Page 9 - Lindua 16/2014
P. 9

Uvodnik • Előszó


            „Senki se próféta a saját hazájában”





            Amikor a Lindua legújabb számának témáját meg-       hogy nekünk is közünk van hozzá, ismerjük, büszkék
            határoztuk, nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz    vagyunk rá. Olyan jó ország és világ előtt eldicsekedni
            lesz a témával kapcsolatos előszó megírása. Napokig,   azzal, hogy ismertük őt copfos óvodásként, egyszer
            hetekig, sőt hónapokig halogattam ezt a megtisztelő   már találkoztunk vele egy kiállításon. Mert nekünk is
            feladatot, de sehogy sem találtam meg a vezérfonalát   szükségünk van hősökre! Az életkor múlásával nem
            a dolognak.                                          focisztárok, neves amerikai színészek dobogtatják
               Aztán egyik alkalommal a kollégáimmal beszélget-  meg a szívünket, hanem sokkal jobban tudunk olyan
            ve rövidre zártam a mondandómat azzal a felkiáltás-  emberekről példát venni, akik valamikor a közelünk-
            sal, hogy most hazamegyek, és írok egy előszót a fenti   ben éltek. Talán mert a munkájuk során hitelesek let-
            címmel. Mindenki elcsodálkozott, a kolléganőm pedig   tek, többször kerültünk alkotásaik közelébe, így akár
            mondott egy használható mondatot, amire fel tudtam   a lelki feltöltődésünkről is gondoskodnak. Sokkal
            építeni ezt az írást.                                jobban el tudjuk fogadni a kritikát olyanoktól, akikkel
               Tényleg, miért nem lehet senki se próféta a saját   nem találkozunk naponta, felnézünk rájuk, mert va-
            hazájában? Nagyon egyszerű a megközelítés. Az itt    lami olyat hirdetnek, ami másoknak is megfelel, mert
            élő alkotó embereket nem hősként ismerjük, hanem     jók abban, amit csinálnak. És példaértékű az életük a
            hús­vér emberként, akik ugyanúgy, mint én, mint      jövő generáció számára, hiszen tiszta lelkiismerettel
            önök, tévednek, vannak rossz napjaik, követnek el    mondhatjuk nekik: „Látod, neki is sikerült, neked is
            hétköznapi kis malőröket, kibeszélik a szomszédot,   sikerülni fog!”
            a parkolóban elfoglalják előttünk a kiszemelt helyet,   Viszont az itt élő közösség szempontjából az is
            úgy rohannak el mellettünk, hogy nem köszönnek, és   fontos, hogy legyenek saját hírvivőink, saját hőseink.
            még sorolhatnám.                                     Ezért kell a fiatalokat buzdítani, olyan mintát mutat-
               Az általunk felsorakoztatott művészek, sportolók,   ni nekik, amely alapján maguk jönnek rá, hogy jó itt
            politikusok, zenészek, irodalmárok hétköznapjaiba    maradni, fontos itt is vinni valamire az életben.
            nem tudunk bepillantani, így az életművük, az elért
            eredményeik alapján ítélkezhetünk. Ha azonban azt             Ehhez kívánok valamennyiünknek
            is tudjuk, hogy a szomszéd bácsi kislánya, a kutyát                kitartást és bátorságot!
            sétáltató néni unokahúga, akkor már úgy gondoljuk,














                                                                                VIDA TÖRNAR Judit
                                                                              a folyóirat felelős szerkesztője










                                                                •  16/2014                                       7
   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   14