Page 5 - Muraszombat_es_videke_1892
P. 5

Nyolczadik  évfolyam.                   •£.  szám.      Muraszombat,  1892.  január  10.













           t:  I  «» f  i  z  e  t jé  s  i  á r :

       •-v'v,8  frt. -Kél.vre  I  fri'őO  kr   -  A  jtazd.  tiók-   Szerkeszti  és  kiadja  Kéziratok,  levelek  s  egyéb  szerkesztőségi  közlemények


      ■uy 1«• t  tagjainak:  ‘-g'-sz  évo*  2  Irt,  félévre  I  frt   A muraszombati  gazd.  fiókegylet.  a  szerkesztőséghez  küldendők.
            Kgyes  szám  ára  10  kr.
    i i tüzelési  pénzek  és  rcrlaiiiatiék  a  kiadóhivatalhoz   A  szerkesztésért  felelős :  Hirdetési dij :  1  hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél  ló kr
                                                               többszöri  hirdetésnél  soroukint  ti  kr.  Bélyegdij  I! > kr.

              intézendök           TAKÁCS  R.  ISTVÁN,  e.  titkár.
                                                                      X yilttér  petitsora  25  kr.
       A  magyarosodás  utján.   ponton.  A  nemzeti  érdekek  védelme  mellett,   irányulni,  hogy  minden  ízűnkben  magyarokká
                                 mindenütt  ki  van  adva  a  jelszó  az  idegen
      A  magyarság  az  utolsó  tíz  lm ben  csak             legyünk.
     •in  ogv  millióval  .szaporodott.  Ez  a  gyani-   törekvések  meggátlására  nézve  is.  A  magyar  egyesület  tízparancsolata  pro-
    ;i  il.is  az  *rszág  összes  lakosságához  ará-   A  nemzeti  eszmék  ébrentartását  és  fej­  zelitákra  fog  találni  a  vidéken  is,  kik  lelkes
                                 lesztését  a  magyar  társadalom  most  már  ér­
    yitva • ppeii  két  százalékát  teszi  ki,  s a  lég-     támogatói  lesznek  a  szent  ügynek.
                                 deklődésének  és  lelkesedésén-  k  egész  hevé­
     iM 'i lih  bizonysága  annak,  hogy  a  magyar-             Terjedni  fog  a  magyar  szó  mindenfelé,
                                 vel  karolta  fel:  s  nincs  legkissebb  okunk
     g  hódító  erővel  rendelkezik  s  asszimiláló   i  sem  aggódni  a  fölött,  hogy  ez  érdeklődés   s  ha  a főváros  adja  ki  a jelszót:  ébren  marad
    ái |><s.vgének  lulalm át  teljes  mértekében  ér­         a  hazafias  kőzszeJlem  s  tettekre  lelkesít  a

