Page 2 - Also-lendvai_hirado_1916

ALSOLENPVA, 1916. ALSÓLENDVAI HÍRADÓ VASÁRNAP, JANUÁR 2

van még jókedv, hogy nincs csupa siralom és munkásoknak a tűrhetetlen drágaság miatt rosz- kosztot kapott s egész napi szabad szórakozással
(értsd: alsós) tölthette idejét. Úgy délután 6 óra
gyász, hogy van még forgalom az utcákon, hogy szabb dolguk van, mint azelőtt, a középosztály, tájban levonultunk a rétre, ahol ellenséges es
a nők öltözködnek még, hogy sokan felejtést ke­ a diplomás urak, a hivatalnokok szükséget látnak. saját géppuskát mutattak be nekünk szemleletileg.
resnek a bánatukban és szomorúságukban. Ga­ Ezért nem szabad, hogy félrevezessen ez a felü­ Amint igy foglalkozunk, egyszer csak siklórepü­
rázda falusi legények, akiket eddig a polgári tör­ letes hivalkodás, ne higyjük, hogy jólétet és bol­ léssel, mint mikor a héjjá az áldozatára vág, úgy
vények, hatóságok és a félelem zabolázott meg, dogságot jelent a nagy vásár, szegezzük szemün­ vágott közénk egy orosz repülőgép. Négy bombát
ledob s mire észbe kapunk, máris eltűnt a falut
s akik most visszatérnek a harctérről, szabadsá­ ket az égboltra, hátha valahol kigyullad a világot szegélyező biikkerdő oltalma alatt. Jó lett volna,
got kapnak és hazamennek : nem ismernek többé megváltó béke csillaga .. . ha a bemutatott géppuskáknak magja is lett volna,
félelmet, irgalmat es polgári szabályt, mert a harc­ sajnos, nem volt. Három bomba rögtön fel­
tér és a kiömlött ellenséges vér bátor és hősi Kárpáti visszaemlékezés. robbant. A negyedik, mely mellettünk, a frissen
árkolt ut mentén a sárba fúródott, csütörtököt
glóriát font a fejük köré . . . mondott. Katonáink közül több kiváncsi oda­
írja : Sz. L.
A háború sokat emlegetett tisztító hatása rohant, nem hallva meg figyelmeztető kiáltásun­
még sehol sem mutatkozik. A jóság, szépség és III. kat. Alkalmasint valami göröngyöt rúghattak az
nemesség elröppen s csak a salak marad meg Április 21. Valamennyi éjszakát felülmúló érzékeny pokolgéphez, denique a bomba felrob­
a jövő és az uj élet felépítésére. Vagy megvál­ nyugalom uralkodott, még az ágyuk is hallgattak bant s négy embert megölt, kettőt megsebesített.
— Ilyen volt bizony május elseje Méhesfalván!
tozik minden, tán még nem tanultunk eleget?... mindkét félnél. Délelőtt rövid időközben két em­ E község lakossága különben nagyon félt
Istenem, meddig kell ennek a háborúnak tartani, beremet lőtték dum-dummal fejbe. Mivel még tőlünk, noha mi a legszivélyesebben bántunk
,
amíg azt nem érezzük1 hogy romboló szele csak akkor ilyen szerencsétlenségek láttára nem voltam velük. Rettegésük oka január hóig nyúlt vissza,

