Page 7 - Also-lendvai_hirado_1916

Alsólendua, 1916. XXI. évfolyam 2. szám. Vasárnap, jan u ár 9.

Alsólendvai híradó

Előfizetési a r a . Felelős szerkesztő: j l aptulajdonos es kiadó: Telefonszám: 13.
Egész évre ...................................... 10* k S/erKesztóseg es kiadóhivatal: B a ! k a n v i
Fél évre ........................................... 5'- .. OSZESZLY M. VICTOR. | BALKÁNVI ERNŐ. ruó könyvkereskedésében Alsólendván.
Negyed évre ................................. 2-50 .. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.

Egyes szám ara 20 fillér. Nvilttér sora 1 korona.
Mint a narkózis kábító bódulata átjárja a
Közel a Göcsejhez... nck a falakon, de nem égnek s ha leszáll beteg minden idegét, vérének minden sejtjét,
az est és az esttel a sötétség: az emberek
A’sólendva, január H. egymás orrára lépve, előrenyujtott kezekkel hatalmába ejti agyvelejét, idegrendszerét, úgy
A világháború pusztító tüze évtizedek bukdácsolnak, éviekéinek a szurokszinü vagyunk mi is másfél év óta saturálva a háború­
nak egyszer felemelő, máskor lesújtó hatásától.
kultur-alkotásait tette tönkre és még év­ sötétségben, itt is egy koppattás, (itt is egy Hölgyeim és Uraim!

