Page 15 - Muraszombat_es_videke_1895

Tizenegyedik évfolyam. 4 . szám. Muraszombat, 1895. január 27.

(i»x<laiá)ci é m l á r i n i l n l m i li e t ■ I a p .
* — M iiu iiL O iK v i s i n w v . -----
E l ő f i z e t é s i á r :
E b-'s* évre .1 frt. Félévre I frt 50 kr. Egye* szám 10 kr. Felelős szerkesztő : C S O R X A J E X Ö . Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények
a szerkesztőséghez küldendők.
Gazdasági egyesületi tagoknak és községeknek 2 frt.
Kiadó laptulajdonos: Hirdetési díj : 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél ll) kr
Előfizetési pénzek és reclnm at.iék a kiadóhivatalhoz *
Takács R. István e. pénztárnokhoz iutézendók. “ m u raszo m b ati gazd. fió k -eg y let. többszöri hirdetésnél soronkint C kr. Bélyegdij 30 kr.
__ N yllttér petitsora 25 kr.
M u r a s z o m b a t e s t i v i l á ­ felhők az égboltot, úgy, liogy az em­ árokba beleesett volna — az talán
g í t á s b a n . ber az orráig se láthat, hogy akkor mégse egészen az elöljárói gondosko­
a lámpa-gyujtogatdk, megnyugodva dás érdeme?
M OTTU: Lámpásunk is vagyon
Valami busz darab, azon, hogy a kalendáriumban holdvi­
Mi tűrés-tagadás : Fele sem tréfa ennek, uraim. Ne
Muraszomb it halad I lág van, vaczkukba vonulva, Kéjes
(Szilveszter.) hozakodjék elő senki avval, hogy „hát
gondatlanságban üssék a 21-est —
Megfoghatatlan az a nem is indo- mikor semmi sem volt, az is jó volt.*
azok a boldogtalanok pedig, a kik
lenczia, hanem már maliczia, a mivel — Jó volt akkor, de nem jő ina. Az
üzleti vagy más dolog miatt kénytele­
nálunk az u t c z a i v i l á g í t á s ügyét nek az utczára kilépni s 5 órakor idő kerekét visszafelé íorgatni nem le­
kezelik. het. Mikor nem volt Muraszombatban
délután mindjárt nem kezdhetik meg
Mióta e lapok fennállanak, folylon a dolce far niente-t odahaza, ni ijd értelmiségi-, nem volt volt ipáios, nem
ösztökélték a város elöljáróságát s térdig vízbe gázolva, majd saroknak, volt kereskedő-osztály — akkor ió le­
hetett lámpa nélkül is. ElmeheUek
képviselő-testületét az ulc/.ai világítás majd czöveknek Utődve, majd árokba aludni a tyúkokkal. De ez az idyíli
javitása iránt. potyogva bukdácsoljanak az utczákon állapot nem tér vissza többet.
Nem mondom, hogy nem értek el — ezt talán még sem kívánja meg a
Azért hát jé lesz azoKnak a lám­
semmit. Elértek annyit, hogy a lám­ községi gazdálkodás érdeke!?
pák száma 13-al megszaporodott De pagondozóknak megmondani, hogy az
Pedig umlt héttőn történt. Olyan időt ne a kalendáriumokból olvassák
a világítás ügye bizony k e v e s e t
sötét volt, mint a szurok. Olyan sár ki és hogy ne éppen a petróleumból
javult.
az utczákon, mint a bodzakása. Azok iparkodjanak a község összes deticzit-
Mert mit ér a lámpa, ha nem gyújt­ a szereucsétleu árkok (a miket városi jét bespőrolni.
ják meg? csatornázás czimen kerítettek a nya­ Hát ha meg még azt is meglehetne
Azt, hogy a ki nappal jön be Mu­ kunkba egykor) tele sáros vízzel és valahogyan értetni azokkal, a kik a köz­
raszombatba, lássa, hogy itt lámpák is . . . . „közel s távolban semmi tény*
ség autonómiájának a gyeplőjét a kezük­
vannak ? még mutatónak sem pislogott egyetlen ben tartják, hogy nem jutna ám a tönk
Hát hiszen jól van az, ha gazdál­ lámpa sem. szélére ez a község — habár tán az
kodik az elöljáróság. Eszébe sem jut Hogy egy úri ember éppen ott esett idei 10"). helyett 15"|» pótadó is esnék
senkinek megütközni azon, ha teli­ hanyatthomlok az árokba, a hol a leg­ reá — ha azokat a dísztelen, összes
holdas nyári éjszakákon, mikor majd mélyebb — és még se törte ki a nya­ vívmányainkat csúffá tevő, különben
olyan világos vau éjjel, mint egy kö­ kát s hogy az illetőnek azon a kala­ kellemes külsejű kis városkánk szé­
dös novemberi nappalon — nem pa­ pon kívül, a mit csatorna árja elso­ gyenfoltját képező árkokat lassanként,
zarolják az olajat, hanem hogy akkor, dort, van még másik kalapja is — s tehetségéhez mérten, — évről-évre egy-
mikor lent csokoládészinü lucsok bo­ hogy egy másik úri nőt a kísérő férje egy darabot — beboltoztatná.
rítja be a földet, iönnt sótét hamuszinü még előbb tudott megkapni, mielőtt az Már egy évvel ezelőtt indult meg
denütt ragyogó, kipirult arc/.ok, elegáns nők, kis mák közt buja zöld a tű; s olt, hol a nap éri,
kabátban ődöugő bnczegtiak, kik csakúgy örültek intenzív fényben ragyog.
a jó időnek, mint az egyszerű facchino, ki ing­ Alattam a városok-városa terül el uyugodt,
ujjra Vetkőzve tolta talyigajat. ezü tszürke tónusban. Az egyforma, egyenletes
Lepkék a Janiculumon. Ingujjban, — január köz-péu! háztengerből kiemelkednek a keresztény templo­
Aztán, hogy e nyüzsgő emb*rtömegen, s az
mok kupolái. Poczakosun, gőgösen, mint a par-
Róma, jan. 12. élettől pezsgő sikátorokon keresztül törtettem, «,lt venük, elbizakodva sokaságukban és hatalmukban.
Tegnap még esett az eső, bid*g, simán kos találiam magamat túl Tiberisen, a Janiculum .1- Balra a szent Péter roppant teteje, mely nem
párá/.atba burkolva az örök várost, feláztatva az ján, IV. Leó papa varosában, hol nem volt r«« i- i annyira a katholiczismus fenségét, mint Micliel
utczákat, s különféle kávéházakbt szorítva azokat bolni Tb^odoriK és Odoaker babérjainak, hol m-1/ i Angelo lángeszét hirdeti. Szemközt, a messze tá­
az idegeneket, kik észak rideg éghajlata alól ide most is egész utc/.ak vannak oly régi házakból, volban, melynek kékes köde szinte összeolvad a
m nekültek, enyhe szellőre s napfényre vágyván. melyek alightuem ott álltak mar akkor is, mikor szabinbegyek tömegével, a Sta Mária Maggiore
Szegény ,mgleze‘ -k, kik csak pár napra rö­ a magyarok uj hazat jöttek keresni Európába. kettős küpja és bampanileje; rajta innen a San
pültek ide, a/ok éppen eltalálták, mikor kell Pont, a szelIős magasban, a spanyol rnüvész- Carló, s tőle jobbra az Arx Coeli idomtalan tég­
Olaszországot elvezni. Nem látták az olasz telet, akadméia emelkedik, oly vakmerőén kimerész­ latömege.
de érezték, s igy a mi egyik érzéküket elkerülte, kedve a Janiculum szélére, hogy majd ráesik uz A hatalmas ó-kornak, a császárság korának
bőségesen igénybe vette a másikat. Kár, hogy a alatta pihenő századot házakra. S mig lent a 8/ők, maradványai, a Colosseum, a Traján-o-zlop, Con­
szép időt pénzzel sem lehet mi gvenni. Sokan el penészes sikátorokban zöldes árnyék borongott, stantái bazilikájának rengeteg ivei, a Palatin c-á-
18 menekültek innen, megrohantak a vasúti állo­ fönt vakító fényárban úszott uiiuden. Olyan veit srár palotáinak omlagékniban is nagyszerű falai
mást, 8 igyekeztek még delibb vidékre, Calabriaba ez a ragyogó balom, mint. az ígéret földje, sze­ szerényen húzódnak meg a jövevények mellett.
vagy Szicziliába. rencse, hogy köuuyen lehet feljutni ra. Széles Az uj hit, bar ezeknek a köveiből építette fői a
De aki csak egy nappal tovább maradt, azt szerpentin-ut vezet föl két-háro u kanyarodással, diadalmas szentek és vértanuk tiszteletére szánt
bőségesen kárpótolta Phíebus, Jupiter, Pluvius pálmákkal és kaktu /.okkal benőtt sziklás falak közt. temp'omokat, mégis volt annyira kegyelmes hoz­
apó kajánságáért. Ma reggelre kitisztult az ég, Csodálatos egy világ ez. Mintha valami me­ zájuk, hogy legalább hírmondót hagyott meg as
azurszin borította a firmamentumot, egy felhő sés keleti tájon járná az ember, ahol nem isme­ egykori pogány nagyságból.

