Page 14 - Also-lendvai_hirado_1912

ALSOLENDVA, 1912. ALSÓLENDVAI HÍRADÓ VASARNAE. JANUÁR 21.

mezőgazdasági népoktatás még csak csirá­ ben az a filozófiai éleielv vonul végig, hogy Esetek.
jában van. de a meglevő csirák legnagyobb minden mindegy. Több vagy kevesebb adósság,
része sem egészséges, életképes. közelebbi vagy távolabbi csőd, vagy öngyilkos­ A hamis üt koronás. A legolcsóbb váltó. Hulott-
Pedig a kisgazdák tökéletesebb álta­ ság ami életünkben nem játszik nagy szerepet. kemi jelentések. - Hja, az a pontosság!
lános és szakképzése és igy elsősorban a A csőd előtt áll az egész társadalmi és Eiiiick a kis esetnek a legtalálóhb címe ez
gazdasági népoktatás megvalósítása a ma­ gazdasági életünk, hát mi is belevetjük magun­ lehetne : A hamis őt koronás körutazása. A hamis
gyar gazda társadalom régi jogos, sokat kat a közéleti mulatságokba, mint a pénztelen ötkoronás egy utazóé volt, aki azt egy lendvai
sürgetett kívánsága, melyet az intéző körök­ munkás vagy paraszt a páiinkásbutikba. A minden üzletben kapta. Természetesen szabadulni akart
a hamis jószágtól, de miután mindenhol ráismer­
nek teljesíteni kell. mindegy elve magyarázza meg a sok lótás-futást, tek a hamisítványra és sehol sem akarták elfo­
a pénzutáni hajszát, a meiy azonban a farsan­
gadni, ajánlatot tett a szállodai főpincérnek (nem
gon mintha egyszerre megszűnne, elhalna. — akarom kiírni, hogy az Andris bácsinak), hogy
Farsang. Minden mindegy, tehál inkább elmulatjuk az vegye meg tőle az ötkoronást.
utolsó pénzünket és közelebb kerülünk a A főpincér hajlandónak is mutatkozott az
Vizkercszttcl beköszöntött n farsang, min­ ötkoronás megvételére s csakhamar megegyeztek
den jóságával, minden örömével, de magával véghez
három koronában. A főpincér leszurkolt három
hoz'a minden kétségét és kínját, terhét is. Talán még segít valami. Ez is magyar elv. darab egykoronást, mire az övé lett a hamis öt­
Karnevál herceg bevonult — és széles e Ez is nálunk uralkodik. Sehol a világon nem koronás. De nem sokáig tartogatta niagáná', mert
hazában — felségsértés ne essék mondván hat bízza magát egy egész ország arra, hogy valami már este újból az. utazó zsebében volt a hamis
ötkoronás. Ez. igy történt:
hétig most ö fog uralkodni. Az ö udvara is díszes segíteni fogja, csak nálunk Nálunk az. emberek
Este az utazó, miután jól megvncsorált, elő
és fényes, de az. ö udvara mögött is vannak minden nehezebb munka előtt megállanak és vett egy huszkoronás aranyat és csöngetett.
árnyak, vannak szomorúságok várják valakinek vagy valaminek a segítségét, Fizetek I
Mikor a farsang kivilágított tánctermeit nálunk a nagyobb elhatározásokat minden ember És fizetett. A visszajáró pénzt meg sem
nézte, csak úgy látatlanul dugta zsebre. Nem
látjuk, bizony eszünkbe jut az a kérdés: honnét? először hatfelé mogtárgyalja és mindenkitől a
Honnét kerül elő arra a nagy fényűzésre a pénz, saját szájaize szerint való tanácsot k T, de a vette észre azt sem, hogy a főpincéi a bajusza
alatt kárörvendően mosolyog.
honnét kerül elő a jókedv, honnét kerül elő végén mégis megint valami segítséget var. Az. esti vonattal az utazó cl akart utazni s
minden költség, amely egy farsang folyamán szét- A legrózsaszinübb optimizmus uralkodik mikor megváltotta a vasúti jegyét, ötkoronással
ömlik a sok csatornán, amelyek, mind valami egész Magyarországon akkor, mikor a legsötétebb fizetett. De a pénztáros visszaadta a pénzt, hogy
messze folyamba viszik el az anyagi erőnket, pesszimizmussal kellene felébreszteni az embe­ hamis.
