Page 2 - Also-lendvai_hirado_1910

ALSOLENDVA, 1910. ALSOLENDVAI HÍRADÓ SZOMBAT JANUAR 1.
Hát igen, éppen igy vélekedtünk mi is igen ismeretes hangok ütötték meg füleimet: vrák, A tónak délkeleti oldalán van a lefolyása,
kity-kloty, kim-kum, regedé-brekeke, stb. .Elcso- ott mindjárt egy kitűnő forgalmú malmot hajt]
az uj utcanevekről irt cikkeinkben. De sü­ dálkoztam. M ár 1909. november 27-ikét mutatott majd egy kisebb patakká válik és uija közben
ket fülekre találtunk s talál bizonyára ez a akkor a naptár, akkorra pedig a béka urak és vagy 10 malmot lát el, inig Szigligeten. bele-
asszonyságok, ifj'urak. kisasszonyok tudomásom
cikk is. Pedig ez az újítás se pénzbe, se ömlik a „Magyar tenger“-be, a Balatonba.
szerint már régen mély álomban szoktak s/.en- Holdvilágos estéken gyakran vagyok e tó
fáradságba nem kerülne, csak egy kis jó­ deregni. Honnan jönnek hát e hangok? Ro­ mellett! Leülök a bástya fokára és onnan nézem
akarat kell hozzá. hanva közeledtem a hangok felé. Olyannyira si­ az én házaimat. U. i. a birtokom a holdban van,
ettem, rohantam kíváncsiságomban, hogy egy de oda nem juthatok, azért megkértem azt a vén
Másutt szobrot emelnek a „nagyok" alacsony bástyán keresztül majdnem belebuktam pufók holdat, hogy adjon nekem itt a földön
emlékének, nálunk nincsen egy utca, mely a vizbe. helyette. Megszánt, megtette a kérésemet. Ha
Ekkor a kép, amely elém tárult, csodásán esténként kidugja sárga képét az ég boltjára,
egyik halhatatlanunkra emlékeztetne. Másutt
mutatta részben a nyarat, részben a telet. Reggel mindig levarázsolja az én házaimat á tóba, de
ezereket gyűjtenek össze sok nehéz fárad­ volt. A házak tetejét, a kertek cserjeit, fáit, a milyen furán, mindegyiknek az alapja van fölfelé,
sággal, nálunk nem akad arra idő, hogy bástya fokait hófehér dér ülte, a tó fölött nyári a teteje pedig lefelé.
köd pára imbolygott, a tónak igen nagy részét Nézem,‘ egyre nézem a tóban levő házaimat,
tiz nevet kiválasszanak a sok közül. üde zöld hínár és békanyál fedte, a hínár között fordított fáimat, cserjéimet. Hallgatom egyfelől a
így vesznek el a feledékenységben leg­ apró vizi-csibék úszkáltak, bugdácsoltak, itt-ott téli szél süvöltését, de ezt föl sem veszem, mert
egv-egy zöld vagy barna békafej tűnt elő. A tó­ elvonja róla a figyelmemet a vizi-csibék csipe-
vitézebb őseink, igy nem tudják a gyerme­
ban milliárdnyi apró halacska hemzsegett. Ezen gése. sipitása, a halacskák fickándó loccsanása,
kek: ki volt Bocskay, Teleky, Csengery? halak között nagyobbat nem láttam mint, 10 centi­ a békák zenéje. Nyáron bizony sokszor mérges
Ha másért nem, a jövő generációjá­ méter hosszút. Azt mondják, hogy nagyobb nincs voltam ezekre a dalnokokra, hanem most, a ter­
is benne. Erre ezen halakat .pöttyöske" és „csetri" mészet halála idején, kellemesebb, szebb zenét
nak érdekében figyelmet érdemel ez a kér­ név alatt ismerik, nálunk törbök a neve. Az nem ismerek. Elém varázsolja ez a zene a tavaszt,
dés. Részesítse is figyelemben képviselő­ alakja olyan mint a „kelen“-é és barnás testét a nyarat, a távoli zöld berket, az apró patakokat,
apró sötét pöttyök tarkítják. a hármashalom alját. Ejh, hagyjuk ! . . .
testületünk intelligens közönségünk eme
A tó leghosszabb átfogója körülbelül 60 70 A vén hold irigyen tekintget le rám a ma­
régi óhaját, mert ezzel is egy lépést tesz méter. Közepes mélysége 1 méter. A vize kris­ gasból. Irigyli tőlem a gyönyörűséget. Persze

- a haladás felé. tálytiszta, távolabbról kékes-zöld, a feneke csil- őkelméhez nem hat fel e gyönyörű zene.. Ő nem
lántos kvarchomokkal kevert kaviccsá! van fedve hallja. M ikor már nagyon elfogja az irigység, el­
és egyenletes. A tó alakja szabálytalan négyzet, el búvik a felhők mögé, hogy ne lássak. Nem
A Balaton mellékéről a területe hozzávehetőlegesen 1000 1000 négy­ akarok vele kikezdeni, hátha örökre elbuvik. Egy
szögöl. kissé megpirongatoni, aztán haza ballagok.
