Page 68 - Also-lendvai_hirado_1914

ALSOLENDVA, 1914. ALSÓLENDVAI HÍRADÓ VASÁRNAP, h ' .RCIUS' 22.

de még sem kellene ezzel szemben az Alsó­ utca és az Alsó-utca lakói érdekében soha semmi­ . . . Az egyhangú követelés győzött. Csak
utcákat annyira elhanyagolni. féle intézkedés nem történik, s ha talán (!) mégis hang volt, nem követte vér, mégis diadal termett
nyomán.
Arról az egészség-emésztő bűzről, a mely történik, miért nincs betartva és ellenőrizve?! A városházára sereglö népsokaság Rotten-
nyáron át a berek mocsaraiból — melyet közvet­ Soraink szives közlését kérve, vagyunk a t. biller polgármester elnöklete alatt megválasztotta
lenül a kertek alatt alkalmazott kifolyó-csatornák Szerkesztő urnák tisztelői : a közbiztonságra felügyelő bizottságot. A nép­
okoznak felszáll, nem is szólunk, pedig ez is Több Alsó-utcai lakó. bizottság elhatározta, hogy a sajtószabadság tár­
gyában egy küldöttséget meneszt Budára a hely­
egy olyan dolog, amiről érdemes volna beszélni. tartótanácsoshoz, a nép kivánatainak tolmácso-
(Mi már sokat is beszéltünk erről. — A szcrk.) 1848. március 15-ike. lására. De ahhoz a küldöttséghez húszezer ember
Igaz, hogy a kertek alatt ástak egy mély levezető csatlakozott. A diadal tökéletes volt: nemcsak
Összeállította s 1910. márc. 15-én a Korona-nagytermében
árkot, de az oly célszerűtlenül van megcsinálva, tartott népünnepélyen elmondta : felmentek Budára, de diadalmasan vissza is jöttek
és a sajtószabadságon kiviil lehozták az irodalmi
hogy az a piszkos, bűzös viz, ami eddig csak a OSZESZLY M. VICTOR. működésért tömlöcbe zárt munkásvezért, Táncsics
csatorna nyílásainak környékén folyt szét, most
II. Mihályt.
az árokban pástiad és bűzlik. A nagy napot fényesen végezték be. A
Jókai Mór felállott egy kávéházi asztalin s
Helyes az is, ha a marhák és disznók erre a következő szavakban adta tudtára az ezer meg várost estére kivilágították és a színházban ingyen
fognak a levegőre vonulni (nekünk nem árt, ha ezer főre megszaporodott népnek a mozgalom előadást tartottak . . .
a kanász már hajnalban felnitől bennünket a jelentőségét: (Folytatása következik.)
— Testvéreim! A pillanat, amelyet élünk,
kürtjével!), de akkor a város intézkedjék, hogy komoly teendőkre szólít bennünket. Európa min­
az utcaseprők az Alsó-utcákban is seperjenek. Kuiturkép a vendvidékről.
den népe halad és boldogul: haladnunk és bol­
Igaz, hogy az lenne a helyes és igazságos, hogy dogulnunk kell nekünk is. Legyen béke, szabad­
a mi utcáinkat is állandóan tisztogassák, de ilyen ság és egyenlőség! Követeljük jogainkat, melyeket Kétszázötven gyermeket „tan ít" egy tanítónő.
óriási kedvezményt az alsó-utcaiak nem is mernek tőlünk eddig elvontak s kívánjuk, legyenek közö­
sek mindenkivel! — Saját tudósítónktól.
kívánni. Nagyritkán egyik másik háztulajdonos és
Jókai ezután felolvasta a nemzet 12 pontból
lakó megteszi, hogy a háza előtt kissé seperget, Még a imilt év augusztus havában történt,
álló követelését. A rengeteg tömeg minden egyes
de ez igazán kevés. Itt piszok és piszok, bűz és pont után harsány éljenzésben tört ki. Jókai e hogy az alsóletidvai járási Felső- és Közép-
beszterce községek katolikus iskolájában a taní­
bűz van mindenütt, és még soha eszébe nem szavakkal végezte beszédét: tást az iskolaépület közveszedelmes és egészség­
jutott senkinek, hogy ezen segíteni kellene! Csoda — És ezen jogokat követelni tartozik a telen volta miatt felfüggesztették és egyben uta­
nemzet, bizva önerejében és az igaz ügy istenében!
akkor, ha ragályos nyavalyák lépnek fel s csoda, sították a katolikus hitközséget, hogy az épületet
Percekig tartó éljenzés, kalap- és kendő-
hogy ilyen levegőben és ilyen viszonyok között lobogtatás követte Jókai szavait. legkésőbb ez évi január közepéig bontsa le, mert
veszélyes megbetegedések fordulnak elő? Erre Petőfi lépett fel az asztalra és fel­ félő, hogy összedül. Ezt a határozatot a hitközség
megfelebbezte és azóta nem történt semmi.
