Page 10 - Muratáj 15 1-2

csapjátok fel idegbajosként
a kályha fedelét,
tömjétek bele, mit
az asztalfiók rejt,
minden kacatot, mindent,
mi égetnivaló!
Csépeljétek a húrt,
forgassátok e silány
gramofon-sütőlapot,
hajtókarát feszítsétek
8 pattanásig, míg a műanyag
enged, meghajol: mert
zene kell itt, égi-pokoli
tivornya, bőgjön a brácsa,
májusi orgonaként
hulljon alá a csipkézett
cimbalom rácsa, a trombitává
átnemesült fonográf-tölcsér,
percegjen a tű, a fő
idegborzoló, mint szervéről
lefejlő idegszál,
hidegen ne hagyjon senkit
a hitegetés, a hideglelés
a baj-hínár, a kín-ár.

Vagy mást!
Hiszen a viselős
percnek már oda!
Készüljön köztéri
szégyenkaloda, szellemi bitó,
íródjon pszeudo-óda.
Kerüljön a máglyára minden
eltékozolt pillanat,
minden kidobott perc,
minden csűrés-csavarás,
késleltetett pótcselekvés,
ránk erőszakolt új
idő-zóna. Titkos kerülőkkel,