Page 9 - Also-lendvai_hirado_1906
P. 9
XI. évfolyam 3 4. szám. Vasárnap, jan u ár 28.
Alsólendva, 1906.
Alsólendvai Híradó
Felelős szerkesztő : I.aptulajdonos és kiadó : Fömunkatárs: Oszeszly M. Victor.
Előfizetési ára
s K
Egész évre . . D R . STRASSER ÁRMIN BALKÁNY 1 ERNŐ. H i r d e t é s e k e g y e z s é g s z e r i n t .
Fél é v r e .......................................................
Negyed é v r e ............................................... MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nem adunk vissza.
nál inkább keresik azt. Már pedig minnél műves hagyta itt édes hazáját, melyről
Egy szó a gyáriparról.
többet keresnek valami cikkből vagy bár pedig a nagy költő elzengte „itt élned és
i. miből, annál nagyobb, annál magasabb az halnod kell".
Tudjuk, hogy minden állam jólétének, ár. Igy a szükséglet egyrészt maga után II.
gazdaságának legbiztosabb s egyedül szilárd vonja a felesleges munkaerőnek alkalma
alapja s bázisa az „lpar“. Hogy az tényleg zását, másrészt pedig kellő és biztos ke- j Hogy a kivándorlásnak részben útját
igy van, azt úgy hiszem nagyon felesleges resetet hoz. De fokozza a keresetet, az álljuk, hogy ezt csak parányilag is csök
bizonyítani s elégséges ha állításom teljes iparosok szántát is, mert mindig többen és kentsük és hogy a sok kis-ekszisztenciának,
igazolására, csak egy-két államot nevezek többen mennek e pályára s növeli e vál értve kis-iparosok, kik kellő tőke hiányában
meg, mint az Egyesült-Államok, Angolor lalkozási szellemet is. nem képesek e már meglevő gyárakkal
szág, Németország stb., mely államok mai Ezzel szemben a földműves bármilyen versenyre szállni, biztosabb pozícióba jus
fejlettségüket, jólétüket s virágzásukat csak belterjes gazdálkodást is végez, bármilyen sanak, gyári telepeket kell állítani. Egyedül
az iparnak köszönhetik. Legyen az kis, nagy áldozatokat is hozzon az intenzív gazdál csak itt nyerhet az a kis-iparos keresetet,
avagy pedig gyáripar a vele foglalkozónak kodásra, a földnek termöerejét ugyan fo (ki különben a szociálizmustól, anarchiz
sokkal biztosabb megélhetést nyújt, mint a kozhatja, de elégséges egynéhány órai elemi mustól alig volna megmenthető), mely neki
föld a földművesnek. Hogy ez is arany csapás s végez egész évi munkájával, fá kellő s teljes megélhetést nyújt.
igazság, nézetem szerint ezt könnyö kimu radtságával s minden reményével. Oda a Mindkét nem pedig csak hazájának
tatni, minden tüzetes indokolás, vagy pedig munka, oda a fáradtság, oda a befektetés jólétét, megerősödését, gyarapodását és fel-
okadatolt bizonyítás nélkül. s oda a megélhetés. Addig az iparos ott virágozását juttatja elő. Hogy mindenütt a
Hiszen tudják mindnyájan, hogy min hon nyugodtan végzi munkáját, a jó kere jólét, boldogság és megelégedés fog ennek
dennapi dolog igényeinek folytonos szapo set biztos reményében. nyomában járni s nem kell akkor a szen
rodása. Már pedig az igények folytonos Hogy mennyivel biztosabb megélhetést vedés és nyomor korszakától félnünk. Hogy
szaporodásával szaporodik, illetve növek nyújt az ipar, mint a földműves tán semmi gyári iparunk fellendülésétől mennyit várunk
szik a szükséglet is. A szükséglet szapo jobban nem (illusztrálja) igazolja, mint a s hogy közgazdaságilag mennyi értéket hoz,
rodása pedig vagy uj cikkeket hoz az jelenlegi, sajnos annyira elterjedt kiván azt tán semmi jobban nem illusztrálja, mint
egyes leleményes feltalálók által vagy pe dorlás. az, hogy azokból a városokból, hol a gyári
dig a már meglevők gyártását fokozza. De Nézzük csak meg a kivándorlási sta iparnak csak egy-két neme van képviselve,
a szükséglet egyben a kerestet is, mert tisztikát és látni fogjuk, hogy egy és a megelégedés, boldogság és megélhetés
minél nélkülözhetetlenebb valami cikk, an ugyanazon időben hány iparos s hány föld fényes sugara lövel felénk.
