Page 7 - Gönczi Ferenc - A zalamegyei vendek - (HU)

7

BEVEZETÉS.1)

„Leirni csak azt lehet, amit lát, vagy látott az ember ... Magyarországot
leirták már többen, jeles emberek, olyanok, kik beutazták keresztül-kasul,
minden irányban. De mi az, mit egyes ember láthat, még ha egész életét is
annak szentelné? Igaz, hogy a tudós mindig a legfontosabb anyagot gyüjti ös�-
sze munkájához, de azt bármilyen bölcsen dolgozza is fel, – az legfeljebb egy
kitünő váz lesz. Néptanitók! adjátok meg a váz csontjaiba a velőt, adjatok rá
hust, idegeket, ereket és beléjük a vért! Az élettelen vázba életet adjatok s előt-
tetek áll szép hazátok eleven, hü képe. Ha mindenki egy cseppecskével is járul
a munkához – sikerül!”

Ezt irta Dr. Simonyi Jenő lelkes felhivásában a „Néptanitók Lapja”
1883-ik évi egyik számában.

Nem tudom, mily eredménye volt felhivásának, de engemet e felhivás
buzditott arra, hogy a vend nép viselete, szokásai, családi, társadalmi élete
stb.-ről érdekesnek kinálkozó anyagól összegyüjts­ em s leirjam.

Egy népet jól leirni nem könnyü feladat még akkor sem, ha a leiró köz-
tük él, annál kevésbbé oly esetben, midőn az illető azok között kevés ideig
tartózkodik, avagy a leirandó nép közt csak keresztül utazik.

Ez utóbbi esetekben a leirók rendesen valamely eredeti leirást vesz-
nek alapul, melyhez hozzáfüzvén a maguk felületes tapasz­talatait s történi
kalandjaikat, valamint a népet jellemző vagy tán jellemezni akaró – néha már
csak a multban létezett – különösségeket s leirottnak vélnek – ha a szerzők
nem is, de a jámbor olvasók – egy népet.

1) Szószerint közlöm ismertetésemnek ezen akkori bevezető részét.