Page 9 - Also-lendvai_hirado_1918
P. 9
Alsólendva, 1918. XXIII. évfolyam 3. szám. Vasárnap, január 20.
Alsólendvai Híradó
Előfizetési ara: Felelős szerkesztő Telefonszám: 13.
Egész evre ............................. Laptulajdonos és kiadó :
Fél evre ....................................... 5- OSZESZI.V M. VICTOR. BALKANY ERNŐ. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Ba ké ny i
Negvcu evre ................... 2-50 .. Ernő könyv Kereskedésében Alsolendvan.
Egyes szám ara 20 fiiic MEGJELENIK MINDEN VASARNAP.
Nyiltter sora t korona.
Szózat a hónapokon át a bujkáló halál árnyékában Azokhoz és azokról szólunk, akiknek
lakni föld alatt és szenvedni, tovább, tovább, a háború semmi kárt, csak hasznot hajtott.
sivár lelkű emberekhez. ki tudja meddig... Amig a fronton és front mögött milliók
Tudják-e azok, kiknek nem adatott, véreztek és szenvedtek, százezrek pedig
Leszakadni parancsszóra azoknak a hogy sorsuk ez legyen, tudják-e, hogy mit életüket áldozták, csakhogy a haza szoron
kebléről, akiknek szivével a szived össze-
jelent ez? Tudják-e különösen azok, kik gatott helyzetén segítsenek, addig ők a
forradoit; iit hagyni asszonyi- és gyermek- itthon az alatt, mig a nemzet milliói kál háborúból semmi egyébbel nem ismerkedtek,
mosolyt, a jövő reménységeit; elmenni, ki váriát jártak és járnak ma is, a meleg mint annak a hasznával, melyet a véres
tudja merre, és gondolni arra, hogy vissza
otthon selymes kényelmében, jómódban konjunktúrák szántukra hihetetlenül meg
térés aligha lesz; aludni először nyirkos élnek s szinte páholyból nézték a nagy növesztettek. Velük akarjuk megértetni és
földön, a szabad ég alatt; eljutni oda, ahol tragédiát, melyben minden, az elbukó hős, meg kell érteniük, hogy a hadi jótékonyság
az imára szóló kürt hazulról magaddal vitt
a halál, a vér, a köny, mind, de mind valódi terén velük szemben állanak fenn a legmesz-
bús melódiáját a fegyverropogás űzi ki;
és nem játék volt és nem az ma sem? szebbmenó és egyúttal a legjogosultabb vá
megérezni először a körülötted csapkodó
Átérezték-e csak egy perezre, megsejtették-e rakozások, melyeknek , bőkezű teljesítése
gránáton szelét cs menni tovább zizegő
csak a sejtelem ködén keresztül is. mit elől nem szabad, de csúnya dolog is
golyók záporában; látni, amint pajtásaid, jelent mindez? Mi az a szerep, mit a nemzet elzárkózniuk.
kikkel együtt csak pár órával előbb még élethalál küzdelmének nagyszerű, de iszo A haszon kötelez, legfőképpen az a
hitvesről, gyermekről, az otthon boldog nyatos drámájában küzdő testvéreinknek haszon, melyet minden más forrásnál száz
ságáról álmodoztál, ajkukon, mellükön hir játszani kell? szor bőségesebben és kevesebb fáradság
telen fakadt vérpiros rózsával jobbról bal Könnyezve olvasnák ezt, akik odakünn árán a háborús konjunktúrák ontottak ma
ról porba hullanak; megállás nélkül vinni a vérmező dicsőség-virágait marokkal tépik gukból. Hozzájuk szólunk a téli időben
tovább magaddal utolsó pillantásuk kialvó hős halottak sírjára, élő hősök homlokára... didergő és éhező ember testvéreink nevében:
lángját, utolsó hördülésíik búcsúszavát, hogy Megdöbbenve, magukba szállva olvassák, nyissák meg erszényeiket, nyissák meg az
pár pillanat múlva sorsukban talán te is akik kivonják magukat legelemibb köteles eddiginél bőségesebben és miközben oda-
osztozzál, s ha megóvott egyszer-kétszer ségeik a'ól és kiknéi süket fülekre találnak nyujtják a jótékonyság koronáit annak az
az Isten, nyugodt percben is minden csata a megdicsőült hősük özvegyeinek és árváinak özvegynek vagy árvának, jusson eszükbe,
után egy-egy elmaradt testvéred otthon s a háború egyéb áldozatainak panaszos hogy kettőjük közül ők azok, akik tartoznak a
hagyott hitvesére, gyermekére gondolni, kik jajkiáltásai; azok, akik adhatnának, de nem másiknak, mert az legdrágább kincsét, min
talán mosolyogva várják vissza még min adnak semmit, akiknek a lelkiismerete nem denét adta őérettük...
dig azokat, akik vissza nem jöhetnek; s reszket meg erre az izenetre: Csak egy
Adakozzunk az elesett hüsök öz
aztán is, ha lecsendesült a vihar, heteken- éjszakára küldjék ide őket... vegyei és árvái javára !