Oletany ur. kezdeni. Egész lesajnálva éreztem magam. Azt tottam volna azt, aki Wagnerről nem az elragad-
hittem értek valamit a muzsikához és ez az em tatá- hangján nyilatkozik. Azonfelül átadtam ma
ber olyanokat is tud, amiről nekem fogalmam gamat egészen a zenének. Oletány biztatott, hogy
Nagyszámú ösmeröseitn közt van egy, aki
bolondul a zenéért. se volt. Mindazonáltal örültem is a társaságának, van rá némi tehetségem s rövid 10 év alatt talán
legalább összekerültem egy vérbeli muzsikussal.
annyira is vihetem, mint ő.
Magam is szeretem a zenét, sőt mondhat
nám rabja vagyok, mert mihelyt valami andalgó Az nap együtt sétáltunk a Váci-köruttul az Fokozott igyekezetem azt eredményezte, hogy
melódia üti meg a fülemet, mindennapi gond Andrássy-ut végére az oszlopon álló hölgyig. embertársaim bolondnak tartottak. Nem tehettem
róla, de folyton azon igyekeztem, hogy az egész
jaim eloszlanak s én kéjgyönyörben ringatózom. Többször tettük meg ezt az utat oda és vissza,
Könnyen érthető abból, hogy szeretem az olyan közben örült száguldozásokat végezve a zene zenekar együttesét dúdoljam. Éz aztán olyan
furcsa hangokat eredményezett, hogy ismerőseim
emberek társaságát, akik értenek a zenéhez. birodalmában. Bellimtől Dankó Pistáig minden részben nevettek rajtam, részben aggódtak miattam.
„A zene sejtetni engedi az emberrel az ég zenészt megbecsültünk vagy lesajnáltunk. Én Nem tudom előfordul-e zenei tehetség az orvosi
kék végtelenjén túl levő álomvilágot, a zene az csak a műkedvelő őrzésivel szóltam közbe egy kórismében, de annyi bizonyos, hogy én delirium
emberi lélek kottára szedett sejtelme, a zene az szeregyszer egy „ugyvan“-t vagy „természeteset, musicale-ban szenvedtem. Szerettem volna már
Isten képmására teremtett ember gyönyör vagy mig Oletány ur hallatlan fölénynyel boncolgatta
keservteljes kedélyének zengő megnyilatkozása." a zene apostolait. szabadulni egy időre a hang zsarnokától, de na
ponkint elcsípett és mindig tudott mondani va-
Ezen bombasztikus szavakat gondoltam egy Fülemben egész zenekar zúgott, mikor ha iami zenei újdonságot, hogy Arnoldson Siegfried
délután az Andrássy-uton, midőn egy ösmerősöm zatértem. Még álmomban is zenével foglalkoztam. a múlt évben g helyett szándékosan ges-t éne
Oletány urnák bemutatott. Az összes zeneköltöket szédületes gyorsasággal kelt a „Habanerá“-ban, hogy a közepes nagy
Alig tettünk öt-hat lépést Oletány ur igy láttam forogni sírjaikban. Szárnyas nagybőgők, ságú birkának beléből hány É húr telik ki, hogy
szólt hozzám: szálló oboák és görgő tini pánik mozogtak össze ha egy obrista hamisan játszik, azt búgó sipis
— Uraságod bizonyára zenész. vissza a sírok felett, miközben mindenik a maga tának hívják, hogy a prágai opera zenekara egy
hangján vészesen mormogott. Bizonyára az uj
— Nem vagyok az a szó szoros értelmé félhanggal lejebb van, mint a szentpétervári.
ben, de értek a zenéhez. mesterek ellen tüntettek. És a sírokon túl dics Annyi bizonyos, hogy a prágai opera zene
— No hisz én is úgy gondoltam. fénytől övezve állott Oletány barátom összefont karán kivül csak én voltam jobban lehangolva.
karokkal, mint egy Napóleon.
És honnan gondolta, ha szabad kér Ha van művészet, amit hamar meglehet unni,
deznem ? Másnap értesítettek, hogyha még egyszer úgy a zene az, jóllehet rövid ideig formális élve
— A szemöldökei össze vannak nőve, a olyan bögözé>t viszek véghez az orrommal, fel zetet szerez. így voltam én *is.
niaxilla superior kifelé áll a Camper-féle szög mondják a lakást. A rettenetes sok kontrapont, össz- és visz-
nek megvan a muzikális elváltozása, minek kö Azontúl gyakran találkoztam Oletánynal, aki hangzat, nionduláció annyira megzavarta a feje
vetkeztében az Eustach-féle csatorna megbővül a Wagner kultuszt igyekezett bennem ‘meghono met, hogy képtelen voltam gondolkozni. Ettől az
es akusztikája megnagyobodik. — Tyüh gondol sítani. Szükségtelen talán mondani, hogy kit nap embertől meg kell szabadulni, vagy meg kell
om, ez egy zenei Lavater, ezzel nem lesz jó ki alatt olyan Wagnerista lett belőlem, hogy megfoj örülnöm, őszintén szólva azonban alternatíva