Elismerjük, hogy vannak házak az Alsó- olvasta ez alkalomra irt gyújtó költeményét, a Szeptember 1-töl 1914. január 14-éig, vagyis

„Nemzeti dal“ -t.
utcákban, hol a lakók egészségére az utcai piszok százötvenhét napig az iskolában szünetelt a taní­
„Talpra magyar! Hí a haza! tás, ami már azért is furcsa, mert hisz Magyar-
és a kertekaljai bűz nincs befolyással, mert már
Itt az idő, most vagy soha! országon törvénybe van iktatva az elemi oktatás
a ház maga is egy piszokgyüjtemény, de azért Rabok leszünk, vagy szabadok: szükségessége. Ekkor azonban csoda történt. A
ez mégsem ok arra, hogy az utcák is piszkosak Ez a kérdés, válasszatok!“ tanitókisasszonyra egyszer csak ráparancsoltak,
maradjanak. Elismerjük azt is, hogy vannak az A sápadt, sovány ifjú messze hallatszó, pa­ hogy ne húzza ingyen a fizetését, hanem tanítson.
Alsó-utcában lakók, akik saját maguk okai annak, rancsoló hangon kiáltotta a tömegbe: „Esküszünk, (Előbb két tanerős volt az iskola, de a férfi-tanitó
ha egy ragályt kapnak, de vannak lakók, akik hogy rabok tovább nem leszünk!“ átment az államhoz s igy a tanítónő egyedül
És a nép utána mennydörögte; újra, meg maradt.) A tanítónő szabadkozott, mondván, hogy
tisztántartják a házuk táját és elkapják a beteg­
újra kívánta hallani az esküt, mig csak meg nem nem szabad tanítani, mert a tanítás fel van füg­
séget. ittasult tőle és lelkének minden porcikájával el gesztve, az épület rossz, minden pillanatban be­
Akárhogyan is magyarázkodunk, a dolog nem telt a századok óta nélkülözött szabadság dőlhet, a falak nedvesek, az ablakok rosszak,
vége az, hogy az Alsó-utcában éppen olyan adó­ eszméjével. szóval semmi szin alatt sem meri megkezdeni a
Innen a tömeg Petőfi, Jókai, Vasvári és saját felelősségére a tanítást. Erre a község —
fizető polgárok laknak, mint a Főutcában, akik­
Irinyi vezetésével nagy, nemzeti zászló alatt, mintha más baj nem is lett volna — kijavíttatta
nek a maguk egészsége és élete éppen olyan
„Éljen a szabadság!“ kiáltásokkal az orvosi egye­ az ablakokat s ezekután az iskolaszéki elnök el­
kedves és éppen annyit ér, mint a főutcái adó­ tem elé vonult, hol éppen akkor kezdődtek az rendelte a tanítást. A szegény tanítónő nem tehe­
zónak a magáé. Miért van mégis, hogy az Alsó­ előadások. Vasvári „Éljen a szabadság!“ köszön­ tett egyebet, kénytelen volt hát megkezdeni a
téssel nyitott a tantermekbe s felszólította az gyötrelmes „tanítást".
ifjúságot, hogy csatlakozzék hozzájuk. Dörgő Ami ezután következett, az felülmúl minden
éljenzés volt a felelet. A professzorok ellenezték képzeletet. A két községnek az idei tanévre 300
cikket a polgármesterről. Ékes szavakkal fogom az orvosnövendékek csatlakozását, de egyszerre — majdnem mind vend anyanyelvű tankötelese
festeni, hogy nem méltó állásába, hogy pana­ a folyosóról felhangzott egy kiáltás: van, ezek közül az ismétlő-iskolásokra nem ke­
mista, hogy lelketlen hivatalnok-ayuzó, hogy — Testvérek, ne hallgassatok most a pro­ rülhet a sor, mert kivéve azokat a mindennapi
futóbetyár. Lerajzolom, hányszor találtam holt­ fesszorokra, mikor a Haza tettre szólít! iskolaköteleseket, akik az öt kilométernyire fekvő
részegen a kanálisparton s végül annak adok A tantermek egy perc alatt kiürültek és az Cserföldre járnak iskolába, kétszázötven olyan
kifejezést, hogy alighanem a fogyasztási hivatal igy megszaporodott tömeg a mérnöki iskola el > tanulóval keli a jobb sorsra érdemes tanítónőnek
pártfogolja olyan nagyon. vonult. Itt hasonló jelenet játszódott le, nem­ gyötrődni, akik az iskolát 1913. június elsejétől
Másnap Jónás nem jött a redakcióba. Este különben a központi egyetem előtt is, hol a nem látogatták és még hozzá vend anyanyelvűek.
