Page 9 - Delzala_1898
P. 9
2. évfolyam. Alsó-Lendva, 1898. julius 1U . 28. szám.
A lap szellemi részire vonatkozó E lő fizetési A rak:
minden közlemény a szerkesztőséi
Egész évre . . . . . . 4 frt
hez A . - I . e n d v a T e m p
Fél é v r e ..................................... 2 frt
l o m t é r , az előfizetési díjak,
Negyed é v r e ...........................1 frt
nyiltterek és hirdetések pedig a
Egyes szám ára 10 kr.
kiadólaptulajdonoshoz Balkinyi
Ernő Vasut-utcza küldendők -**#*&-
-**#**- Hirdetések elfogadtatnak:
//irdetések jutónyosun Budapesten : a Reuter ügynökség
számíttatnak. és a Magy. Távir. Iroda, Eckstein
-*■**♦•*- B , Fischer A. D. és Goldberger
Kéziratok nem adatnak vissza. Társadalmi, közművelődési ős közgazdasági hetilap. ^ YV. A. hirdetési irodája. Bécsben:
; Mosse Rudolf hirdetési irodája.
M e g j e l e n i k r n i n d e n v e i a á r n a p .
v?i\ 7 ^ 1 v'éax
A h elyb eli és já r á s i hatóságok, az a lsó -lendvai kö zség i és kö rje g yző i eg y let, a z „ A lsó -L en d va -V id éki T a ka rékp én ztá r
R é szv é n y tá rsa sá g “ hiva ta lo s közlönye.
Az évadhoz. élvezetek szakadatlan hajszolásává. Folyto- j És ugyanakkor, midőn a napedzett aratók
nos lázban égve csak ritkán lépjük át a 1 vidám serege a mezőről betakarítja az éle
A század, melynek végső végét lehel kedélyvilág küszöbét, hogy kissé magunk- I tet, más vidám seregek szállingóznak a für
jük. ideges és idegbontó. Nem igen engedi hoz térjünk, hogy pihenjünk. dőkbe, és ami más kies helyet alkotott a
az embereknek, hogy szabad kényelemben Nincs reá időnk. El van foglalva min természet, hogy pihenéssel, esetleg gyógy-
morzsolják le napjaikat, kellemes nyugalom den óránk kora reggeltől késő estig, hogy kezéléssel állítsák helyre a túlságosan
ban. Valamint a múlt idükhez mérten, min az agyvelő sanyargatásával, az idegek meg igénybe vett, vagy tán beteg szervezet
denféle élvezetet hatványozott mértékben feszítésével teremtsük elő az eszközöket, egészségét. Néhány hétre elhagyják meg
nyújt, épugy fokozottabb tevékenységet kö melyek családunk, valamint saját folyton szokott környezetüket, félbeszakítják a fog
vetel mindenkitől, még attól is, ki csak az növekvő szükségleteink kielégítésére szol lalkozást, mely el fárasztotta, elfelejtik gond
élveknek szentelte idejét. Csakhogy mind- gálhatnak. Ilyenformán gondok közt töltjük jaikat és azalatt helyreáll kedélyük egyen
amaz élvezetek, amiket apáink még ado- a nappalt és ha bekövetkezett az éjjel, nem súlya s mikor vége szakad a pihenés édes
máuykép fogadtak hálás szívvel, reánk nézve a pihenés az, mit keresünk, hanem mulat perczeinek, újult erővel belevethetik magu
többnyire nélkülözhetlen szükségletekké vál-" ságot. Hiszen némi kárpótlást óhajtunk ki kat az áram ba, hogy megint kitűzött élet-
tak. Manapság a m unkásember is kívánja, állott fáradalm ainkért És ez igy megy nap- czéljaik felé törekedjenek.
és jogosan kívánja a maga osztályrészét az ról-napra, majdnem az egész éven át vál Nem csoda, ha oly sokan s oly nagyon,
élet gyönyöréből és boldogtalannak érezné i tozatlan egyformaságban. megörülnek a néhány heti vakácziónak.