Az utazó jobban megnézte a pénzt s meg­
olyan messze folyamban, melyből mi semmiféle reket abból az álomból, amelybe elmerültek, ismerve az ö régi ötkoronását, szégyenkezve val­
életerőt nem merítünk, amely nekünk abszolúte amelyben az égből várja a segítséget es maga lotta be önmagának:
semmit sem hasznai. nem tesz semmit. No, igy se csapott be meg senki! Az. a
Mintha az a sok drágaságról szóló panasz, Ez a várakozó álláspont, ez. a tehetetlen lnincut pincér az én hamis ötkoronásomat adta
amely egész közéletünkön uralkodik, csupa optimizmus okozza azt, hogy az emberek nyugod­ vissza . ..
És dühösen csapta földhöz a körúlazó öl-
kitalálás volna. Ha egy szigorú és objektív tan belevetik magukat a farsangi forgatagba, ez koronást.
szemléié* karácsonykor és farsangkor beutazná magyarázza azt, hogy sem politikai, sem gazda­ *
Magyarországot és figyelő szemmel vizsgálna sági oldalon semmiféle jelentős eredményt elérni A helybeli Poilák-féle üzletbe beállított mi­
meg mindent, nem hinné el. hogy nálunk az nem tudunk és ez magyarázza azt, hogy a csőd nap egy hídvégi paraszt.
emberek küzködnek a létért. Oly nyugodtan tud­ felé vezető utat, minden ijedelem nélkül inkább — Adjanak egy váltót!
ják évi keresményük egv tekintélyes részét kará­ automobilon teszik meg nálunk az emberek, — Milyen váltót, bácsi ? — kérdezik.
— Hát milyen van?
csonyi ajándékokra elpazarolni és olyan gyerme­ mint gyalog, Van tiz fillérestől felfelé.
kes; zavartalan, őszinte jókedvvel tudnak mulatni Karnevál herceg bevonult hozzánk és a A paraszt tűnődik egy ideig.
nálunk az emberek, mintha semmi sem bántaná menet élén haladva nem is tudja, hogy a vége — Hát jó lesz a legolcsóbbikból i s !
őket. felé minden pillanatban egy-egy ember dűl bele szól végre és nagy bölcsen leolvassa a pultra az
Szinte azt lehetne hinni, hogy az egész öt darab kétfiilérest..,
az utszéli árokba.
drágaság csak éppen azért uralkodik nálunk, «
mert mindenki a karácsonyi ajándékokra és a A falusi halottkémekröl már sok jóizil dol­
farsangi mulatságokra takarékoskodik. De nem Egy ügyes tanulóleány got feljegyezett a krónika. íme hozzá még kettő.
Ezeknek a legnagyobb érdekességük az, hogy
igy áll a dolog. tényleg megtörténtek.
Egész közéletünkön, minden cselekvéseink­ nyomdánkban fizetéssel azonnal felvétetik. A szécsiszigeti jegyzőségltez a minap, egy
— Igazán nem, szólt Ilonka. tetése. Nem tudott úrrá lenni gondolatai felett, Egyik bál a másik után következett s Ilonka min­
Megmondhatom ? röpítették a képzelet szárnyain az annyira isníert denütt kitűnt. Melankolikus kifejezésii szemeivel,
— Igen. szőlölugasba, illatos ligetbe, ahol oly sok boldog melyben mindig valami titkos tűz égett, egymás
Lássa, nem csodálatos, - kezdte Elemer, órát töltött. után hódította meg a fiatalságot. A hódolók töme­
— hogy idedobott a sors az ön közelébe ?! Miért — Szerencsétlen vagyok, — dörmögte ked­ gesen vették körül s látszólag ö is elemében érezte
nem máshova? Különösek a végzet utjai, éppen vetlenül s csüggedten hajtotta le a fejét. magát. Táncolt, mintha a lelkét akarta volna ki­
ide kellett kerülnöm, ide, hol ön lakik. Nem gon­ Így ült sokáig mozdulatlanul. Végre hirtelen táncolni . . Majd eközben egyik udvarlójától vizet
dolja ezt csodálatosnak?. . elhatározással a kalapja után nyúlt és eltávozott kért. Az hódolatteljesen engedelmeskedett s Ilonka
Míg ezeket mondta, keze önkéntelenül Ilonka Hogy hová? Oda, hol a legtöbb bánatos ember a jéghideg vizet gyönyörűséggel hajlottá fel...