sem úszott az égen, s a város a meleg nap ara­ rik észak szelét, & hol pilmák é* agavék n-ra L ‘dőlök a bársonyos fiibe. Egész világ nyü­
nyos derűjében fürdőit. tudják; mi a hervadás. C**k az zökkent vissza zsög előttem. Tücskök ugrálnak hu átmelegedett
Mindenki az utczára sietett B levegyültem a a* európai hangulatba, hogy a platánfasor, mely televény gi/.-gazai közt, aranyzöld begyek czikáz­
tömegbe, mentem, mendegéltem Czél nélkül, rend­ közt az ut fölhalad,, bőven hullatja leveleit. A nak a levegőben, s apró rovarok mászkálnak le-
szer nélkül, megittasulva a napfénytől, mely va­ sárga vörös lombok nagyon megritkultak; ami le­ vélrftl-levélre. Odajön pár pillangó is, egymást
kítóin siklott végig a tegnapi esőzétől még ned­ vél az ágak közt. hiányzik, az lábaink alatt zörög, űzve, kergetve, megittasulva a melegtől és a féuy-
ves utczákon. A Curso tele volt nyüzsgő ember- ez képezvén, a halló-érzékünket érő egyedüli zajt. özöntől, mitsetu tudva arról, hogy január: ól regél
csoportokkal, melyeken csak alig tudtak keresz­ Mert csend van itt, zavartalan, édes csend, a kalendáriom.
tül hatolni a fényes újított magáufogatok. Min­ a lelket öufeledt álmodozásokba ringató. A pál­