Page 14 - Also-lendvai_hirado_1916
P. 14
ALSOLENDVA, 1916. ALSOLENDVAI HÍRADÓ __________VASARNAP, JANUÁR 16.
fára való díszeket, süteményt s egy-egy üveg de géppuskánk egynéhányat megkímélt ettől a e szándékukat vezérkaruk előbb megtudta s nagy
cognacot és pezsgőt kaptak. fáradságtól. Ettől annyira felbőszültek az oroszok, számú kozáksággal kancsukáztaita vissza a bátor
Este aztán minden nyugvóhelyen sgy-egy hogy noha inas alkalommal repülőinket megkímél társaságot.
karácsonyfa lett felállítva, tele gyertyákkal. En is ték a hiábavaló üldözéstől, most kétfedelű gépün Minthogy e község minden háza szentkép,
megcsináltam földalatti „palotáméban a kará ket erős srapneltüz alá fogták. Repülőnk a ma kereszt, vagy rózsafüzérrel volt külső falán meg
csonyfát s meggyujtottam a gyertyákat ugyan gasabb régiókban keresett oltalmat. jelölve, az oroszok a házakat nem rongálták meg.
abban az időben, mint otthon szoktam. (Boldog, Az áldozó nap hozta meg lelkünk titkos — Százados uram puccerja házunk padlásán
gondtalan idők voltak azok!) Fél nyolc óra van, vágyait, előjeleit ellenségeink mozgolódásának. A tartott szemleutján n gazda ládájában hat üveg
égnék a kis gyertyák s én elgondolkozva, el sűrű ködön át derengő tüzcsóvak jelezték, hogy reims-i pezsgőt talált, orosz szalaggal. Megkímél
-
mélázva gyönyörködöm bennük. F’alotám fény megunták mar farkasszemet nézni s szeretnének tük a nagy fejtöréstől, hogy mit kezdjen vele,
árban úszik, a távolból ágyuk és fegyverek zaja úgy távozni, hogy a felgyújtott erdő az üldözőket megittuk mi s mondhatom, jól esett . . .
hatol le hozzám vakond-lakásomba. Egyszerre az feltartóztassa.
ajtóm előtt lépéseket hallok s megcsendül halkan, Erős, de eredményes munkát kellett végez
lágyan, meghatóan a „Krisztus Jézus született* nünk. Mert alig hogy az egyik tüzet elnyomták Nyilvános nyugtázás.
kezdetű karácsonyi ének. A hangjukról megisme embereink, maris ket-három uj más keletkezett.
rem a kívül éneklőket: az altisztjeim vannak itt. Éjiéikor sikerült az utolsó tüzet is elnyomnunk, Az alsólendvai fiatalság szilveszteri hadi-
Behívom és megvendégelem őket... Már vagy 9 de már akkor annyira fáradtak voltunk, hogy estélyén felülfizelni szíveskedtek a következők:
óra van, megint énekelnek az ajtóm előtt: Glória, nem is gondolhattunk a muszkák üldözésére; Fuss F. Nándor 27 kor., Pollik József 18
glória . . . Tamaskó Dezső hadapród-kollegám céljukat tehát mégis csak elérték, inért egyelőre kor., Dr. Laubhaimer Oszkár, dr. Sfrasser Ármin,
lep be német katonákkal s csakhamar magukkal nagyobb baj nélkül menekülhettek. Schwarc Mór, özv. Hajós Miháiyné, dr. Chilkó
visznek engem is Megyünk a legénységhez, be Május 8. Reggel 2 órakor tudtuk meg, hogy Sándor, dr. Józsa Fábián és Pollák Emil 10—10
a nyugvóhelyekre. Mindenütt karácsonyfa, rajta ellenségeink véglegesen elhagyták állásaikat. Hogy kor., dr. Wollák Adolf 9 kor., özv. Tomka Mi-
apró gyertyák s körülötte a legénység imádko milyen lelkesedés támadt e hir hallatára, azt le hályné 8 kor., Dr Brünner József és Schwarcz
zik. ki könyvből, ki olvasóról. Azután felhangzik inti nem lehet. Reggel 7 órakor már nyomuk Ad. Arnold 7—7 kor., Szilágyi Dezső és özv.
