Page 9 - Delzala_1899

3. éOlyam. Alsó-Lendva, 1899. január 15. 3. szárti.

____ _____- * — *.3:
A lap szellemi részére vonatkozó E lő fize té si á ra k :
minden közlemény a szerkesztőség­
Eg$W 4 're . . v . . 4 frt
hez A . - L e n d v a T e m p ­
Fél évre . . . . . . . 2 frt
l o m t é r , az előfizetési díjak,
Negyed é v r e ..................1 frt
nyiltterek és hirdetések pedig a
Egyes szám ára 10 kr.
kiadólaptulajdonoslioz Balkinyi
Ernő Fő-utjza 19. küldendők.
-****& - Hirdetések elfogadtatnak:
Hirdetések jutányosán Budapesten : a Reuter ügynökség
számíttatnak. és a Magy. Távir. Iroda, Eckstein
B., Fischer A. D. és Goldberger
Társadalmi, közművelődési ás közgazdasági hetilap. J W. A. hirdetési irodája. Bécsben:
Kéziratok nem adatnak vissza
Mosse Rudolf hirdetési irodája.
M e g je le n ik m in d e n va sá rn a p .
* S S P -----
A helybeli és járási hatóságok, az alsó-lendvai községi és körjegyzői egylet, az „ Alsó-Lendva-Vidéki Takarékpénztár
Részvénytársaság* hivatalos közlönye.
minden téren, a tudományban, a művésze­
Olvasóimhoz! Tisztelt előfizetőinkkel van sze- tekben, a kereskedelemben, iparban, mező-
re n csén ktud a tni, h o g y a m ai szá m m a l gazdaságban, szóval mindenben, ahol az
A „Délzalá*-nak egyik legfőbb czélja volt: ezen lap m e g sz ű n t és h o g y a negyed erőknek mértékét meg lehet találni.
a közügyek előmozdítása, a hazafias szellem éV T étedéig^előfizetőinknek az ú jon De ezekből a bámulatos eredmények­
és hazafias érzés ápolása. ből hatalmas részt kell Írnunk annak a had­
folyam atba'tett „ A lsó -L e n d va i H ira d ó “
Ezek megvalósítására törekedtem min­ seregnek rovására, mely ebben a félszázad­
denkor teljes erőmmel, nem törődve azon czim ü lapot fo g ju k k á rp ó tlásk é p e n ban tollal és betűvel harczolt a magyar
akadályokkal, melyek nehéz és valóban folytatólag küldeni. nemzeti jogokért s lángoló lelkesedéssel és
terhes, idegrontó munkálkodásom közben I soha meg nem szűnő buzgalommal állott
nem egyszer elém gördültek. „ d £ l z a l a h helyt mindenkor, ahol a nemzeti erő és
A czél elérésésben az igen tisztelt kiadóhivatala. nemzeti eszme érvényesüléséről volt szó.
munkatársaim és olvasóim szívesek voltak j Már kevesen vannak, akik látták a
engem úgy erkölcsileg, mint anyagilag támo- i Kossuth kővel nyomott Országgyűlési Tudó­
gatni, miért is ezúton mondok meleg és j Sajtó és közönség. sításainak hatását. Mint az üdvözítő hitvab
hálás köszönetét; s egyúttal becses tudo­ lás bibliáját, úgy vitték házról-házra, nyel­
másukra hozom, hogy a mai naptól kezdve j (Á. T.) Az utolsó ötven esztendő tör­ ték minden betűjét, ámultak a leirt szó
a „Délzala* szerkesztőségétől visszalépek, j ténetében annyi bámulatos jelét találjuk a lélekemelő hatásán s terjesztették, hirdették
Teszem pedig ezt azért, mivel állásomból magyar nemzet erős kulturképességének, az igéket, melyek benne voltak lerakva. így
kifolyólag oly sokoldalúkig vagyok már a nagy intelligencziájának és hatalmas egyé­ támadt a vármegyék asztalai mellett lassan-
a jelenben, s még inkább leszek a közel niségének, hogy bennünk önkéntelenül tá­ kint a szabadságnak ezer meg ezer vitéze.
jövőben elfoglalva, hogy az újság szerkesz­ mad az erős meggyőződés, hogy az ilyen Y/z az egyszerű kőnyomat nevelte a későbbi
tésre egyáltalán phisikui idővel nem rendel­ népnek nemcsak a kultúrában, hanem a hősöket és hadvezéreket, ez az egyszerű
kezem, melyek után vagyok históriában is nagy hivatása van. Kezdetle­ kőnyomat ébresztette milliók lelkében a jogok,
ges viszonyokból léptünk egyszerre a világ- a szabadság, az egyenlőség gondolatait.
Alsó-Lendván, 18Üli. január 15-én.
verseny színpadára, a hol nem rokon és Aztán fejlődött annak a nyomán egy
ellenszenv szerint Ítélnek a szigorú kritiku­ hatalmas sajtó. Ma már hatalmas. Elhatott
hazafias üdvözlettel sok, hanem képesség és az alkotások értéke a palotákba, a kunyhókba egyaránt s ve­
szerint. zeti yaz elméket, hirt ad a világról, terjeszti
Németh Mihály. És szinte elmondhatjuk, hogy ha nem a tudást, pihenő órákban szórakoztat, munka
is hóditoltunk, de megálltuk a helyünket idején felvilágosítást nyújt akár az iparosnak,
_ w* TARGZA- Mért nem vagyok illatos szép rózsa ? is, kinek házasságára összegyűltek. Nem vetett
Gondtalan az egész társaság s gondtalan az
Ha letépne boldog lennék en !
Mily örömmel, kéjjel hervadnék el, egy tekintetet a portáslakás ajtajára, mikor mel­
C s e n d e s este . . . Angyalomnak drága kebelén. lette elhaladt nejével. S nem méltatta a portást
sem egy tekintetre, kinek arczán ott ült a kétségbe­
A ,D é I * a I a* eredeti tárczája Mert nem vagyok dalos kis madárka? esett szenvedés.
Néki zengném legszebb dalomat! Hogy is ne. Gyermeke haldoklik. Ott vonag­
Csendes este meszsze kerül az álom, Bele öntném mélységes szerelmem, lik a díszes palota portáslakásában, a belső szo­
Elmélázva, kis ablakom ki tárom. S dalolnék inig szivem megszakad I bában a tizcnkilenez éves leszakított, összetaposott
Behallatszik pásztor fin nótája: virág. Szépségének csak a romjai vannak meg.
„Harmatos a kis ibolya virága*
I Vagy volnék hát tomboló vnd orkán ! Sovány, aszott, csontos arczából csak azok a szép
j Mely zug. rombol, hegyen völgyön á t! mutatják: mi volt ez a leány egykoron. (még a
Esti szellő rezgeti a levelet. Hogy juthatnék édes angyalomhoz, mikor nem lehelte leá a pompás pulot: urának
Virág illat balzsamozza a léget. lia az ö gyilkos leheletét, kárhozntos csókjait . . .
Letörve, zúzva, minden akadalyt!
Gyöngyharmat hull piros rozsa szirmára, Szegény sárba taposott virág, ottj, kínlódik,
Di -di.
.A z eg sírta kényeit le reája*
ott küzd a halállal, de most nem köhögő mellére
szorítja aszott ujjait, hanem hevesen dobogó szi­
Sötét erdő ide nyúlik az árnya. E sk ü v ő . vét próbálja esittitani.
Hűtlen gerlét sirat benne a párja. I Visszajöttek a templomból. A pompás négyes Megszólal a zene. S a zene hangjai erőt
A fájdalma úgy át járja lelkemct, fogatok egymásután robognak u hatalmas palota adnak a leánynak, kivánszorog ágyából, odacsu-
„Én is sírnék, jaj de nekem nem lehet*
kapuja elé. Az első kocsiban az ttj pár. A vőle- szik a kis ajtóhoz, melynek üvegajtajából jól lát­
1 gény katonai uniformisban, az uj asszony a meny- hatja az uj párt, az uj férjet, az ö hűtlen ked­

