Page 8 - Also-lendvai_hirado_1916

ALSÓI.ENDVA, 1916. ___ ALSÖLENDVAI HÍRADÓ _ VASARNAP, JANUÁR 9.
óriási tömegek mozgósításának, az emberiség oly bátor, lelke erős. erős és nemes, a magyar ka­ hogy az állam kölcsönbe kéri a pénzt, ö a kato­
nagy része érdekeltségének, mint e világháború­ tona hős. náknak hozza.
ban ; hiszen, ha az egyik oldalon, a mienken Dallal az ajkán, virággal a sapkán vonul a Akinek alkalma van a nép lelkületűt tanul­
összeadjuk a Monarchia, a Nemetbirodalom, Tö­ harcba; dal és virág, szimbólumai a jóságnak;s mányozni!; aki látott gyenge asszonykezeket az
rököt szag, Bulgária lakosságát, eljutunk a 150 bár vérben forgó szemmel és nem épen áldást ekeszarván; aki látta, mint hull a rend e kezek
millióig; ha a másik oldalon összeadjuk Angol­ morzsolva ront az ellenségre, embert lát a le­ vezette kasza alatt; aki látott öregeket, betegeket
ország, Franciaország, Oroszország. Olaszország, győződben, kinek, ha fegyverét eldobta, cigarettát görnyedni nehéz munka alatt panasz nélkül, annak
Belgium, Szerbia, Montenegró lakosságát, eljutunk dug a szájába, keresztet vet a haldokló kozákra, a tudatában, hogy ennek most igy kell lenni; aki
— a gyarmatok nélkül 300 millióig, összesen Sabác egyik házának falára azt írja: „gólyafészek látott orosz foglyokat könnyes szemmel búcsút
450 millióig, hozzá a gyarmatokat, az érdekeltek van a tetőn, ne bántsátok." venni munkaadó gazdájától; aki tud arról, hogy
emberek, kik a falujukból alig voltak kinn, hozzá­
750 milliójáig. Midőn a magyar sereg Budavárát rohammal tartozóikat a két Ausztria, Csehország, Morva­
Arányosítsuk e nagy számokat a mi csöpp bevette, Görgei, mert Henzi Pestet bombáztatta,
hazai 21 milliónkhoz, amelyből csak 10 millió a parancsban adta ki, hogy nincs kegyelem, a hely­ ország, Steyer kórházaiban látogatták meg; aki
magyar, nem-e eltűnő csöppség ez ebben a ten­ őrséget szabad lemészárolni. Amikor a fővezér a tud arról, hogy akárhány ezen kórházakban elhalt
gerben? Ferdinánd-kapun a várba lovagolt, szinte félt a gyermekét táradságot, nagy költséget nem kiméivé
hazahozalta, hogy a honi földben, kis falujának
És mégis mit látunk? A magyar honvédet, borzalmas látványtól, de az első, amit látott, az ákáclombos temetőjében pihenjen : aki mindezeket
a* magyar bakát, a vörös ördögöt ismeri az egész volt, hogy egy holtra sebesült horvát cserepárt a
világ, Aage Madelung és sokan dicshimnuszokat nyakánál átölelve a saját kulacsából itatott egy látja és tudja, az elhiszi, hogy drágakő e népnek
zengnek rólunk versben és prózában, hazánkat honvéd. lelke, talán a csiszolás nem tökéletes, de hisz a
legszebben csiszolt gyémánt is csak akkor ragyog,
felfedezte a külföld, igazolva látja a vaskancellár­ Egyik népfölkelö szószerint ezt irta haza : ha fény esik rá, tessék csak a szeretet fénysugarát
nak 1870-ben vallott meggyőződését, hogy Magyar- „Szép magyar hazánkért meghalni érdemes", a rábocsájtani, ragyogni fog az!
