Page 197 - Muraszombat_es_videke_1887

Harmadik évfolyam. 46. szám. Muraszombat, 1887. november 13.

M A G Y A R ÉS V E N D N Y E L V Ű V E G Y E S T A R T A L M Ú H E T I L A P .
A „Muraszombati gazdasági fiók-egylet" s a „Muraszombati dal- és zene-egylet" hivatalos közlönye.
-------- V A S Á l t \ t 1 * . -
E l ő f i z e t é s i á r : Kéziratok, ’evelek s egyéb szerkesztőségi közlemények a
Egész évre írt. Félévre 1 fit 50 kr. Negyedévre 75 kr. Felelős szerkesztő: K O V Á C S K Á R O L Y . szerkesztőséghez intézendűk.
Egyes szám ám 10 kr. Hirdetési dij : 1 hasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 10 kr

Előfizetési pénzek és reelnmatink a kiadóhivatalhoz Iviadú-laptulajdonos: G R Ü N B A U M M ÁRK. többszöri hirdetésnél soronkint ti kr. Ilélyegdij 30 kr.
(GrUnbaum Márk) intézendűk. Nyilttér petitsora 25 kr.
Muraszombat és a jövevények. Szobota i prisleki.
Miután ez az istciinélkQli fajzat az, a melyik Muraszombatban Gda je tou brez Boga pokolejnye tou, stero vszáko nepriliko
minden izgágát megcsinál, nemcsak, de süt kiéli a becsületes pol­ miprávi v-Szoboti, nej szamo nego vövzsiva ztoga postenoga pörgara lamp
gárembernek a szájából is a falatot: illik, hogy megörökítsük ennek te falat: dosztojno je, ka uaj na szpomenek potrdiino tóga zaosztá-
az országnhagyott nemzetnek a sajátságait, már t. i. addig, inig ez nyenoga országa lasztivnosztom, zse tou je tou tecsasz dokecs ete
a papiros él, illik, hogy egyszer arról is beszéljünk, váljon mik en­ papír zsivé — dosztojno je, ka szi ednok od tóga tfldi zgucsávajmo,
nek a jövevénynek az 6 kiáltozásra méltó iszonyú bűnei. ka májo onih prisleczke na ogrszcsávanye gledoucs vrejdni veliki

