Page 6 - Also-lendvai_hirado_1908

ALSOLENDVA, 1908. ALSOLENDVAI HÍRADÓ VASARNAP, JANUÁR 12.
Az „uritempó" kora. A nagyközönség fizetö-kepes része csak a kezünket kellett volna kinyújtanunk, hogy
elérjük De már az első lépéseknél bénult a ka­
megszívlelhetné a m gelhetés nehézségeivel runk. fogyott az erőnk és a kitartásunk. - lehet
Gyakran esik szó az iparosok külön­ küzdő kisiparosok igazán aggodalmas hely­ hogy azért, mert nagyon jól ismerjük kudarcéul
féle hajairól, melyek iparosaink megélhetési zetét s fölhagyva a furcsa és egyált végződ" igyekvéseinket, — nem nyújtottuk ki a
viszonyaira súlyosan nehezednek. Ezek nem helyeselhető „úri tempó“ -val. rendesen karunkat es igy nem értük el. Fuccs lett tehát
az isko a-állnmositásnak is.
között első helyen all a megrendelő közeg fizethetné számláit. „Ahol nincs, ott ne ke­ A tengeri kígyóként húzódó világítási mizé­
ama rossz szokása, hogy nem szeret fizetni. ress!" Ezt a közmondást, bár sajnos, ta­ riák megszüntetését is ettől az évtől vártuk. Azt
Aki akar fizetni, de nem bir fizetni, vagy pasztalatból mindannyian ismerjük, tudjuk hittük, hogy hiszen az Isten sem veheti rossz
csak lassanként és apránként rójja le tar­ és értjük, de hogy fizetőképes emberek n. ven tőlünk. ha meguntunk az évszázados sö­
tozását. ezek nem képezik panasz tárgyát: se akarnak kötelezettségeiknek eleget tenni, tétségben tapogatód zni Körülöttünk láttuk —
hanem azokkal szemben valóban jogos a ez annyira tarthatatlan, hogy ezen okvetle­ a koponyák épugy világosodnak, mint az utcák,
hát úgy gondolkodtunk, hogy egyszer már csak
panasz, akik rendezett anyagi viszonyok nül változtatni kell. Ha másként nem lehet, szabad nekünk is világosodni. Nem szaba­
között élnek s mégse fizetnek. S ilyenek az iparosok közmegegyezéssel föltétlenül dott. mert szegények, koldusok, nyomorultak va­
igen sokan vannak és mindegyre szaporo­ változtathatnának ez állapoton, annál is in ­ gyunk. kik köszönjük meg, hogy élünk a vilá­
dik a számuk. Az iparosok köréből hoz­ kább. mert a saját jól fölfogott érdekük gon. Nekünk csak magas pótadónk, tengődő
zánk érkezett panaszok legalább erről tesz­ védelme is ezt követeli. kereskedelmünk, vegetáló iparunk van, meg egy
nek tanúságot hároméves képviselőtestületi határozatunk az ut­
cák világításáról, - de pénzünk, ainelylyel sza­
Az iparos híven teljesiti a megrende­ Eltemetett ideálok. badon rendelkezhetnénk, az nincs, nem is volt.
lést, szállítja a munkát s amikor fölmutatja Ne csodálkozzunk tehát, hogy a rendőrlét­
a számlát, azzal utasítják vissza, hogy jö j­ Nekünk, lendvniaknak, még az ujesztendök- szám emeléséből sem lett semmi. Hiszen ha igy
jön máskor. Ezek a visszautasítások nem kel is pechünk van. Ha ránk köszönt egy-egy tart, maholnap földönfutó szegény lesz Alsólend-
ritkán többször is megismétlődnek s végül év eis" napja, ha ránk köszöntének az első „bol­ vának 9 ti" ,,-a, a fenmaradó 1 n „ pedig nyáron
Klagenfurtban, Salzkamtnergutban, télen Itáliában
dog újévet" kívánsággal; legelőször is nem arra
pénz helyett, a teljesített munka dija helyett gondolunk, hogy mi mindent hoz a „boldog uj- fog üdülni, akkor a rendőrség úgyis felesle­
egy csomó szemenszedett gorombaságot esztendö" a számunkra, hanem arra, hogy mit ges lesz. a fringiájuk pedig egyenesen lomtárba
rakhatnak zsebre. Ilyen körülmények kö­ vitt el. mit nem hozott a régi. A régi, amely biz’ való.