ország a Monarchia magva, Ausztria támasza, másik látva az orosz hordák pusztítását északi
létének biztosítéka. megyéinkben, igy vigasztalja hozzátartozóit: „ne És jönni kellett egy kataklysmának, ennek
Tisza István gróf, akit az amerikai sajtó a sokaljátok, ha akkora faluból, mint Dedes, el­ a viiágfelfordulásnak, folyni kellett tengernyi vér­
nek, özvegyek és árvák könnyének, hogy ennyi
világháború Bismarkiának nevez, egyik háborús pusztul tiz ember." nemzeti erőt, ennyi erkölcsi energiát lássunk;
beszédében mondotta: „Magyarország a mérlegre íme a föld egyszerű gyermekei, a magyar pedig ezek az erők és energiák nem iníluálódtak
tétetett és súlyosnak találtatott." paraszt, nem-e hős ez mind egy szálig? hirtelen a nemzetbe, vele született közkincsei ezek,
Igenis súlyosnak találtatott, mert övé a világ Talán igazságtalannak látszik, hogy amikor
első katonája, övé a légáldozatkészebb polgár. katonáinkról szólok, a föld népének fiait emelem ezeréves történetének alapkövei; ele valamiként a
természeti erők is elszunnyadnak, ha kihűl a ter­
Hölgyeim és Uraim! ki, mintha bizony más nem tenné kötelességét ; mészet, hogy újra éledjenek az első meleg nap­
A Mythologia szerint Uranos, az Osisten semmi sem áli távolabb tőlem ezen feltevésnél,
féltve hatalmát gyermekeitől, ezeket a Tartarusba hiszen különösen tartalékos és népfelkelő tiszt­ sugárra, úgy szunnyadnak ezen erők is évtizede­
ken, századokon át és fellángolnak, ha az idők
lökte ; de anyjuk* Gaia, a főid istennője, kiszaba­ jeink önfeláldozásával szemben minden elismeré­
dította okét *es a legidősebbnek, Kronosnak, az sünk kevés, de ezeket értelmiségük, a helyzet és viszonyok elérkeznek.
idő istenének egy saját kezével faragott sarlót ismerete is viszi, mig az egyszerű, nem politizáló, Eötvös József báró, a magyar történelmi
adott, hogy ezzel ölje meg apját. A sarló mély a faluja határán túl nem látó embert az az öserö, filozófia örök büszkesége hirdette igazság gyanánt,
sebet vágott Uranos testén és a sebből fakadó mely vele születik, vagy talán a földből szívja hogy a népeknek időnkint elkerülhetetlen szük­
vércseppek adtak eletet a Gigaszoknak, e hatalmas magába, amikor az eke vasa hasítja, a földből, ségük van a háborúra.
félisteneknek. amelyet annyira szeret. Hány gyönyörű megnyil­ Valamint az állóvizek mondja Eötvös*—
A Hunyadyak, Szondik, Zrínyiek, a Rákóczi vánulását láttuk ennek az öserönek. hányról hal­ elposhadnának, az enyészet, a rothadás, a kór­
kurucai. Kossuth honvédéi vércseppeiböl, amelyek lottunk, hányról olvastunk?! okozó miazmák fertőive válnának, ha titokzatos
a haza földjét oly bőven öntözték, keltek életre Vagy lehet-e meghatottság nélkül nézni azt, mélységüket föl nem kavarná olykor a természeti
a világháború Gigászai, a magyar katona; ennek ami hetek előtt nálunk történt, hogy a kórházból elemeknek az a gyönyörű tusája, a légköri áram­
is Gaia, a magyar anyaföld, a Kárpátok adták még sajgó sebbel, még sántítva távoznak a legé­ latoknak és villamosságnak az a fenséges hábor­
kezébe a fegyvert, hogy védelmezze meg tűz­ nyek. megint felvirágozva, megint énekszóval, gása, amit zivatarnak mondunk: úgy satnyulnának,
helyét, amelyhez csak neki van joga-jussa, senki pedig ezek ismerik a harctér borzalmait, a pusztulnának el a nemzetek is, ha a hosszú béke
másnak szeles e világon. melyhez távozásukkal egy lépéssel közelebb jut­ tespeaő korszakát fel nem váltaná olykor a ben­
Annyi kitartással, annyi önfeláldozással, nak : hősök biz’ ők! a kerti virágok mellett nük felgyűlt kulturális és erkölcsi erők végső
annyi halálmegvetéssci megvívni a harcokat ott még virággal a szivükben, a hazaszeretet szép megfeszitésének ethikai kényszere, a nemzeti ener­
giának az a hatalmas erőpróbája, a melynek
fenn a Kárpátok taraján, lenn a szakadékok és virágával, amelyről azt mondja Arany János: háború a neve.
