Page 6 - Muraszombat_es_videke_1905

MURASZOMBAT, 1905. „MURASZOMBAT ÉS VIDÉKE" JANUÁR 8.
hogy midőn a felekezet a jelentést meg­ mekek sorából rendkívül sok elmebeteg i jövőért, veszélyes tengeri útra száll, hogy
tette, hogy t. i. nem képes, vagy nem akar kerül ki és az pedig ismét általános tapasz­ Amerikában partra szállva, a szegénység
uj iskolát építeni, ebbe belenyugodott és talat, hogy elmebeteg szülőktől ritkán szár­ elleni küzdelmet ott vegye fel, ahol itthon
mazik egészséges, ép elméjű nemzedék. abbanhagyta. Nagy, mélyreható okok azok.
azóta tétiénül szemléli a péterhegyi ev. is­
Íme, mily szomorú kilátások az emberiség melyek népünket ily kalandos vállalkozásra
kola szégyenteljes, zulu káderekhez illő jövőjére nézve! És igy, bár van orvosi ta­ csábítják.
állapotát. pasztalatokon nyugvó reményünk, hogy a Szerintem a kivándorlás fő oka nem
Kiváncsiak vagyunk, meddig szemléli tuberkolózis az emberiséget tizedelő erejé­ annyira a tulnépesség, mint inkább az, hogy
még? ből magától is engedni fog, mi haszna már a munkabíró embereket állandóan nem tud­
abból a fajnak, ha korcscsá lett és nyo­ juk foglalkoztatni. Nyáron a mezei munka
morékká ! idején még csak meglehetős keresetük van
A tuberkulózis kérdéséhez. Meg kell ragadnunk tehát minden kép­ a kézi munkásoknak, de mikor a mezei
zelhető fegyvert a védekezésben, hogy egy­ munka szünetel, a szegény ember bár­
(Folytatás,) részről szereteteinket védjük e gyilkos ellen­ mennyire is szeretne dolgozni, keresethez
Ha azonban úgy áll a dolog, hogy ez ségtől és a korai pusztulástól, másrészről nem juthat. Sovány készletét, melyet a
a veszélyes népbetegség lassankint maga­ pedig — s ez minden természettudományo­ nyári munka idején önmagától vont meg,
magától elveszti erejét és pusztító hatását, kon fejlődő elme elölt a fontosabb — hogy csakhamar felemésztik a reá ólomsulylyal
fölmerülhet egyesek lelkében az a kérdés, az emberi fajt ne engedjük elkorcsosulni, nehezedő kiadások, családjának szükség­
hogy kell-e egyáltalában ellene védekeznünk, ami a teljes pusztulás útjára vinné. letei és végső szorultságában kénytelen ma­
kell-e gátakat emelnünk romboló útja elé? A tuberkolózis elleni védekezés lehető­ gát, feleségét, gyermekeit elzálogosítani
A felelet: igenis kell védekeznünk, még ségéről és e védekezésnek jelenlegi állásá- nyomorult munkabérért a saját zsebjükre
pedig teljes erőnkből, Hogy a betegség pusz­ sáról egy más alkalommal. dolgozó uzsorásoknak. A munkabér arány­
tító voltából engedjen, ahhoz évszázadok lag olcsó, habár az utolsó években e te­
kellenek. Mennyi tengernyi köny hull addig kintetben némi javulás észlelhető, a ter-
a pusztító kórban elpusztult családfentartó, mesztményekböl eredő nyereséget nehézkes
hitves és anya ravatalán és hány anya A kivándorlás okai. közlekedési viszonyaink miatt nem a ter­
lesz kénytelen elsiratni szive virágát, a melő, hanem a gabonaüzér vágja zsebre.