zött az iparos a lehető legkellemetlenebb sok mindent elvitt, csak a végtelen nyomorúsá­ A leánypolgári iskola szépen indult eszmé­
dilemma előtt á ll: vagy türelemmel vár éve­ gok. kiizködi sek, gondok láncolatát hagyta meg. jének nyakát is kitekerte az óesztendö. Meghalt
az is. mint a többi sorsosa. Pedig, pedig már
Elvitt rengeteg sok pénzt, rengeteg sok esz­
ken át. vagy a bíróság elé áll és perel. Ma
mét. ideált, 'melyekért mi — lendvaiak — olyan, együtt voltak a nevek, akik fentartják az iskolát.
vár, érzi pénzének hiányát; ha perel, meg­ de oivan lelkesedéssel tudtunk lángolni. Elvitte, Deltát ember tervez, Isten végez. Addig-addig
bántja és örökre elveszíti ezt a megrende­ elsodorta, inig mi sorban elsirattuk, meggyászol­ kezelték a dolgot, amig végképpen elkezelték.
lőjét. Ott. ahol tudja, hogy nincs pénz. tuk. eltemettük "két. Közben a vasuti-ut rendezését is mertük
Ilyen egy eltemetett eszményünk, ideálunk
úgyis várakozik; de hogyan kívánhat'* az az állami posta. Én édes Istenem, hogyan siet­ reményleni. Valahányszor nyakig fiirdöttünk ott
a sárban, akcióról kezdtünk’ beszélni, de idővel
iparostól, hogy ott is várjon, ahol van pénz?
tünk j»yülésezni, deputációzni. mikor egy halál­ ezen a téren is befogtuk a szánkat. Nem illik a
A közönségnek tekintettel kellene arra eset árán közelebb jutottunk régi álmunk, az ál­ darócdolmányhoz az. ezüst-pityke!
lenni, hogy az iparosnak az anyag pénzbe lami posta megvalósulásának lehetőségéhez. M i­ Ha jól tudjuk, a vizlecsapolásból is vártunk
kerül, melyből produktumait készíti; a mun­ lyen jóleső örömmel hagytuk el az államtitkári valamit. Nem kaptunk Amikor csapolni való volt,
togadószobat. ahol mindent, de mindent megígér­ akkor pénz nem volt, s amikor pénz volt, akkor
kásokat fizetni kell s ha az anyagot hitel­ tek. és mennyi fájdalommal fogadtuk az első hirt,
ben kapja is, bizonyos ideig ő sem fizet; a csapolni valóban volt hiány.
amely arról szólt, hogy ne várjunk, ne remény­ Az utcai csatornázás sem ütött be úgy, mint
munkásait azonban hétröl-hétre pontosan kedjünk. mert úgysem kapunk semmit. Azután kellett volna. Sokan panaszkodnak miatta. Nem
ki kell fizetni, mely kötelesség a mai föl­ katonaságról, élő katonákról kezdtünk ábrán­ is csoda, hiszen a „boldog" óesztendö szülte.
emelt munkásbérek mellett nem valami dozni. Beteges fantáziánkkal megépítettük a nagy, Beszéljünk-e tnég a fantáziában kiépített
könnyen teljesíthető. Magának az iparosnak modern kaszárnyát, akárcsak a postapalotát, ki­ nyári fürdőről, aszfaltról, sztrájkoló öntözökocsi-
is családjával együtt a megélés költségeit simítottuk a gyakorló térre alkalmas réteket, — ról, éjjeli közbiztonságról, pótadóról, haldokló
iparról, megboldogult kereskedelemről ? Nem be­
de ebből sem lett semmi, kiábrándítottak belőle,
is viselnie keli. Az eleimet, műhelyét, adót és a sok szép álmot elsöpörte az idő szele, el­ szélünk. Visszapillantásnak ennyi is elég. sőt sok.
fizetni kell. mert ezzel nem várnak, hanem vitte az óesztendö. . Akinek annyi a halottja, annyi az eltemetett ideálja,
egy-kettőre megütik a dobot a feje fölött Holmi iskola-államositás is volt eszünkben, mint nekünk, az sírjon, búsuljon, de ne emlékez­
s elmehet világgá. A nagyiparos elvárhat a ha jól emlékezem. Azzal is megbuktunk. Hiába zen Mert nem mindig édes az emlékezés.
cikkeztünk, hiába agitáltunk, kapacitáltunk, gyii-
pénzére félévet, egyévet, de a kisiparos az léseztiink, reménykedtünk. — az is befagyott, azt
ilyen várakozás mellett végelgyengülésben is elnyomta, megfullasztotta az óév reménytelen
múlik ki. köde. Pedig csak két lépésnyire voltunk tőle és H Í R E K .