hasadékok hóboritotta, tátongó mélységeiben, késő ..Nem terem ez kertben a fekete frtldbül.
ősztől, egy télen át... Gorlicéig, Gorlicétől hős Sem a virágágyból soha ki nem zöldül. És játéka-e a véletlennek, vagy kifürkész­
iramban Bresz.tlitovszkig, erre csak Gigászok és Csa1< terem ez épen az ember szivében. hetetlen logikája a Végzetnek, hogy miként az
Az ember szivének legeslegmélyében.-
Titánok képesek, azokká lettek ok a hazai rög A hazaszeretet virágának gyökeréből a ma­ aloe nyílása minden száz évben történik, úgy a
varázsa által. gyar katona szivében a hősiesség, a polgáréban nagy világtörténeti események születéséhez is
Egy szemtanú, a mi közös gyalogezredünk az áldozatkészség virit. századok kellenek és csodálatos módon a 15-ik
alezredese beszélte itt nálunk, hogy egy századát Nem szorul magyarázatra, hogy a haza védel­ esztendő már harmadszor katasztrofális dátuma
az egymást követő századoknak.
úgy eltemette menetelés közben a Kárpátokban a mi harcában megszűnt a tulajdonjog, minden a
hó, hogy pionirkatonákat kellett odavezényelni, hazáé; miként fia, veje, ő maga, úgy lova, sze­ 1715.. . ineghai XIV. Lajos, a napkirály,
akik a szegény bakákat a szó szoros értelmében kere. búzája, mindene. saját mondása szerint ö maga volt az állam s igy
kiásták. Kinek" ne jutna ezek hallatára eszébe A könyörületességnek megható, a jótékony­ ennek az. államnak vele kellett halnia. Fölszabadul
Wereschtschaginnak, az orosz csataképfestönek ságnak impozáns megnyilvánulásait látjuk. A vörös Voltaire Észszázada, a francia forradalom ; ami
— aki képeit, mint egy kritikusa mondja, elretten­ kereszt a nemes lelkek bucsujáró helye lett; ez a 1715-től 1793. január 21-ig (amely napon XVI.
tés céljából brutalitással festette a „Sipka szo­ szent jelvény úgy nevelt hősöket, mint a lövész­ Lajos feje a kosárba hull), tehát ami az egész
rosban minden csöndes" cimü képe. A kép három árok ; hogy a sok közül csak egy példát említsek, XVIII-ik században történik, ott a versaillesi háló­
részből áll. Az elsőn ott áll az őrszem, ahová a midőn a hadvezetőség a felső megyékben kolera, szobában dőlt el. ahol a nagy király meghalt.
parancs szögezte; óriási hómező, sehol egy élő tífusz és kiütéses tífusz megfigyelőket állított fel, 1315, Waterloo. . a világ újra lelket cserél,
lélek, csak hó, hó és sűrű pelyhekben szakad három urinő önként jelentkezett ezekben szol­ valami másnak kel! jönnie s ezt a mást már ott
felülről is a vegtelen hó. Dermesztő hideg lehelete gálattételre. Divinum opus est sedare dolorem, készítik a bécsi Burgban, a táncoló kongresszuson.
