Page 5 - Also-lendvai_hirado_1889

I. évfolyam. II. Mutatvány szain Alsó-Leiidván, 1889. január 20-án.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: HIRDETÉSI DIJAK: 1
Helyben liú/.lm/. honivá ALSÓ-LENDVA! HÍRADÓ. a hasábos peiitsor egy­
és vidékre postáu küldve: szeri hirdetésnél loronkiul '
Efi**** övr® • • • 4 — li kr. tübbsztlri hirdetés,
Félévre . . . . 2.— VEGYES TARTALMÚ HETILAP.
Negyedévre . . . 1. nél S kr. Bélyegdij I!" kr
K ije* szám ára .10 Nyilttér pelitsora In kr.
& -----^ M B G J E L E U M 11T D E 1T V A S Á R U A F .
SZERKESZTOSEGI IRODA:
F E L E L Ő S S Z E R K E S Z T Ő K : KIADÓHIVATAL:
Kanizsai utcza hová a lap szellemi részét illető minden PATAKY KÁLMÁN es VACHOTT KÁROLY. Főuteza hová az előfizetések és a lap szét küldésére
közlemény intézendő. Kiadó és laptlllajdonos: Kardos <í. vonatkozó felszólamlások intézendók.
1 3 ^ “ K é z ira to k v issz a liem iidiitiiak . “^ F \
igazgatójának leányát. 1862-ben a herczegi karékpénztár m egalakult egyhangúlag ő t
ZARJECZKY V1NCZE urodalm ak általános kibérlése után Alsó- választák m eg vezérigazgatóul. Ettől fogva
Yj an uá r Itt áu. Lendvára lön kinevezve kér. tiszttartónak ezen egyesület képezé éltének eg yik r fel
s ez időtől fogva tehetségét a herczegi adatát, egész lélekkel függött rajta, s nagy
N ag y és általános részvétet keltett
ügyek pontos kezelése mellett, a közjóiét pénzügyi kapaczitás lévén azt a jó és
A lsó-L endván zárjecsei Zárjeczky Yinczé-
em elésére szentelé. rósz pénzügyi viszonyok háborgó tengerén
nek, a h erczeg E szterházy család Alsó-
Zárjeczky Vincze ragaszkodása s hű- szilárd kézzel korm ányozá, egész élete
Lendva-N em pthy urodalmal nyug, kér.
sége a herczegi család iránt, nem csak ün- utolsó perezéig.
tiszttartójának s a helybeli takarékpénztár
zéstelen, de rajongással volt határos. S a ­ E sorok Írója midőn pár nappal ha­
vezérigazgatójának folyó január hó 16-án
ját érdekei m ellékessé váltak, midőn bűz lála előtt m eglátogatá őt, a végkép kim e­
történt halála. — Hosszas b etegsége után
gulmát az uradalmi ü gyek vették igénybe. rült test párnák között pihenve m ár ha­
mint családja m egrendült tagjai, nv’nd tisz­
Táníorithatlan becsületességén minden lottnak látszv k. csupán a szemek éltek
telői és baratai el valának ugyan készölve
vesztegetési kísérlet hajótörést szenvedett, m ég, s tulvilági fényűvel rag yog va elő
a veszteségre, de oly'férfiu minő Zárjeczky
akár szép ígéretek, gazdag ajánlatok mély ü reg iböl, akkor is a takarékpt nztár
’
\ incze volt, soká érezhető fog maradni
akár lekötelező bókok használtattak is évi számadásán nyugodtak, s a kiszáradj
nem csak övéi között, de a közpályán is,
m egnyerésére. — Előtte első helyen az kéz reszketve haladt a szám sorokon v égig.
m elynek e sok tekintetben n agy tehetség
urodalom érdeke állott, s m eggyőződése R avatalát a közrészvét veszi körül a
m unkásságát szentelé.
e téren m eg nem vala ingatható. a kiszenvedettnek, — minden könycsepp
Zárjeczky V incze 1832 ik évben szüle­ Iiy szilárdság, ószta jellem s becsüle­ * szívből jő, m ely érette om lik, s a koszo­
tett T rencsén en ; atyja m egyei hivatalt tesség hatást szültek, s bizalmat ébreszté- rúk, m elyeket családja tagjain kívül a her­
viselt, s n agy gonddal nevelt fiával az nek, nem csak A lsó-Lendván, de vidékén czegi uradalom tisztikara, a takarékpénz­
alsóbb iskolákat szülő helyén, a felsőbbe- is, s Zárjeczky Vincze működési köre tár tisztviselői, barátai s tisztelői hal­
két azonban V áczott végezteté, hol taná m indinkább tá g u lt: részt vett a niegye- moznak koporsója körül, a fájó m egem lé­
rainak eg yik e ism ert nevű bölcsészt! k, gyüléseken mint bizottsági tag, s hogy kezésnek és a végbucsunak legigazabb
P urgstaller Kai. József volt. — Iskoláit A lsó-Lendván a polgári iskola létrejött jelei.
végezve, mindjárt herczegi szolgálatba ál­ nagyreszt neki köszenhető, s általában L engjen béke és áldás a jeles férfiú
lott, s ott m eg is m aradt halála napjáig. minden közérdekű egyesületben mint a ve- hamvai felett.