Vegyük sorra az én tévedéseimet. Amit én (Tapolca.) Ifj. REVERENCSICS ISTVÁN.
IV . A „csoda" tó.
várbástyának néztem, az bástya ugyan, de csak
Tapolcának körülbelül a közepe táján te­ a tó oldalát ölelő bástya, a pince ablakok pedig
rül el. (Uram bocsá’, mindig pince van az eszemben .. . ) Tolifuttában.
Igen kellemes meglepetést okozott nekem nem pince ablakok, hanem a titokzatos utakon
ezen tó, amidőn először láttam. U. i. ha a Szent- jövő föld árjának, amely a tavat táplálja, —
háromság térről befordulunk az ott kezdetét vevő levezetői. Amit füstfelhünek néztem, az nem volt Szilveszteri séta.
Bacsányi János-utcába, úgy 150 lépést haladva más, mint a tó fölött lebegő köd pára. U. is a
egy igen sziik sikátorra, iti úgynevezett „Kutya­ tó vize nyáron olyan hideg, mint a jég, télen Szilveszter estéjén már ősidők óta mulatni
szorítódra akadunk. pedig erősen langyos. szoktak az emberek. Alsólendván épugy, mint
Midőn először láttam ezt a sziik sikátort, Mivel a tó vize ilyen meleg télen, azért bárhol, átlag ezen a napon tartják a legtöbb mu­
kiváncsi voltam, hogy hova a manóba is vezethet? benne az élet ép úgy folyik, mind nyáron. A tó latságot, azon egyszerű oknál fogva, mert min­
Elindultam rajta. Nem vagyok kövér alak, mégis vizének meleg párája pedig fölmelegiti a tó fö­
majdnem feloldalt kellett ballagnom kitűzött cé­ lötti levegőt és igy a benne élő növényzet, vizi- den ember részt akar venni az ó-év nagy hal­
lom felé. Mikor a sikátor vége felé közeledtem, madarak, kétéltüeknek is lehetővé teszi az örökös doklásában és búcsúzóul meg akarja emelni po­
azt hittem, hogy valami régi vár bástya marad­ nyárbani életet. harát a boros asztal mellől.
ványai tűnnek a szemeim elé, alul hatalmas pince Ez volna az a „csoda" tó. Télen rgmek, Szép, nagy temetés ez. Még Carnevál is
ablakokkal. Szinte csodálkoztam, hogy nem hal­ igazán szivet, lelket megragadó képet, nyáron megirigyelhetné.
lottam még erről. Meg közelebb érve, hatalmas pedig kellemes fürdőt nyújt a városbelieknek.
füsttömeget vettem észre, amely folytonosan im- Körülötte kisebb-nagyobb házak állanak, itt-ott Lendván hallottam, ott, ahol egy „névtelen"
boiygott, egy még általam nem látott nagy terület kertek, apró fürdő kabinok kandikálnak a tó jóakaróm egy címemre küldött jux-kártyán két
felett. A sikátor végéhez érve, a lendvai berekből tükrébe. hosszú füllel és négy patával tervezte meg leendő
szobromat, — hogy aki vígan kezdi az évet, v í­
gan éli azt át. Nosza, mindjárt világos lett előt­
tem, hogy miért rendez a lendvai dalárda éppen
zalommal imádkoznak az egek Urához meghall- elegyedtünk. Többek közt felemlítettem előtte a
gattatásért. Hadd teljesü jön hát az ö vágyuk! tegnapi pásztorjátékot is s büszkén, kifeszitett Szilveszter estéjén mulatságot s miért hogy ez a
Nyissátok fel erszényeiteket s adjatok az isten mellel tudakozódtam tetszése felől. mulatság szokott a legjobban siket ülni. Mennyi
nevében néhány fülért! Mindenki csak annyit, Hát szép volt, szép volt, de bizony megél leány ! Szépek, bájosak ! . . . Mennyi boldog óra,
amennyinek nem érzi hiányát. Ne sajnáljátok, a tanító ur anélkül a néhány fillér nélkül is !