megsemmisülésnek adni át jövőjének min­ A kivándorlás szele ismét megcsapta Nem csoda tehát, ha a dolgozó munkás
den reményét! Mennyi sírba szállt és szál- vidékünket. Nagyobb karaván szállt a na­ vágyainak netovábbja az. hogy magának
landó remény! Mennyi derékban ketté tört pokban tengerre, hogy aranyálmait a csak oly kis lökét gyűjtsön, melylyel átvi­
életpálya! yankeek földjón megvalósítsa, Alig felcsepe­ torlázhat az uj világba, ha a kisbirtokos
És nagyon tévedünk, ha azt hiszszük, redett leánykák, izmos legények, öszbecsa- vagyonának roncsaiból csak annyit iparko­
hogy e rettenetes isten csapása csak annyi­ varodott, de munkabíró egyének mondanak dik megmenteni, hogy ép bőrrel tengeren
ban csapás az emberiségre nézve, mert bucsnt a szülőföldjüknek, hazájuknak, hogy túlra menekülhessen, Rossz termés, mos­
irtó háborút folytat apáink, anyáink és izomerejüket hasznosabban értékesítsék. toha üzletviszonyok, a munkakereslet pan­
gyermekeink sorában! Súlyosabb és rette­ Miután az uj világba való kivándorlás láza gása többszörös adósságba verik a szegény
netesebb volia abban fekszik, hogy más már vidékünkön sem sporadikus, hanem embert, melynek polyp karjaiból nem csak
utón egyenesen az emberiség elsatnvitására járványos epidémia lett, nem lesz talán maga nem tud kievickélni, hanem még
készíti elő az utat. Mily nehéz az életerős felesleges munka, ha a kivándorlás okait jótálló kezeseit is sokszor magával rántja az
szervezettel és ellenálló képességgel, mire kutatjuk és annak remediumáról idejekorán örvénybe.
van kilátása a szegény emberi fajnak sat- gondoskodunk. Mert nem csekély dolog az, Bizony szomorú dolgok ezek, de a baj
nyult szervezettel! Általános orvosi tapasz­ hogy valaki elhagyja szülőföldjét, melyben valóságban még nagyobb. Egy-két év múlva
talat az, hogy a tuberkulotikus szülőktől bölcsője ringott, elhagyja szülőit, rokonait, lavina módjára megnő a kivándorlók tö­
származó gyermekek sokkal hajlamosabbak kikhez a vérség köteléke fűzi, elhagyja ba­ mege és ha a mindinkább elharapódzó
más természetű megbetegedésekre, de ami rátait, ismerőseit, kikhez a boldog gyermek­ áramlat megszüntetésén nem fáradozunk,
különösen súlyos örökség, hogy az ily gyér- kor aranyszálai kapcsolják és bizonytalan i csakhamar elveszítjük egészen a munkás
heinek felét átemelte sajátjára s megosztozkodtak j nagyon is fájdalmas üröm csöppet hullat. S ki Találkoztak azonban sokan a munkások kü­
a kcnyérkercsés mindennapi munkáján. Pali is 1 üdvöt óhajt nyerni, annak a tövises utón is ke­ lönösen azok közül, kik régebbi munkásai voltak

megtette ezután azt az utat naponként, melyet resztül kell mennie. a bányának s kik e cimen a felügyelői állásra
apósa már oly számtalanszor megtiport. Mindketten Akkortájban, mikor a kis gyermek már any- aspiráltak. Mellöztetésiik fájt s részben ezért, rész­
arra jártak, merre az ut a föld gyomrába nyit nyira felcsöpörödött, hogy a köveken künn a ház ben pedig azért, mert a személyváltozással gaz­
kurta tekervényeket. Az ör g apó, száradt fának előtt játszadozott s gyönyörködött a lakásuk elölt ságuknak tetsző helyzelváltozásl is véltek teremt­
ez elöága, már nehezen járt bennük, de vejét bele ; tovaszaladó patakocska csörgedezésébcn, melynek hetni, összeesküdtek Boda ellen s megvádolták
kellett tanítania becsületes mesterségébe, mely körülötte haloványgyom rázta szakállát, — ekkor minden roszszal, gonoszszal a szegényt uruknál.