Hogy azonban megérthessük az úgynevezett „jöttment embernek" grehov.
s azok egymással vállvetett működésének szerepkörét — e szerepkör Ka naj zurazmimo te tak imenüvane „szem-tam hodécs" ovi
eredményét: szükséges, hogy Muraszombat múltjára egy kissé vissza­ szplécsami gibajoucs delavnoszti videjnya presztor — delavnoszti na-
tekintsünk, legalább azon időig, a midőn azoknak Muraszombatba prejidejnye: potrejbno je, ka k-Szoboti, steroj edno inalo nazáj po-
bevándorlása nagyobb mértékben kezdődik, vagyis a kir. járásbíróság glednimo, náimre do onoga vrejmena, gda szó oni v-Szoboti notri-
felállítása évéig, 1872-ig. prihájali vu véksem mertüki, ali szi do onoga vrejmena, gda je tü
Bizony Isten akkor még Muraszombat ugyancsak igénytelen egy ta králeszka birovia gór posztávlena, 1872. leti
fészek volt! Nyáron torkig poros és télen térdig sáros utczákkal, Zaisztino te je Szobota szkoro nika nej vreduo guezdo bilou.
girbe gurba, tuinyomólag kóczos szalmatetővel íedett faviskókkal, még Teda je vu letesnyein czajti je do guta práli v-zimszkom czajti pa
a hetvenes évek közepén is azt lehetett felőle hinni, hogy nyugati do kolena blato bilou éli, vilicze szlouke grde, vecs liizs je bilou z-
és déli oldalánál a világ deszkakerítése következik. lesza gorposztávleno, szlámov pokrito, escse na szrejdi v-szedemde-
Ipara, kereskedelme úgyszólván teljesen hiányzott s e tekintet­ szeti letaj je tou vtrvano bilou, ka od poldnéva i kak szuncze za­
ben lakói alig látszottak másra rendeltetve, mint hogy felesleges pén­ bája, tam je te szvejt zsagdilami zagrajeui.
züket. Hegedébe hordják, hogy azzal a szomszád Stájerországot gaz­ Mestri i trszczi szó sze nej uajsli i v-tom táli szó sze nej za
dagítsák. Nyelve — kivéve a szoros értelemben vett hivatalnoki osz­ drügo vidili éti biti, nego szamo za tou, ka naj szvoje peneze v-ltad-
tályt — úgy szólván kizárólag a vend volt, következőleg miután a gouyo uoszijo, ka tak te szouszidui stájerszki ország bogatejsega na-
ki csupán vend nyelven beszél, az alig volt teljes életében túl a ker­ právijo. Jezik, vövzévsi te csesztnike, je szamo szlovenszki bio, ztoga
tek aiatt, általános műveltségi állapota is ugyan sok kívánni valót vöidoucs ki je szamo szlovenszki gucsao, on je nej dalé hodo od
hagyott maga után. szvojga ogradnoga plotá vu szvojem czejlom zsitki, vucsenoszti sztá-
Nem mondjuk azt, hogy a bennszülött értelmiség egyik-másik lis i k-tem priszpodobna zselejnya je za szeboin niliao.
— a jóra fogékony — tagjában nem élt az előrehaladás szükségének Ne právimo tou, ka med timi t?m rodjenimi vu eduom ali vtom
érzete, de hát az az egy pár ember csak elenyésző parány abban a drügom nebi bilou uaprej idejnya dobre náklouoszti ali té pár lüjdi
tehetetlen tespedő tömegben, a melynek elmaradottsága szinte megye- je vu velikom seregi malo bilou, steri zaosztányenoszt je vu czejlom
szerte közmondássá vált. vármegyövi znáuo bio.
Csak elenyésző parány volt, mert még ma is, a midőn a közjóra Szamo szprhlivoszti práh je bio, ár déli denésnyi, gda poprek
irányuló törekvéseiben sok oldalról számíthat önzetlen és lelkesült dobroj pacslivoszti lehko racsun drzsi od vecs meszt prihájajoucso
támogatásra, bizony-bizony rágalmazás nélkül papírra tehetjük, hogy pomoucs, zaisztino brez vszega ogrizávauya lehko na papír denemo,
a járásban született mi osztálynak kilenczven százaléka netn kíván ka vu etoj birovii rodjeuoga goszpoczkoga klaszusa devetdeszét sztotni
élni másért, mint saját hasznáért, nem érdeklődik más iránt, mint sa­ tao ne zselej za drügo zsiveti, kak na szvoj liaszek, za drügo sze ne
ját, mindenek fölé helyezett, ép oly kedves mint igénytelen énje iránt. szkrbi, szamo za szvoje.
Ki sem tagadhatja, miszerint a régi Muraszombat képe a lefolyt Niscse nemere zatajiti, ki. Szobote te sztári kejp, v-ti dőli pre-
két évtizedben annyira megváltozott, hogy alig lehetne kisebb vidéki tecseni dvej deszeti naj na telko premejno, ka kouiaj nájde krajino
TÁRCZA. TARCZA.
Kurucz Péter az Istenkáromló. Kurucz Peter bogáblazník.
Igaz történet. Irta: P. Szathmáry Károly. (Folytatás.) Isztinszka zgodba, — piszaua po P. SZATIIMÁRY KÁROLYI.
Azt hitte volt eddig: minden angyal J uIcsh, Stírnao je do tej mao: vszáki angyeo Jula,
De most elismeri, hogy a szép Klarissa Pa da je Klarissa, tou zdaj éti szpozua,
liájosahh, gyönyörűbb akár hány Jtilosánál, Lejpsa i mlejsa, kak vküpe vsze Jule,
Annál az egynél is a ki szivében áll, I od, stera v-szrczi, oue edue vrle;
8 a inig észre venné a szép leány mellett, Dokecs bi pa várao pri lejpoj deklini,
Kedves Jtócsájához csakhamar hűtlen lett. K-drágoj Ju li szvojoj je pousztao neverni,
Szokása szerint most légvárakat épit, Pouleg szve uávode v-zráki czitupra gráde.
Felveszi az újat, elhagyja a régit; Gori vzeme uouve, osztávi pa sztáré;
S már képzeletében rangos nője mellett. V-mislejuyi je zse meo imeuituo zseno,
Ott lenn az alföldüu, gazdag földesur le tt... Tam ua dobni tüj pseuiczo zse zseuyo . . .
Csakhogy vacsorával kissé felhörpintett Szamo pri vecsérji sze malo uugutno,
S a midőn azután tánczolni kimentek, I da szó plészat síi veszélo, vugoduo,
Egy előkelő tiszt a lábára hágott, Eu prejdnyi ofticzér na notigo nyerni sztoupo,
Mire Péter olyan rút káromlást vágott, Na koj Peter je tak blaznüvati zacsuo,
ilogy szép tánczosnéja a faképnél hagyta, Ka lejpa plészarcza ga pri kejpi nyála,
Míg a körülállók elképedtek rajta. Óva vnozsina pa je odrevenola.
Most a tiszt kihívta a gorombaságért, Zdaj ga ofticzér za grobiansztvo vö zézvao,
Melyért Péter még csak bocsánatot sem kért: Ka je odpüscsejnye za ouo nej proszo:
Az óra kitűzve, Kurucz Péter lelkét Vera nasztávleua, Kurucz Petra düso,
Az önvád és szégyen vérig ingerelték. Zatouzsba szumoga, pa szramota riiso.
Óh mily szép álom volt! kiáltott fel Péter — Oh kak lejpi szehu bio! szkricso gori Peter —
Ki tudja mi lesz most ? kérdezi a kétely — Sto zná, ka bode zdaj ? pita pa ueszrecseu —
Talán én halok, talán ő, — biztatja Lehko jász preiniiietn, lehko ou — vüpati
A reméuy, a bajban levők édes atyja. Ga vüpa vüpauye tik nevolni mati.
De mikor azt máskép végezték el ott feunt. Ali da szó uacsi tou szkoucsali tam gór,
Azok, akik ellen Péter annyi szót fe n t... Prouti iteiiui Peter lehko brüszo rejes szvo.