még elfásulva, nagyon a szivemhez fért az eset. amikor jegyzőjük és papjuk hazaáruló rábírására
a rosszat söpörte el . . .
Hogy embereim ilyetén halálát megtoroljam, én is harangszó mellett üres koporsót kisértek a teme­
behasitottam néhány golyó kúpját s egész nap tőbe. A harangszó az oroszoknak szólt, ezzel
ilyennel lődöztem - biztos célra. Este a 72-ik jelezték a magyar seregek közeledését, inig a
A háborúnak van másfajta érdekes tanulsága
közös gyalogezred váltott fel bennünket, de azért temetési szertartással minket vezettek félre. E
is. Amikor régen, egy júliusi este elindullak csa­ az éjjelt még fent töltöttük a 814. magassági turpisságért persze többeknek elfujt talpa alatt a
pataink, mindenki azt hitte, hogy négy-öt hónapnál ponton, mint tartalék. szél. — Amikor én a Kárpátokba kerültem, nem
nem tarthat tovább a világháború, mert ugyan Április 22-én Juhos községen át vissza­ szólt már harang seholsem, —'elnémultak egy
melyik állam birná tovább pénzzel? Azután el­ tértünk Méhesfalvára hadosztálytartaléknak. Utunk időre, felsőbb parancsra.
Május 4-én délután 6 órakor megint vissza-
múltak hosszú hónapok, elmúlt egy év s kiderült, a 320. magasságnál haladt el, melyen tiz tábori indultun< a hegyek közé, a csehek felváltására.
ütegünk állt. Alighogy hátuk mögé kerültünk, irtó
hogy a pénz nem számit, hogy több pénz forog, tüzelésbe kezdtek ; a fiatal tisztek sapkájuk dobá- Vendégi községig regényes, szép vidéken mene­
mint háború előtt. Egyéves, másféléves háború, lásával adtak jelt s üvöltöttek, hogy hangjuk a teltünk, fapadlós utón, melyet még az oroszok
ez lehetetlen ! gondolta két év elölt mindenki, nagy morajban némikép érvényre jusson. A leg­ készítettek a maguk kényelmére. Amint azonban
utolsó ágyuknál egy hadnagy „40 gránátot!“ ve­ erről az útról letértünk a hegyi Ösvények útvesz­
mert megáll minden üzem, a polgári keretek
összedőlnek, a mezőgazdaság, a városi élet fenn­ zényelt, mire egy üteg szakasz, mint géppuska tőjébe, megkezdődött számunkra a „nemulass."
okádta a tüzet. — Másnap tudtuk meg, hogy a Majdnem állásunkig kisért bennünket egy jég­
akad, most pedig — belesodródva a bajba — borzasztóan szép mutatvány a 803. magasságról hideg hegyipatak, melyet a sötétben többször
látjuk, hogy minden megy tovább. a 710. magasságra visszavonuló muszkáknak szólt meggázoltunk A hajnali órákban értünk fel ren­
Az üzletek tünkre fognak menni! — gon­ eredményesen. deltetési helyünkre, Telepóc község fölé, a 788.
Április 23. Méhesfalván a falu tövében vert magassági pontra.
dolták a kereskedők, - és kiderült, hogy az
sátrakban laktunk s minden néven nevezendő Alighogy a felváltás megtörtént, az oroszok
üzletek tán jobban mennek a háború bús esz­ tisztogatással foglalkoztunk. Később a házakban máris támadtak. Hogy miért ép nálunk, könnyen
tendeiben. Mindenki szomorú és kedvetlen, — találtunk menedéket. Az itt töltött napjaim elég érthető; előző nap, kedves cseh elődeink közül
mondták, és ime, az emberek arcán nyoma sincs kedélyesek voltak. Reggel kivonultunk gyakor­ egy zászlós és két közlegény szökött át az ellen­
a szomorúságnak A legváratlanabb meglepeté­ latra. Bevonulás után, napról-napra az egész séghez. Ezek bizonyára elmondták, hogy miféle
tisztikar Á... alezredes ur vendége volt, ki egy náció ivadékai állnak előttük. Persze elszáinitották
sekkel szolgál a háború Beszéltünk kereskedők­ 50 literes söröshordót üttetett csapra ilyenkor s magukat a muszkák, amikor támadásba mentek,
kel és iparosokkal, kik azt mondják, hogy üzle­ jó pörkölttel, sonkával, sajttal gondoskodott — időközben magyar honvédek kerültek eléjük. A
tük forgalma az idei karácsony előtt nagyobb rólunk. A legénység is otthonosnak érezte magát, támadás megzápult nagyrészt már tábori őrseinké­
volt, mint máskor. Az embereknél szinte nincs segített a lakosságnak tavaszi munkálataiknál. vel. Hogy mérgüket a sikertelenség felett ki-
Ittlétünk 11 napja alatt két tábori misét is hall­ bocsássák, egész nap és éjjel gyalogsági és ágyu-
értéke a pénznek, mindenért mindent megadnak,
gattunk. tüzzel árasztottak el bennünket. Persze a mi tüzér­
mindenért a leggondatlanabb vetélkedés folyik. Az itt töltött május elseje feledhetetlen ma­ ségünk is válaszolt s gyakran elhallgattatta az
De ez csak a kereskedőre, az iparosra, a rad számomra. E napon tartott szemlét felettünk ellenséges ütegeket.
földtnives-osztályra, az üzlet és a főid sok urára hadseregparancsnokunk, Böhm Ermolli tábornok Május 5. A nappal együtt keltem s hajlékom
szól, — a szegény embereknek, a kenyérkeresö ur. E nap örömére a legénység megkülönböztetett rendbehozásához láttam; sikerült is oly széppé
Mi is engedtünk lelkünk túlfeszített fi­
Levél. Tüzszünet. gyelmén, bár lett volna mondanivalónk, hallgat­
„Kicsi fiam, a betonágyról Irta BOROSS MIHÁLY. tunk, figyeltük a két beszédes legény jóízű szavait.
Küldöm most ez a levelet; — Há szó egyebet sg teszek, csak várok; tizen­
A kedves nővér keze irta. Az orosz volt a támadó s szokatlanul nagy három hónaptya hogy várok, már egy köteg
Hozzád viszi a lelkemet! tömegben ontotta felénk a mindenféle fajtájú ágyú- dohant elfüstőtem, még sincs vége.
lövedéket. Mi áiituk a tüzet, tudtuk, hogy utána Nem tóm mire várnak?
Én már elmegyek messze, messze. jön a gyalogság rohama, négyes, tán tizes sorokban, Én meg azt se tóm, mér ke/.ték el.
És fáj a búcsú - óh, — nagyon! fölkészültünk a kézitusára is. Egyszer csak halkul — Nem tudod V Akkó te semmit se tudsz