a karácsonyi ének... Megható, feledhetetlen kép, ban voltunk. Állásaiknál előbb összeszedtük a Gállils Tamásné 6—6 kor., Karabélyos Elek, dr.
amit nem lehet leírni. . . rengeteg hátrahagyott hadianyagot, feltörtük a két Gefferth Elek, Székely Emil, Engel Lajos, Weisz
Éjfél felé jár az idő. Tamaskó, Kiss és én, kezi-raktár zárjait"s utána lepihentünk. Ez a hely, Béla (Lenti), Scheiinovics Mór (Bányavár) és dr.
mindhárman hadapródok, csendes beszélgetés, mely felett szorgoskodtunk, egyike volt a Kárpátok Kolliu Ignác (Lendvuvásárhely) 5—5 kor., Büchlcr
bor és cigaretta mellett a boldog, meleg otthon legnagyobb és legborzasztóbb csataterének. A Adolf, dr. Vitéz Gyula, Kotschy József, Arnstein
ról ábrándozunk fedezékünkben. A legénység mély völgy, melynek két átelleni oldaián hónapo Benő, Szporni Sándor, Grassanovits Oltó, Blau
nyugvóhelyéről még mindig hallatszik elnyujtot- kon keresztül pusztította egymást magyar és orosz, Sándorné. Balázs József, Neubauer József, Strausz
tan, áhitatosan az ének : „Csordapásztorok, midőn tömve volt hullákkal. Gránátoktól szétrongyolt Adolf és Erményi János 4 - 4 korona, Eppinger
Betlehemben . . .“ húscafatokkal volt borítva a föld és a szétlőtt Samuné. Gerics János, Mnttyasovszkv Vince,
fák, cserjék. Érthető tehát, hogy addig, amíg e Bittera Bcláné, Thury Gyula, Wortmann Ármin,
védelmi állás lakói voltunk, sokat szenvedtünk a Biau Henrik, Morvát Károly, Töke Imre, Plauder
Kárpáti visszaemlékezés. 3 -4 hetes hullák szagától és a hevenyészett |ános és Kiss Dénes 3—3 kor., Herzíeld Mórné
sírok bűzös kigőzölgésétől. (Celldomülk), özv. Lélek Vincéné, Hegedűs Sán
írja : Sz. E. Határtalan örömmel vettük az egybehangzó dor, özv. Brünner Samuné, Báder Adoif, Báder
járőr-jelentéseket, melyeket a siámos beteg musz Hermán, Maschanzker Henrik, Révész Lajosné,
IV. kával visszatérő járőreink hoztak, hogy: „ügy fut Gólya László, Mayer Ödön, Reichenfzld Lajosné,
Május 5. Délután 4 órakor kaptuk a Höfer- a hívatlan vendég, hogy utolérni őket lehetetlen.* Wolfsohn Henrikné, Levasics Ferenc, Kiironya
jelentést. mely a nyugatgaliciai győzelemről szá A foglyok elbeszéléseiből megtudtuk, hogy József, N N., Schwarc Jakab, Schmidt Ignác,
molt be. Jó: tudva, hogy az oroszok ingatag az oroszok nagy lelkesedéssel vonultak vissza. özv. Schwarc Samuné. Tamás István, Tivadar
állásaikat hamarosan el fogják hagyni, napnyugta Tisztjeik azzal ámították el azt az ostoba társa- t Ferenc. Ferber József, Mády Pál, Teke Dénes,
után századonként egy-egy járőrt küldtünk ki, Ságot, hogy magyar foglyokat kei! kisérniök Varga Miklós, Patkó János, Ftcsch Manó (Rédics),
melynek feladata volt, kilesni a/t a pillanatot, Kiewbe s ehhez sok-sok katonára van szükség. Kaufmann József, Kertész Ignác, Lovass Gyula,
