Page 1 - Also-lendvai_hirado_1910
P. 1
••vMékfttplo
Alsólendva, 1910. m i d i. i m H XV. évfolyam 1. szám. Szombat, január 1.
Alsólenbvai Híradó
Kéziratokat nem adunk vissza.
Előfizetési ara Felelős szerkesztő: laptulajdonos és kiadó:
Egész é v r e ........................................8 K O S Z E S Z L Y M . V IC T O R . B A L K Á N Y I E R N Ő . Szerkesztőség és kiadóhivatal: B a I k á n y i
Fel évre.................................................4 - Ernő könyvkereskedésében Atoólendvin.
Negyed é v r e ........................................- * M E G J E L E N IK M IN D E N V A S Á R N A P .
Egyes szám ara l*0 fillér. A nyilttér sora egy korona.
Tizenöt év! s tovább akarunk dolgozni értük. Az eddigi vedést okoztak. M iért? Megmondom. Alsó
buzgalommal fogjuk szolgálni a közügye utca néven szerepel vagy öt utca, amelyek
Alsólendva, 1909. december 31. ket ezután is, hogy városunk felvirágzása a város alsó részén feküsznek. A közön
Lapunk most tölti he 15-ik évét. Meg idején a jól megérdemelt nyugalom tuda ség Alsó-utcának nevezi a Malom-utcát, az
ragadjuk ezt az alkalmat, hogy megnyitva tával fejezzük be terhes munkánkat. Árok-utcát, az Üveges-utcát, a Kerti-utcát,
szivünket olvasóink előtt, minden szerető Ma ünnepünk van. Tizenöt év terhes a Szük-utcát s nevezne még többet is, ha
iünket reá sugároztassuk s őszinte köszö munkáját, fáradságát, törekvéseit ünnepel — volna. Pardon! Van még két egyenle
netét mondjunk a szives támogatásért, sze- jük. Nem hivalkodó, hangos kiáltozással, tesen húzódó utcánk, amelyeket szintén
retetért, melylyel bátorítja a mi küzdelmes hanem szerényen, mint egész működésűnk, Alsó-utcáknak nevezünk. Ez nem helyes
munkánkat. kérve a közönséget, hogy eddig tanúsított dolog. De nem helyes dolog az sem, hogy
Ám a legjobb alkalom ez, hogy szá szives támogatását a további években se a városházhoz vezető utcát Felső-utcának
mot vessünk magunkkal s hivalkodás nél vonja meg lapunktól s pártfogásával has mondják.
kül mondjuk: a megelégedés nyugodt ér son oda, hogy minél hathatósabban dol Egy gyüsziinyi ésszel is rögtön rájö
zetével tekintünk a lefolyt másfél évtized gozhassunk e város érdekében! het akárki, mennyi tévedés történhetik az
küzdelmére, csatazajára s az erőgyűjtés bé utcák rossz elnevezése miatt. Ha pl. ide
késebb munkásságára: mert kötelességünk gen jön a városba s valakit, aki valamelyik
nek éltünk. Az utcák nevei. Alsó-utcában lakik, meg akar látogatni, ne
Nem a hivalkodásnak, hanem csupán gyedórákon át bolyonghat a sok egyforma
Alsólendv;. 1909. december : I.
határjelzésként Írjuk ezt. Fölmérjük csupán nevű utcában, mig végre ráakad a — te
magunk mögött az utat, mert az a tudat, Egyik olvasónk egy hosszú cikkben gyük fel — Szük-utcai házra. De nemcsak
hogy jó utón jártunk, erőt ad nekünk a azt az ajánlatot teszi városunk képviselő ebben a tekintetben, hanem más oldalról
szebb, de küzdelmesebb jövőhöz is. testületének, hogy változtassák meg az ut véve is üdvös volna, hogyha uj nevekkel
Erre a határjelzőre a hála szavait Ír cák neveit, mert az eddigi nevek sok téve látnák el az utcákat. Ki hallott egy mo
juk fel, mellyel támogatóinknak tartozunk. désnek és kellemetlenségnek voltak már dern, haladó városban Üveges-, Árok-utca,
Büszkék vagyunk arra, hegy amit Ígértünk, szülőokai. Az utcák neveinek szükséges meg ehhez hasonló mucsai neveket? Hát
mindazt magyar szivünk minden becsüle megváltoztatását már többször szóvá tettük nem szebben hangzik ennél Kisfaludy-utca,
tességével, öntudatunk és felebaráti szere Kazincy-utca, Kossuth-utca stb.?
tetünk minden erejével megtartottuk: kicsi lapunk hasábjain, s ez, meg a beküldött A képviselőtestület igen helyesen cse
erőnkhöz képest dolgoztunk e város és a cikk hosszúsága az oka, hogy a t. cikkíró lekedne, hogyha utcáink nevének megvál
lakosság érdekében. Nem az ellenségeske kétségkívül érdekes indokolásait egész ter toztatását már legközelebb tárgyalás alá
dés, hanem az igazság vezette toliunkat. A jedelmükben nem közöljük. venné. Hiszen amint hallom, úgyis uj ház
hangunk mérsékelt voít, csupán olyankor De közöljük belőle a következő részt: számtáblákkal látják el nemsokára az ut
árult el szenvedélyt, ha bántottak bennün cákat, addig tán ki lehet vinni, hogy az uj
ket. Szeretjük ezt a várost és lakosságát „Az eddigi nevek már tenger sok té táblák már az uj utcaneveket mutassák."