Fiam ! Gondolj majd az apádra ! az ágyúzás, lassankint elül s meglepetve nézünk Úgy történt a dolog, — kezdte az óriásnak be­
Emlékimet neked hagyom előre a fedezéknyüáson, hogy hol marad a muszka- szélni a nyeszle s ravaszul megbökte a szom­

Egy kicsi fénykép régi, sárga gyalogság? szédját, * hogy a muszka cár tavai ilyenkor

Az égből néz most már rend —Csel lesz ez — mondja az egyik gep- találkozott a mi 'jó öreg királunkkal s aszondta.
Kicsi fiam, őrizd meg, tedd cl. puskás káplár — odább, tán nyolc-tíz kilométerrel hogy meglásd Jóska bátyám, hogy a tavasszal
jobbra, akar áttörni s itt mutogatta meg az erejét! a Tiszábul i5zik a lovam. Erre a mi jó öreg
Ó volt a szegény, jó anyád
Öt ült hajsza a telefonon, jobbra-balra, mig királunk fölugrott, amúgy magyarosan elkárom-
A kardom. Csonka, földre sújtott végre kiderül, hogy az orosz ütegnek a munició- kodta magát s aszondta: Iszol ám a .. . Hát ezen
Sok gyilkos fegyvert, muszka vast pótlása megrekedt, a híd, amelyen az oszlopnak azután összevesztek. Hát ezért van a háború!
A csákómon egy rongyos nyílás, át kellett jönnie, nem tudni mi okból, fölrobbant — Nem igaz ám, amit mondasz, te nyeszle.
A vérem töltötte be azt s legalább hat órára van szüksége, mig újra együtt Hát az a saragyevói gyilkosság? Az semmi?
van a kellő anyag.
S neked hagyom a szép hazánkat. — Dehogy is semmi. Ez is azért gyiitt. mer
Melyért gyönyörrel hull a vér. — Jó volna rájuk riasztani s úgy tenni, már haragosak vótak.
Amelynek ragyog koronáján mintha mi kezdenénk offenzivát! vélte egy — Hát azt mondd meg, ha te mindent tudsz,
A dicsőség, a hir, babér másik géppuskás. hogy ehhez az egész dologhoz miköze a Vilmos
Úgy látszik egyebütt is igy gondolkodtak,
Ha felnősz, légy jó katonája. mert jött már a telefonparancs, hogy a legnagyobb császárnak ?
Magyar vagy, magyar a neved ; nyugalom legyen mindenütt. — A meg úgy történt, hogy a Vilmos császár
Hazád van, nem lész soha árva, — Ehun ni! — szólt Varga Imre, ez a húsba nem engedte meg, hogy a muszka cár fenyegesse
S mi ott leszünk mindig veled metszett antik magyar szobor, — most itt rostoko­ a mi jó öreg királunkat saszonta, hogy maradgyon
Kicsi fiam ! . Már vege erzem lunk, mig újra a muszka támad! veszteg a muszka, amúgy sincsenek elegen Erre
az orosz cár küldött egy vaggony mogyorót
Megyek már szólít az anyád — Soh’se törődj vele, gyújts pipára, oszt’ Vilmosnak s azt üzente, hogy neki annyi a katonája,
Az Isten áldjon, óvjon téged várgy! -- felelte Tóth Están, aki mintha épen mint ahány mogyoró van abban a vaggonyban,
S a küzdő, bfző szép hazát! ellenkezője lett volna társának, alacsony, vézna de még annál is több egy millióval. Vilmos császár
N Kovásznay Erzsi. emberke volt.