. Öltözéke múltunk legdicsőbb kor­ rosok sötét zugaiban nélkülözés- és nyomorban
Nézzük a mellékalakokat. Az első ezek közt szakából, a magyar lovagkorból, Mátyás idejéből tengetik életüket, kiket nem tanított soha senki a
az „Ébredő szabadság* allegóriája. A szabadság való; a kard, a korona az Árpádok ragyogó szá­ jóra, kiknek megvetés, szitok volt osztályrészük
nemtöje, egy gyönyörű nőalak, arcán még a rab­ zadait juttatja eszünkbe. Tartásán, megjelenésén zsenge gyermekkoruk óta, — ha ezek közül egy-
ság okozta szenvedések nyomaival, széttépte bi­ nagy nyugalom, nemes méltóság ömlik el. egy ember a bűnre vetemedik, az megérdemli a
lincseit, kardot ragad kezébe. Tekintetét a messze, Ez „Aradi vértanuk" szobra, a magyar szob­ társadalom szánalmát és részvétét. Ezek az em­
a szebb jövőbe veti, szemeiből a lelkesülést, re­ rászatnak első, igazán monumentális alkotása. Ha bereknek nevezett páriák, kik a tudatlanság, a
ményt olvassuk ki. Mellette áll a szárnyas Gé­ elődjének, Huszár Adolfnak fennmaradt kis ter­ durvaság légkörében, az enyém-tied jogosultsá­
niusz ; ö adta a kardot a szabadság kezébe. Egyik vével összehasonlítjuk, lehetetlen észre nem ven­ gának elkeseredett gyűlöletében nőttek fel, kiknek
karjával felállni segíti, másik kezében égő, lobogó nünk a nagy értékbeli különbséget a kettő között. egyetlen örömük, szenvedélyük az ivás, a mámor,
fáklyát tart. hogy a szabadság útját, irányát meg­ Zala nagy eredetisége, eleven vérmérséklete nem kiket a vad ösztön, a fékezhetetlen indulatok ve­
világítsa. Mindezt oly egyszerűen, oly világosan hagyott egyetlen alakot sem változtatás nélkül. zérelnek tetteikben, oh ezektől ne csodálja senki,
fejezi ki a művész, hogy e csoportnak rögtön Valószerüséget, elevenséget, életet lehelt a holt ha minduntalan a büntető törvénykönyv nem tu­
kitalálhatjuk az eszméjét. Hát még mily remekül formákba s azt adta meg neki, ami elődjének dom hányadik paragrafusába ütköznek.
illeszkedik be e csoport a környezetébe! A mel­ csaknem minden munkájából hiányzott: a nagy­ De most vegyük csak a társadalom intelli­
lékalak a „Harckészség.“ Egy ifjú, egy valóságos szerűnek, a monumentálisnak éreztetését, kifeje­ gensebb osztályának életmódját. Manapság min­
Achilles a személyesitője. Mily gyönyörű test! zését. E mű érthetőn, világosan fejezi ki az esz­ den rendű és rangú ember szórakozást, társasá­
Csupa hajlékony, rugalmas izom! Ülőhelyzetben mét; kontúrja nemesen egyszerű. A csoportok got keres; a nagyobb városokban 2 -3 év óta
van. Fején sisak, amely alól előtűnő arca bátor­ elevensége, élethüsége szerencsésen össze van gombamódra szaporodnak a mulatóhelyek, mozik,
ságról. elszántságról, hősiességről beszél a szem­ egyeztetve a hatalmas méretekkel. Nem úgy, mint kabarék, orfeumok. Ennek nyitját pedig a meg­
lélőnek. Jobbjában egy a földre támasztott sze- a budapesti Deák-szobornál, ahol a nagy lilére- változott családi életben kell keresnünk. Hisz most
Március 15. A templom egere. — Ne haragudjál, édes apácskám!
— De haragszom, csak azért is haragszom.
Magyar nemzet szent ünnepe, Tiszteletes Tádé uram éppen prédikációja Bűnös leányzó, állj ide elibém és nézz a szemem
Szabadságnak dicső napja. kellő közepére ért, mikor egy kis rángatást érzett közé. Kicsoda az a haszontalan ember, aki ezt
Palotákban, kunyhócskákban a levelet hozzád küldötte ?
Áldást mondd rád ezrek ajka. a palástja szélén.