tizedek múltán is éreztetni fogja hatásait puffanás, ki amint nekimegy a falnak, vagy Az 1 115. esztendő napkorongja már-már
minden téren, a legkisebb helyen is. belezuhan az árukba. Roppant mulatságos leliany atlik. még néhány rövid negyedóra és le­
Nálunk Alsólendvári, hogy egyebet kép, gyere nézd meg, vidéki polgártestvér! bukik a Miudenség látóhatáráról, hogy felragyog­
jon az uj év napja.
ne mondjunk, a viliamviiágitás berendezésé­ Hát akinek este a 9 órai vonattól kel! A Szilveszter estéje békés időben is határkő,
nek kultur-aikotását tette már eleve is tönkre bejönni a városba! Az még csak cifra dolog! valami sajátságosán megható az elmúlás, a Nir­
egy jó időre. Tudvalevő, hogy a város éppen A háromnegyed kilométeres országúton a vánába eltűnés; elmúlt egy hosszú év, soha vissza
nem jő, idősebbek lettünk egy évvel, eszünkbe
a háború előtt tárgyalt komolyan a köz­ gyalogjárda hiánya miatt akkora a sár, hogy jut öröme, bánata, szorongó szívvel, aggódó re­
világítás ügyének megoldása fölött s okvet­ dagasztani lehet benne, kocsi nincs az ménnyel üdvözöljük az újat.
lenül meg is oldja, ha közben meg nem állomáson,, világítás az utón megint nincs, Az 1915. esztendő nagy halott lesz, nagyobbat
dördülnek az ágyuk ottlent az orgyilkos fajzat a sötétség pedig akkora, hogy a legsötétebb nem kisért még a Történelem az Idők Pantheon-
szomszédságában. A tárgyalások tehat meg­ Ázsiában egy éjszaka ahhoz képest mennyei jába; álljunk meg hát egy percre a nagy hal­
akadtak és ha nem tévedünk, pár évtizedig kivilágítás. Legjobb, ha meg r.z állomás­ dokló elmúlásánál, ma tudunk gondolkodni, el­
- - tekintve a varható pénzügyi viszonyokat nál visszafordul az a halandó, akit a rossz mélkedni, nem fuldoklunk a rettegés, a félelem
fojtó levegőjében, mint a tavalyi év ezen estéjen.
nem is kerülhetnek újból napirendre. sorsa este vezérei Aisólendvára! Nappal se Akkor a nagy medve piszkos talpával tépte hazánk
Alsólendván tehát többek között koszorúját, nehéz lett a légzésünk, néma a nyel­
sötétséget is köszönhetjük a háborúnak. És mindez azért, mert meghalt a lámpa- vünk, de ma, hála a Mindenhatónak, hála a szi­
Vidéki, városi, sőt nagyvárosi polgár­ gyujtogató és mert megdrágult a petróleum. vünkben szentekké avatott már kiszenvedett és
testvérem, ne hidd, hogy ez valami közön­ Mit mondasz, kedves vidéki polgártárs, még szenvedő hőseinknek, ma szánk szólásra
képes, álljunk meg hát egy percre, vessünk egy
ségessötétség! Nem, ez hamisítatlan, tizen­ hogy miért nem szerez a város egy másik pillantást a múltra es mérlegeljük a jövőt.
három próbás, átláthatatlan, meguszhatatian, lámpagyujtogatót és hogy most oicsó lett Egy höskölteményt akarok Önöknek elsza­
— iiogy úgy mondjam, — göcseji sötétség, a petróleum, fog-e világítani ezután? Látod, valni prózában, bár tárgyat méltón csak a költé­
amibe ha belekerülsz: az orrod, az ép lábad vidéki polgártestvér, mi is éppen erre vagy unk szet szárnya bírná el; hőse a magyar nemzet,
első strófája igy hangzik: „Mindent megfontoltam
vagy a szép gömbölyű koponyád sínyli meg. kiváncsiak, Olcsóbb lett a petróleum, lesz-e és meggondoltam.“
Hat erről a sötétségről akarok mesélni ezután világítás? Emlékezünk rá, régen volt, öreg királyunk
neked, vidéki, városi, sőt nagyvárosi pol­ Már halljuk is a választ, kedves vidéki mondta szenvedéssel terhes másfél év előtt; erről
gártestvérem, ki egyizben talán már jártál polgártestvér, hogy ne legyünk kiváncsiak, az időről elmondhatjuk a költővel, hogy meg­
is Lendván, de nappal, és az aszfalt, a kiköve­ mert nem leszünk hosszú életűek. Inkább nehezült az idők viharos járása fölöttünk, de
zett kocsiút, a földalatti csatornázás, az éljünk sokáig, de világítás . . . világítás az valamiként sub pondere ereseit palma, saját súlya
alatt nő a pálma, úgy növekedett a mi dicsősé­
uszoda és a modern utcasorok láttára Így nem lesz! , günk is ezen idők súlya alatt.
kiáltottál fei: Hiszen ez egy város! Neked Minek is?! Miként a koromsötét éjben eget és földet meg­
akarok mesélni erről a városról, jobban rázó mennydörgés közepette a fellegeken át-