Azt m ondják...
meghal. Az égre kérem, üeritsen igazságot ebben dig befejeztem védőbeszédemet és siettem a fog­ Kis falunkban harangoznak, temetnek,
az iszonyú bizonytalanságban. házba. Ide hallik sírása a menetnek.
Hol történt az állítólagos gyermekgyil­ Szegfű Vilma a fájdalomtól megtörve, ki­ Azt mondják, hogy Balog Esztert siratják,
kosság V sírt szemekkel, halotthalványan ült a rabciT Hogy egy legény
Zombori kastélyunkban a nyáron. Mikor bemutattam néki magamat, kétség Könnyes szemén
— Még a nyáron ? kapaszkodott belém. Balog Eszter keszkenőjét ott látták.
— Igen. Uram, ártatlan vagyok és önnek ezt be
És must derült ki ? kell bizonyítani. Nem az rt. mintha az engem Kis falunknak ismét húzzák harangját,
Anyám és húgom gyűlölték a kisasszonyt boldoggá tenne, hanem be akarom bizonyítani
es amint a kertben az elásott tetemet megtalál­ ártatlanságomat Előttem a világ csak börtön le­ Harang szava muzsika-szót hallat át.
ták, rögtön öt gyanúsították es ma reggel letar­ het es én már élni tovább nem akarok. Csak Azt mondják, hogy esküvő van odaát,
tóztatták. ártatlanságomat akarom bizonyítani. Hadd lássa Hogy a leány
És a kisasszony ? az a férfi, kit szerettem és kiért éltem-haltam, Fehér nyakán
Elsápadt, reszketett, sírt es folyton ár­ mily gyáva volt, hogy nem mert ártatlanságom­ Balog Eszter keszkenőjét ott látták.
tatlanságát hangoztatta, engem pedig könyörögve ban hinni. Koncz János.
A leány ezután mindent elmondott; én meg­
kért: mentsem meg e rágalomtól, ha szeretem.
ismertem a vád titkos rugóit, a gyűlöletet és
bosszul, a csodálatos leány nagy lelkét, nemes Esküvő. Pollák Samu (Cserencsóc) e
Mit tehettem volna, uram? A kisasszony jóságát, önfeláldozó fönségességét. hó 28-án délután 2 órakor vezeti oltárhoz. Báder
görcsösen kapaszkodott belém: zokogva kér­ Később már kezemben tartottam a bonyo­ Jakab dekiezsini vendéglős leányát, Etelka kisasz-
dezte. hogy én hiszek-e ártatlanságában. Erre szonyt a bellatinci izr. templomban.
felelni nem tudtam, igent nem mertem mondani; dalmas bíinper összes szálait és még jobban
megismertem a leány lelkének végtelen mélysé­
hiszen a körülmények, a bizonyítékok... oh, ez Az uj postamester. Idáig csak sejtettük,
irtóztató helyrét. gét. Okiratok, vallomások alapján, és saját de a múlt héten bizonyossá lett, hogy nem ka­
kutatásaim állottak rendelkezésemre. Belemerül­
És e lv itt^ ? tem az ügy alapos tanulmányozásába, és kétség­ punk állami postát. Kinevezték az uj postames­
tert és már át is vette a hivatalt. Matuss Lajos
Igen. telenül bebizonyítottam ártatlanságát, orvosi vizs­ a neve s a közelmúltjából annyit, hogy a ceglédi
— Uram. ön r osszul cselekedett. Önnek egy gálat nélkül is. Szegfű Vilma hallgatott; es a tit­ pályaudvari hivatalnak 14 évig volt postamestere,
percig sem lett volna szabad kételkedni a kisasz- kot örökre szivébe zárta, hogy kinek a bűnéért a m. kir. postamesterek és kiadók orsz. egyesü­
szony ártatlanságában, ön szerette a kisasszonyt; szenvedett ártatlanul. letének hosszú idő óta titkára. Ebből láthat *.
ismerte életét. Tólem telhetóleg mindent elköve­ Itt őrzöm íróasztalomon a fényképét és gyak­ hogy nem érdemeden ember, hanem egy tapasz­
tek a kisasszony megmentésére ran elmerengek bánatos arcának Kindérszép vo­ talt. idősebb hivatalnok kezére bizták postánk
Zoinbori ur nyugodtabban távozott, én pe násain. vezetését, amely körülmény bizonyára lehetővé