Page 5 - Also-lendvai_hirado_1906

Alsólendva, 1906. XI. évfolyam 2. szám. Vasárnap, január 14.

Alsólendvai Híradó

Előfizetési ára Felelős szerkesztő: Laptulajdonos és kiadó: Főmunkatárs: Oszeszly M. Victor.
Egész évre . . . . . . . 8 K
DR. STRASSER ÁRMIN. BALKÁNYl ERNŐ. H i r d e t é s e k e g y e z s é g s z e r i n t .
Egyes szám ára 20 fillér. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kéziratokat nem adunk vissza.

Chaosz. De ne menjünk ily messzire, mind- I kettirozás, a világítás — már mintegy prae-
I nyáján hisszük és reméljük, hogy a tűz­ destinálják a báloknak ttt történő tartá­
(Dr.) Nem akarunk a dolog rendes folyá­ oltóság lemondott főparancsnoka a maga­ sára. — A cigányok kiválasztása a legsze­
sának elébe vágni, inért reméljük, hogy a sabb cél érdekében eleget fog tenni a rencsésebb gondolat volt a parancsnokság
felmerült ellentétek, melyek egy közérdekű ; közóhajtásnak és elfoglalja régi helyét. részéről. Az ellenpárt indítványának clfo-
egyesület létét teszik válságossá, a higgad­ Alkalmasabb egyént, ki annyira tudjon ; gadása esetleg egy kellemetlen incidens
tabbak és azok győzelmével fog végződni, hivatásának magaslatára emelkedni s hozzá emlékeit kavarta volna föl akaratlanul is,
kik a kitűzött cél diadalát holmi alantas , oly lelkiismeretes módon látta el az egye- mely az estély sikerét kétessé tette volna.
érdekeknek alárendelni nein fogják. ' sülét érdekeit, nem fognak tudni egyhamar Lássák ezt be az ellenlábas pártok. A
A tűzoltó-egyesületben válság ütött ki, az egyesület élére állítani. dac a nemtelenek fegyvere, a belátás a
mely a főparancsnok lemondását vonta maga Az egyesület erkölcsi és anyagi gya­ bölcseké, a megbocsátás a férfiaké.
után. Nem kutatjuk a válságot előidéző rapodása mindnyájunk érdeke és ezt csakis Oszlassák el tehát az ellentéteket és
okokat, s nem is foglalunk állást egyik a legnagyobb egyetértéssel és összhanggal karöltve, egyesült erővel, főparancsnokuk
vagy a másik párt mellett, hanem igenis lehet elérni. élén rendezzenek a csörgős sapkáju Car-
foglalkozunk az egyesülettel mint ilyennel. Az egyesület által rendezendő bál neval örömére olyan bált, melyről még
A tűzoltóság szervezése, annak meg­ anyagi sikere mindnyájunk forró óhaja, dédunokáink is irigykedve beszélgessenek.
szilárdulása édes mindnyájunk érdeke, egyik mert az közvetve a mi speciális érdekünk Hisz az élet úgyis oly múlandó.
legfőbb javunkat, anyagi érdekünket veszé­ is. Minden oly intézkedés tehát, mely ezen
lyezteti e válság. Tűz esetén itt állunk bál sikerét emelné s jövedelmének nagy­
parancsoló, szervező erő nélkül, mint há­ ságát biztosítaná, csak üdvös lehet a cél A házi ipar meghonosítása.
borúban a sereg vezér nélkül. tekintetében. Egy impozáns és minden Igen alkalmas és értékes dolognak
Városunk tűzbiztonsága van veszélyez­ tekintetben kifogástalan bál első és elen- bizonyult a házi ipar meghonosítása a
tetve, nem arról van tehát szó, hogy váj­ gedhetlen kelléke a tágas, szellős és a mi külföldön, a hol ezzel fölötte fontos és
jon a bált itt, vagy amott tartsa-e meg az felette kívánatos, fényáradatban úszó terem. nagy szociális kérdést oldottak meg. Meg
egyesület és hogy ez vagy amaz a cigány Helységünkben pedig erre csakis és egye­ kell tehát honosítani nálunk is. Igaz, hogy
huzza-e „mégis huncut a német", hanem ar­ dül a „Korona Szálló" alkalmas. a házi ipar nagyobb lendület vételének
ról, hogy holnap valamelyik polgártársunk Már az a körülmény, hogy minden egy bökkenője volt, tudniillik az elkészített
porrá éghet. Ki veszi ezen esetre magára nagyobb ily szabású mulatságok itt ren­ portékákat, cikkeket édes hazánkban nem