érzik a képről. A másodikon már csak a felső isteni cselekedet a fájdalmat enyhíteni, — ez a 1915.. . a térkép, melyet ma száz éve a
teste látszik a katonának, derékig behavazott, a hippokratesi mondat van a vörös keresztre Írva, kongresszus rajzolt, rongyokban hever katona­
harmadikon már a bajonett hegye sem látszik ki, — isteni cselekedet fájdalmat enyhíteni, könnyet csizmák sarka alatt, - milyen lesz az uj térkép,
a megdermedt tagokat részvéttel öleli át a hósir. szárítani, de bűn ezt a megszentelt jelvényt az mi lesz a nemzetek sorsa?
Gondoljunk szeretettel e képre, cime „Kárpáti utca hiúságának és tetszelgésének porával szeny- Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Apotheosis" is lehetne. nyezni. Az 1915. esztendő fáradtan, kimerültén köze­
Hány testvérünk vére festette pirosra a Kár­ Azt olvastam egyik újságban, hogy egy ledik sirja széléhez, roskad a véguton; nem csoda,
pátok fehér havát, hánynak az utolsó gondolata anyóka a libaiegelőn összeszedte az elhullasztott tönkre tett utakon, drótakadályokon, farkasverme­
siklott végig elröppenő leikével a hómezőkön, pilléket, hogy vánkost csináljon a beteg katonák­ ken. felrobbantott hidakon, bediilt alagutakon, a
messze, haza szeretteihez, amig Höfer jelenthette, nak. Elnéztem a helybeli gyógyszertár ajtajában, hullák hekatombáin átgázolva tette meg útját.
hogy az u.soki szorosban minden csöndes?! amint a pórszombati ember 3Ó daab gyönyörű Az uj esztendő első napsugara még löpor-
De nem csak a Kárpátok hólavinái, hanem kenyeret lerakott a kórház részére; utolsónak ki­ fösttől sötét fellegeken fog áthatolni embervértől
Oroszország feneketlen mocsarai, Szerbia fekete került a kocsiderékból egy hatalmas cipó, mely piros vizekben fog megtörni, századok kultúrájá­
hegyei, az olasz harctér égbe meredő sziklái is, két egymásba font szivet ábrázolt. Kérdésemre,- nak romjairól fog visszaverődni.
az ezekbe vájt poklok, ahol minden emberre millió hogy ez mit jelent, csak annyit felelt a magyar: Még néhány negyedóra és „kondulnak, zúg­
sebző sziklaszilánk, száz halál les, gigászi, titáni ez ráadás. Persze ráadás, hiszen az egész kocsi­ nak az uj esztendő éjféli harangjai, broncszavuk-
lélekerőt követelnek; a hortobágyi legényt, aki a derék kenyér is ráadás, önkéntes adomány, az a ban a fátum érce zeng, a Végzet szól."
vakondtúrást hegynek mondja, akinek a lába a két szív az egyszerű, nemes néplélek póz és S/.ivszorongva, de tele bizakodással, tele
selymes homokhoz szokott, csak testi ereje nem affektálás nélkül való megnyilatkozása. reménnyel várjuk a döntést.
tudná felvinni a Karszt meredekeire, a Dolomitok Kopogtat az állam, a háború hosszúra nyúlik, A magyar nemzet becsülettel, dicsőséggel
kemény szikláira, lelki erő az, mely lehetővé teszi pénz, sok pénz, temérdek pénz kell. Dűlnek a állta a harcot és fogja állani mindvégig, „az nem
a lehetetlennek Játszót, lelekerö az, ami a magyar gazdagok milliói, a szegények fillérei. Zsebken­ lehet, hogy annyi szív hiába onta vért," kell, hogy
katonát félelmetessé teszi az ellenség előtt, a lelki- dőbe takart koronákat hoz egy parasztasszony a a világháború után elérkezzék évszázadok Kálvá­
erő acélozza meg a népfelkelőnek már-már rugal­ helybeli takarékpénz'árba: „kidobolták, hát el­ riájának utolsó stációjához, kell, hogy urbi et orb
masságát veszített izmait; a magyar katona szive hoztam a sebesült katonáknak." Meg sem értette, belássák nemcsak a háború alatt, amig a király­