Gyerekhangon. nem ketyeg, hát magam is úgy érzem, hogy kültek. Én is tulteszem magamat, elvégre is ott
miénk a világ. Kár, hogy a leány még igen keresem a boldogságomat, ahol megtalálom. Ma
— A fin naplója. — fiatal : hat esztendős, pedig én már nyolc leszek délután, mivel hideg volt, Sárikával északi sarkot
Szeptember 9. januárban. játszotunk, és amikor azt kérdeztem tőle, hogy:
Én jól játszom és sok játékom van, de Október 21. — Sárika, eljösz velem az északi sarkra,
legjobban játszom Sárikával, aki az unokatestvérem A tanító ur leültetett, mert nem tudtam neki mert ott hideg van? a lány igy válaszolt:
és olyan színű haja van, mint Ödön bácsinak az megmondani, hogy ha két ló együttvéve tizenkét — Hogyne mennék el veled a/ északi sarkra,
aranyórája és mindig nevet. Neki van egy lehunyós esztendős és az egyik ló két évvel öregebb a Béla, mikor úgy szeretlek téged.
szemű babája, s nekem van egy gyönyörű kis másiknál, akkor milyen idős külön-külön — Szeretsz? —kérdeztem újra és egyszerre
fogatom, fehérszinü hintalóval és én ráülök a ló mindegyik ló? Az ilyen kérdéseket en különben nagy szívdobogásom lett. mivel gyakran' szokott
hátára és beleültetem a fogatba Sárikát a lehunyós szamárságnak tartom, mert Ödön bácsi szerint szívdobogásom lenni, hát még ilyenkor! —Hogy,
szemű babájával, és elkiáltom magamat, „Gyi“ az iskola arra való, hogy az életre nevelje az szeretsz, Sárika ?
te Sárga, siess, mert most elrabolom a Sárikát! embert, az életben pedig, én nagyon jól tudom, Sárika pedig összcszoritotta a két kis öklét,
és akkor olyan jó. A Sárga (pedig fehér a szőre) hogy, ha két ló van együtt akkor a kocsis a amelyik mind a kettő olyan pici, mint a hadi-
megérti, mit mondok neki és elkezd gyorsan bakon nem azt számítja ki, hogy külön-külön zsemlye s reszketve rázni kezdte előttem:
hintázni. Sárika pedig bent a kocsiban hangosan hány esztendősök, hanem csettint a nyelvével, — Sz-szcretlek, Béla! sziszegte. M-
nnvet, olyan édesen, mint a selyemezukor és azt mint én. és azt mondja nekik, mint én a Sárgának, még j jobban sz-szeretlek, mint a Gerbeaut!
kiabálja nekem a hátam mögül: hogy: Akkor tavasszal, amikor szegény drága
— Hajts Béla! Üsd a Sárgát! Miénk a viáig. — Gyi! anyuskám temetése után Ödön bácsiékhoz kerül
Sárikának ezt az utolsó mondását én nem Hiszen csak láttam már lovat az é'etben. tem, még azt mondta, hogy Ödön bácsi meg Lenke
nagyon értem ugyan, de az nem baj, mert Lenke Nekem is van hat pár belőlük, meg egy szép hin- néni után a Gerbeaut szereti legjobban a világon.
néni, a mamája, mondta neki múltkor, amikor tóm, és két homokfutóm, amit szegény jó anyu Most pedig már kiütöttem a Gerbeaut a nyereg
Sárika múlt hétfőn este nem akarta elereszteni kámtól örököltem, és az mind az enyém lesz a ből. Nagy szó!
a mamáját meg Ödön bácsit, vagyis az édesapját kastéllyal együtt, ha nemsokára nagy leszek. Sárika vallomása után elhatároztuk, hogy
a színházba, hanem keservesen sirt, hát akkor Mindegy. Az ilyen kicsinyességeken (mint a most már igazán meg fogunk szökni, még pedig,
mondta neki Lenke néni. hogy: két ló életkora az iskolában, meg a leültetés), mivei a Sárga még mindig csak előro-hátra hintáz,
— Ne sírj Sárika lelkem, majd mehetsz te elvégre tulteszem magamat, épp uirv. mint L *r.kv de valósággal igen lassan megy elő-e, hát eleven
még .színházba annyit, hogy ráunsz. Te is, meg néni, aki ugyanezt mondta tegnap Ödön bácsinak, lovon. Ebből a célból én írni fogok a kastélyba
a Béla is. Istenem hisz tietek a világ. amikor ebédnél imádkoztak, mert Ödön bácsi a kocsisnak, hogy hozzon ide Ödön bácsiék
És a néninek alkalmasint igaza van, mert csak ölvén koronát adott a néninek uj kalapra, kapuja ele éj idején két lovat meg egy hintót.
ha én Sárikának a szöka haját nézem, amelyiknek a néni pedig százat akart, aztán a végén a bácsi I).' most nem tudom folytatni, mert borzasztó
éppen olyan színe van, mint az aranyóra, csakhogy mégis kipótolta hatvan koronára és akkor kibé szívdobogásom van az izgalomtól.