Én is sírnék, árva gerle módjára, 1 asszonyok hófehérjében. Mindketten boldogoknak vesét.

Szivem talán olyan nagyon nem fájna. látszanak, a férj feleségéhez simul, nézi annak Nézi, nézi. inig az el nem tűnik az emeleten
De el sirtant rég utolsó kényemet, alabastroni arczát, mély tüzii fekete szemeit, kar­ s csak fájdalmat, rettenetes fájdalmat érez. Nem
„Hej én nekem kényeim már nincsenek!“
csú termetét s nem tud betelni látásával. Végte­ átkozódik, nem tördeli kezeit, nem sújtja átokkal
lenül szereti, imádja ezt a nőt s nem gondol sze- azt a pillanatot, mikor reá kezdett hallgatni s mi­
i leimében a múltra, a múlt szerelmére. kor meghallgatta öt teljesen; csak szenved, csuk
M ié rt n em v a g y o k . . . A portás lesegiti éket a kocsiról, lesegiti a szenved és érzi, hogy milyen jó, milyen enyhet-
Mért nem vagyok szelíd hold sugára? | násznépet s az felvonul a puha szőnyeggel borí­ hozó is lesz neki a halál, mely ott leselkedik
Berugvognék rózsám ablakán ! tott, széles inárványlépcsökön, A csarnokban czi- mellette.
Széket húz az ajtóhoz. Nem tudna onnan’
Megcsókolnám ajkát utoljára, gányzene fogadja az uj párt, mely a díszes nász­ többé eltávozni. Hallani akarja legalább a zenét,
S ott törnék meg mosolygó arczán. nép kíséretében vonul fel a pompás termekbe.