amikor őkelmék meglépni fognak. Jellemző az orosz katonára, hogy e dajkamese Deutsch József és Országh Jenő 2 2 korona;
Május 6. Hatalmas ágyutüz helyettesítette az kábitóan hatott. — Az éjjelt egy orosz főtiszt Gregorencsics N. 1 kor. 20 fii)., ozv. dr. Király
ébresztőt. Ez egyszer alapos kárt is okoztak, nem paviilonjáhan töltöttük. Mórné, Woíf József, Schmidt Lipóiné, Zombory
ugyan a tábori ütegek, hanem egy nagy kaliberű Május 9. A Cserenin-hágön keresztül búcsút Mihály, özv. Gutmann Mátyásné, Borsos Anna,
ostromágy u. Az életerős gránát a két rajvonal mondtunk szép hazánknak s folytattuk üldöző Sommer Béla (Budapest), Oszeszly M. Vidor,
közé vágott be. úgy, hogy összedőltek fedezékeink munkánkat Szolnida községig. Itt érdekes hirt Spiizer Ferenc, Gazdag Ferenc, Tibold Erzsi,
s az ellenségé is. Ez esemény kiűzött bennünket hallottunk a rokonszenves lakosságtól s az orosz Szaurcr Irén, Hoffmann Aranka, Flesch Martóné
fedezékeinkből s mindaddig lőttünk egymásra, foglyoktól. A kiéhezett és elcsigázott 132-ik orosz (Rédics), Verbancsics Lajos, Vehofsits Ferenc,
mig csak a föld el nem rejtett bennünket. dandár tisztikarának az az eszméje támadt, hogy Wortman Szidi, Singer Izsőné, Simonka Jánosné,
Május 7. Ma revanzsiroztuk a szomszédnak harc nélkül megadja magát e községnél. S a leg Simonka Vilmosné, Hartmann Ede, Kobak Lipóiné,
a tegnapit. Két 7-es gránátunk bevágott az ő raj- nagyobb rendben állították fel a legénységet es N. N„ Torna Teréz, Hartmann Irma, özv. Horváth
vonalukba, mire onnan - mint az öntött ürgék rakták gúlákba fegyvereiket a faiu bejáratánál, Lajosné, Molnár Lajos, Cseho Lajos, Kil.ir Sándor,
— próbállak menekülni a megrémült atyafiak várván a pillanatra, amikor a megmentő 20-as Freyer Lipót, Glasel Ignác, Vlaj Mátyás, Bojmec
S talán ci is bújtak volna biztosabb helyre mind. honvédek leereszkednek a szerpentinákon. Sajnos, József, Tóth Pál, Hadrovics Elek, Balkányi Ernő,
A két orosz testvér. közeledik az ellenséghez. Az alig észrevehető lit-ott a földre ragyogó tükröt varázsol a friss
véren táncoló napsugár.
friss főldhányáson apró lencsészemckhez hasonló
kis zöldessárga pontok nyüzsögnek. A zöldessárga Egy nagyobb barázdában lassan támolyogva,
Irta: Fehér Ferenc. bicegve jönnek a sebesültek. Szentmihálylován
pontok alatt fényes szemek leskelödnek : puskák
Vaiahoi Moszkva vagy P-.tervár utcáin han csövének vége, amelyen a nap sugara megtörve hoznak egyet Sárgászöld sapkája a hordágyou
gosan dalolva járják a fényesen kivilágított utcát, figyelmeztette a közeledőt a rejtőzött veszedelemre. fekszik a lábai mellett. Csöndesen nyöszörög.
akik nem katonák, s hangosan éltetik a háborút. A dombtetőre érve, kétségbeesett srapnel- Leteszik, fölemelik a takarót és vizet adnak neki.
Csak azok bámulnak érthetetlenül egymásra, záporral tógádnak. A mieink rendetlenül mennek Vértelen ajaka alig mozdul. Szőrös, poros arcán
akiknek menni kell Azok csöndesen szedegetik előre, csak'ilt-ott szakad el az emberszalag A furcsa szin jelenik meg.
össze a legszükségesebb holmijukat, amelyek kihullott darab leüt, a két szalag vége közelebb — Azt hiszem pajtás, hogy ennek már vége, -
közé gondosan becsomagolják a szemükből hulla húzódik egymáshoz. Megint együtt van és nincs mondja az egyik szanitész.
tott vizgyöngyöket is. Azután összebújnak csönde hézag. Az ágyutüz szűnik, de annál erősebb a A másik megfogja a pulzusát és nézi, nézi
sen, szótlanul, egymást nézve férj. feleség, testvér, puskatüz; veszedelmesen zizegnek az apró dara szegény szenvedő arcát.
anva és gyermek. Simogatják, cirógatják, vigasz zsak és mérgesen csapdossik a szára; szántó _ Még éi, de már nem sokáig. Fölemelik,
taljak egymást. Görcsösen egymásba kapaszkod földet. Néhány percig tartó furcsa, a föld gyom sietnek vele oda ahhoz a fához, amelyen vörös-
nak és csak a kegyetlen gózmasina fütyölöje rába való zuzódás különös mozgása az ember- keresztes zászlót lenget a szél.
tudja őkel, indulást parancsolva, kitépni a szorító, szalagnak és a párolgó anyaföld helyei ad ut a Leteszik, megnézik a sebzett orosz katonát.
remegő karok közül. darazsaktól a földre menekülő embereknek Kész — Már vége szegénynek, — mondja a szani
így indulhatott el — mert hiszen az min a fedezék s benne a sok-sok történeiemcsináló tész és sapkáját leveszi. A másik szintén.
denütt egyformán n>egy végbe az a két orosz baka.
katona is hazulról, akikről itt szó lesz. Egy kis kitartó kölcsönös puskaropogás, Óvatosan leveszik a hordágyról és egy fa
— Azután vigyázzatok egymásra és Írjatok! azután itt-ott kiugrik egy-egy csatár, gyorsan mellé feszik. A köpönyegével betakarják az ar
Jöjjetek vissza! cát és sapkáját, amelyhez hervadt búzavirág
Bizonyos, hogy az anya búcsúszavai ezek előrerohan., lefekszik és néhány lapát földet vet volt tűzve, a hullára helyezik.
maga elé, azután lő . .. lő. Most a másik mellette
voltak hozzájuk. Ök" pedig megígérték, és mind Azután sietnek vissza oda, ahol már járja
a kelten megígérték, hogy vigyáznak egymásra, terem és igy tovább. Egy rettenetesen nagy hangya- a nagy ütközet.
bolyhoz hasonlít a domb, amelyen kétségbeesve
írni fognak és vissza jönnek, mind a kelten nyüzsögnek, haláltáncot járnak az emberek. *
vissza jönnek. A szakadékban ott áll a *ok fogoly. Egy
Az anya otthon vár. Türelmetlenül vár. Kürtszó. Rajta! HurráI kiáltások, bcievegyül
a sok kétségbeesett jaj. . Panye ... Nye sztra- altiszt sorakoztatja őket. Némelyik szomorú, de a
laj... Podám sza... és különféle inkább nyö legtöbbje vig és örü', hogy elfogták.
A nagy hajszolásnál járőreink utóvédek szörgés, mint kiabálás. Az összekavarodotl tm- Indulnak. Sokan, nagyon sokan vannak
rajvonalát jelentették. Az ezred rajvonaiba tejiödve bergomoiyag közül csillogó por száll az ég felé. Egy kísérő szuronyos zalamegyei baka biztatja
