Page 81 - Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák

Muravidéki (hetési) nyelvi és létmorzsák 79

Az Ómagyar Mária-siralom

Magyar nyelvű irodalmunk másik jelentős emléke, amely a Halotti Beszéd
és Könyörgés után körülbelül száz évvel később keletkezett, az Ómagyar Mária-
siralom, az első fennmaradt magyar vers, amely az 1280-as és az 1310-es évek
között íródott és a „Sermones” című latin hártyakódex 134b. lapján található. A
magyar verset ugyanaz a személy írta, akitől több latin teológiai (vallási) jegyzet
és néhány magyar glossza is található a kódexben. (Ugye az előző előadásomban
már említettem, hogy a glossza a középkori kéziratokban a lap szélére vagy a
sorok közé írt, az ismeretlen, ritkábban előforduló szavakat magyarázó jegyzet.)

Az Ómagyar Mária-siralom című verset egy észak-olaszországi városban,
talán éppen Bolognában tanuló dominikánus szerzetes írta, azaz fordította egy
latin himnusz nyomán. A magyar verset 1922-ben fedezték fel német egyetemi
tanárok. A 37 soros magyar vers 132 szóból áll. Jelenleg Belgiumban, a leuveni
egyetemi könyvtárban őrzik.

Az Ómagyar Mária-siralom olvasatával és értelmezésével Pais Dezső, Bárczi
Géza, Mészöly Gedeon és Benkő Loránd foglalkozott. A négyféle olvasat és
magyarázat közül az egyik mai értelmezést hallják tőlem:

„Valék siralom-tudatlan. /Siralomtól süppedek (siralomban elmerülök). /Bú-
tól aszok, epedek. /Választ világomtól – /Zsidó, fiacskámtól, /Édes örömemtől.
/Ó én édes uracskám, /Egyetlen egy fiacskám! /Síró anyát tekintsed, /Bújától
kinyujtsad (kihúzzad) /Szemem könnytől árad, /Én keblem bútól fárad. /Te vé-
red hullása /Én keblem alélása. /Világ világa, /Virágnak virága! /Keservesen
kínzatol, /Vas szegekkel veretel. /Ó nekem, én fiam, /Édes mint méz! /Szegényül
(szégyenül) szépséged, /Véred hull (patakzik) vízként. /Siralmam, fohászkodá-
som – /ezekkel terjed (mutatkozik) kívül /Én keblemnek belső búja, /Mi soha
nem hül (enyhül). /Végy halál engemet, /Egyetlenem éljen. /Maradjon uracs-
kám, /Kit világ féljen! /Ó igaz Simeonnak /Biztos szava ére (beteljesedett): /Én
érzem e bútőrt, /Mit valamikor igére. /Elválnám tőled, /De nem volna, /Hogy így
kínzatol, /Fiam, halálra. /Zsidó, mit tész, törvénytelen, /Mert fiam bűntelen hal.
/Fogva, húzogatva, /Öklelve, kötve ölöd. /Kegyelmezzetek fiamnak, /Ne legyen
kegyelem magamnak, /Avagy halál kínjával, /Anyát édes fiával /Egyetemben
öljétek!”

Az Ómagyar Mária-siralom mondanivalója bizonyítja azt a tényt, hogy a ma-