mellett ö megöregedett. Egy köszénbányában volt bánat, sötét bu lehe szállott a házra . . . Meghalt S a könnyelmű, alaptalan vádaknak a ha­
munkás, hot már a munkások felügyelőjévé küz­ a családfő, a legjobb atya . . . talmas hitelt adott, annak dacára, hogy hozzá
dötte fel magát, mert tetőtől-talpig becsületes volt. ' S mintha a fekete felhők örökké elakarnák azok piszkos emberek ajkairól hangzottak el. De
Összes évi keresménye annyi forint volt, ahány j söpörni e szelíd hajlékot! Mintha a gyászos halál ezek értették a színlelést, a talpnyalást nagyon
nap van egy esztendőben. S ezen keresményéből j pallosával épen az ártatlanokat sújtaná! . . . Nyolc­ jól s egoismusokért bűnös lepelben is készek vol­

biz tisztességcsen éldegélt, sőt már némi megta- J szor keltek föl már apjuk halála után a gyászoló tak mást a halálba is kergetni.
karilolt pénzecskéje is volt. fiatalok s kilencedik lefekvésük előtt még egy ke­ Boda Pál, a legbecsületesebb ember, kinek
Most, mióta vejében segítőtársat nyert, csen- | serű poharat kellett kiüríteniük. A gondos anya jelleméhez csak jó és szép szó fért, állásából ki­
dcs öröm mosolygott mindig arcán, amelyet az a j és figyelmes anyós is átköltözött a halál sötét bi­ esett. Áldozata lett a gaz merénynek, melyet el­
tudat, hogy lánya csak lündérkerti szerelemből j rodalmába . . . lene és a becsület ellen vetélytársai követtek el.
jutott fökötö alá, állandóan zöld folyondárral Pedig egyik sem volt oly elaggott! Mig negy­ Sem ezek, sem uruk a bánat-sajtolta köny-
ékesített. ven év fáradalma nyugodott vállukon. Éltük ege záport nem érezték. Nem látták az enyészet és a
Az cgyüttlétben már ti. enegv hónap lelt el | tán most lett volna a legmosolygóbb! Az érde­ halál egyéb komor előjeleit Bodának és feleségé­
és tűnt le a végtelen űrbe, midőn a fiatal háza­ mekben dús körben, me'yct hosszú ideig rajzol- nek kínos arcán, honnan végtére már a viz sem
sokat egy egészséges fin gyermekkel áldotta meg gallak, éritménycikkcl gazdagítottak, bizonyára a tudott leperegni.
az Ég. Leírhatatlan az a boldogság, mely e perctől koronás főknél is nagyobb örömöt élvezhetlek S még nem fordult incg egyszer a föld ten­
fogva Rózát és Pált egész valójukban áthatotta. volna . . . De megtörtént! Sirjokat a gyermeki gelye körül. Bodát elsorvasztotta a bánat . . .
Hisz már nemcsak mint férj és feleség csüngtek hála szent kezekkel ölelte át. Felesége pedig kis gyermekével most tovább
most egymáson, hanem szülői szeretettel mint apa Némileg kárpótolta Hodáékal az, hogy az tengődik a csekélyke vagyonból és még éldegél
és anya minden idejüket gyermekük egyszerű s öreg Briindl helyébe munkásfclügyelönck a bánya- kél keze nehéz munkájával.
vallásos felnevelésére fordították. tulajdonos Boda Pált nevezte ki. Ez uj állásában Lebegjen felette az Isten hatalmas keze, a
De az élet utjai nem vezetnek mindig ró- is megmarad Boda a réginek. Tisztességgel s be­ mely úgy áld és büntet, mint az kiki megérdemli
zsavirányokon át. Az üröm kelyhébe a sors néha csülettel végzett mindent. és utolér, ha a földön nem, a menyben bizonynyal.