magát, lm nélkülöznie kellene egyet-mást Nem is birja végig minden szervezet, Különösen mindazok, kik értelmi munkával
abból, ami az úgynevezett régi jórdüheu és aki szerét teheti, szívesen hallgat a keresik meg a kenyeret családjuk és maguk
fény fi zésszám ba ment gyakran az úri osz természet intő szavára, mely az ernyodet- számára. Ennek a fürdői üdülésnek a remé
tálynál is. len munka- vagy élvezel-hajhászat félbe nyében munkaerejüket megfeszítik a végsőig
A tizenkilenezedik század elkényezte szakítását parancsolja. Persze, a természet és szorgalmasan rakosgatják félre a forinto
tett gyermeke sokat élvez, tagadhatatlanul j a maga módja szerint beszél és kényszerít. kat. hogy teljék a költség. Mert hiába, a für
sokat, de meg is szolgál érte. Ha a haj Ugyanaz a hőség, mely Isten szaluid ege dőzés amilyen kellemes egészségi és társa
dani fekete kenyér helyett puha kalácsot alatt megérleli a gyümölcsöt és édesiti a dalmi szempontból, ép olyan költséges. A
eszik, hát annak a mindennapos megszer szőlőt, elzsibbasztja a városi em ber munka- j fürdőben mindenki urnák érzi magát és asze
zése igénybe is veszi összes erejét. A létért erejét, felébreszti benne a vágyat, hogy a rint költ is. Igen sokan módjuk felett élnek,
való küzdelem rendkívül hevessé vált és a háztömbök tikkndt légköréből meneküljön kevesen vallják magukat szegényebb sorsú
legtöbb ember élete elfajult a munka és az barátságosabb földre és keressen üdülést. nak, majd mindenki adja a vagyonos emberi
S én karcsú termeted, leányka, séges férliut, a szerető férjet ezzel a tehetetlen
* * T Á N U Z A - Gyöngéden átöleltem. nyomorék emberrel csalta meg.
Hullámos, szőke fürteidre És a mint igy gondolkodik, egy közelgő ko
Forró csókot leheltem. csinak a csendben messziről halló zöreje üli meg
VtIM M U fülét s valami önkény telén borzongás futja végig
A ,D é I * a I a* eredeti tán zaja És csókot nyomtam a parányi ereit.
Kis hófehér kezedre. — Hát ha ö jönne haza, megtörve, himba -
Irta: KEI IKK JENŐ. S az első vallomást susogva noan! megbocsátana-e neki, megbocsátana-e fele
Nézem szobámnak ablakából Az ajkúm elrebegte . . . ségének, hogy két árva gyermeke visszanyerje az
Merengve, nagy sokáig, . . . Egyedül nézem a vihart most, anyját?
S mialatt igy tűnődik magában a kocsi a
A felhőkből hogy <liil a zápor, Az ablakomban állva,
S a villám hogy ezikázik. S mindegyik villám, mintha engem ' korház elér ér s az igazgatósági épület előtt megáll.
A szomszéd helység orvosa száll ki a kocsi
S mindegyik villám mintha engem A szivemen találna . . . ból s a főorvos csalódottan eszmél fel ábrándo
A szivemen találna, zásából.
Klömbe leng egy boldog emlék, A z o p v o s . — Beteget hoztak? kérdezi.
Egy pereznek édes álma. Az öreg orvos lenn egy-kétszer megnyomja
A hold fénye vakító ezüstfénynyel tükröző a cscngetyügombot, mire elődöczög a portás s
Kettőn álltunk a nyári laknak dik az országutat boritó hórétegen. álmosan nyit kaput a kellemetlen időben megjött
Repkényes ablakába'. Sötét körvonalakban terül cl az ut mentén vendégnek.
Künn a vihar vad ostorát a a városon kívül pavillőn rendszerben épített me — Siessen bárálom, szól az orvos, egy be
Fák üstökébe vágta. gyei közkórház, közepén az igazgatósági címlettel. teget hoztam, kit azonnal meg kell operálni, ha
Ennek az épületnek első emeletén fekszik az
Kérdeztem, közelébb hajolva, igazgató-orvosnak a világhírű, jeles sebésznek, azt akarjuk, hogy megérje a reggelt.
Vihartól nem remegsz-e ? lakása. — Hol a nagyságos igazgató-orvos ur?
.Csak hogyha úgy vagyok, magamban*, Éjfélre jár az idő. S az orvos még mindig Fönn az igazgató kinyitja az ablakot. A hi
Feleltél, rám nevetve. ott all az ablakok egyike mellett, kibámul az éj degben jd>ban észre tér s azután leszól a kolle
gának :
Most hirtelen villám czikkázott szakába. S a mint néz-néz a fekete légürbe, gon — Itthon vagyok! s azonnal hozzá látunk
Az égen át ragyogva. dolataival képeket fest ki maga előtt: a műtéthez. Siessen János, szól a portáshoz.
S a kis szobát egy pillanatra — Most egy eve! sóhajt fel, maga előtt látva Kiemelik a kocsiból n beteget. A hold sápadt
Befösté vérpirosra. egy aranyhaju ragyogó termetű nőt. Most egy
éve! . . . Ekkor hagyta cl, csalta meg a felesége, fénye a sápadt nrezra veti világát. Egy vézna,
A villanó fénytől ijedten, kit felemelt a porból, a sárból, a nyomorból a csontos, magas ember, az kit előhúznak a kocsiból.
Orezád' keblemre rejted, kényelembe, mert szerette. S kivel csalta meg! — Szent Isten, szól a portás ijedten, a ne
S inig elzugott a tompa dörgés, Azzal a sápadt képű nevelővel, kit kegyelemből velő ur! S az igazgató szivéhez kap, azután ir
A kehiemen felejted. vett két aranyhaju gyermeke mellé; öt az egész galmatlan szavak hagyják el ajkait:
