Page 1 - Muraszombat_es_videke_1893

(> sí * «l 3i * á ft- i óm Iá r n 3i «l a I ni i h e l M a , , . / J £
- - - - - - - - - - h k iíj k l k m k ' i\ k i:\ v v t i K J i r .

i
E l u f i / e t é i i A r : Szerkeszti és kiadja : Kéziratok, levelek s egyéb szerkesztőségi közlemények O-
'
Kk sz évre 3 frt. Félévre 1 írt 50 kr. — A «azd. fiók A m u r a szo m b a ti g azd . fió k e g y le t. a szerkesztőséghez küldendők.
egylet tabuinak: egész évre 2 frt, félévre I frt.
Egyes szám ára 10 kr. A szerkesztésért felelős : Hirdetési dij : 1 hasábos petitsor egyszeri hird •: duói 10 kf

Klöllzeté-2 pénzek és reclumatiék a kiadóhivatalhoz TAKÁCS R. ISTVÁN, e. titkár. többszöri hirdetésnél soronkint 6 kr. Bélyegéi: •>1 kr.
intézetniük. Nyilttér petitsora 25 kr
Felhívás előfizetésre. a másikénak adjon helyet s igy tovább : utján. A hideg beálltával a szegény
mindig egyformán. fázó iskolás gyermekek meleg ruhával
Lapunk 1893 év január hó elsejével a j
Olyan szivünkön a keserűség, szo­ láttatnak el.
kilenczedik évfolyamba lép
morúság, mint a sivatag, melyen az
Programúinak marad a régi A mennyi- i Itt van mindjárt Muraszombat kö­
öröm csak itt-ott egy-egy kis oáz.
ben ily szűk körre terjedő vidéki lapnál le- i zönsége, a kinek nemesszivü adako­
Mennyi tájdalom, mennyi küzdés
kétséges: mindenkor arra törekedniük, hogy zása lehetővé tette, hogy az óvoda 19
jutott az emberiségnek osztályrészül
lapunk koré oly munkatá,'sak sorakozzanak, szegény növendéke meleg alsó ős fel­
az elmúlt évben is, hány árva siratja
kik készek a közügynek szolgálni. sőruhát kaphatott.
szülőjét, hitves élettársát s hány anyá­
Nem kíméltünk sem időt, sem fáradságot, > nak kebléről tépte le magzatját, hogy Nem-e édes jutalom amaz apró se­
sem anyagi áldozatot, hogy lapunkat oly szin ' soha többé vissza ne adja. reg leirhatlan öröme. Bizonyára érez­
vonalra emeljük mely pártolásra talál. ték azt mindazok, kik ez öröm elő­
A kép mindig egy marad, csak­
Midőn t olvasóinkat tisztelettel felhívjuk, hogy egyszer egyik, másszor másiknak mozdításában részesek voltak. Pedig
még hány szegény van, a kire ráférne
hogy lapunkat jövőre is szives támogatásban jut több a szenvedésből. Az öröm, az
az emberek adománya !
részesíteni szíveskedjenek, nem mulaszthatjuk ritkább, azt az életben nagyon szűkén
e helyen t munkatársainknak Önzetlen szives mérik. Megint csak arra kell visszatér­
közreműködésükért köszönetét mondani, kérve Nézzünk körül, mennyi a szenvedő, nünk, hogy ezen legjobban lehetne
őket, hogy a közügy érdekében becses támo­ éhező, tázó ember s még a jobbmó- segíteni egy nőegylet által. Mert hisz
gatásukat a jövőben se vonják meg tölünk. duak között is mennyi küzdelemmel már a természettől megvan a nőkben
Lapunkat a muraszombati gazd fiók-egy jár a lét. a finomabb érzék a nemes és jó iránt,
let tagjai, úgy a községek mint testületek évi lía ebben a küzdelemben életben az ö kezükbe téve a szegények sorsa;
2 frtért, nem-tagok pedig 3 frtnyi előfizetési valami boldogító éivé- foglalhat tért sokkal üdvösebben, eredményesebben
di/ért rendelhetik meg. Tisztelettel lelkűnkben, az azon tudat, hogy em­ működnének sanyarú helyzetük javí­
bertársaink arczárói letöröljük a szen­ tásán.
A „Muraszombat és Vidéke11 vedés könnyeit s hogy ahol csak le­
szerkesztősége. Hogy a most beköszöntő év ne
hetett jót tettünk. merüljön a feledés, az enyészet ten­
Ez nyújthat örömet, boldogságot, gerébe, — városunk hölgyei egyesülve
Uj-év napján. ez könnyítheti az élet nehéz terheit. alakítsák meg a muraszombati keresz­
Egyik év a másik után merül az Dicséretére legyen mondva az em­ tény nőegyletet, hogy ez által keresz­
enyészet tengerébe, nőm iiagyva mást beriségnek, e tekintetben igen szép tényi szeretettel munkálkodva városunk
hátra, mint, csalódást, szenvedést. Ro- haladás észlelhető. nyomorának enyhülésén, az év sokáig
han-rehan előre az idő s elkoptatja Mindenfelé népkonyhák, kórházak emlékezetes maradjon. 1.
lassanként az egyik év fájdalmát, hogy stb. létesülnek, többnyire közadakozás

— L)e hát mit is vegyek — uram Jézus — — Te vagy az, Anna?
töprenkedék az asszony. Az asszony, mintha hirtelen kővé vált volna.
Ezeket a szavakat olyan hangosan mondotta Reszkető inai alig bírták és hirtelen megállóit.
ki, hogy a háta mögött ólálkodó úri ember el­ — Anna, hát csakugyan te vagy, mért félsz
Karácsony este. érkezettnek találta az alkalmat, hogy a szép olyan nagyon szörnyen tőlem!
asszonyt megszólítsa. — Öntől ? Nem. Azt hittem más. Öntől már
A/, a/, asszony ott a kirakat előtt úgy ha­ — Kérem, talán segítségére lehetek a vá­ nem félek. Megcsalt és tudom, hogy Öntől óva­
sonlít Rafael Madonnájához! A/, arc/.a tele vau lasztásban, kezdé meg a szót az idegen. kodnom kell. Ön boldogtalanná tett egész éle­
bánattal s szeméből a fájdalom sugárzik. Az asszony összerezzent az idegen férfihangra temre. A szégyenbe döntött, aztán elhagyott.
Ott áll már hosszabb idő óta s nem veszi és föl sem tekiutett. — Hol jársz ilyen késő este.
észre, hogy az est sötétsége kezdi átvenni ural­ Úgy sietett, hogy a lélekzete is majd elállott. — Mért kérdi ? A munkából jövök. Dolgo­
mát s a járókelők tömege egészen megritkult. Mert az az idegen ember nyomon küvttte. zom, hogy éhen ue haljon az ön gyermeke, a
Mert mindenki siet haza ilyeukor. Mintha valami irtózatos kisértet üldözné, kinek a nevét sein tudja. Itt lakunk a szomszéd
A szent karácsony ünnepe van ina. úgy remegett az egész testében a szegény asszony. utczábau egy piuczelaká&bau, ahol még három
Karácsonyfa ezer gyertyája fénylik ki az Nem mert hátra tekinteni. De látta, amint lakó lakik. Talán csak tudja, hogy mu kará­
ablakon át. egy-egy lámpához éri, a férfi megnyúlt árnyékát csony este van. Minden jó keresztény ilyenkor
A világosság fénye mellett olvassa a pénzét. a lába előtt. otthon tölti az idejét övéi körében. Én is csak
Vájjon mit is kéne venni a kicsikének? Hogy szabaduljon, hirtelen beosont egy üzletbe. azért késtem m<-g, mert valamit venni kellett a
A csecsebecsék, amiket a kirakatban lát, Éppen zárni akartak már s a késői vevőt, kis Rózsikátiak. Ne mondja, hogy ő róla uiég az
mind drága portéka. a kiuek külseje jó hasznot m in igéi betett, a se­ Isten is megfeledkezett.
Egész nap dolgozott, csak hogy megkeresse gédek nem éppen uyájasan fogadták, különösen A szomszéd házból gyermekhaugok Karácso­
azt a pár liato't. mert pénzét a kendőjének cslic kéből szedegette elő. nyi éneke hangzott ki az utczára
Kalácsot vett egy részén, az ünnep kedvéért, Az asszony szeretett volna hosszabb ideig is Önkéntelenül nézt-k föl a világos ablakokra és
de mást mit is vegyen a kis Rózsikának? válogatni, hogy a kint váró kísérőjét eluntassa csillogó könny lopódzott mind a kettőjük szemébe.
Nem maradt csak pár krajczárkája, pedig a s tőle megszabaduljon, de bent siettették. A kórus elhallgatott. Azt gyermektől élénk
leányának mára valami szépet, ragyogót szeretne Végre megalkudt. k s az asszony a kis ke­ örömkac/.aja váltotta föl. Mintha apró angyalok
venni. Úgy amint azt otthon megígérte. resztekké!, amit a leánykájának vett, a keblébe csicseregnének. Aztán néma leit minden.
Az üzleteket már miudenfelé bezárni kez­ csúsztatta s odébb állott. A csendet a nő reszkető hangja szakította meg.
dik. A kereskedők is sietnek haza övéik körébe. Az utczán a lámpa árnyékában várakozott •— Ma szent karácsony vau, a Megváltó szü­
Az asszonykát láz fogja el. Haza üres kéz­ reá a férfi. letése napja.
zel nem mehet. Mit is mondanának a lakók a Az asszony a keresztet, a keblére szorítva, A férfi esdő tekintetet vetett az asszonyra,
házban, de mit is szólana a kis Rózsikul Bizony­ most már bátrabban sietett előre. Ott kellett neki szeméből könyeket törült, ki s mikor szólni akart,
nyal egész éjjel sima, ha ó róla a kis Jézuska elmenni a várakozó férfi előtt s mikor mellette úgy remegett a hangja, hogy alig bírta kimon­
megfeledkeznék. elhaladt, majd hogy ossz* nem roskadott. dani e szókat: