Page 8 - Also-lendvai_hirado_1910
P. 8

ALSÓLENDVA,  1910           ALSÓLENDVAI  HÍRADÓ          VASÁRNAP,  JANUÁR  9.
         Véres  vasárnapok.   könyvtárakkal,  sem  egyesületekkel,  sem  ismeret­  a  bércei  siralmasan  verték  vissza  a dob hangjait
                              terjesztő  előadásokkal  nem  igyekeztek  csiszolni   amely  azt  hirdette,  hogy  egy  házat,  kertet,  s/
       Hétröl-hétre  a  bor  és  bicska  dominál  az   a  zalai  virtuson,   maradtunk tehát  olyanoknak,   löt.  s -  ntóföldet  adnak  annak,  aki  többet ad  íru
                                                       hogy   egy  özvegy  atya  8  gyermekével  eg\ntt
    utóbbi  időben  ebben  a  járásban.  Mint  egy véres   mint  voltunk  30  év  előtt:  népünk  műveletlen,   hajléktalan  lett.
    vonal,  úgy  vonulnak  el  előttünk  a  vasárnapok,   a  nemes  dolgok  iránt  érzéketlen  s  több  benne az
                                                         Az  a  kis  iiáz,  az'  „Isten  háza"  adóit  nekik
    mikor  tiszta  ruhát  ölt  a  falusi  nép  s  istentiszte­  állati  vadság,  mint  a  jónak  és  szépnek szeretete.  menedéket.  Több  mint  2  évig  lakott  benne  a
    letet  hallgat,  délután  pedig  beül  valami  füstös   Nem  lehet  tagadni,  hogy  a  bor  mellett  a   szegény  család.  Máskép  nem  fértek  tneg  benne
    csárdába  és  ember  legyen  az,  ki  onnan  kipisz-   műveletlenség  adja  a  kezekbe  a  gyilkos szerszá­  azért  8  polcot  rakott  az  atya egymás fölé és azo­
    kálja.  A  bortól mámoros,  részeg koponyák azután   mot.  Azért  a  véres  vasárnapokat  megszüntető   kon  helyezte  el  gyermekeit.
    csakhamar  elveszítik  józan  eszüknek  legkisebb   eszközöknek  olyanoknak  kell  lenni,  amelyek  egy   Egyszer  csak  megszólalt  a  lélekharang,  az
                                                       atyát  elvitték  pihenni,  a  gyermekek  elszéledtek.
    porcikáját  is  s  ősi  zalai  szokás  szerint  úrrá  lesz   kis  világosságot  vigyenek  a  falusi  koponyák  sö­
                                                         Tán  néhány  napja  csak  annak, hogy megint
    fölöttük  a  virtus.     tétjébe.  Erre  a  munkára  mintegy  predesztinálva   voltam  annál  a  kis  háznál.  A  vasajtó  nyitva voit.
       Két  hét  előtt Rédicsen,  aztán  Pincén, Völgyi­  van  a  zalantegyei  közművelődési  egyesület,  mely   Ósz,  öreg  koldus  térdelt  a  szoba  közepén  és  ,
    faluban,  a  múlt  héten  pedig  Szentmihályfán  sze­  tegyen  is  meg  mindent,  hogy  az  alsólendvai  já­  szalmafekhelyet  igazgatta,  a  kályha  mellé  gályá­
    dett  egy-egy  áldozatot  ez  a  virtus.  Az  előzmény   rás  megszűnjön  a  megye  szégyenfoltja  lenni.  kat,  száraz növényrészeket  rakott,  majd  a  kályha
    itt  is,  ott  is  ugyanaz:  isznak,  mulatnak  a  legé­  mellett  levő  gyújtó  skatulyába  néhány  szál  gy in-
                                                       tót  tett.  M ikor  ezeket  elvégezte,  kijött  a  szobá­
    nyek  s  mikor leghangosabb  a társaság, akkor sújt   ból  és  a  vasajtót  betéve  batyujával  és  vándor­
    le  valamelyik  emberi  testre  a  bicska.  Irtózatos   A  Balaton  mellékéről  botjával  a  kezében  el  akart  menni.
    dolog  ez,  amelynek  gátat  kell  vetni  mindenáron.   Köszöntem  az  öregnek,  majd  megszólít'
    De  hogyan,  mivel?  Ez  ép  oly nehéz kérdés, mint   V .   Az  „Isten  háza“ .  tani.  Kérdésemre  elmondta,  hogy  előtte  vaió este
    az,  hogy  a  részegségen  kivfll  mi  a  rugója  a  mi   Nem  a  templomot  értem  most  e  cint  alatt,   került  a  kis  házikóba.  Ott aludt,  most pedig  meg.
                                                       a  további  útjára.  Kérdeztem  tőle,  hogy  miéit
    falusi  népünkben  rejtőzködő  vérszomjnak.  hanem  igen  kicsike  házikót,  melyen  még  ablak   rakott  fát,  gyújtót  a  kályha  mellé,  hisz mondása
       Mert  hogy  nemcsak  a  bor  működik  közre,   sincsen  és  mely  itt  Tapolcán  a  „kincses"  bar­  szerint  tán  hónapok  múltán  tér  csak  vissza.  Erre
                             lang  közelében  egy  dombocskán  áll.
    az  bizonyos.  Másutt  is  isznak  bort,  másutt  is   Öreg  tapolcai  atyafiak mondása szerint  a 60   igy  felelt:
    berúgnak  az  emberek,  de  nem  akasztják  mind­    „Igaz.  én  sokára  jövök  ide  vissza.  Az  is
                             —70-es  években  Tapolcán  is  voltak  huszárok és
    járt  egymásba  a  bicskájukat,  mint a  mi  járásunk­  a  kaszárnyájuk  a  inai  vincellér-képezdc  helyén   lehet,  hogy  többet  soha.  De  jöhet más.  Van  több
    ban,  ahol  átlag  több  gyilkosság  történik,  mint   állott.  Az  említett házacska,  amelynek „Isten háza"   ilyen  szegény ember,  mint  én.  M ikor  ide  jöttem,
    Zalamcgyc  többi  járásaiban  együttvéve.  címet  adtam,  a huszárok  puskaporos  raktára volt.  én  is  találtam  itt  gyújtót,  fát,  takarított  fekhelyet
                                A  huszárokat  elhelyezték  innen,  a  kis  há­  és  milyen  jól  esett  nekem,  hogy  mindjárt  tüzet
      Keressük  az  okokat,  amikkel  csökkenteni     rakhattam,  hogy mindjárt lefektettem.  Aki  utánam
                             zikó  pedig  üresen  maradt.
    lehetne  ezeknek  a  véres  vasárnapoknak  erkölcsi   Terméskőből  van  építve.  A  magassága  3   jön,  az  szintén  úgy  lesz,  mint  én."
    súlyát,  de  nem  találjuk.  Talán  a  bíróságokat  hi­  méter,  a  belső  alapja  2  méter  széles.  Messziről   Az  öreg  koldus  elballagott,  én  meg  sokáig,
    báztassuk,  melyek úgyszólván  keztyüs  kézzel  bán­  úgy  tűnik  fel,  mintha valami régi várnak a  marad­  nagyon  sokáig  néztem  a  kis  házikót.  Ha  elme­
                             ványa  volna,  igen  távolról  oltárképnek  vélné  az   gyek  e  kopott  házikó  mellett,  mindig megemelem
    nak  a  gyilkosokkal,  vagy  talán  a  tanítói,  lelkészi
                             ember.                   kalapomat.  Miért  ne  tenném ?  Hisz az  Isten háza.
    kart  vádoljuk  meg  azzal,  hogy  nem  örködnek
                                Az  első  napokban,  mint  ide  jöttem,  mind­
    eléggé  a  nép  erkölcse  fölött?  Hát  az  bizonyos,   járt  voltam  ezen  kis  házikónál.  A  külseje  vako­  V I.   Egy  fö lira t.
    hogy  ennek  is,  annak  is  van  része  a  véres  va­  latlan,  az  idő  színe  nagyon  meglátszik  rajta,  de   Tapolcától  északkeletre, úgy  1 óra járásnyira

    sárnapok  rendezésében,  de  a  főok  mégis  csak   a  falai  igen  erősek.  A  jó  Isten  vigyázott  a  há­  fekszik  Díszei  község.  Ennek  a  községnek  a ha­
                             zára.. .   Egy  vas-ajtó  nyílik  egyetlen  szobájába,
    az  emberi  természetben  rejlik.  A  zalaiak sohasem   tárában  egy  öreg  keresztfa  áll,  a  következő  fül-
                             amelyben  egy  rozzant  vaskályha  áll, meg egy szal­
    voltak  báránytermészetüek,  de  a viszonyok  mégis   irással:
                             mából  készített  fekhely.  A  kályha  mellé  apróbb-
    javultak  később  azokon  a  helyeken,  ahova  be­  nagyobb  gályák  voltak  rakva.  A  kályha  mellett   „UTAS  MEGÁLLJ  AZ  ISTEN ED ET
    vittek  egy  kis  felvilágosodottságot,  ahol  az  em­  egy  skatulyában  néhány  szál  kénes  gyufa  volt.  térdre  borulva  im ádd!“
    bereknek  nem  a  korcsma  lett  a  mindenük,  ahol   Ez  a  kis  ház valóban  megérdemli  az  „Isten
                             háza"  cimet.  Scnkisem  tartja  birtokában.  Az  ül­  Első  pillanatra  nagyon  megbotránkoztani.  mert  a
    a  szeszes  italok  által okozott mámoron  győzedel­
                             dözöttek,  hajléktalanok  menheiye.  felső  sor  sokkal  nagyobb  betűvel  vau  írva,  mint
    meskedett  a   betű.  De  nálunk  mindez  nem
                                Egy  szomorú történetet  hallottam róla,  amely   az  alsó  és  igy  a  bámulat  és  botránkozás  miatt
    történt  meg.  A  mi  járásunkban  sem  most,  sem   igy  hangzik:  csak  később  vettem  észre,  hogy  alább  van  még
    azelőtt  nem  törődtek  a  nép  erkölcsével.  Sem  Pergett  a  dob.  A  magyar  tenger  partjának  folytatása  is.
          Van  egy  le á n y ...  Joggal  keltett tehát visszatetszést,  mikor lord   Kártyázni. . .   No  hallod,  kedves  barátom ? !
                             Blakot  három  hónappal  felesége  halála  után  az   Nem   értelek?   Miért   ne   mennénk  a
        Van  egy  leány,  ezer  nap  ragyogását   orfeumban  látták.  Még  a  látcsövét  is  magával   klubba ?
        Sugározza  kei  mosolygó  szeme,  vitte,  amelyet  különösen  a  hatodik  számnál  vett   —  Még  kérded  is ?  Nem  értem  a  gondol­
        Csudás  meséknek  eleven  világát
        Látod  és  nem  bírsz  betelni  vele.  erősen  igénybe.  (A  hatodik  szám:  The six Stars,   kodásodat?!  Feleséged  alig három hónapja, hogy
                             hat  táncostul  volt.)  Általános  volt  a  nézet,  hogy   meghalt.. .
        A  szava :  zene.  mosolya :  virágok,   lord  Blaknak  ezt  a  látványt,  nevezetesen  a tizen­  —  Eh,  nincs  többé  halál! ...
        boldogságot  fakaszt,  hol  megjelen.
        S  nem  tudja,  hogy  a  legragyogóbb  álmot   két  vadul  ugráló  formás  női  lábat, az agglegények   Bob  gyanúsan  nézett  barátjára.  Majd  igy
        Kóla  álmodják  minden  éjjelen.  részére  kellett  volna  átengedni;  nem  egy  fiatal   szóit:
                             özvegyembernek  való  látvány volt.  Három  nappal   Úgy  látszik,  filozófus  lettél.
        Nem  tudja,  hogy  a  legszebb lány  a  földön,  később  egy  másik  orfeumban  tűnt  fel  lord  Blak   -   Nem,  normális  ember  vagyok.  Csak  is­
        S  a  legszomorubb  ifjú  én  vagyok,
        Nem  tudja,  hogy  fájdalmasan  zokogva   és  annyira  merész  volt,  hogy  egy  szivarra  is   mételhetem  neked:  nincs  többé  halál.
        Róla  szállnak  a  legbúsabb  dalok.  gyújtott  és  egy  elclapot  olvasott.  És  amikor me­  —  De  hiszen  te  is  jelen  voltál  feleséged
                             részsége  már  minden  határt  átlépett,  mikor  már   temetésén!  Hogy  mondhatsz  ilyen  bolondot?
        Nem  tudja,  hogy  ködterhes éjszakákon   a  lóversenyekre  is  kiment és  ott  buzgón fogadott,   Egész  nyugodtan  tovább  szivarozhatsz.
        Én  ottan  állok  ablaka  alatt.              Ha  nem  izgatod  magad,  akkor  nyugodtabban
        Míg  puha  párnán  tán  másról  álmodja   barátai  elhatározták,  hogy  ezt  a  viselkedést  to­
        A  legragyogóbb,  legszebb  álmokat  vább  nem  tűrik  és  ezt  értésére  is  fogják  adni.   végighallgathatsz.
                             Ezzel  a  feladattal  Bob  Readyt  bízták  meg.  Lord  Blak  kézen  fogta  Bobot  és  a  lakás
                                A  kiválasztott  ur  nem  is  habozott  soká.   legutolsó  szobájába  vezette.
        A  legyőzött  halál.  Feketébe  öltözött,  blazirt  arcára  egy  mosolyt   —  Mielőtt  e  szobába lépnénk  —  szólott
                             erőltetett,  majd  kocsira  ült  és  Blak  lakására haj­  még  néhány  megjegyzést  teszek.  T i  abban  a  vé­
             —  Fordítás.  —
                             tatott.  Az  utón  arról  gondolkodott,  hogy  kinai   leményben  vagytok,  hogy  szeretett  nőin  meghalt.
      z\z  úgynevezett  „jó  társaságiban  a  legna­  közmondásokon fogja kezdeni,  majd  Shakespearet   A  ti  részetekre  mindenesetre  meghalt.  Az  én  ré­
    gyobb  visszatetszést  szülte lord  Blak  viselkedése.   fogja  citálni  és  egy  erélyes  morálprédikációval   szemre  azonban  nem  tudott  meghalni.   És   ha
    A  modern  társaséletben  ugyanis  kevés  a  bensö-   fogja  végezni.  Közben  majd  Blak  szivarjait fogja   nem  hiszed,  jöjj  be  velem  a  szobába,  be  fogom
    ség  és  szeretet.  A  külső  formákat tehát szigorúan   szívni.  bizonyítani.
    be  kell  tartani.  És  ezen  külső  formák  ellen  vét­  Lord  Blak  a  legszivélyesebben  fogadta  ba­  Egy  teljesen  sötét  szobába  léptek.  Lord
    kezett  lord  Blak  megdöbbentő hidegvérrel. M ind­  rátját.  A  legnyájasabban  kérdezősködött  az  „uj   Biak  betette  maga  után  az  ajtót,  egy  székre  ül­
    össze  három  hónapja  mullott,  hogy  feleségét  el­  csillagok"-ról,  a  lóversenyről,  a függőben  maradt   tette  Bobot  és  igy  szó lt:
   temette.  Épen  három  hónapja.  Az  illendőség tehát   eljegyzésekről,  kigunyolta  a  nők  iszonyú  kalap­  —  Kérlek,  most  egy  szót  se  szólj,  maradj
    megkívánta  volna,  hogy  a lord a halott iránt  kellő   jait  és  végül  kérdezte:  csendben.
    tisztelettel  legyen.  Ha  az  embernek  egy  hozzá­  Eljössz  a  klubba?  Szeretnék  véled  egy   Ezzel  megnyomott  egy  villanyos  gombot  a
   tartozója  meghal, a kötelesség  úgy hozza magával,   kissé  kártyázni.  falon.  A  szoba  egyik  talán  gyönge  világossá
   hogy  egy  évig  az  illető műveltnek  lássék. se szín­  A  kártyáról  a  kinai  közmondásokra átmenni   támadt.  A  csendet  egy  gép  szabályos  berregése
   házat  ne  látogasson,  se  zenét  ne  hallgasson.  Ez   kissé  nehéz  volt.  Bob  mellőzte  is  ezt  és  más   törte  meg  és  a  falon  megjelent  egy kinematograí
   az  év  tiszteli  meg  a  holtakat, különben talán azok   fonalat  adott  beszédének :  ké p :  a  ház  egyik  szobája.  A  pamlagon  a  ház
   meg  sem  halnának.         —   A  klubba?  —   kérdezte  csodálkozva.  meghalt  asszonya  ült.  Virágzóan,  szépen,  friss
   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13