Ezrek ajkán csendül fel ma Odanéz, ahol a rángatást érzi, hát — Uram A grófék tiszttartója, édes apácskám.
Ez a szózat, ez az ima. fia! — mit lát ? Egy egeret! Még pedig különös — Nem vagyok édes apácskád, hohó, azzal
Melytől kigvult sok hős arca: kis egérkét, mert a nyaka körül papiros van nem lágyítod meg a szivemet! Haragos apád
„Talpra magyar, hí a haza!"
csavarva. Tiszteletes uram az egér után kap, de vagyok és mindjárt még jobban is fogok hara­
már csak a papirost foghatja el, az egér egér- gudni. Hogy hívják azt a tiszttartót ?
Szól a rege, szól az ének:
llejh. be sokan elvérzének; utat talált. Zsebrevágja a papirost és folytatja a Dióssy Kálmán.
Oroszlánként bátran kii/dve prédikációját, de csakhamar be is fejezi, mert a — Ismerem a gézengúzt! Gyermekkorában
Rohantak a gyilkos tűzbe szokatlan eset egészen kisodorta a konceptusból.
Agg es ifjú. férj és atya, Hazaérve, Katinka leánya fogadja. Tádé uram sokszor meglopta a körtefámat!
S nem volt nő, ki megsirassa! — Oh, édes apácskám, sohasem lopta az
Erős szívvel küldte oc'a . első dolga, hogy előszedje a magával hozott írást. m eg; mert mindig én bocsátottam be a kertbe.
„Itt az idő, most vagy soha!" — Micsoda ez ? kérdé tán postás ez
Egek, mit hallok, te bocsátottad be ? Te...
az egér? Szeme rettenetesen forgott. Most már csak­
Kihullott a sok hős vére. Katinka egy szót sem tudott szólani, atyja ugyan le fog csapni a villám. Katica szeméhez
De nem hullott ki hiába, pedig összeráncolt homlokkal olvassa a levelet:
Piros vérük nyomán fakadt „Édes lelkem, kedves kis Katicám! Leg­ kapta kötényét és keservesen elkezdett zokogni.
A szabadság szép virága. — Hát aztán miféle három hónapot emieget
Es ma tőlünk, utódoktól utóbbi leveledből megtudtam, hogy a rádai pap a fickó? kérdé Tádé ur valamivel szelidebben.
Nem kívánnak ők mást érte: megkérte a kezed és fájdalommal értesültem
Őrizzük e szent virágot, arról is, hogy atyád mindenáron hozzá akar — Azt még december hónapban küldötte
Apolgassuk gonddal, féltve, adni. Légy kitartó, édes Katicám; utasítsd el hozzám Budapestről, ahol katona volt, — tagolta
Hogy gonosz kéz le ne tépje!
kérődet, beszéld le atyádat a tervéről és mondd, Katica.
hogy nem akarsz még férjhez menni. Hiszen Igen ? Akkor hát már itthon is van! No
Ily anyáknak, ily hősöknek
Nem lehetnek korcs utódi, — csak három hónap választ el bennünket a bol­ csak kerüljön a szemem elé! Nézze meg az em­
Kárpátoktól Adriáig dogságtól, csak e három hónapon át légy tü­ ber ! Ezért kosarazni ki három kérőt egy télen,
Minden magyar tudja, érzi. relmes, aztán örökké az enyém léssz és én a hogy tavaszra a negyediket várjuk, akihez hozzá­
Ezrek ajkán kél ma eskü: tied, angyalom. - Ezerszer ölel és csókol a menjünk! Templomba dugdosni a szerelmes le­
„A magyarok Istenére* te hű Kálmánod." velet, hogy az egér kirágja érte a palástomat is
Megóvjuk mi e virágot,
Nem türjiik, hogy veszély érje, Tádé ur magasra tartotta ezt a levelet és emiatt elfelejtsem a prédikációt a textustól az
— Folyjon bár a szivünk vére úgy tnenydörgött a leányára: ámenig és csak közepéből jusson eszembe húsz
DÓRA. — Igen? Hát ilyeneket hord ide az egér? sor! Elő kell teremteni azt a Dióssyt a föld alól
Ményköteremtette, miféle sehonnai bolonditott té­ is; majd adok én neki leckét! Gyermekkorában
ged ezzel az irka-firkával ? a körtémet lopta, most meg a leányomat akarja
Katinka sírva kulcsolta össze kezeit: ellopni!