mondva a sötétségről, a mi sötétségünkről, cikkázó villám ragyogó fénye bevilágítja a tájat,
úgy világítja be a magyar dicsőség tündöklő
amiről híresek vagyunk s aminek — ha Alkalmi beszéd. fénye e hab ru viharainak közepette a magyar
háború van is — nem kellene lenni, de ki Az aisólendvai fiatalság szilveszteri hadiestélyén tartotta: nemzetet.
a fene tehet arról, hogy valahogy olyan Dr. BRÜNNER JÓZSEF. „Mindent megfontoltam és meggondoltam..."
közei estünk Göcsejhez. Igen tiszteit Hölgyeim és Uraim! A nyári nap még melegen tűzött, Isten áldá­
Ez a sötétség nem volt meg mindig, sát levágta az izmos kar; lángoló lelkesedéssel,
ez újabb vívmány. Évtizedekig petróleum­ Méltóztassanak megengedni, hogy eltérjek felvirágozva, bokretásan, muzsikaszó mellett in­
ma az ilyen alkalmakkor nálunk szokásos felolva­ dult meg a kocsik végtelen tábora, a vonatok
lámpák helyettesítették nálunk a kanizsai sás sablonjától és szabad előadásban mondhassam beláthatatlan sora. Gyenge kezekre maradt az
Franzot, vagy a pesti Ganzot. (Érthető a el mondókámat; teszem ezt azért, mert igy beszéd- élet, a, jószág, a műhely elcsöndesült, a toll meg­
ragaszkodásunk a petróleumhoz, alig 6- 7 közben szemtől-szembe látom Önöket s csak pihent az Íróasztalon. Anya, hitves, gyermek
kilométerre vannak, tőlünk a szerdahelyi természetes, hogy kellemesebb nekem ennyi el­ könnyes szemmel, az apa dagadó kebellel nézte
Önök előtt szeretteinek elvonulását, sehol egy zokszó, sehol
bájoló női arcot látni, mint az én
petroleumbányák.) És ha nem is elsőrendű is hátrányosan ismert - kézírásomat, s ha el­ panasz, de nóta, lelkesedés mindenfelé. Szalag-
módon, de becsületes igyekezettel töltötték akadnék, ennyi okos szemben csak megtalálom diszes lobogók lengtek a levegőben, virág a sapkán,
be szerény szerepkörüket ezek a mécsesek, Ariadne fonalát. virág a puskán, az ágyuk megkoszorúzva, minden
amelyekre ha kiváncsi valaki, most is meg­ Hogy mi mindent fogok beszélni, azt hirtelen úgy indult, mintha majálisra mennének és ebben
tekintheti őket házaink falán. De jött a háború, talán nem tudnám megmondani; hogy miről óhaj­ a mámoros hangulatban a sírva vigadó magyarnak
tok tárgyalni, azt meg Önöknek jelezni fölösleges. nemzeti erkölcse nyilatkozott meg, — a halál, a
jött a petroleumdrágaság s egy még súlyo­ Miről másról lehetne a jelen időkben beszelni, martiromság, a hadifogság rémét elnyomta a lel­
sabb eset: meghalt a lámpagyujtogst •. Ennyi miről monologizál egy ember, miről beszélget kesedés.
csapás egyszerre. Hogy fogunk ennyi baj- kettő, miről vitatkozik több. miről folyik a tárgya­ És peregtek gyorsan és peregtek hatalmasan,
hói kievickélni?! lás otthon, az utcán, mindenütt és mindenütt, költői lendülettel, klasszikus tökéllyel a hösköl-
temény strófái: Sabác, Valjevó, Lublin, Limanova,
A háborún nem segíthetett a város,— miről másról, mint a háborúról?
A gyermek háborúsdit játszik, a felnőtt Kárpátok, Gorlice, Varsó, Bresztlitovszk, majd
segített a sötétségen. Még sötétebbet csinált. Conráddá művelődik, a falu utcájának porába, Isonzó, Doberdó,majd ismét a refrén: Belgrád.Kra-
Hogyan? Hát úgy, hogy a láinpagyujtogato a kávéházak márványasztalára térképek rajzolód­ gujevác, Palánka... és ennek a tomboló őrületnek
halnia fölötti mély gyászának látható ki­ nak, terminológiánk óriásit bővült, egész stratégiai lötgetegén át halljuk a külföld hangos elismerését,
fejezéséül mélységes sötétséget borított a szókincsünk született; offenzívakkal, defenzívák­ dicséretét, hogy nemcsak a Rajna vize nevelt
városra: nem gyújtana fel többé a lámpákat. kal mint labdával hajigálunk, hadseregeket dobunk nagyeszű, vitéz népet, de a Tisza, a Maros, a
északról délre, keletről nyugatra, frontokat csiná­ Balaton is, nemcsak a porosz fensik, de az áldott
És ezóta, egy év óta — ha hiszed videái : lunk, meglevőket áttörünk, periskópot, torpedót, magyar rónaság is, nemcsak a német hegyek, de
polgártestvér, ha nem Alsólendva utcáit j aknát, harminc és feleset, a négy venkettőst úgy a Tátra, a Kárpátok, a Bakony hegyláncolata is.
semmivel sem világítják, a lámpák ott fityeg- . kezeljük, akár a bodzafapuskát. A világtörténelem nem ismeri példáját oly