Rombadőlt álmok. lottam suttogni itt is, ott is : „Milyen derék a mi emlékezve a krisztusi szeretet nagyságáról, hogy
tanítónk!“ Ez aztán nagyon merész elhatározást a nyomorgók előtt feltárják erszényüket tehetsé
— Egy öreg tanító életéből. érlelt meg bennem. Tapasztaltam ugyanis, hogy gükhöz mérten, mely azoknak mérhetetlen nyu
falum polgárai többnyire nagyon szegény embe galmat, nekik pedig örömet és lelki megelégedést
Irta: BUDAVÁRY LÁSZLÓ.
rek s igv gyermekeiktől is kénytelenek megvonni fog nyújtani.
A távolban már feltűnt a kis falu tornya s mindent, ami pedig a gyermeki leiket igen-igen A nagy terem zsúfolásig megtelt nézőkkel.
biztatólag integetett felém az alkony homályában, boldoggá tehetné. Eltőprengtem e fölött a hosszú Oh, hogy kipirult a gyermekek arca a nemes
zsongó harangszava bátorító hangokat csengett fü őszi estéken s végre megérett bennem az elha izgalom lázától, oh, milyen szorongva lesték a
lembe s én meggyorsított léptekkel siettem jö tározás. pillanatot, hogy a színpadot elfedő függöny fel
vendő küzdéseim szintere felé. Közelgett a karácsony ünnepe. Ezen a szent gördüljön. Egyszer aztán megszólalt a csengő
Mit mondtam? Küzdéseim színhelyére? estén mindenki közelebb húzódik szeretteihez s éles hangja s kezdetét vette az előadás. Minden
Nem, nem, a .kor még nem gondoltain én mennyi boldogság t áti el keblét, ha övéit örülni, a legszebben ment, valahány gyermek volt, az
küzdelmekre. Édesnek hittem a fáradságot, mely- vigadni látja. Ez az érzelem volt rugója az én mind tündökölni akart elragadtatott szülői előtt,
lyel falumat munkálni fogom, varázsos álmokat óhajomnak is. örvendő lelke et akartam látni kik könnyeket morzsoltak ki a meghatottság miatt.
szövögettem minden szépről, minden nemesről s mindenfelé s különösen a gyermekeknek vágytam De legnagyobb volt az én örömem A kedves
boldog mosollyal képzeltem el munkám gyümöl vidám perceket teremteni, hogy majdan szent áhí dalokat mintha az ég angyalai énekelték volna,
csét, mely fáradozásom nyomán fakadni fog. tattal gondoljanak vissza a szent estére s köte a kis jászol, mely az Ur szülőhelyét ábrázolta,
Amint lassanként esteledett, meg-megbot- lességüknek ismerjék el ők is a nyomorgókon valóban olyannak tűnt föl, mint a betlehemi istálló
lottam az ut kiálló kavicsaiban, de nem törőd tőlük telhetöleg segíteni. béli, köröskörül mintha mennyei glória szórta
tem vele, az én lelkem nem bandukolt most ilyen Minden nap az előadás végeztével gyönyörű volna aranysugarait s a nagyszámú közönség
göröngyös pályán, rózsák közt lebbent tova, körü pásztorjátékot tanitgattam be a gyermekeknek. Uj olybá tűnt fel elvarázsolt lelkem előtt, mint az
lötte kábító illatár rezgeti, szóval édesnek ta volt előttük s hogy látták a / én lelkesedésemet, Isten Fia előtt hajlongó imádók ezrei.
láltam az életet Megjelentek képzeletemben a kis az ő gyermeki lelkűk is felbuzdult s szorgalmasan M ikor a gyermek-angyalok elénekelték az
buksi gyermekek, akik félénken pislognak reám, tanulgatták a kiosztott szerepeket. Oh, milyen utolsó akkordokat, a nézők soraiból itt is, ott is
tanítójukra s én meleg szeretettel bátorítom, vigasz kéjes érzelemmel töltött el az a gondolat, hogy elfojtott zokogás volt hallható. Valóban nagyon
'alom őket, atyjuk próbálok lenni, kifürkészem fáradozásomat siker fogja koronázni. Olcsó, de megható volt, valóban várakozáson felül sikerült
hajaikat, vágyaikat s teljesítem is valamennyit. csinos jelmezeket szereztem be a kis műkedve minden.
Láttam lelkiszemeimmel, hogy a szülök is mint lőknek, a mi még fokozta bennük a munkakedvet Akkor azután én léptem a színpadra. Re
szeretnek, szentirásnak veszik minden szavamat s vonzóbbá látszol! tenni a tervbevett előadást is. megő hangon mondtam el a sok hallgatónak, hogy
s érzéin, hogy fáradozásaimnak méltó sikere nem Végre elérkezett a várva-várt nap. mindezt azért rendeztem, hogy gyermekeiknek és
maradhat el. Az iskolatermet szépen feldíszítettük s meg nekik örömet szerezzek vele. De mondtam —
így volt ez akkor! Ilyennek képzeltein a ta hivattam a szülőket is az előadásra, hol meg úgy lesz teljes ezen öröm, ha megörvendeztetjük
nító életét. S ez az édes hit bámulatos munka- láthatják gyermekeiknek tehetségét s együtt fog e szent alkalommal a szegénysorsuakat és nyo
kedvvel töltött el. Néhány hónap múlva már hal nak vigadni az áriat an gyermeki szivekkel, meg morgókat is, akik Krisztusba vetett hittel és bi-