keze titán nyúlt. Szavai befejezte után a kis kezet a vigaszt keresi. Elemér mulatott. Mulatott, mint Terve sikerült. Alásnap mát szúrós fájdal­
ajkához szoritotta... És a kis kéz engedett... még soha. Majd hirtelen egy ötlettől megragadva, mat érzett a mellében De ö nem törődött vele,
— Ilonka, én magát nagyon szeretem, — az egész bandával eltávozott. Hüs reggeli szellő neki mindegy volt már, akármi történik, ö csak
suttogta Elemér alig hallhatóan. A kis kéz meg- lengedezett. A göncölszekere már megfordult, haza akart menni s elzokogni bánatát azoknak a
rezdiilt kezében... jeléül annak, hogy már nemsokára pirkadtai fog hűséges harsaknak s a vadszölövel befuttatott
- Szerelem,... szeretlek! Szeret, ugy-e? Olyan bánatosan sírnak azok a hurok, mintha lugasnak, melyek annyiszor tanúi voltak az ö
Ilonka szép kis feje lehajolt. Lehajolt Elemér csak a Múzsák istennője zokogná el utolsó sze­ boldogságának. El, csak el innen, ez volt az
dobogó mellére. relmét. A hangok pedig szálltak, szálltak és gyen­ egyedüli vágya s ez a vágya teljesült. Ilonka
— Igen, én is szeretem... — hagyta el egy géden megrezegtették az ablakokat, amely mögött komoly beteg lett, vért hányt, hazakivánkozntt. A
lehelletnyi hang Ilonka meggypiros ajakát. egy sötétszemü leány pihent. De Ilonkának nem megrémült szülök most már teljesítették kíván­
E kölcsönös szerelmi vallomás után történt volt szabad tudomást venni róla... Neki szülei ságát, s Ilonkát röpítette haza a sistergő gőz-
nemsokára, hogy Kuthy István, aki a fiatalok vi­ megtiltották. masina,... haza, a sir felé.
szonyáról mitsem tudott, megkérte Ilonka kezét. Kívülről pedig beliallalszott a zene és Ele­ Otthon már egészen elgyengtilt. Fuldokló
Hogy milyen eredménnyel, azt már fentebb láttuk. mér bánatos hangja: köhögés közben hívta Elemért, csak még egyszer
Elemér otthon megírta bucsulevelét az imá­ „Felednélek, felednélek, akarta látni, egyszer, utoljára...
dott leányhoz. Kérte, hogy sohase felejtse el az De nem bírlak feledni..." Mire megérkezett Elemér, már csak Ilonka
n hűséges Elemérjét. Oh, ha tudta volna, hogy A leány görcsös zokogásban vergődött párnái lelkét foghatta fel szerető ajkaival, csak a halottat
éppen azért kell hivatalát elhagynia, mert nem közölt s önkéntelenül együtt rebegte a síró, bána­ kísérhette örök Htjára...
bir lemondani róla, nem tudja elfelejteni. tos hangokkal: De nem bírlak feledni... A harangok zúgtak. Virágesö hullott a ko­
Kezére támasztotta a fejét és bágyadtan ki- Elemér másnap elhagyta azt a helyet, amely porsóra, ... ott volt rajta Elemér gyönyörű, nefe-
hámult az ólomszinü alkonyra Fejében vad haj­ neki oly sok boldogságot és oly nagy bánatot icjtsböl készült koszorúja ezzel a felírással: „A
szát űztek a gondolatok és nz eszeveszett forga­ szerzett. A leányt pedig utazni vitték, talán el­ legkcdvescb.inck."
tagból egyre kicsengett: felejti hóbortos szerelmét. Szegény szülők, ha Ilonkát utolsó óhaja szerint a nagy hársak
— Itt kell hagynod Ilonkát, a te mindensé- tudták volna, hogy ezt a mély szerelmet elfojtani alá temették. Ott porladozik az ő szerető szive...
gedet . lehel, de kiirtani soha. Sírját hárman öntözik omló könnyeikkel, kél öreg
Majd ismét újra kezdődött a lázas agy lük­ A téli idényre fölvitték a leányt a fővárosba. s egy bánatos ifjú ,..