a felelősséget? melyik párt? deztelek — a terem nagysága, a par- igen lehetett értékesíteni, vagy pedig any-
Első és második. tan sincs különben. Nagyon szeretjük egymást. — Kedves Margit! A köztünk fennálló vi­
Margit azt mondta egyszer: kész meghalni ér­ szonynak minél simább fenntartása érdekében
Naplórészletek. tem, csak szeressem. Szeressem! . . . Minő kijelentem, hogy ö n ma még sem nem menyasz-
kérés ? . . . Hát tudnék-e szeretni mást? Mást, szonyom, sem nem olyan felettesem, akitől uta­
Jegyzetté: OSZESZLY M. VICTOR.
és nem öt? Hűtlen lenni hozzá? Nem, és ezer­ sításokat és pláne holmi prédikációkat elfogad­
I. szer nem. — Ma fogadtunk egymásnak. Egy­ hatnék. Nem vagyok gyerek, tudom mit cselek­
szerű volt az eskünk és becsületes. Ö vállamra i szem. A szándékom a maga irányában a leg­
Tavasz van; a szerelem és illat évszaka. |
Ibolyát-nyitó tavaszi délután . . . Ma egy leány­ hajtotta fejét és úgy súgta fülembe: komolyabb. De ha üldözéseivel tovább is untat,
nyal ismerkedtem meg. Ábrándos kék szemei ! — Ugy-e nem hagysz el soha? kénytelen leszek a közöttünk fennálló viszonyt
vannak és mindig mosolygó ajkai. Ez a leány — Nem. esküm visszavonásával felbontani!
talán nem is tud haragudni soha. Nem tudom, — Esküdj meg rá! Értette? !. ..
hogy a sok-sok ember között hogyan akadtam — ü g y legyek boldog.
rá. Csak arra emlékszem, hogy egy bűbájos Elég.
szempár tekintete merőn olvadt össze az én Aztán megszólalt sokszor. Átfogta nyakamat j
tekintetemmel, és hogy én a másik percben ott és merően a szemembe nézett, hogy onnan ol­ Megmondtam néki, amire tegnap elkészül­
voltam az oldala mellett. Szótlanul haladtunk vassa ki: vájjon igazat beszélek-e? Mély tekin­ tem. Margit sirt, mint egy gyermek. Mit csinál­
kis ideig mind a ketten. Az utánunk és előttünk tetétől szinte megkábultam. így nézett rám akkor jak? Még korai lesz a papucskormányzat. Végre
haladók ügyet sem vetettek ránk és én mégis is, amikor először találkoztam vele. Ma beszél­ is nem leszek egy leánynak teljesen a bolondja!
véltem hallani a hangos kritikát: tünk még a jövőről is, és hogy egymásé fogunk — Később büszkén felvágta a fejét Margit és
lenni. Szépnek fontuk meg boldogságunk álm át..
— összeillenek! látható sértődéssel mondta:
. . . Ez volt a mi megismerkedésünk . . . szent eskümet. — Isten önnel uram . . .
A mezőn csokrot kötöttünk, és úgy men­ — Úgy legyek boldog . ..
tünk hazafelé. Megígértük egymásnak, hogy még , V.
sokszor találkozni fogunk. III. Öt hónappal később.
. . . Az első ideál. . . Négy év után. Régóta nem láttam Margitot. Már nem já­
Boldog vagyok, miként ember boldog lehet. Mindent meg lehet unni. Négy év óta sze­ rok fel hozzájok. Egy m ásikkal ismerkedtem
retem Margitot s ma már úgy érzem, hogy nem’ meg. Uj regény, uj alakokkal . . . Ilyenek vagyunk
II. érek meg oldala mellett még négy esztendőt. mi mind férfiak . . . Egy kis varróleány a mostani.
Egy évvel később. : Nap-nap után a szememre veti, hogy más lány Egy finomlelkü, érzékeny kis teremtés. Jó leány
Esztendeje, hogy Margittal összehozott a társaságában is megfordulok. Kezdem unni már nagyon s úgy hiszem, nem lesz eredménytelen
vógzet. Micsoda év! Csókkal köszöntöttük a | e komédiát. Ma meg is mondom neki. Mit is udvarlásom. Margitot feledni próbálom, tahin . . .
reggelt, öleléssel az estét nap-nap után. Mos- | mondok? talán sikerülni fog . . .