küldte a cikket. jogászokat és bölcsészeket vonta magához. Itt önkéntelenül is az a kérdés merül fel,
Harmadnap beállít kékre dagadt ábrázattal, Hát innen hova ? hogyan taníthat 250 gyermeket egy tanítónő?
iszonyúan összegörnyedve s mindjárt azon kezdi: A nyomdába! Minthogy az iskolaépület legföljebb csak nyolcvan
Jaj, végem van, a polgármester felképeit — Nem ismerünk cenzort többé, kinyomat­ tanuló befogadására elegendő, a szánalomra méltó
a cikkért, s ennek maga az oka. Adjon negyven juk a nemzet követelését és Petőfi buzditóját! — tanítónő turnusokban kénytelen a „tanítást" vé­
korona fájdalomdijat! zúgta az ifjúság. gezni. Délelőtt a haladók csoportjával (IV--VI.
Meghökkentem szegény Jónás baján és Landerer nyomdája előtt már valamennyi osztály), délután pedig a kezdőkkel (I—III. osz­
tárcám után nyúltam. fiatal iró együtt volt és itt csatlakoztak hozzájuk tály) bajlódik. A tanítónő panasza szerint olyan
— Adjon vissza tiz koronát, itt egy ötvenes. a Nemzeti Színház tagjai is. rettenetes bűz terjeng a tanteremben, amikor az
- Jaj, jaj, — ordított szegény firma, — Esős, sáros idő volt. a közönség esőernyő- a sok gyerek az iskolába össze van zsúfolva,
honnan legyen nekem annyi pénzem? Vágjon ket tartott kalapja fölé. hogy képtelenség kibírni, a tanítás ideje alatt
inkább egyszer pofon s legyen az egész bankó — Ej, uraim, — kiáltott Jókai a közönségre, igen gyakran kell neki a szabadba kimenni, mert
az enyém! — lelíet, hogy egy óra múlva golyók hullanak máskép tanítás közben elájulna.
Nem bántottam, hanem odaadtam neki az ránk eső helyett: hát akkor elfutunk-e?! Arról már ne is beszeljünk, hogy ilyen
OtveaíLst. ő pedig megírta a polgármesterről a Erre minden ernyő eltűnt a fejek fölül?" viszonyok között lehet-e egyáltalán „tanítani,"
második és harmadik cikkét is. Az utcán stilétes De eltűntek még a kalapok is abban a pil­ vagy pláne magyarosítani egy olyan helyen, ahol
bottal járt, mert megmondtam neki, hogy több lanatban, midőn Irinyi a nemzeti követelések első a lakosságnak csak egy igen csekély hányada
ötvenes nem lesz. nyomott példányát felmutatta s igy szólt: tud magyarul. S még hány, de hány vendvidéki
Akkoriban ripnesék érkeztek városkánkba. — Március tizenötödike, délelőtt féltizen- iskolánál uralkodnak ilyen állapotok! . . .
Mi kaptunk egy páholyt, hogy jóakaró kritikánk­ kettő! Nagy időszak ez a magyarok történetében, A legérdekesebb a dologban pedig az, hogy
kal előmozdítsuk a Vidéki színészet nehéz sorsát. íme, itt van a sajtószabadság első példánya, a a megye tanfelügyelője minderről tud (hiszen a/,
Jártunk szépeit a színházba, még többet a nép hatalmának első müve! ősszel a főispánnal együtt, ha jól tudjuk, meg­
kulisszák mögé, míg végre niegitivitáit bennünket A nyomtató gépet legelőször Irinyi ragadta látogatta az iskolát), és úgy látszik, még sincs
a sajtóblróság. meg, a második nyomást Petőfi, a harmadikat ellene kifogása. Egyébként a község lakossága
$n kapiam két hónapot, Jónás két hetet, Jókai tette vele, hogy ha a merénylet szerencsét­ az államhoz fordult, hogy egy négy tanerős állami
mert a semmirekellő mindent rám fogott. lenül üt ki: őket érje a csapás, ne az ártatlan iskola államköltségen való fölépítését kérelmezze.
Pár hétig vezette a lapot, azután szünet nyomdai személyzetet. Ebből azonban bajosan lesz valami és igy kilátás
állott be. A gazember egyet gondolt és meg­ így lett kinyomtatva Magyarországon a sza­ van arra, hogy ez a szörnyű állapot évekig el­
szöktette a primadonnát adósságaitól .. . bad sajtónak legelső terméke ! húzódik.