1858-ban mint kis-kabai ispán nőül vévé zérférfiak eg yike szerepelt. V ach ott K ároly.
Niki M áriát, herczeg Eszterházy jószág Midőn 1883-ban A lsó-L endván a ta­
dett családban ? — Kérdém levertem önmagám­
T Á R C Z A . tól, nem bírva mély elszomorodásomat leküzdeni. A k arb u n k u lu s torony.
S ime, egyszerre csak egy bűvös b.tjos lény, Kárpáti múmia.
a magyar történelem legkedveltebb női alakja,
Egy monda. Zrínyi Ilona tűnt föl előttem. Egykor fényes lovagvár, most. mohosuk vén
De hát boldog volt-e ő ? omladvány, mint hajdani hírének roppant monu­
ü t i e m l é k e i m b ő l . mentuma. all ma a nagy részben rombadőlt kés­
Kármentcsiti-e ót a sors családja szenvedő
Elúszó. sc'ért ? márki vár.
Ó nem, nem, csak tetőzte Zrínyi Ilona sorsa Midőn éjfélenként főikéi a szélvész s a nyi­
Csáktornyán keresztül utazva, a kihalt Zrí­ a többiekét, — ő nem volt boldogabb mint nem­ korgó ajtókat himbálva, átsurran zúgó szárnyai­
nyi nemzetség történeti emlékű varkastélyának val a félig beomlott teremek üregein, s bősz ha­
zetsége többi tagjai. . . . .
látása, előidézte emlékezetemben e család végze­ Számos éve már annak, midőn egykor a ragjának bömbölő hangja felülmúlja a repkedő
tes történetét, nagy alakjait s gyászos kimúlását. baglyok s denevérek szárnycsattogasait, ekkor
Kárpátok vidékén utaztam, s ott egy mondat bal­
felébrednek mély álmukból a romok kisértetci, s
Kiborult kedélylycl fűztem koszomba a ki­ lék elbeszélni, mely előttem annál érdekesebbnek
összeverdesik avult csont kezeiket, mialatt egy­
halt nemzetség fényes névsorát, s feltűnt lelki tetszők, Iliivel a monda Zrínyi Ilona s annak má­
szemeim előtt a győzhetetlen szigeti hős, Zrínyi sodik férje állítólagos egyetlen fiáról hangzik, s más között hangtalan ajkakkal a hajdani nagy­
ság felöl beszélgetnek.
Miklós, kivont karddal kezében ; — ezt a nagy­ melyet a kárpátsági nép hite megtörtént cse-
hírű család legrokonszenvesebb alakja, Zrínyi a ménykénr állít. Csöndet kérek ! hangzik ilyenkor a m il­
költő követte lanttal vitéz kezében. Alig tűnt cl Helyén gondoltam az érdekes monda közlé­ la n d ó s á g harsány szózata. — Itt minden kő­
c vonzó, de szintén gyászos véget ért kép, mi­ sét az »Alsó-Lennvai Híradó tárcsájában, azon darab az én kezem nyomat viseli magán és ural­
liőn Zrínyi Péter hatalmas alakját véltem látni, reményben, hogy sehol inkább viszhangra nem kodásomat hirdeti! Itt ur én vagyok mindenek
azon pillanaban melyben hazáját éltetve, vérpadra találhat az, mini Csáktornya szomszédságában, fölött!
lép, - s nyomban utána egy élő halottat laték melv Zrínyi Ilona és őseinek meddig ott ko-kővon Néniül;.ltok el tehát kisértetek, -- s szűnj
vánszorogni, ki börtöne éjjeléből őrülten szaba­ lesz, minden magyar szívben emléket fogja hir­ meg bömbölni : i . hatalmas vihar, ti pedig
dult ki, Zrínyi Boldizsárt, a nagy nemzetség utolsó detni, ci ci! baglyok 1 denevérek vonuljatok odúitokba,
sarjat . . . . mert én akarok b-a élni, s illő, hogy ti vala-
, mcnr.v nm hallgassatok a múltak történetét .
Talalhatni-c enyhébb képet e sokat szenve­