    vényesít heti,  s  hogy  mindezeknél  fogva  állam-   es  lelkesedés  lankadjon  folyton  emelkedő  nemzeti  önérzet.
                                    Különösen  a  csak  imént  letűnt  1891.  év
    lent ártó  hivatása  kétségbevmi hat Ián.                    S  kihatása  észlelhető  lesz  majd  a  magyar
                                 örökké  emlekezetes  marad  művelődési  törté­
      Liberális  törvényeink  fokozatos  fejlesz               sajtó,  irodalom  s  a  színészet  pártolása  te­
                                 netünkben  s  a  későbbi  nemzedék  is  büszkén
    fést  mellett  tehát reményünk  lellet,  hogy  sze   i  b>g  hivatkozni  azokra  a  magasx'os  tényekre,  kintetében  is.
    rencsés  körülmények  között,  az  egységes  nem­  -  melyeket  Kilő  ve.sett  ezen  év  történetének   A  sok  külföldi  lap,  inelylyel  a  vidék  úgy
    zeti  állam  iránt  táplált  vágyaink  is  teljesü­  ércztábláiba.  szólván  el  vau  arasziva,  kiszorul,  s  helyet
    lésbe  mehetnek.
                                I   A  magyar  szellem  s  a  magyar  szellemi   enged  a  fővárosi   tisztességes  magyar  la­
      S  mindezt  leginkább  annak  köszönhetjük,
                                j  kultúraterjesztése  megindul!  tnndeii  vonalon   poknak
    hogy  a  magyar  társadalom  minden  rétege   :  Kőzmüveiüdési  egyesületeink  vállvetve  a egy-
    ukezióba  lepett.                                             ha  a  tiz  parancsolat  azon  pontja,  mely
                                I  mással  versenyezve  bu/góikodnak  azon,  hogy   szerint csak  oly  iparosoknál  rendeljünk  mun­
      Mert  belátta  elvégre,  hogy  azt  a  benső   feladataikat  sikerrel  oldhassák  meg.  kát  és  csak  oly  üzletekben  vásároljunk,  hol
    vágyat,  mely  évtizedeken  át  tevékenységre   A  nemzet  békés  küzdelmei  hirdető  lobogó   a  ezég,  a  kiszolgálás,  a  levelezés  és  a  számla
    ó’.z'öiiözte,  nem  hagyhatja  tovább  tétlen­  fennen  leng  miml-nütt.  A  In gy- s-völgyes  Fel-   kizárólag  magyar,  a  vidéken  is  foganatba
    ségben.                     |  vidék,  a  Duna  panjaiu  lakok,  a  bérezés  Er   megyen:  akkor  a   magyarság  térfoglalása
      S  a  magyar társadalom  mintegy  parancs­  I  délyrész  s  az  i gesz  Délvidék  éppen  úgy  lel­  óriási  arányokat  fog  ölteni,  ha  figyelembe
    szón  nyomult  előre  a  cselekvés  porondjain.  kesül  «  szent  ügyen,  mint  a  magyarság  zö­  vesszük,  hogy  a  jelenben  nagyobb  városaink
      Erélyes  fellépésével  félremagyarázhatlan   mének  édes  otthona,  az  Alföld  beláihatlan   ipara  es  kereskedelme  még  mindig  nem  vi­
    jelét  adta  annak,  hogy  legnemesebb  czélja  a   róuasága.  seli  magán  a  kizárólagos  magyar  jelleget,
    magyarság  teljes  szuverenitását  megvédel-   S  a  -magyar  közművelődési  egyesületek   sőt  nagyon  sok  helyen  ezég.  levelezés, számla,
    mezui,  s  a  védelem  közepette,  ha  kell,  nem­  működéséin k  koronájául  üdvözölhetjük  mo ,t   minden  német  nyelvű.
    csak  visszaverni  az  idegen  /sóidban  álló  esz­  a  fővárosi  Magyar  Egyesülete'.  Es  főleg  ez  a  tér  az,  melyen  a  magyar­
    mék  erőszakosan  betolakodó  áramlatát,  de   Meri  mindaz,  mi  az  ország  szivének  ia-   ság  ügyének  döntő  harczát  a  vidéken  győ-
    egyszersmind  annak  elterjedését  csirájában   kosságát.  lelkesedésbe  hozza,  eppen  olyan  ,  /elemmel  vívhatjuk  meg.
    is  elfojtani                arányokban  bit  ki  i  vidékre  is
                                                                 E  téren  kell  majd  kiküzdenünk  azt  a
      S  a  magyar  társadalom  ebbeli  feladatai-   A  m tgv .ro .l  ó  b. fniy.n  eppen  Ug\  «'»/.-   győz- lu.rt,  uh;!}'  áliamfentartó  képességűnk  s
    n .k  sikerrel  felelt  meg.  lellie.    1 </.  majd  a  vidékén,  mim  »  f..vá­  i  heg- inoiiiáiik  folytonos  fejlődése  mellett  egy
      Hogy  mily  sikerrel,  fényes  tanúbizony­  rosban  Épp mi  o'yan  elle iia-1 isi.  fogunk  ki   ;  tij-ihb  ezredévet  biztosit  száu u  kra.
    ság  a  kilenczedfélmilió  magyar,  mely  Magyar-   fejte:  i  t  üdéken  a  germaniz; dóval  s/emb ui.
    országon  él.                mint  a  fővárosban                              CORYDON.
      Résen  áll  a  magyar  társadalom  minden  A  vidéki  törekvések  szintén  oda  fognak  j
                                    Elun rengtem  a  káprá/at  szili te  alakon  s   zemb  ii  meg  a  forgópisztoly  remegett  mint  a
       áV t   a   u a v / h      kezdett  rajtam  egy  kis  félelemmel  vegyes  csen­  nyárfalevél.  Nnn  in- rtem  az  ujjamat  a  •  -a»zra
                                 des  meiaiichólia  erő!  venni  s  aggódvn  szorongat­  tenni ;  féltem,  hogy  önkéntelen  rángató/á-töl  idó
                                 tam  a  forgópisztolyt.,  meg  az  esernyőm  nyelet.   előtt  elsül  a  fegyver.  Hanem  amint  «  szeké-
           Pántlikás  Jakab.     Óvatos  léptekkel  közeledtem  minden  gyanusahb   miud  közelebb  jött,  épen  oly  mértékben  v.-tt erőt
        íS u p p I i c a t i o i  élm ényeim ből.)  vastag  tő gy  felé,  nehogy  váratlanul  érjen  a  meg­  rajtam  a  halált  megvető  elszántság  is.  Elhatá­
       Mindenki  eltalálja  a  nevéről,  hogy  ki  az  a   l e p e t é s .  roztam,  hogy  hősi  halált  halok  s  még  erősebben
    tisztelt  úri  ember,  a  kiről  itt.  szó  van  vagy  ha   A  Savanyú  Józsi  alakja  folyton  ott.  káprá-   szorítottam  az  esernyő  nyelét  s  nyújtogattam