hisz aki a szegénynek ad, az magának Jézusnak Nem tudom hogyan tántorogtam haza. Ágyba hogy számát se lehet adni, de amely mind-mind
ad s ö azt mindenkor számon fogja tartani Lás­ kellett feküdnöm. Kínos láz gyötört. Az éjjel még elmúlik, szétfoszlik, mind az az álom, ami a par­
sátok, én sem sajnáltam a fáradságot. Örömet mennyi szép reménnyel tértem nyugovóra, magam kett és a luszter között a nagy temetés estéjén
szereztem mindnyájatoknak. Igaz, hogy ez is előtt láttam a felsegített szegények hálás cso­ születik.
költséggel járt, a jelmezek, a színpad mind fel­ portját, láttam a község elismerését s boldogan Parfüm-illat. Tolongás. Kacaj. Pohárcsen­
emésztettek néhány fillért, amit a most össze­ véltem kiérdemelni a „falu atyja" nevet. S ime,
gés. Mosolyok. Zene. A kiabálások, a sugdolód-
gyűlő krajcárokból fogunk kifizetni. Erre költeni most lázálmaim közepeit** gyötrődöm. Egy durva
többé már nem kell s ezen előadást többször lélekböl eredő szó mint a vihar söpörte ’ el re­ zások kábitő összevisszasága, ez volt a da­
meg fogjuk ismételni. Ami ezután összegyűl, azon ményeim színes virágait. Ha ö, az okos biró igy lárda eddigi Szilveszter-estélyeinek képe. Oh,
már vehetünk a szükölködőknek néhány ruha­ vélekedik, mit gondolhat a többi ? S könnyek Tóth Pali, a dalárda mindene, milyen büszkén,
darabot. egy kis kenyérkét s az ő hálatelt imá­ közt kellett megvallanom, hogy pályám, melyet milyen megelégedetten járt-kelt a parkketton és . . .
juk bizonyára leesdi számotokra a Mindenható paradicsomnak véltem, csakugyan keserves küz­ Biró Lajos, az elnök százszor is belenézett a
kegyelmes áldását! delmeim színhelye lett.
Azzal megindultam soraik között. Itt is. ott De azért nem csügedtem el, kétszeres szor­ pénztárba s mind a százszor újra és újra ismé­
is hullott a perselybe egy-két fidér, de bizony galommal láttam a munkához s bár ezer és ezer telte magában, hogy hát a műsor igen szép volt,
nagyon gyéren hullott az. Többnyire a szegé­ ilyen csalódás ért, mégis elértem azt, ami után de a bevétel — az nagyszerű!
nyebb sorsuak nyújtották krajcárkáikat, a vagyo­ vágyakoztam, hogy falum felvirágzott s büszkén
nosabbakat már kevésbbé hatotta meg az ada­ mondhatom, hogy felvirágoztatásában kivettem . .. S tegnap ? ! . . .
kozás szelleme. Az adakozóknak is leolvastam oroszlánrészemet. Hol maradt a tolongás s aki ezt okozni
arcukról, hogy nem igen értik szándékomat. Ámde Ifjú kollégáim, titeket is sok csalódás fog szokta; a közönség? Hol maradt a régi jókedt
nem csüggedtem el, az a remény kecsegtetett, érni pályátokon. Hányszor kell majd könnyezve
hogy talán a következő alkalommal, meg azután tördelni kezeteket, de azért ne csüggedjetek el, s akikről ez mireánk is ránkragadt: a fürge leány­
jobban elszánják magukat, megértik akaratomat. mert keserves küzdelemmel lehet csak elérni olyan sereg ?! Kerestük, nem v o lt. .. Mintha nem is a
Hiszen most nem is voltak arra elkészülve, hogy magasztos célokat, mint a mi édes hazánk bol­ dalárda tartana mulatságot, amely már sokszor
valaki adakozásra szólítsa fel őket. doggá, hatalmassá tétele. T i reátok vár ez a fel­ tartott mulatságot, de rosszul sikerültet soha, -
Mégis boldogan tértem pihenőre a szent adat s ettől nem szabad, nem lehet eltérnetek, vagy tegnap. . .
estén s még erősebb munkakedv dagasztotta keb­ mert hisz' magyar tanítók vagytok, akiken milliók Tóth Pali keserű arccal járt-kelt és csak
lemet. hiszen kezdetnek ennyi is elég, majd más­ tekintete függ; tegyetek hát úgy, hogy a milliók nézett, n é ze tt... Azt nézte, hogy ébren van-e,
kor több lesz. se tehessenek másként, hanem együttesen mun­
Másnap találkoztam a falu birájával. ö t tar­ kálja hazánk érdekeit Árpád nemzetsége ! vagy rossz álom-e az egész. Biró Lajos nem néz
tották a falu eszének; magam is értelmes, okos olyan sűrűn a pénztárba, mint tavaly s gondol­
embernek ismertem. Megszólítottam, beszédbe kodik, gondolkodik... Azt gondolja, hogy ő már