    el  nem  találja,  legalább  gyanítja  mindenki,  hogy   zott  szemeim  előtt;  pedig  )Ó1 tudtam,  hogy  rég   előre  a  sötétben  a  forgópisztolyt  a  szekérzörgés
    a  Jakab  név  a  legnagyobb  valószínűség  szerint  ártalmatlanná  tette  az  igazság  vaskeze.  felé.  Nagyobb  bátorság  kedvéért  még  a  zsebkése­
    héber  eredetre  vall,  vezetéknevét  Illeg  bizonyosan   Magamban  áldottam  P.  falu  érdemes  tanító­  met  is  felnyitva  dugtam  a  táskám  szijja  alá.
    foglalkozása  s/eriut  ruházta  rá  a  találó  nevek   ját,  a  ki,  hogy  lerázzon  a  nyakáról,  beledirigált   A  zörgés  ezalatt  mindig  közelebb  hallatszott
    osztogató  abau kifogyhatatlan falusi leleményesség.  ebbe  a  néma,  emb  r  nem  járta  erdőségbe,  hogy   s  tisztán  ki  lehetett  venni  a  kopogásból,  hogy
       11.-t  ez.  a  Pántlikán  Jakab  nevezetessé  tette   hát  erre  közelebb  a  szomszéd  falu  lltja  csak  egy  ló  van  a  szekér  elé  fogva  s  ezt  az
    magát  az  én  életem  történetében  a  méltó  arra.   Az  erdó  mindig  csendesebb  lett,  az  én  szi­  egyet  is  ugyancsak  biztatják  az  ostor  boldogabb
    hogy  nevét  hálával  emlegessem  s  megörökítsem.   vem  mind  hevesebben  kezdett  dohogni  Hogy  ki-   vpgiv.l.
    B zony  érdemes  rá,  hogy  mások  megismerjék  egy   öutseui  keblem  aggodalmait,  meg  hogy  bátorít­  „Bizonyosan  a czigányok, gondoltain  magam­
    k«c.sit  közelebbről  azt  a  Jakabomat.  Elmondom   sam  egy  kissé  magúmat,  elkezdtem  keservesen   ban ; azok  szoktak  ilyen  parádéval  járni.* Kezdett
    hát  mindenekelőtt, hogy  mikép  jutottam  én, vélet­  fütyülni,  hogy :  „Sir  a  kis  lány  a  Balaton  párt­  a  halálos  verejték  gyöngyözni  a  homlokomon,
    len  szerencse  folytán  s  mondhatom  máig  is  ján."  Egy  darabig  csak  segített  a  nóta  s  mikor   hanem  azért  most  már  nyugodt  voltam.
    nagyra  becsült  isniere'aéghez.  Azon  kezdem,  hogy   láttam,  hogy  senki  sem  üt  fejbe,  kezdtem  neki   Amint  igy  várakozva  csendesen  philosophúlgí.-
    Hupplikálni  voltam  a  Pántlikán  Jakab  hazájában.  bátorodni.  Hanem az  ajkam  már  megtanult, a  fü­  tok,  a  kocsizörgés  egyszerre  csak   elnémult  s
       Történt  egyszer,  —  hogy  jó  félnapig  test­  tyülésbe  s  az  erdöuek  meg  csak  nem  akart  vége   egy  ideig  nem  hallottam  semmit.  Neiu  akartam
    edző  gyalogolás  után   rám   esteledett,  az  idő   szakadni.  hinni  füleimnek,  hátha  csak  érzékkáprázat  az
    egy  beláthatatlan  messzeségig  elnyujtózkodő  erdő   Egyszerre  csak  amint  magamat  szép csende­  egész. Lelapultam  a  földre  s  hallgatőzui  kezdtem.
    aljahan.  A  fák  kezdtek Hosszú  árnyékot  vetni  a   sen  biztatgatom.  kocsizörgest  hallok  a  hátam  ille­  Semmi  nesz.........   Hideg  borzongás  futott  végig
    begyepesedett  útra  s  leveleik  fcitkozatosan  kezdtek   gett.  „No  Pista  most  véged,  csináld  meg  a  tes­  I agjaimon.
    suttogni  a  Savanyu  Józsi  históriájáról. Olyan  hii,   tamentumot.  Ezek  bizonyosan  a  faluvégi  czigá-   Hirtelen  mint  a  villáin nyilai lőtt agyamon ke­
    olyan  plasztikus  volt  a  különben  cseudes  titko-   nyok,  akik  láttak  bejönni  alkonyaikor  s  most   resztül  a  gondolat,  hogy  a  czigányok  bizonyosan
    zatos  beszéd,  hogy  végre  a  homályban  egészen   szekéren  rohannak  utánad.  I  szállottak  a  kocsiról  s  gyalog  folytatják  .i  haj­
    kidomborodva  láttam  magam  előtt  a  Savanya   Erre  a  gondolatra  aztán elállt  a  szivverévem,   szát.  Még  jobban  a  földre  lapultam  s  nem  mer­
    Józsi  magas  alakját:  jó  dupla  pu-ka  a  kezében,   meg  a  lélekzeletn  is  s  önkéntelenül  húzódtam  az   tem  inoczczanni  sem.
    az  öve  körül  töltött  pisztolyokkal  s  élesre  fent  ut  mellett  egy  jó  vastag fa  mögé.  Az  esernyőmet   (Folytatása  következik.)
    konyhakésekkel.               keményen  szorítottam  a  balkezembe,  a  jobbke-
   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10